Független Magyarország, 1961 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-20 / 2. szám

2. oldal FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1961. január 20. Független Magyarország Megjelenik: minden hénap 1. és 15-én Kiadja és a szerkesztésért felelős: Dr. Nagy Kázmér főszerkesztő. Európai főmunkatárs és külpolitikai rovatvezető: Jászay Antal Ausztráliai főmunkatárs: Dettre András Postacím: BOX 3933, G.P.O., SYDNEY Telefon: XB 1965 VAGY XB 2665 Szerkesztőség és kiadóhivatal: M.S.I. BUILDING, 16-18 MOUNT ST., NTH. SYDNEY I. EMELET, 28. SZÁM. Félfogadás: előzetes telefonbejclentés után D.U. 3-TÓL ESTE 7-IG, MELBOURNEI KIADÓHIVATAL: 573 Collins Street, Melbourne. Telefon: 62-3861. Félfogadás: szombaton 12-1-ig. Előfizetés egy évre £2, Ausztrálián kívül 5 dollár. Légipostával helyi: £3/4/0, Ausztrálián kívül 10 dollár. Az (x) jelű közlemények fizetett hir­detések. FREE HUNGARY Independent Hungarian Forthnightly. Correspondence: Box 3933, G.P.O., Sydney, Australia. Phone: XB 1965. Published & Edited by Dr. K. Nagy, MSI Bldg., 16 Mount St., Nth. Sydney Printed by the New Life Printery, 54 Renwick Street, Marrickville. NAPNYUGATI FÉNY EK Olló LAOSZI KÁOSZ... Helyi magyar lapból értesü lünk arról, hogy: “Az egzotikus nevű kisázsiaii. királyság, Laosz, mint fenyegető háborús veszély gondolata került a köz vélemény fókuszába’’. A mondat méltó a laoszi káosz­hoz. A szerző olyan ^ zavarban volt, hogy a délkeletázsiai La­oszt áthelyezte^ Törökország he­lyére, Kisázsiába, és végig bi­zonytalanságban hagyja az olva­sót: Laosz vajon királyság-e, vagy csak egy fenyegető gondo­lat, a cikkíró fókuszában?. EZ IS FURA ... Ugyancsak magyar lapban je­lent meg, hogy: “Megnyílt Ró­mában a milánói filmkiállítás’’. Ejnye, ejnye ... Ezekután nem vitás, hogy — Nápolyban fog be­zárulni ... EZ AZ IGAZI! Év végén írja az egyik pesti lap, hogy: “Az újévben a tavalyi mezőgazdasági gépimportunk meg fog duplázódni!” Ez magyarul azt jelenti, hogy a 60-ban bevitt traktoroknak 61-ben kistraktorjaik fognak szü­letni. Anyacsavarból. szellemírás Könyvismertetésben olvastuk, hogy Liszt Ferenc válogatott írá­sait kiadta a pesti Zeneműkiadó. Ez jó hír. De megrázóvá válik azonnyomban, amikor arról ér­tesülünk, hogy Liszt Mozarthoz írt leveleit is tartalmazza a kö­tet. Liszt ugyanis 1811 -ben szü­letett, Mozart 1791 -ben bekövet­kezett halála után 20 évre. (Lehetséges, hogy Liszt mégis írt Mozartnak és Mozart a túl­világról válaszolt?!) FIKUSZ ... Azt jelenti egy pesti lap, hogy Pécs mellett a fügebokrokon néha “10 kiló nyers gyümölcs is terem”. (Ez igazán meglepő, mert arra enged következtetni, hogy ezenkívül befőtt is terem a bokrokon. Fikuszt!) NEWYORKI SZÍN? . .. “Ember küzdj és bízva bízzál — Fred Herzog ingatlanforgalmi irodájában” — olvassuk egy newyorki lapban. _ Ez lenne az “Ember tragédiá­jának* legújabb, a newyorki felvonása? ... Az ember lassanként sok min­denhez hozzáidomul. Idestova már a karácsonyi hó, a fütött szobák hangulata sem hiányzik fájóan. Szakácskönyvekből em­lékszem csak az igazi, nagysza­bású karácsonyi ebédekre és új­évi malacpecsenyékre, mialatt a hideg sültet és salátát bökdösöm a tányéromon. De egy régi hazai szokást hű­ségesen megtartok most is. Ilyenkor még többet olvasok, mint máskor. Az ünnepekre úgy ellátom magamat folyóiratköte- gekkel, könyvekkel és a legújabb könyvekről szóló európai-ameri­kai folyóiratokkal, mintha bi­zony otthon lennék, ahol ezek­ben a hetekben az ember be­vette magát égy kellemes, me­leg zúgba és mást sem csinált, csak olvasott, időnként majszol- gatva a diós, majd december utolsó napjaiban a mákos pat­kó maradványait. Kellemes meleg helyett kelle­mes hűvöset igyekszem teremte­ni és itt is — karácsonyiasan ol­vasok. Hetekig. Mert tudjuk mindannyian, akik erre a szokásra emlékezünk, hogy ez a fajta olvasás nem egészen olyan, mint a többi, feb­ruár és november között. Az év­nek ebben a tíz hónapjában alig tud igazán jól olvasni az em­ber. Holott lehet, hogy sokat kell olvasnia. Ez az. Kell. Olvasni kel.l Mindenkinek. Csak a mit, az változik. De az, hogy lépést kell tartani kinek-kinek a ma­ga dolgaiban, az egyformán áll mindenkire. Hát még az olyan emberre, mint a magamfajta... aki talán nem is való másra, nem is él másért, mint hogy szűrő és gyűj­tőedény legyen naponta és he­tenként és havonta, a makacs pontossággal érkező lapogból zú­duló mondanivalók és a többi ember között, akinek alig van ideje arra, hogy havonta 60—80- féle lapot átböngészve a gyor­san változó felszín alá pillant­son, felmérni, hogy milyen sod­rások azok, amelyek .a dolgokat igazán mozgatják. Bizony, fáradt az ember és méginkább elfogja az undor, né­ha majdnem végleg meg is csö­mörük úgy az év vége felé, ami­kor már tizedik számait forgat­ja a hatvanadik szemlenek, bi­zalmas jelentést hozó füzetnek . .. S kutyaharapást szőrével gyógyí­tandó, az ember úgy vágyik már a “karácsonyos” olvasásra, ami­kor a robotba-olvasó azzal aján­dékozhatja meg önmagát, hogy néhány hétig azt olvassa, amit szeretne és nem azt, amit kell. így lehet csak egyensúlyt ta­lálni. Ezért nem szoktam le er­ről az ön-megajándékozásról. Hetekkel később még másnak is jut belőle, mikor így elmondom, mi minden került a szemem elé az elmúlt ünnepek alatt. Előbb a robot szó csúszott ki a toliamból. Talán nem véletlenül. A legfrissebb könyv, amit olvas­tam, részben erről szól. Címe: A Lótus,z és a Robot, angolul: The Lotus and the Robot. Ha­zánkfia írta, aki csak angolul ír, de észjárása és szelleme olyan, mintha magyarul írna. Koestler Artur, a Londonban élő magyar származású, európai ember leg­frissebb zarándokút jár ól beszá­moló ez a könyv. Koestler ma jó ötvenes. Buda­pestről való elkerülése óta egész élete zarándokút. Helyét keresi a világban és a világ helyét.. . Darkness at Noon (Sötétség dél­ben) regénye és néhány azóta írt cikkével teszi közzé a mérleget életének első szakaszáról. Lénye­ge: nem talált megoldást, fele­letet. Az alvajárók (The Sleepwal­kers) című, 1959-ben megjelent kötete a zarándokút második fe­lének kezdete, ha ugyan meg le­het húzni a pontos határvonalat bárkinek benső alakulásában. “Az alvajárók” azonban eléggé világos határkő ennek a nagy eu­rópainak az életútján, melyet ed­dig közel huszonöt kötet jelöl. Kultúrhistória és filozófiatörté­net, mindegyik és egyik sem ez a könyve. A vallás és tudomány és a civilizáció-erkölcs szétszaka­dásáról. Éles, tiszta, néha vakító fényű írás. Ma is forgatom és rágondolni is jó, a két évvel ezelőtti kará­csonyi könyvek között. Tavaly az ausztrál West: The Devil’s Ad­vocate volt az a mü, amit aján­dékszámba vettem. Az 1960. év karácsonyán megint Koestler. A legfrissebb könyvével, amit In­diáról és Japánról írt. India — és tágabb értelemben az elmélkedő Ázsia jelképe a Lótusz, ez a nyugodt, szép, fá­radt virág. Japán — és tágabb értelemben az európai technikát átvevő Ázsia jelképe e könyv­ben: a Robot. A gépember. Köztük vándorolt 1959 után Koestler, hogy az “alvajárók” után szemügyre vegye: korunk alapvető kérdéseire vajon vá­laszt, megoldást tud-e kínálni Ázsia? Indiát azért választotta, — ír­ja bevezetésében, — mert ott él­nek még ma is szinte érintetlenül a régi hagyományok. Japán a másik véglet. Az ma a legmo­dernebb a nagy ázsiai országok között. A kötet négy élő és meglehe­tősen különféle beállítottságú indiai “szent” emberrel való ta­lálkozásának leírásával kezdődik. Majd két fejezetben magyar “en­gem ugyan rá 'nem szedtek” hát­sógondolattal, tudományos ala­possággal és újságírói sokoldalú kíváncsisággal az Európa-szerte népszerű, sőt divatos jóga — ha tetszik: Yoga — lényegét, állí­tólagos csodáit és természetfeletti lehetőségeit állítja az olvasó elé. Végül a régi és a modern India összeütközését vázolja. A könyv második része Japán­ról szól. A felszínen néhány nyugati államot is megszégyení­tően modern országról, melynek nem is a mélyén, hanem rögtön a felszíne alatt kitapintható a többezer éves Japán. Olyan, ami­lyen. Mindegy is, hogy milyen. A lényeg az, hogy nem függ ösz- sze azzal, ami a felszín, ami mo­dern; s éppen ezért a japániak- nak is csak annyi választ, olyan megoldást tud kínálni a mai idők által felvetett kérdésekre, mint az odazarándokló, kutató euró­painak: semmit. Ez a megállapítás Koestler .ázsiai útjának eredménye. Ered- mény-e ez? Azt hiszem igen. Koestlerre sokan hallgatnak és nem minden ok nélkül, őszinte ember: olyan író, akinél élet és írás egyet jelent. Tehát hite­les. Zarándokút] ár ól, amit kám­zsában és európai fejére hamut szórva kezdett a “szent Azsiá”- ban, mint honvágyas európai tért vissza Londonba, azzal a meg­alapozott hittel és tapasztalattal, hogy a mai világ válságára Ázsiában keresni az orvosságot, úgy tekinteni Indiára, vagy Ja­pánra, mint a szellemi irányt mutató központokra, legalább olyan idejétmúlta, mint az Egye­sült Államok mai életében a vad­nyugati romantikát keresni. A december 15.-i számunkban Heiners formózai egyetemi tanár cikkeben festett ázsiai körkép­hez igen hasonlít Koestler indiai és japáni csendélete... A mai időkkel lépést tartani nem tudó, kiüresedett és korunkban jelent­kező kérdések előtt zavartan ti­pegő kultúrákról, melyek valaha voltak talán nagyok. Iránymuta­tók lehetnek ebben-abban ideig­lenesen — otthon. De nem Euró­pában, nem világviszonylatban. Hiszen minden út Rómába: a görög-római-zsidö-keresztény ha­gyományokból felépült Európába vezet. Még azok útja is, akik eu­rópai eszmékkel és technikával akarják elpusztítani az öreg Kontinenst. Ma, amikor a világ tele van meg nem értett és meg nem rá­gott rémhírekkel, aggodalmakkal, jobb üzenettel, mint amilyen Koestler optimistán reális köny­ve, így kezdhetnénk az új évet: vissza az európai világossághoz! Eredeti magyar olvasmányaim közül egy pontosan ötven évvel ezelőtt megjelent és 1961 elejé­re ajándék gyanánt kezembe ke­rült füzetről érdemes beszámol­nom ... A Nyugat folyóirat 1911. január 16,-i számát olvastam. Elejétől végig, igen, még a hir­detéseket is. Részben megdöb­bentett, részben megnyugtatott, hogy ötven éve, olyan folyóirat, mint a Nyugat, milyen hirdeté­seket közölt. A folyóirat saját, házi hirdetésein kívül Márki Sándor új, egységes és 2 kötetes Világtörténelme 48 Koronába ke­rült. Dr. Kovács Izsó a vérgyó­gyítás megalapítója, díszes vá­szonkötésben kínálja új könyvét 2 Korona ellenében. Elkán szűcs­mesternek az árai is “szabottak”, Heyek Ede, Szervita-téri fűző- készítő pedig olyan “reformfüzö- ket” kínált a Nyugat hirdetési ol­dalán, mely fűzők a testre nyo­mást nem gyakorolnak, azonban a hasat mégis leszorítják. Jó, majdnem irodalmi élmény olvas­ni az 1 és 2 Korona ellenében megrendelhető “Máramarosi li- liomos arckenőcs” hirdetését, mely bársonysima arcot varázsol a kenekezőnek. A Nyugat hir­detései közül a Monarchia ide­jét, sőt az első világháborút is csak kevesen élték túl. Talán csak a Törley pezsgő, a Palma kaucsuk cipősarok, az Eternit tetőfedő és Székely Aladár fotó­szalonja ... Az 1911-es évfolyam januári számának írói közül néhányan viszont mintha'örökéletüek len­nének ... Ebben a számban je­lent meg Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött című regényé­nek 2-ik folytatása, Babits Mi­hály: Huszadik század című no­vellája, Ady Endre: A menekülő élet című verse, Karinthy Fri­gyes: Esik a hó novellája, Füst Milán úrtól néhány vers, Hat­vány Lajos Herczeg Ferencet elemző értekezése, Heltai Jenő: Párizs című verse, a Figyelő ro­vatban Kuncz Aladárnak a ko­lozsvári kultúráról szóló kis írá­sa. És egy valóban ajándékszám­ba menő röplap, kékeszöldes szí­nű, csak úgy betéve a Nyugat­nak ebbe a számába, az 1911. január 29.-én a Vígszínházban rendezett Matinéról... Csokonay Vitéz Mihály: Karnyóné víg játé­kát adta elő a színház és az elő­adást Hatvány meg Móricz Zsig­mond vezefte be. A szereposz­tásban Haraszthy, Csortos, Ma- kay nevével találkozik az ötven évvel későbbi olvasó, aki úgy érzi, hogy lekésett a matinéról, amelyen pedig Medgyaszay Vil­ma mondta el Ady Endre “is­mert fővárosi költő”-nek külön ez alkalomra írt prológusát... Miután, ha akkor éltem vol­na, feltehetőleg előfizettem volna a Nyugatra, 1 Koronáért meg­nézhettem volna az előadást. Má­soknak — nem előfizetőknek! — 4—6 koronákba került egy jobb ülőhely. Erkély-páholy pedig 50 Koronába, ami vásárlóértékben mai 1000 forintnak felelne meg! Így, az ötvenéves késéssel tör­tént meghívó-olvasásra, a vala­mikor, valaki által ide kimen­tett és most ismét könyvesbolt­ba, piacra került Nyugatból — ausztrál shillinggel váltottam je­gyet ... Vigyázva hajtom rá a sárga borítólapot erre a számra, mely­nek hátoldalán Stemmer régi- könyvkereskedö, a Katz féle se­lyemárú és Deutsch F. Károly belvárosi szabó hirdetménye versengett valamikor if. gróf Haller János és Dr. Brebán A. Cornél Európai Lapszemle című kiadványával. A boríték, a váz, ami össze­tartotta a Nyugat lapjait: Ady, Babits, Móricz és a többiek mon­danivalóját, megsárgult, élette­len. De ami benne van, másik ötven év múlva is olvasmány és ajándék lesz, mint nekem volt 1960. karácsonyán ... (N.K.) t HATVÁNY LAJOS 1961 január 12.-én, 81 éves korában meghalt Hatvány Lajos, az utolsó félévszázad magyar iro­dalmi életének tudós irodalom- történésze, Ady barátja, József Attila pártfogója. Hacsak egyet­len egyet teljesített volna iroda­lomtörténeti küldetéseiből, ak­kor is teljes fényben ragyogna neve a magyar irodalomtörté­net lapjain. Hatvány Lajos azok­ban összesítette magában vala­mennyit. Életművének örökbecsű vonása, hogy elsőnek ismerte fel Ady jelentkezésekor a látnok­költő zsenijét. ÉVBEN ÚJ BÚTORT FRISCO bútorüzletből 264 KING STREET, NEWTOWN Telefon: LA 3664 — LA 7855 Este: FW 7206 — FY 6330 HETENKÉNT csak 2 penny törlesztés minden £-ból, amit nálunk költ LAKBERENDEZÉSRE! • Alacsony depozit — egyéni kiszolgálás. • Ren­dezze be otthonát egy helyről! # Tel­jes lakásberendezés, villamossági cikkek televízió. MALLEYS 179 Gns.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék