Független Magyarország, 1962 (12. évfolyam, 1-15. szám)
1962-01-05 / 1. szám
A hazaszeretetet sokan úgy képzelik, mint Ámort, bekötött szemekkel, így hátramaradást, hibát meg nem láthatnak, míg a sűrű kendő homlokuk körül; ha ez egyszer leesik, minden báj is egyszerre megsemmisül. A hon igaz szeretete, vallásom szerint valamely nemes é s állandóbb gerjedelmek tartalma, nem vak szerelem, s azért nincs is oly változó fázisok alá vetve, mint azon mágusi de mégis tökéletlen érzés, mely csak nyomorúságunkra emlékeztet, midőn pillanatokig félistenekké magasít s megint minden szép vágyik mellett is porba gázol. Ha mindent nem dicsérek hazámban, abbul foly, mert hazámhoz nem oly gyenge kötelék csatol, mint valaha Venus fiát Psychéhez — “a világosság híja”. — Ha anyaföldünk mocsárit, kopárságait említem s nem dicsérem: hazaszeretetből ered; mert inkább viruló kerteket kívánnék ott szemlélni, hol ma vadkacsa s vadlúd, vagy homok és por. Ha előítéleteket megtámadni, balvélekedéseket gyengíteni, oszlatni s a tudatlanság sokszori büszke szavát nevetséges hanggá iparkodom változtatni, hazaszeretetből cselekszem; mert soha sem hihetem, hogy előítélet, balvélekedés s tudatlanság alapja lehessen egy nemzet előmenetelének s boldogságának. Ha itt amott az elaljasodást, romlottságot s rothadást keserű szavakkal festem, honom imádásából teszem; mert ily nyavalyák ellen csak a maró szert tartom használhatónak. Ha végre hazánkban mindent tökéletesebb létre óhajtok emelni, a középszerűnek, mely ocsmánnyal rokon, gyűlöletéből származik, s kivált azon középszerű gyűlöletéből, mely hazánk fényét homályosítja. Szándékom tiszta — mondásaim azonban helyesek-e, az más. Ezeket makacsul pártolni sem akarom, mert igen jól tudom, mi nehéz legjobb akarattal is jót alkotni és az ahhoz vezető módokat megfoghatólag előadni. De javaslatai nem kötelezők, s így azokat el is lehet fogadni, ha jók, s még könnyebben viszszavetni, ha rosszak. Magamat hazám igen kis szolgájának tartom, de azt hiszem, hogy a legkisebbnek is vannak nagy és számos kötelességei. S így ha egyet s mást érintek, vagy emlékezetbe tüntetek, azt, ha jól megfontolja tettemet, rossz néven senki se veheti. Ha valamely hív szolga urát eszmélteti “Idő volna már valamire, — egy és más neki ártalmas, egyéb pedig igen hasznos lenne”, azért az igazságos úr, ha eleinte forró vére miatt elveszti is béketűrését, s kemény szavakkal fogadja szolgájának sokszor tánontató s kellemetlen jelentéseit, mégis megvallja végre: “ezen hírnek sokat köszönhetek, bár javaslatait nem fogadtam is el mindég, de szándéka becsületes volt”. Egy csillagász régi cselédje — ha nem tudja is egyébiránt a matematika legegyszerűbb törvényeit, — csillagvizsgálásban t.i. miképpen kell a műszereket állítani, felkészíteni, forgatni, stb. mégis nagyobb hasznunkra leend, mint valamely más igen erős matematikus, ki nem jártas ilyesmikben. Senki sem magyarázandja gorombaságra, ki igazságos, ha ily szolga forgolódik s mesterkedik leginkább a s toronyban, mert kiki azt fogja mondani: “Természetes, annyi 11 esztendő alatt valami csak ragadhatott rá”. S így velem! Ha némelyeket láttam, tapasztaltam s eredetük s forrásiknál szemlél- rtem, amit mások nem tapasztal- hattak — azért nem azt állítom, hogy nekem több érdemem van , mint másoknak, — hanem hogy j. körülállásaim sok másokéinál kedvezőbbek voltak, s hogy azo- A kát kötelességem szerint haszználni törekedvén, itt amott rám is ragadhatott valami. Az Az nem tud pirulni, ki azzal dicsekedik, hogy több tudománya vagy több pénze van, mint fele- barátjának, de szinte egyenlő, , sőt még nagyobb hiba, egyet se mást a közönség java elől eltejmetni. — Megvetést érdemel s azon dús, kinek erszénye csak c enkéjei kielégítésére van nyit-rva; s a közjó előmozdítására mindég zárt; — úgy szánakozást vagy dorgálást érdemel az, ki sértés félelmébül vagy egyéb ♦ e mellékes szempontokbul tudomá- e nyit s tapasztalásit elássa haza- ] fiai elől. -y Sok szerénységi köpönyeg alá , bújik, hogy ő ezt s amazt inkább tudósbakra, bölcsebbekre ; hagyja, midőn igazán azért nem avatkozik a dologba, mert vagy nincs bátorsága, vagy tüsténti , önnyereségét nem látja belőle. Ki pedig a közönségnek akar e használni, legelső kötelessége magáról egészen elfeledkezni. S aki ezt nem cselekedheti, nem is lesz soha valódi hasznos embere hazájának. Gyermekek boldogságáért fáj radozni, s éltök tavaszában tőjök megfosztatni — olyat imádni, a ki gyűlöl — hívnek tartott baráttal megcsalatni, szívrepesztő , kínok; de tűrhetőbbek, mint minden hazánkfiaitul kárhoztatni, elhagyatni; s még ily áldozatra is késznek kell lenni az igazán lelkes hazafinak. Curtiust szoktuk említeni, mint a honszeretet legfényesb képzeltét; s mi nagy volt tette? Tán gyűlöletes életét legszebb halhatatlanságért egy ugrással elcserélni, mi nagy mesterség ez? Hány volna köztünk magyarok közt, kik ha oly tejjel nevelkedtünk volna, mint Curtius, s oly meggyőződéssel bírnánk, mint ő, “hogy halálunk használ”, inkább ma ülnénk a bátor szürke derekára, mint holnap, de nálunk több s nemesi hazafiság kell. . . hol sokszor tanú helyett zordon magány, dic csérét s taps helyett fanyar viszszavonulás, elhidegülés, s egy részrül tán gyűlölet, másikról a veszély! Mi nehéz félórára vala- miért felhevülni? de esztendőkig tűrni lelki sérelmet, ehhez kell a szó legsúlyosabb értelmében '■ — férfiú. Csak ezek szerint is látja az olvasó, hogy igen is jól tudom, a miben fáradozom s mit várha■ tok. Előre el vagyok készülve a rossz hazafi nevezetre, mert ál■ tatában mindent nem dicsértem s mindent felhőkig nem emeltem, csok tán ezt fogja mondani: s “Ocsmányolja hazáját”. Két gazda közül ki cselekszik józanabbul: az-e, ki magára s másokra fogja, hogy egész ha-i társa legjobb búzaföld, s így vak ; ságában földei legnagyobb részét javítás nélkül hagyja; vagy az ki magában így szól: része birtokomnak jó karban áll, részét víz bírja, becstelen fák vagy bozót fedi, része pedig sovány, homokos föld, s így árkokat kell vonnom, irtanom, ültetnem, stb. Melyik jobb gazda e kettő közül: az-e, ki még hosszúszőrű juhaival is megelégszik s azt gondolja minden bizonnyal, hogy már a szorgalom zeniben áll; vagy az, ki kételkedik s lassankint durva s olcsó gyapjú helyett selymest s drágát iparko- dik nyírni; — így melyik józa inabb hazafi, az-e, ki azt mond , ja, de szép azon sok mocsár, mely hazánkban van, mily jók s kellemesek az utak, mily rende- isen forog minden, mily élet si elevenség van a földművelés s , kereskedésben, mennyi pénzünk van, mi nagy híre Magyarországnak künn, stb. s így minden javítás ellen vak hévvel kel ki; — vagy az, ki azon törekedik, hogy mocsár kaszálóvá, süllyeteg sárárkolat kemény úttá, rendetlenség renddé váljon; — hogy vérakadozási helyett a haza szíve új erőre kapjon, s a legtávolabb ezekbe új életet lövelgessen, s a külföld, melynek nagy része létünket még nem is gyanítja, ha nagy fényét nem is, legalább értékét s belbecsét ismerje el hazánknak. Az első cselekvőmód jó hazafiság meg nem csalható jele, és szeretetünket méltán gerjeszti, de haszna semmi, kára pedig sokszor számtalan; másik cselekvőmód pedig józan hazafiiság s ez hasznot hajt-e nem-e? c “Nevetségessé teszi hazáját” — ó, ezt is fogja néhány pengetni — mert némely rajzimban tulajdonjutalmakra fognak ismerni. Ezek ne gondolják, hogy ők teszik s alkotják a hazát s ne tolják azt, ami egyedül s egyenesen őket illeti, a hazára. Én nem gyermekekhez szólok, s kiknek lágy agy velejükben az időítélet könnyen gyökeret veret, de férfiakhoz: ítéljenek! Munkám tartalmából kiki aztogja látni, hogy a végsőségeket túlságokat gyűlölöm s békítés tarátja vagyok, szeretném a számos felekezetet egyesíteni, s inkább a lehető jót akarom elérni közép úton, mint a képzelt jót, melyet tán csak más világon leendünk fel, levegő utakon. Nem lézek én, megvallom, annyit hát■a, mint sok hazámfia, hanemnkább előre; nincs annyi gondom tudni “valaha mik voltunk”, le inkább átnézni, “idővel mik ehetünk s mik leendünk”. A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk. Ne halódjunk azért hiábavaló reminiscentiákkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra. Sokan azt gondolják: Magyarország volt; én azt szeretem hinni: lesz! VEZÉRLŐ CSILLAG AZ ÚJESZTENDŐRE ÉS LAPUNK ÚJ ÉVFOLYAMA ELÉ, A LEGNAGYOBB MAGYAR, SZÉCHENYI ISTVÁN GRÓF 1830-BAN, A "HITEL"-BEN ÍRT SZAVAIVAL. VALLOMÁSNAK, PROGRAMMNAK ÉS ÚTMUTATÓNAK 1962-RE. MINDEN OLVASÓNKNAK Független Magyarország SZERKESZTŐSÉGE. ILLYÉS GYULA Haza a magasban Jöhet idő, hogy emlékezni Bátrabb dolog lesz, mint tervezni — Bátrabb új hont a múlt időkben Fürkészni, mint a jövendőben — ? Mi gondom: — áll az én hazám már, Védőbben minden magasságnál Csak nézelődöm, járok, élek, Fegyvert szereztem, bűv igéket. Már meg is osztom, ha elmondom, Milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, Köréd varázskor teremtődik. Ha új tatárhad, ha kufárhad Özönli el a tiszta tájat, Ha utaink megcsavarodnak, Mint kukac, kire rátapodnak: Te mondd magadban, behúnyt szemmel, Csak mondd a szókat, miktől egyszer Futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak. Dühöngő folyók kezesedtek, Konok bércek, — ezt ne felejtsed, Ha megyünk büszke szájjal vissza, Mint várainkba, titkainkba. Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet, Nem ölhet, mi csak ölne minket, Mormolj magadra varázsinget, Kiáltsd az éjbe Berzsenyinket. Míg a szabad mezőkön jártál, Szedd össze, pajtás, amit láttál, Mit szívvel, ésszel zsákmányoltál, Vidám vitáknál, leányoknál. Mint Noé a bárkába egykor, Hozz fajtát minden gondolatból, Ábrándok árvult szerepét is, Álmaid állatseregét is. Lapuljanak bár ezredévig Némán, mint visszhang, ha nem kérdik, Szavaid annál meglepőbbet , Dörögnek majd a kérdezőnek. Figyelj hát és tanuld a példát, A messzehangzóan is némát. Karolva könyvem kebelemre, Nevetve nézek ellenemre. Mert ha sehol is, otthon állok, Mert az a való, mit én látok, Akkor is, ha mint délibábot, Fordítva látom a világot. Így maradok meg hírvivőnek Őrzeni kincses temetőket. Homlokon lőhetnek, ha tetszik, Mi ott fészkel, égbe menekszik. Registered at the C.P.O., Sydney, for transmission hy post af a newspaper. XII. évf. 1. sz. — 1962. I. 5. "FREE HUNGARY" Vol. XII. No. 1. — 5. 1. 1962. ES A XII. év elején Kérjük kedves Előfizetőinket, hogy a korábbi évekhez hasonlóan, a tizenkettedik évfolyamra is előre szíveskedjenek beküldeni az évi 12 előfizetési díjat. A nyomda és a szerkesztőség 12 napos évi szabadsága miatt lapunknak ez a száma korábban készült el. A következő szám a megjelenési dátum (1962 január 5) utáni második héten, a rendes időben jelenik meg. Az elmúlt évben minden vállalkozást érzékenyen érintő általános gazdasági helyzet lapunk előállítási költségeit, elsősorban a postadíjat megnövelte. Erre való tekintettel is nyomatékosan kérjük, hogy lehetőleg a külön előfizetési számla kiküldését megelőzve fizessenek elő kedves Előfizetőink 1962-re is. ----------------------ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY-----------------------“Független Magyarország” G.P.O. Box 3933, Sydney. A lapra szóló előfizetésemet megújítom (a lapra mint új előfizető előfizetők) és 1962-re az egy évre szóló 12 előfizetési díjat mellékelve küldöm. NÉV : ................................................................................. PONTOS POSTACÍM