Független Magyarország, 1964 (14. évfolyam, 1. szám)
1964-05-31 / 1. szám
ausztrál gazdaságtörténelem őt mint zálogost tartja számon. Az akkori pénzhiányban a nevesebb kereskedők pénzt verettek, s ezt adták váltópénznek. Aszerint, milyen jó volt a hitelük, fogadták el pénzüket. Friedman 1 és 1 pennysei ez állott: „I. FRIEDMAN PAWNBROKER ARGYLE ST. HOBART.” Nagy mennyiségben használták ezt a pénzt az ötvenes években — a sydneyi Dixson Library-ban a mai napig kilószámra maradtak minták belőle. De hogyan lett Friedman tisztelendő úr? Hobartban kezdődött, amikor is az ő lakásán gyűltek össze a helyi zsidók, s ők határozták el, hogy zsinagógát fognak építeni. Friedman alapító tag lett, ma is ott van neve a zsinagóga falán (a legrégibb, ma is álló ausztrál zsinagógát ő alapította). Ettől azonban még nem lett tisztelendő úr, csak egyházközségi tag, s ebből is csak baja lett, mert a zsinagóga reánkmaradt jegyzőkönyve szerint nagy botrány tört ki, amikor egyik társa megvádolta Friedmant, hogy bordélyházat is tart. De túljuottt ezen is, s mikor 1851-ben ismét átjött Sydneybe, már számos ember akadt, aki szívesen aláírta, hogy Friedman Izsák méltó arra, hogy őfelsége kolóniái alattvalójává váljék, így írta le az Írás az első, Ausztráliába származott pesti részére a naturalizációs papírt, 18 évvel megérkezése után. Azért olyan későn, mert előbb nem létezett honosulni. Most már két kolóniát megjárt, világlátott ember volt Friedman Izsák. Volt „general agent” Sydneyben, Appinban, hentes, zálogos Hobartban, kocsmáros Maidanban és Quirindiben, fel is fedezték az aranyat mér régen, ideje volt letelepedni. 1858-ban átköltözött a Victoria állambeli aranyvárosba, Sandhurstbe, amelyet később Bendigóként ismert meg mindenki. Ott éppen hogy felépült a zsinagóga. Rabbi nem volt, meghívták hát Friedmant kántornak, így lett belőle Reverend, tehát tisztelendő úr. Ennek titulálták az öregurat a városban, s így van máig feljegyezve neve Bendigo történetében. Tíz évvel később, amikor 62 éves volt, Melbourneba költözött s élete alkonyát a jeruzsálemi zsidók javára való pénzgyűjtéssel foglalta el. 1875 június 13-án halt meg. 1862-ben ausztráliai körútja során meglátogatta Sandhurstot Saphir, a nagytekintélyű jeruzsálemi főrabbi. Jöttek is elé panasszal, kéréssel hívei, ő pedig leírta héberül megírt (azóta angolra lefordított) könyvében, hogy a panaszosoknak nincs igazuk. „Az éltes és istenfélő” Friedmanról ír naplójában. Friedman volt az első magyar állampolgár, aki eddigi kutatásaim szerint itt telepedett meg. Első volt egyben, aki ide családdal érkezett, első volt azon magyar állampolgárok között, akik itt házasodtak, helyi aszszonyt véve feleségül. De ő volt az egyetlen magyar állampolgár, aki angol elítéltet kapott kapott szolgául. De ezen túlmenőleg, ő volt az első, és az egyetlen, aki üzletezéssel kezdte és mint pap végezte. Azóta a visszájára van számos példa. KUNZ EGON Független Magyarország Megjelenik minden 15-én. Előfizetés egy évre £2. Ausztálián kívül 5 Dollár. Kiadja és szerkeszti: DR. NAGY KÁZMÉR Levelezési cím: G.P.O. Box 3933. SYDNEY. Independent Monthly Review Since 1951. Publisher & Editor: Dr. K. Nagy. All communication: G.P.O. Box .3933. SYDNEY. Printed by Forum Printing, 32 Inkerman St., St. Kilda, Vie, LEVÉL AMERIKÁBÓL Az elmúlt hónapokban számos levelet kaptunk a „FM” barátaitól. Helyszűke miatt egy amerikai előfizetőnk nemrég érkezett sorait közöljük. Dr. Nagy Kázmér úrnak, Kedves Barátom! Talán hadd említsek meg néhány tényt bevezetésként. A „Független Magyarország” 1963 eleji számában megjelent „Zsugorodó planétán” és „Hajnali köd” című cikkeidben olyan gondolatoknak adtál kifejezést, ami — ha talán homályosabb és tisztázatlan formában is, de sok-sok fejben zsibongott, különösen, ha a fej hordozójának elég bátorsága volt arra, hogy fülét a világ minden tájáról érkező hit hallatára használja. Gondolom, hogy az ilyen emberek, mint magam is, örömmel olvastam fejtegetésedet s annak konklúzióját s valószínűleg folytatást vártak. Az is feltételezhető, hogy jó egynéhány ezek közül a mai magyarországi fejlődésnek és az emberiség jövőjének optimistább szemlélete után arra is gondoltak, hogy talán érdemes lenne ezzel a megváltozott személettel a jövővel ellenkező irányba, a múlt századok fejlődésére is visszatekinteni. Feltehető, hogy talán az emberi társadalom utolsó századainak a vizsgálata, a fejlődés irányának a kutatása, több világosságot tudna vetni a mi generációnk tragikus bukdácsolására, mint a szűk látókörű 1919—45-ös szemlélet tette. Talán még az is felmerülhetett néhány koponyában, hogy a jövőben a „Független Magyarország” lapjain többet láthat majd az otthoni érem másik, nem negatív oldalából, hiszen az olyan kijelentések, hogyaz utóbbi években... az 1956-os követelések nagy részének a valóraváltásáról lehet számot adni” (XIII. 3.SZ.J, vagy „...nem túlzás, ha a kormány népszerű és bíznak benne” (XIII. 15. sz.) — enyhén szólva adatszerű dokumentálása köteleznek egy emigráns lapot. Az utóbbi évek tényeit figyelő emberben ez a fejlődés még több bizalmat keltett a „Független Magyarország”-ban, mint egy olyan lapban, amelyik az átlagos emigráns lap struccpolitikája helyett a tényekkel való szembenézés egyedül helyes megoldását merte vállalni. Mert — mint ezt Magad többször megmutattad történelmi jelentőségű idők hajnalán — a tények világos körvonalakkal rajzolódnak ki a történelmi szemlélet horizontján — csak az a kérdés, hogy tudjuk-e, vagy merjük-e olvasni őket. Csak néhányat akarnék megemlíteni közülök. — Az a remény, ami az emigránsok egy részét 1945-ben vagy azután Nyugatra vezette, a polgári demokrácia megvalósítása