Független Magyarország, 1967 (17. évfolyam, 1-9. szám)

1967-01-01 / 1. szám

lehetőségek határán belül mindegyik állam az ábrándozások korával és időszakával ellentét­ben a valósághoz kénytelen alkalmazkodni. Ro­mániától—Lengyelországig. Az európai India: Jugoszlávia széthúzó és különböző nemzetiségi: tagköztársaságai fölött a belgrádi kormány alig nagyobb hatalom, mint a kasztok, 340 nyelv és 500 vallás szer nt megosztott Indiában az ujdel- hi-i kormány. Magyarország, beékelve az ország­út közepébe, nem engedheti meg, hogy a kívül­ről ajánlott ideális demokráciát valósítsa meg. „Hintázni” kell, mint mindig és nemcsak kül­politikában, de bent is. A tiz éve még rettegett párt ma már alig több, mint a közvélemény hallgatólagos jóváhagyásával legjobban „hin­tázó” polit.kai (erőhatalom) eszköz a kis ország a létszámra kicsi nemzet megtartására. Más­részt, a párt szinte jobban támaszkodik erre a támogatásra, mint a formális párttagokra. Nyugatabbra . . .?! Németországban han- got-pártot kaptak a húsz éves „gazdasági csoda” után a korábbi években agyonhallgatott vagy elnyomott nem-gazdasági vágyak. Akiket egy nem csak gazdaságilag erős Németország léte érdekeiben fenyeget, ijedten kapják fel fejü­ket. M lelte a németeket megint?! Semmi. Il­letve ugyanaz, ami a többit. A franciák maguk­ban bíznak b zonytalan, nemzetek feletti szer­ek helyett. Az oroszok is. Az amerikaiak is. Ha a németek is kezdik, az persze más, meírft a többiek érdekeit veszélyeztetik. S igy mehetünk! végig a Föld-bolygón. Visszatérve a körúton, például Indonéz.ába, ahol — apró, de sokat mondó hír szerint, büszke haditengerészetük felét ki kellett vonni a forgalomból, mert az amerikai-holland-orosz hajók pótalkatrészeit ellopták, vagy elfogytak és nem tudják pótolni őket . . . Ausztrália persze változatlanul kivé­tel. Olyan hatalmas és lehetőségekben olyan gazdag, mint az egész Föld volt 300 évvel eze­lőtt. S olyan kevés az ember, hogy máshol al­kalmazott nem-demokratikus módszereket még nem kell alkalmazni. Amikor a világ ma létező 123 államából 118-ban elfogadott tény a fiata­lok behívása, Ausztráliában még újdonság és a közvélemény helyeslő hányada is erős fenntar­tásokkal támogatja a kormányt. Szivével a többség a bevonulást megtagadók mellett áll. A kontinens-ország gyámja és védnöke, az USA, mint közölték, csak Vietnamban 300.000 (há­romszázezer!) dollárt költ arra, hogy 1 (egy) ellenséget megsemmisítsen. Havonta ugyanis átlag 5300 a szembenálló fél embervesztesége, mig a havi hadikiadások összege 1580 millió dol­lár, azaz 300.000 dollár egy-egy ellenséges hősi­halottra. Jézus születési és működési területén pedig éppen karácsony körül lángolt fel ismét az el­lenségeskedés, az előbbiek jegyében úgy, hogy részrehajlás nélkül az arab és izraeli haderőket egyformán támogatják mindkét oldalról fegyve­rekkel. A kereszténység látható szervezeti formai, elsősorban a legjobban szervezett katolikus Egyház, évszázadok óta megmerevedett, dog­máknak kezelt elméletek és gyakorlat után, a teljes forrás állapotában eszmél rá a János pápa által kinyitott ablakon át beáramló friss levegőben az álmok és valóság közötti különb­ségre. Mi lesz ebből, mindebből 1967-ben . . .?! Egy biztos: semmiféle megnyugtató megoldás sem lesz, mert ilyen még sohasem volt. Az emberi természet eget-földet összekötő kettős­sége, kiszámíthatatlansága, hősiességre, szent­ségre és állatoknál aljabasabb tettekre képes mivolta miatt, nem is lehetséges. A Holdról lefényképezett párákba burkolt bolygón emberi adottságaink szerint folytató­dik az uj naptári év, a Tejut naprendszereit fényképezve és fényképezőgépek használatát tiltva m nden országban _ a világűr felé in­duló rakétatelepek körül . . . (N. K.) X = i S T E N Az északi féltekén már meg­szokott a párbeszéd, ami az ed­dig fenségben trónoló egyházak és engedelmességet —• pénzt adózó laikus hívek között folyik. A déli félteke legnagyobb álla­mában, Ausztráliában megkés­ve most kezdődött el. Egy sugárzó, törékeny pszi­chológus, szakmájában tudós egyetemi tanárnő, „civilben” ka­tolikus apáca, az amerikai Mar­garet Gorman, mult év végén elhangzott rádió és TV előadá­sai mozgatták meg az állóvize­ket. Az elmúlt év legsikeresebb TV müsorszáma volt az a beszélge­tés, amit az állami, ABC 2 tele­vízió munkatársa folytatott Gorman kedvesnővér-profesz- szorral. Eddig vagy ötször kel­lett megismételni a műsor vetí­tését. Miről volt szó? A rendelkezésünkre bocsájtott teljes szöveget, sajnos helyszű­ke miatt nem tudjuk közölni. Csak ismertetésére szorítkozha­tunk. Gorman professzor, aki Ázsiá­ban és Amerikában-Európában szerzett benyomásainak össze­hasonlításával kezdte, megálla­pította, hogy változatlan min­denhol a „valamiben és vala­kiben való hit” igénye. Bár­mennyire is halad, fejlődik sok tudományág, minden nap rá kell döbbennünk, hogy vannak kiszámíthatatlan, be nem ter­vezhető események életünkben. A legnagyobb állam sem képes arra, hogy kormányfőjének életét biztonságban tartsa. A legszakszerübben tervezett és épített gépek is felmondják a szolgálatot s igy tovább. Az ázsiaiak ezt inkább tudo­másul veszik, mint az európai­amerikaiak. Ennek az az oka, hogy a nyugati ember azt is természettudománnyal, azaz ér­telemmel, logikával és kísérlet­tel akarja megközelíteni, amit csak egy másik emberi felfogó­képességei: tapasztalati átélés­sel lehet elérni. Az emberen kívüli s felüli Valóság, amit Istennek neve­zünk, személyes kapcsolattal kö­zelíthető meg. Részben úgy, hogy egy másik ember, vagy több más ember — egy közösség szolgálatán át közelitünk felé­je. 2 • FREE HUNGARY, 1967. I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék