Független Magyarország, 1967 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Arra a kérdésre, hogy ez akapcsolat valóságos-e s nem csak önáltatás, Margaret Gorman azt válaszolta, hogy a kísérleti tudomány módszereivel természetesen nem igazolható amit mond. Az igazolást az eredmény: a Legfelsőbb Valósággal kapcsolatban álló élő emberek és közösségek életének megváltozása adja. (Amiről Jézus beszélt, a termő gyümölcsfáról és a tűzre való kiszáradt fáról szóló példabeszédében ...) Gorman szerint — ami itt újdonságszámba ment, — lehet egy életet tudományosan eltölteni, az isteni tulajdonságokat ide-oda skatulyázva és cédulázva nyilvántartani, aminek semmi köze az igazi valláshoz. Utóbbit minden kereten-szervezeten belül meg lehet találni. Szerinte egy buddhista, aki életére szóló változtató hatással megtalálta az ismeretlen, de megtapasztalható valósággal — amit Gorman „X”-nek nevez — a kapcsolatot, lényegében keresztény. (Természetesen ugyanezt mondhatja el egy, az „X”-el kapcsolódó keresztényről egy buddhista is.) De akkor mire valók a vallásos egyházi szervezetek?! Erre a kérdésre Margaret Gorman azt mondotta, hogy a társadalomban élő ember szükségletei, de csak addig van létjogosultságuk, amíg a társadalmi igényeket a változó korok szerint kielégítik. Vonatkozik ez a közösségi „X”-tiszetelekre, liturgiákra, módszerekre egyaránt. Elsősorban az emberiség mintegy kétharmadának igényeit elégítik ki, akik — szerinte — a tedd-ne tedd, szabad-nem szabad, lelkileg kiskorú fázisában élnek. Az emberek mintegy 100 százaléka, ha ugyan nem több, a „nekem jó-nekem rossz” szempontból éli az életét és mintegy ugyanekkora azoknak az arányszáma, akik evangéliumi értelemben „szabadok”. Nem azért tesznek-nem tesznek valamit, mert elő van írva, vagy tiltva van. Nem azért, mert nekik jó, vagy rossz, hanem azért, mert kapcsolatban vannak az Egyetlen valósággal, az Ismeretlennel, az „X”-el és ebből a tapasztalásból fakadó szeretetük irányítja életüket, másokhoz való magatartásukat. A TV beszélgetésnek ez volt a lényege. Az ezt követő forrongásé pedig a következő: Sydney segédpüspöke valakinek a kérdésére válaszolva egyszerűen ostobának, felfuvalkodott nőnek nevezte Margaret Gormant. A levél nyilvánosságra és sajtóba került, mire a Sydney-i egyetem fiatal katolikus előadóinak csoportja nyilvános gyűlést hívott egybe — a püspök keresztényietlen, azaz nem szeretetteljes nyilatkozatát elítélendő. A gyűlésre a püspököt is meghívták. Ott is volt, fel is szólalt. Beszédét sűrűn félbeszakították, lehurrogták. Végülis a püspök visszavonulót fújt és lényegében bocsánatot kért az időközben már Amerikába visszatért Margaret Gormantól. A „vallása i, nemzetisége katolikus” jelzővel ugratott ausztrál katolikus egyházon belül ilyen esemény forradalmian új és egyben késői megnyilvánulása annak a folyamatnak, ami más országokban évek óta zajlik. Talán úgy lehetne összegezni e folyamat lényegét, hogy az eddig a püspökökre-papokra korlátozott „Egyházból”,az „egyháziakból” (kis kezdőbetűvel írandó, önmagát vizsgáló és különös jelenségeket felfedező egyházak alakulnak ki. Felfedezték, hogy a látványos és művészi ceremóniák, a nem egyszer rendőrséggel csendőrállami adóhivatallal fenntartott világhódításról beszélő — de hazug — statisztikák alatt az a bizonyos 900 millió, „keresztény”, távolról sem az. Mint ahogy a hasonló létszámú buddhisták között is ez lehet az arány. A lemorzsolódás oka: a formalizmus és szaktudományos vallásosság az eleven, élményt a közösséget nyújtó, a Margaret Gorman által X-nek, Teilhard de Chardin által „Omegának” (a végső központnak) nevezett Valósággal való kapcsolat helyett. Világszerte észlelhető jelenség — Ausztráliában is csak, hogy a születés-nevelés szerint más-más „aktokba” tartozó emberek, egyszerűen krisztianistának, kereszténynek, Krisztuskövetőnek érzik, s nevezik magukat. Akkor is, ha a római, kálvini, lutheri vagy anglikán tradíciók szerint formulázzák meg gondolatatikat. Nem kétséges, hogy ez a buddhista, mohamedán vagy más rendszerek keretén belül élő, de az „X”-el ott kapcsolódó és élő emberekre, a velük való közösségre is áll. Bizonyítva s igazolva Pál apostolt, aki arról írt 1900 évvel ezelőtt, hogy Benne megszűnik zsidó, római, görög, perzsa . . . Hogy helyet adjon az új embernek, Ausztráliában az ír-angol és más nemzeti jellegű „keresztény” gettók helyett — az „X” felé kitáruló keresztényeknek. A TIZENHETEDIK évfolyam kezdetén köszöntjük az Olvasót és köszönjük, hogy szinte kivétel nélkül, immár tíz, illetve tizenhét éve (ki mikor érkezett Ausztráliába) minden előfizetőnk, olvasónk 1966-ban is elősegítette a F.M. kiadását. Tíz évvel ezelőtt, amikor az akkori követelmények hatására a kis kétheti lapból egyszerre nagyformátumú újsággá alakultunk át, számoltunk azzal, hogy 8—10 év múlva, tehát ennek az évtizednek közepére csökkenni fognak azok az igények, amelyek 1957 körül még általánosak voltak. Ennek megfelelően — miután hirdetők és olvasók a lap fenntartói és nem amerikai—ausztrál—orosz, vagy éppen hazai támogatásból kell megélnie a lapnak, a FM megjelenési ideje és formátuma is megváltozott. Megtaláltuk így is a belünket és az elmúlt években kapott hozzászólások, levelek, azt bizonyítják, hogy az itt élő magyar tízezrek legjobbjai, foglalkozásra és iskolai végzettségre való tekintet nélkül, továbbra is a FM barátai maradtak. Mi pedig a XVII-ik évfoyamban is szerény keretek között, szegényen, de függetlenül és színvonalasan folytatjuk tájékoztató és véleményt nyilvánító munkánkat. Ehhez kérjük Olvasóink és Hirdetőink további segítségét. S ismételten köszönjük anyagi és erkölcsi támogatásukat, amit az elmúlt évben nyújtottak. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVVSXXXXXXXVX 1 a ,,FM” hirdetéseit ! ! MINDENKI OLVASSA, i !. AKI SZÁMIT!- £ 2 HIRDESSEN 1 MEGÉRI! X XXXXXXXXXXVVXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXVSX Független Magyarország Megjelenik minden l.én. Előfizetés egy évre $3. Ausztrálián kivül: $5. Kiadja és szerkeszti: Dr. Nagy Kázmér. Postacím: G.P.O., Box 13141., Melbourne, Vic. “FREE HUNGARY" An independent Monthly Journal since 1951. Publisher and Editor: Dr. K. Nagy. Postal Address: G.P.O., Box 1314L., Melboure, Vic. Tel.: 26 2007. FREE HUNGARY,- 1967. I. • 3