Független Magyarország, 1967 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1967-01-01 / 1. szám
JELENKOR EGYSÉGESEBBEN A mai magyar társadalom szerkezetéről meglehetősen pontos képet ad a Központi Statisztikai Hivatal legújabb jelentése a „Társadalmi rétegződés Magyarországon”. A múlt viszonylag zárt rétegei fellazultak, nagy tömegekben egészültek ki más rétegekből. Jellemzésül elé annyit megemlíteni, hogy a mai munkásoknak csak kereken 45 százaléka származik munkacsaládból és több mint a felének apja mezőgazdasági foglalkozású volt. Azok pedig, akik ma szellemi foglalkozásúak, csak 25—35 százalékban származnak ilyen családból, míg a többiek munkás, illetve paraszt eredetűek. A korábbi élesebben elkülönült rétegek nagyarányú átáramlása egymásba, két lényeges következménnyel járt. Egyfelől azt eredményezte, hogy társadalmunkban igen nagy súlya van az átmeneti rétegeknek. Másfelől, e mozgásnak az a következménye, hogy a különböző rétegek nagymértékben közelebb kerültek egymáshoz. A legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmi szinttel rendelkező társadalmi osztályok átlagos színvonalában 20—40 százalékos különbség mutatkozik, ha pedig a két alapvető osztály jövedelmét vizsgáljuk, a különbség alig több 15 százaléknál, a munkásság javára. E viszonylag kis különbségből következik, hogy a legmagasabb átlagos jövedelmű réteg életszínvonala nem nagyon magas, viszont a legalacsonyabb átlagos jövedelüé sem túlságosan alacsony. Ennek nyilvánvaló bizonyítéka, hogy az egy főre jutó napi átlagos élelmiszerfogyasztás — még a viszonylag legdrágább és élettanilag legértékesebb állati fehérje fogyasztás is — rétegenként szinte azonos. Az egyes társadalmi osztályok és rétegek között természetesen még sok tekintetben fellelhető különbségek műveltségi-iskolázottsági eredetűek. JOHNSON elnök unalmas fráterként viselkedett és első dolga volt Kennedy meggyilkolása után, hogy az elnöki gépen Washingtonba repüljön. Ilyen s ehhez hasonló történelmi pletykák kerültek bele abba a Kennedyről szóló könyvbe, amit a család most be akar tiltatni. Mellesleg a pletykák tények, azon frissiben Kennedy özvegye közölte a szerzővel. Most azonban, évekkel később, károsnak tartják nyilvánosságra hozni, könyvformában. A bíróság döntése előtt azonban a világsajtó már idézett mindent. Johnson elnök népszerűségének nem használ, az bizonyos. A Kennedy-család, mely soha nem nézet jó szemmel a texasi alelnököt , ma elnököt, megbízható hírek szerint azért kérte a könyv megjelensének megakadályozását bírósági úton, hogy ezzel elhárítsa a felelősséget a publikálásban való részvételben. Titokban, sőt nem is titokban —, Kennedy özvegye és sógorai adták azonban a könyv nyersanyagát a szerzőnek. A most felkavart nyilvánosság után pedig biztosra vehető, hogy „minden példány el fog kelni”. AZ OPERAHÁZ — a világszerte ismert Sydney-i csodálatosan szép, majdnem kész épület (ahol néha operaelőadásokat is tartanak majd...) építtetője New South Wales kormánya. Múlt évben sikerült megszabadulnia a betonálom tervezőjétől, Utzon dán építőművésztől. Majd ők helyben, az állami bérházakat tervező főhivatallal befejezik — mondták. Év végére azonban két külföldi szakértőt kellett szerződtetniük. Egyik sem tervező mérnök. Majd csak lesz valahogy... — mondja az ausztrál bölcsesség. Mint ahogy lett például Nyugat-Ausztráliában az 1952-ben felfedezett, mintegy 500 millió tonna vasérc-heggyel, amit az „évszázad” feltárásának neveznek. A felfedezőt azonban agyonhallgatják és Mr. Lang Hancock, aki egész életét geológiai kutatásokra fordította, nem szerepel az új vállalat vezetői között. Mint a vállalkozás közölte — s ez mennyire jellemző az ausztrál mentalitásra: „Ugyan kérem, bárki felfedezhette volna a vasércet, hiszen itt van már millió évek óta” . . . A „TRIB” . . . így becézték világszerte a New York Herald Tribune-t, mely sok más lappal együtt, 1966 végén szűnt meg, 125 éves fennállás után. A polgárháború alatt Lincoln elnököt támogatta a Tribune és olyan cikkírói voltak, mint Mark Twain, Henry James, Walt Whitman és Karl Marx. Utóbbi a Tribünnek küldött tudósításaiból tudta fedezni a „Tőke” kiadását ... A hatalmas lapot, melynek angolnyelvű európai kiadása Párizsban túlélte a new yorkit, az elmúlt négy évben elharapódzott nyomdászsztrájkok érlelték meg a halálra. 1963-tól már csak három reggeli lap jelent meg New Yorkban, közel 10 millió ember reggelije mellé és két délutáni. A sztrájkokon kívül a színvonalra törekvő hetilapok, magazinok és folyóiratok, valamint az óriási város egyes kerületeiben megerősödött helyi napilapok versenye is nyomasztóan hatott a régi alapítású újságokra. Múlt év áprilisában újabb és 113 napig tartó nyomdászsztrájk adta meg a kegyelemdöfést. A Tabune megszűnt, kivéve a New York Herald Tribune 100.000 példányban megjelenő volt párizsi kiadását, ami most önálló lap — a Washington Post tulajdonában. Egyenleg: a 10 millós világvárosban 2—2 reggeli és esti újság. MAKAO A roppant kiterjedésű kínai területbe beékelődött Makao az utóbbi időben versenyre akar kelni Hong Konggal. A csöppnyi kis portugál tartományban egyik napról a másikra új luxusszállodák épülnek, gomba módra szaporodnak a játékkaszinók — egyszóval az érdekeltek mindent megtesznek azért, hogy minél több vendéget csalogassanak el Hong Kongból. Az új játékkaszinók azonban csak a Las Vegas-iak utánzatai. Makao Hong Konghoz képest még ma is túlságosan puritán, kivéve a decemberi tüntetéseket. Makao igazi ura nem a portugál kormányzó, hanem Ho Jin, 58 éves kínai milliomos, aki gyakran utazik Pekingbe és Mao Ce-tunggal tárgyal. Kínának szüksége van Makaóra, amelynek közvetítésével sok üzletet bonyolít le a kapitalista országokkal. 4 • FREE HUNGARY, 1967. I.