Délamerikai Magyar Hírlap Évkönyve, 1961 (Sao Paulo)
Tollas Tibor: Bécs felé…
TOLLAS TIBOR 11 Bécs felé... Vonatunk fut a völgyön át, Künn fehér fenyők, tél világ, De a fülkében jó meleg, Altató csend s egy kis gyerek Mosolyog anyja karjain, Kezében arany mandarin, Majszolja, forgó téli kép, Gömbölyű osztrák nénikék között a béke bólogat, Bécs felé fut a gyorsvonat, Alagút, hegyek, régi vár, Bennük tűnt idő muzsikál. Messzi utas, én, idegen, Fölkapom fejem hirtelen. A csöpp megszólal magyarul S az egész fülke dalra ,gyűl, A jégvirágos ablakon Átsüt a fény s úgy hallgatom Az elveszett táj szavait, (Csak én értem s az anyja itt) ízlelgetek sok régi szót, S mint karácsonyi tört diák Gerezdét szerte osztanám A hontalanok asztalán. Mert jajj hiába rejteném, E gyermek nemcsak az enyém. Hiába temető, kereszt, Az Isten mindig újra kezd. Hiába tél, vagy kard vasa, Heródesek parancsszava. E menekülök Máriák ölén ring már az új világ.