Délamerikai Magyarság, 1930. július-szeptember (2. évfolyam, 54-66. szám)
1930-07-26 / 57. szám
2 Mostanáig elfelejtette megújítani előfizetését. Ne várjon a legutolsó napig. Küldje be az előfizetési díjat, nehogy kénytelenek legyünk a lap küldését beszüntetni. Elárverezik a munkácsi Turulmadarat Munkácsról jelentik: A munkácsi vároldalon állott egy hatalmas Turulmadár, az ezredéves Magyarország emlékműve. Mikor a város a csehszlovák köztársasághoz került, a madarat eltávolították helyéről . Sátoraljauhely már régen foglalkozik a tervvel ,hogy a nagybecsű kultúrtörténeti emléket megszerzi és a városban felállítja. A külügyminisztérium útján érintkezésbe léptek a csehszlovák hatóságokkal, amelyek hajlandóknak mutatkoztak a Turulmadár kiadására, ha a költségeket a magyarok megfizetik. A költségek fejében 146.571 csehszlovák koronát kértek, mégpedig a lebontás címén 100,922 raktározás címén 10.630, szállításért pedig 29.009 koronát. Minthogy erre a nagy költségszámlára hosszabb ideig nem kaptak választ, most azzal a kérdéssel fordultak Sátoraljaújhelyhez és érdeklődtek, mennyit hajlandó a város fizetni az emlékmű átengedéséért ,mert ha sürgős választ nem kapnak, úgy a Turulmadarat elárverezik. Sátoraljaújhely város közgyűlése a napokban foglalkozott az üggyel és úgy határozott, hogy jelenleg nincs módjában nagyobb áldozatot hozni, minthogy azonban az egész magyarságot érdekli az ezredéves emlékmű megmentése, a miniszterelnököt kérik fel, hogy az állam szerezze meg az emlékművet, amelynek felállításáról és gondozásáról azután majd Sátoraljaújhely fog gondoskodni. Augusztus a magyar események hónapja lesz Készülődések Szent István napjára következő szombaton, augusztus 23-án társadalmi ünnepség lesz, amelyet a M. E. Sz. igazgatótanácsa több magyar egyesület bevonásával egy műsoros estély keretében fog megrendezni. A társadalmi ünnepség fővédnökségét Nelky követ vállalta, míg a Bűidén a szokottnál nagyobb fénynyel és ünnepibb külsőségek között fog az argentínai magyar kolónia megemlékezni a magyar királyság megalapítójának, Szent István királynak emlékünnepéről és az események érdekes torlódása folytán szinte az a helyzet áll elő ,hogy augusztust a magyar események hónapjának lehet mondani A jövő hónap második szombatján, augusztus 9-én mutatják be — mint lapunk más helyén megírtuk — Buenos Airesben Kodály világhírű magyar zsoltár-szerzeményét, — amelyet valószínűleg másnap — 16-én — meg is ismételnek népszerű helyárak mellett. Ez a magyar események az augusztusi méltó bevezetője. Ezt augusztus 17-én ,vasárnap, délután a Magyar Egyesületek Szövetsége első nyilvános rendes közgyűlése fogja követni, amelynek érdekessége és jelentősége az lesz, hogy erre meghívják az összes nemzeti alapon álló egyesületeket, akár tagjai a Szövetségnek ,akár nem és ezen a közgyűlésen jelenik meg először a magyar kolónia előtt hivatalosan Nelky követ, meghatalmazott miniszter. Az augusztusi események 20-án, a Szent István ünnepségekkel folytatódnak, amelyek két részből fognak állani. Szerdán, augusztus hó 20-án délelőtt Te Deum lesz a Nuestra Señora de Carmen templomban, ahová Nelky miniszter meghívja az argentínai kormányt és a diplomáciai testület összes tagjait. Az ünnepi istentisztelet programmját a követség annak idején hivatalosan is publikálni fogja. Te Deum után — értesülésünk szerint — első nyilvános fogadását tartja Nelky miniszter a követség ideiglenes helyiségében. Az augusztusi események sorát 23-án egy nagy hangverseny fogja berekeszteni. Minthogy ez idén is hétköznapra esik Szent István napja és a kolónia dolgozó tömegei így semmiféle ünnepi aktusban nem vehetnének részt, a reá rendezés munkáját a M. E. Sz. ditrói Biró Dezsőre bizta. Az ünnepség műsora üdvözlő és ünnepi beszédekből, szavalatokból, ének- és táncszámokból fog állani. Délamerikai “Magyarság’’ 1930. július hó 26 Hivatalosan is beismerik a kivándorlási politika bukását Formosa és a fecskemunkások a magyar felsőházban Budapestről jelentik, hogy a felsőház egyik utóbbi ülésén a kivándorló hajóstársaságok részére adott engedélyről szóló belügyminiszteri jelentés tárgyalásánál Bernáth Géza fél világlátást kért az argentínai kivándorlásról és a fecskerendszer bevezetéséről Scitovszky Béla belügyminiszter a többi között kijelentette, hogy főleg Franciaországban és Belgiumban lehet elhelyezni magyar munkásokat. Az amerikai kivándorlás nehézségekbe ütközik. Kísérletképen igyekeztek vasútépítő munkásokat szállítani az argentínai Formozába, de ez nem sikerült, mert a magyar munkások nem tudják megszokni az ottani munkát. Majd megállapította, hogy a fecskerendszer sem vált be, mert költségeit felemésztette az utazás. Gyermeket rabolt mert nem volt gyermeke félévi börtönt kapott a gyermek után áhítozó asszony Különös gyermekrablási bűnpért tárgyalt a szegedi törvényszék fildtanácsa. Az eset ott kezdődött, hogy a csongrádi Vincze Istvánék házasságát az égiek az egybekelés ötödik esztendejében sem áldotta meg gyermekkel. Emiatt a boldogan indult házasság hova-tovább valóságos pokollá változott. A férj nagyon szerette volna, ha végre-valahára megszületik a kis “trónörökös”. Az asszony nem bírta tovább a szekatúrát és gondolt egy merészet. — Minden hónapban fokozatosan több és több ruhaneműt öltött magára s ezzel elhitette, hogy áldott állapotban van. Amikor elérkezett az esedékes terminus, Vincze Istvánná átment a szomszédba, ahol Szátik Istvánéknál éppen két héttel előbb látott napvilágot egy fiú-csecsemő. A mindenáron gyermek után áhítozó asszony Szlávik Istvánnét azzal a hamis hírrel, hogy az anyja haldoklik: ('Tűrd te otthonról, —■ mondván, — hogy ő majd addig vigyáz a kisbabára. Amint az anya eltávozott: — Vincze Istvánná ellopta a csecsemőt. Hazament, lefeküdt s mire az ura hazajött, örömtől sugárzó arccal fogadta: — Itt a gyerük, — súgta boldogan. A gyermekszerzés különös körülményeiről semmit sem sejtő férj oda volt az apai boldogságtól. Azonban a nagy öröm mindössze két napig tartott, — mert hamarosan kiderült, hogy a gólya illegális után, a büntető törvénykönyv paragrafusainak megsértésével vizitelt le Vincze Istvánnénál. A törvényszéki tárgyaláson Vincze Istvánné beismerte a gyermekrablást és ezek után a bíróság hathónapi börtönre ítélte el a fiatalasszonyt. Az ítélet jogerős. a '■< .Vud-T-' y-•/. A csongrádi kubikos Irta: Szondy Margit Kongott a harang, összegyűlt a nép. Módos gazdát temettek. A hosszú uccán éppen kubikosok húztak végig sorjába, amikor a pap a halottas házhoz érkezett. A kubikosok a templom előtti kis térségen letelepedtek pihenni. Sorjában állottak a taligák a meredező ásókapanyéllel, ők pedig az árokparton üldögéltek. Egyik-másik csak úgy — unaloműzésből beóvakodott a halottas az udvarára, ott a nagy ucca sarkán. — Gazdag ember lehetett vélte az egyik. — Szép ház — felelte a másik és végigmustrálta az erős, nagyablakos házat. — Bizonyára téglaház — gondolta.— Aztán milyen szép nagy belsőség van hozzá. Bizony boldog lesz az örökös. Hirtelen azonban felriadt gondolataiból, mert a pap is éppen az örökös szót említette: — Látjátok, testvéreim, nincs örökös erre a szép házra. Elárvul a porta. — jgrzubbak. Jel majd az udvarát. Akkor jön majd az uj tulajdonos, az idegen vér és megint kevesebb lesz majd a faluban az édes magyar szó. Egykés falu volt. A pap, mint anynyiszor már, — most is megpróbálta gyönge szavakból gátat emelni a rontás ellen. Kimutatta, hogy ime minek félteni a vagyont, minek gyűjtögetni. El nem viheti senki magával a sírba. Itt pedig még csak az sincs, akire maradna. A halottnak nemcsak gyermeke nem volt, még oldal rokona sem. Utolsó tagjául maradt egy kihalt nemzetségnek. Most a kincstár örökli mindenét. — így pusztul el a nemzet! A ti lelkűteken a pusztulásai — kiáltott fel a pap. Az öreg kubikos most már nem figyelte a papot. Csendesen kifordult a kapun és leült társai mellé, az árok szélére. Jó félóra múlva a kubikosok vtrekéstek. Az öreg azonban visszamaradt — Nekem még egy kis dolgom van . Majd a szomszéd faluban az éjszakai szálláson megtalálni lak benneteket, — szólt oda a komájának. Aztán fogta a taligát és tolta maga előtt a községházáig. Ott letette az ajtó mellé. Maga pedig bement a jegyzőhöz. , — Minden jót, jó egészséget, — mondotta illedelmesen. Nyár volt. A nép munkában. Nem volt senki a jegyzőnél. Ilyenkor kevés a dolog a községházán. — Jónapot! — mondta a jegyző. Mit kíván? — Tekintetes uram, a dunai földmunkákhoz jöttem, Csongráditól. — Most pihentünk itt a templom elött. — Hát aztán mivel segíthetek magán? — Egy kis tájékozódást ha adna a tekintetes ur. — Hadd halljam! — Ott voltam a nagy ucca sarkán a temetésen. — A Kocsis Nagy Jánosén? — Ott a. Hát úgy értettem a tiszteletes úr beszédjéből ,hogy nem maradt utána örökös. — Bizony, úgy van. — Meg hogy a házat a kincstár örökli. — Az, — bólintott rá a jegyző — talán megvenné kend? — Nincs nekem arra pénzem, tekintetes uram. Csakhogy hallom a tiszteletes úrtól, hogy pusztul errefelé magyar fajta. Merthogy nem vállalnák az Isten áldását az idevalósiak. — Az is úgy van, öregem. Nem lesz maholnap magyar a faluban. — Hát tekintetes uram, megköveteli tisztelettel, megfizetem a fáradtságát, írna nekem egy értelmes szép kérvényt a miniszter úrhoz. — Melyik miniszterhez? — Aki majd dirigál a ház dolgában. — Micsoda ház dolgában? — Hát a Kocsis Nagy Jánoséban. — Az Isten nyugosztalja. — Mégis meg akarja venni? — Mondom már, tekintetes uram, nincs nékem arra pénzem. Szegény kubikos vagyok én. Hét családom van Alig van nekünk kenyerünk. Csakhogy úgy gondoltam, hogyha itt nincs elég Istenáldása, osztán kipusztul a nemzet, hát idejönnénk ám mi Csongráditól egynéhányan. Mert nálunk, tekintetes uram, pusztul ám az apró gyermek a nagy nyomorúságtól, írná meg hát a miniszter úrnak, hogy ne sajnálják tőlünk ezt az üresen maradt házat. Talán ha egymagamnak nem lehetne, közösben is megférnénk a János komámmal. Neki is van nyolc gyermeke. A jegyző csak nagyot nézett. — Hogy gondol ilyet? Nem lehet azt — Mér ne lehetne? Katona is voltam. Ezüstérmem van. Meg a vörösök ellen is harcoltam. Ha jól megírja a tekintetes úr, nem sajnálom az árát. . — Nem ,vehetek el én magától pénzt