Délamerikai Magyarság, 1932. április-június (4. évfolyam, 270-346. szám)

1932-06-17 / 335. szám

1 1­932. június hó 17. Délamerikai­­Magyarság Turulmadár szállj.. Hogy indult a halálba Endresz György és Bittay Gyula A búcsuzás Budapesten A Justice for Hungary tragikus pusztulásáról távirati és repülőpos­­tai tudósítások alapján már részle­tesen beszámoltunk. Az óceánrepülő megrendítő tragé­diáját teljesebbé teszi az a tudósítás, amely arról szól, hogyan indították útnak a halál felé repülő óriás­madarat? Budapest, május 21 Már reggel 8 órako­r nagy tömeg lepte el a mátyásföldi repülőteret, hi­vatalos személyiségek, barátok, hozzá­tartozók serege várja a nagy pillana­tot, amikor újból a levegőbe emelke­dik az óceánjáró gépmadár. Nyolc óra után öt perccel autóval érkezik Endresz György feleségével,­­ akkor már a repülőtéren sétált Bittay Gyula légügyi felügyelő, a kitűnő na­vigátor, aki Magyar Sándor helyén kíséri a gépet. A repülőtér felett négy sportrepülőgép kering. Endresz azonnal a repülőgép han­gárjához siet, a hangár előtt áll már a kéktestű, pirosszárnyú repülőgép, amelynek oldalát átfestették. Nincs ott a nyv, helyette hetük vannak: — HA—AFF. A benzinkészletet már elhelyezték a gépben, a poggyászokat is, amelyek­ben 5000 levelezőlap van, most teszik fel Endresz málháját. Hatalmas láda, amelyben új frakk, szmoking, fekete zakó, két másik zakó­ruha, fehér nadrág fekszik, aztán egy másik nagy koffer, ez a fehérneművel van tele.­­ Több térképet vitt magával Endresz és egy kis cukorkadobozban 12 ki­tüntetést. Mosolyogva tesz zsebre egy kis do­bozt: a pilóta amulettjei, az amerikai motorgyár aranyérme,­­ egy kis csontnyúl, egy apró malac, a­­mit a feleségétől, egy aranygyűrű, a­­mit tanítványnőjétől kapott, egy in­támadt, amely egyre erősödött. Már ép­pen sírva fakadt volna, amikor mellé­­lépett a hórihorgas. — Mi baja van? — kérdezte érdes hangon. — Nem tudom, — felelte a magára­hagyott. — Azt hiszem, a szivem fáj. ■ — A szive? — kérdezte a nyurga. Az­tán belenyúlt a vőlegény mellébe, ki­vett onnan valamit és így szólt. — Ez fáj? — Az, az, — felelte, most már zokog­va a vőlegény: — Na jöjjön, meggyógyítjuk. Majd én viszem előre a kezemben, maga csak jöjjön utánam. A hórihorgas csontos ujjai közt, nem valami gyöngéden vitte: a vőlegény lelkendezve futott utána. Hamar leér­tek a rakodópartra. A hórihorgas lucs­kos saruival rálépett a vízre. A vőle­gény azt sem tudta hol ar, csak ment a fájó szive után. A következő pillanatban már a jég­táblák között úszott. Egyik tábláról a másikra ugrálva szökellt át a hórihorgas a vizen. Az ala­guton át süvített éles kacagása. A ké­sői járókelők fázósan borzongtak össze de a szélroham nyom­áblán támadt édes enyheségben önfeledten oltották meg a kabátokat. Buda szélén nekiiramolott, felugrott egy városvégi ház tetejére. Az olvatag talaj fölött zöldeive csillant meg öltö­nye. Most roppant lendülettel a leve­gőbe szállt, kalimpáló karjai zúgva vitték az ébredő erdő felett. Mellébe nyúlt és nedvesen ragyogó nagy zafírt vett elő. A követ millió darabra törve szórta szét. A törmelék a tölgyek tövé­re hullott. Reggelre kelve, megjelentek az ibo­lyaszedő leányok az erdőn, ciánfejes arany két és féldolláros. Háromnegyed kilenc van, megindul a repülőgép propellerje és egy szerelő előrehozza a repülőtér cementpadló­jára. A közönség egy része kitódul a repülőgép köré, mindenki Endreszt veszi körül. —• Sok szerencsét, Gyurka! — kiált­ják, ölelik a pilótát, aki mosolyogva szorít mindenkivel kezet. — Egész télen ideges voltam, mert télen nem lehet repülni — búcsúzik — de most már jókedvű vagyok, itt a tavasz és a Justice mingyárt repül. — Szervusz Mici — búcsúzik a feleségé­től. — Majd írok, de visszajövök! Bárcziházi Bárczy államtitkár inte­get: — Balbot sokszor üdvözlöm! Turulmadár szállj!... Lázár Andor, az OTT elnöke lép elő, hogy beszéddel búcsúztassa el Endreszt és Bittayt. — A régi magyar mitológia feleme­lő epizódja Emese álma. Emese meg­álmodta, hogy egy Turulmadár vezeti a magyarságot új honába. A turul szimbóluma lett a magyar történelem­nek, mert nagy igazság az, hogy elő­rehaladni a földön csúszva nem lehet, de aki felemelkedik, az megy egye­nesen célja felé. A ti utalok egy kéz­fogás: a magyar kéz nyúl a baráti olasz nemzet felé. — Vigyétek üdvözletünket a nagy olasz nemzetnek, amely akkor küldte baráti kézszorítását nekünk, amikor körülöttünk senki. S a költővel hadd mondjam el: — “Turulmadár szállj, sehol meg ne állj, vidd el a mi üzenetünk, lesz még magyar nyár!...” Hölgyek üdvözlik a pilótákat, elő­ször a Pro Hungária nevében, azután Rákosy Györgyné, Meyer ny. százados felesége és vitéz Szentném­eth­y száza­­dosné, majd Bresztovszky Béla áll elő és odaadja Kódrésznek azt a ma­gyar zászlót, amelyet a pilóta az óce­ánon át hozott Budapestre és amely most a műegyetemi sportrepülők erek­lyéje. — Hozd haza dicsőséggel,, a magya­rok Isten kisérje dicső utadat... Rákosy György áll a két pilóta elé: — Isten veletek, fiuk! Keljen szárny­ra a magyar sas és jöjjön vissza di­csőséggel. Megadom a startengedélyt. Indulás A pilóták a géphez siettek, a mega­­fonok a h­imnuszt játszották, a közön­ség levett kalappal nézi a készülődést. Endresz és Bittay beszáll a gépbe, az­után Endre sz int, az egyik szemlő megindítja a propellert: hatalmas pi­­börgés, szélroham , két é­­­ő múlva a levegőbe emelkedik a Justice for Hungary. — Éljen! — zúg fel a tömeg, kalap­pal és zsebkendőkkel búcsúznak a pi­lótáktól,, a Himnuszt játszók megint is három perc múlva a hatalmas re­pülőgép 200 méter magasságban köt­t k­ le a repülőtér fölött. Mosolyogva látja mindenki, hogy Endresz a kezével integet. Egy sport­­repülőgép, HA—FJL siet utána. Ti­már Gyula pilóta kiséri el a város határáig, öt percben sem telik és a két gép eltűnik a város fölött. A Jus­tice for Hungary elindult Rómába... ahonnét csak roncsait és hősei holt­testét hozták vissza... A modern házasság W. Steckel könyve Ara 3 pesó Kapható: a “Mag­yarság”-nál A második percben kihúztak 100.000 pesos főnyereményt a Buenos Aires, június 16 Bár már hetek óta észrevehetően csökkent a vásárló érdeklődés az ar­gentínai nemzeti sorsjáték­ok (Lotería Nacional) heti húzásai iránt és ren­geteg sok sor­sjegy marad minden hé­ten eladatlanul, azok, akiknek még ma is van pénzük sorsjegyre és azok, a­­kiknek már utolsó reménysége csak a sorsjegy, ezen a héten is idegölő iz­galommal várták a pillanatot, amikor az eheti 100.000 pesos nyereményt ki­húzzák. A sorsjátékrendezőség hatalmas ter­me minden héten zsúfolásig megtelik, sápadtan merednek a szemek a Sorsot rejtő nagy üveggömbök felé, amelyek őrjítően egyforma lassúsággal forog­nak, megállnak s kidobnak magukból egy-egy számot, hogy eldöntsék: ki a Szerencse fia?.­. Csütörtökön is így, a rendőrkordon alig bírja feltartani a kiváncsi izga­tottak tömegét, amely mind befelé igyekezett volna. Pontban fél 12 órakor kezdődött a sorsolás és alig húztak ki 9 apróbb nyereményt, az egyik kisfiú, — Raul Ferrari — kihúzta a 2076-os számot, a másik pedig — Enrique Tambone utána kiáltotta: 100.000 pesó. A tizedik nyeremény volt, a fali óra 11 óra 32 percet mutatott, ebben a pil­lanatban ezrek reménysége halt meg. A letörtek, a százezresre reményke­dők lesújtva, szédülten támolyogtak ki. Ilyen hamar elfogyott a reménysé­gük... Vigaszuk nem maradt más,­­ mint gyorsan a “termináció"-ra ve­temedni. A legtöbb sorsjegyüzletben még künnlógtak az el nem adott sors­jegyek, aki ügyes volt, gyorsan össze­szedte a 6-os , végződésű sorsjegyeket és az elveszett reménybeli 100.000 pesó helyett tizedenként egy pesót nyugod­tan, biztosan keresett... * * * A csütörtöki húzáson, mint említet­tük, a 2076-os szám nyerte a 100.000 pe­sos főnyereményt. Nagyobb nyeremé­nyek estek a következő számokra: 20 ezer pesó 19205, 10—10 ezer pesó 17072 34167 37543, 5—5 ezer pesó 17892 14133 16944 36752 41543 44774, 2—2 ezer pesó 11267 11435 18291 21363 24678 36261 36996 41305 Súlyos börtönbü­n­tetésre ítélték egy kolozsvári magyar lap összes munkatársait Kolozsvár, május 21 Tegnap ítélkezett az iteni törvény­szék a Friss Hírek című napilap ellen indított sajtóperben. Az ügyészség államellenes cseleke­det miatt emelt vádat a lap összes munkatársai ellen a népszámlálással kapcsolatban írt cikkek miatt. A lap ugyanis élesen bírálta a népszámlá­lás kisebbségel­lenes tendenciáját. A tegnap kimondott ítéletben Botos Já­nos főszerkesztőt 7 havi börtönre, tíz­ezer lej pénzbüntetésre, Albrecht De­zső, Botár István és Szűcs Elemér munkatársakat egyenként 6 hónapi börtönre és 4—4 ezer lej pénzbüntetés­re, Ványoló Miklóst 4 hónapi börtön­büntetésre ítélték. Katz Márton nyom­dászt felmentette a törvényszék. Va­lamennyi elítélt felebbezést nyújtott be. Bécsben megkezdődött a Matuska-pör főtárgyalása Zavaros feleleteket ad Matuska munkát szerezni a — Távirati jelentés — Bécs, június 15 . Az egész világ érdeklődése mellett * kezdődött meg a hírhedt Matuska-pör főtárgyalása a bécsi törvényszék előtt. A tárgyalásra a világ minden nagy lapja tudósítót, rajzolót, fényképészt küldött, igen sok elmegyógyász és lé­lekbúvár foglal helyet a hallgatóság soraiban. Matuska Szilveszter volt magyar tiszt ellen — tudvalevőleg — az a be­igazolt vád, hogy Ausztriában, Ma­gyarországon és Németországban me­rényletet követett el a vasúti vonalak ellen. A bécsi törvényszék az Ausztriá­ban, Ansbardnál elkövetett merénylet miatt vonja most felelősségre. A főtárgyaláson Reidler törvényszé­ki tanácsos elnököl. A bíróság tagjai előtt, egy asztalon fekszenek a förtelmes bűncselekmény tárgyi bizonyítékai, egy darab a föl­­­szaggatott vasúti sinertel, valamint egy “pokolgép”, amelyet a robbantá­sokhoz használt. Tizenkét tanút idéztek be, köztük Matuska feleségét­ is. A tárgyalásvezető bíró kérdéseire Matuska elmondotta, hogy római ka­tolikus vallású, de tagadta, mintha egy 17 éves leánya volna. A bíróság ezt azonnal megcáfolta. Azután tovább folytatták a személyi adatokra vonatkozólag Matuska ki­hallgatását. Kijelentette, hogy keres­kedelmi alkalmazott volt, majd egy­szerűm visszavonta ezt az áldását.­ ­ A munkanélkülieknek akart merényletek által A személyi adatok megállapításá­val sok idő telt el, majd ennek befe­jezése után megkezdték a vádirat is­mertetését. A vádirat felolvasása közben Ma­tuska egyik védője indítványt tett, hogy a törvényszék rendelje el véden­cük elmeállapotának Adler Alfred­­ egyetemi tanár, pszichológus által való felülvizsgálását. Az ügyész ellenezte az indítvány teljesítését, mert ■— sze­rinte — annak semmi más célja nincs, mint a főtárgyalás elnapolása és az ügynek további elhúzása. A bíróság a védő előterjesztését el­utasította és folytatta a vádlott ki­hallgatását a bűncselekményre vonat­kozólag. . Matuska arra a kérdésre, hogy mi­kor, miért, kivel utazott Párisba, igen kitérő válaszokat adott, nyilvánvalóan igen óvatosan kerülgette, hogy bármi­lyen pontra nézve határozott választ adjon. A keresztkérdésekre azt vála­szolta, hogy párisi útjáról csak szo­morú emlékei vannak. Ezután a vádlott zavarosan, érthe­tetlen dialektusban kezdett beszélni,­­ végül pedig elmondotta, hogy merény­leteinek semmi más célja nem volt, mint az, hogy a vasúti társaságokat évtizedek óta nem javított vonalainak kijavítására szorítsa s ezáltal sokezre munkanélkülit juttasson elfoglaltság­hoz. Vg. volt­­a meggyőződése, hogy ha néhány embernek az életébe is kerül, a sokezer munkanélküli nyomorán csivhíteni kell.

Next