Délamerikai Magyarság, 1943. január-március (15. évfolyam, 1986-2022. szám)

1943-03-09 / 2014. szám

2 - ik oldal DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG PHpipNff^SSSTOffllWf Csütörtök, 1943. március hó 11. és míg a hivatalos körök, Sumner Wallace alelnökkel élükön, azonnal helytelenítették Standley nyilatkozatát és azt az együttműködés szemponjából károsnak minősítették, addig az elszigeteltség mlvei is szükségesnek tartották kijelenteni, hogy ez nem befolyásolja az Unió további erőfeszítését, hogy nagy mennyiségű hadianyagot küldjön Szovjetoroszországba. A Szovjet hivatalos közegei nem nyilatkoztak Standley kijelentéseivel kapcsolatban, de megemlítették, hogy Standley sem Molotoval, sem pedig Sztálinnal nem beszélt Moszkvába való visszatérése óta. Azonkívül a szovjet sajtó közölte Szettiniusz amerikai közgazdász jelentését, amely szerint az amerikai segély mennyisége eddig 1.300.000 dollárra rúg és megjegyezte, hogy míg a szovjet erők sohasem hallgatták el a szövetséges segély tényét, nem szoktak olyan adatokat közölni, amelyek az ellenség szempontjából hasznosak lehetnének. ^^tt****************.****************************-1 «i******»?**************************************** Régi történetek A felsült rendőrkém 1859-ben a rendőrminiszter nagyon szerette volna kiszimatolni, miféle összeköttetésben állanak magyar főurak a külfölddel s mint erre vonatkozólag a közönség hangulata. Valami Tinaut (Tinó) nevű franciát Pestre küldött le tehát, hogy ott az előkelőbb helyeken mint Napoleon császár megbízottját mutassa be magát s az urak rejtett érzelmeit puhatolja ki. Viszszajövet természetesen mindenről híven kellett volna megbízójának jelentést tennie. Mielőtt azonban Tinaut úr Pestre jött, már jól tudták, hogy oda fog utazni s hogy mi járatban van. Meg is érkezett nagy titokban, de bizony őt semmiféle nagyúri szalonban nem fogadták, sőt még a nemzeti kaszinóba sem bocsájtották be. A rendőrkém, amint jött, úgy utazott vissza Bécsbe. Pesten pedig elmondták róla: — Ha a Tinaut Pestre hajtják, csak Tinó marad az ott . A megéljenzett szerezsán 1849. januárjában történt, midőn Windischgraetz volt az úr Pesten. Az Uri-uccai házak egyikéből kijön egy szerezsán (igy hívták a testőreit) s nevetséges gőggel halad a Tigris-vendéglő felé, ahol Jellasich volt megszállva. A szerezsánt egy■'reg susztertön meg volt fejtve a talány s a natra szaporodott körülötte a tömeg, mely leírhatatlan lelkesedéssel, szünet nélkül éljenezte Jellasich zseblányát. A szerezsán meg volt lepve. — Büszkén lenézte az éljenző tömeget és kevélyen lépdelt, mintha nyársat nyelt volna. Az éljenzés folyvást tartott. A Tigris felé közeledvén, a szerezsán kollégái kirohantak, megnézni, mi történik bajtársukkal? Amint a hátát meglátták, rögtön meg volt fejtve a étalány s a közönség lelkesedése. A szerezsán hátára egy pia- Néha tévednek az angyalok is Somogyországban talán úgy szeretik a mesét, regét, mint sehol másutt. Télen, amikor hamar levonul az égről az óriási világító test, a fonókban, a körökben, sokszor pedig a búboskemence mellett gyűlnek össze a szorgalmas ifjak-vének. Varrnak, fonnak hímeznek, kukoricát morzsolnak, vagy tollat fosztanak és közben száll a dal, zeng a nóta, régi vers csendül és tündérmese hangzik el. A “rosseb” hazájában egy téli estén, piciny falu fonójába kerültem és néhány óra alatt füzetrevaló regét, mesét hallottam. Már nyolcvanadik esztendejét tapossa Józsi bácsi, a mesemondó, akit szekéren hoztak a szomszéd faluból, mert héthatárban se lehet párját találni az öregnek. Úgy tud mesélni, hogy a hallgatóknak eláll a lélegzete az ámulástól... Tündérekről, királyfiakról, királykisasszonyokról, ördögökről kevesen tudnak annyi históriát, mint a jó öreg. A jó lélek jutalmáról és a gonosz bűnhődésáről így vélekedik a mese szárnyán Józsi bácsi: . . . Ott fenn, a magasságos egekben, ahol a csillagok a fénylő nagy lámpások, akkora teremben, mint az egész világ, angyalkák ülnek nagy könyvek előtt... Aki megszületik, annak új könyvet nyitnak, aki visszaadja lelkét a Teremtőnek, azét pedig lezárják. Az angyalok hivatalában csak a Legfőbb ítélő tart időnként szemlét... áz-átvizsgálja, hogy kinek mit írtak be viselt dolgairól az égi Írnokok... az angyalkák — tudjátok kedveseim — minden cselekedetet feljegyeznek. Beírják, hogy ki tett jót, ki meg rosszat... Felróják, hogy ki van embertársai ártalmára és ki az, aki csak a javukat akarja. — ...Minden angyalka asztalán egy óriási messzelátó van és azon szemléli azt, akit ő figyel. Ez a csodás látcső mindenen átvilágít. Az agyalok elől nem lehet elbújni. S gyűlnek, gyűlnek a feljegyzések az Élet Könyvében. Aztán eljön a jutalom, vagy a büntetés napja. Mindegy az, hogy koldus, vagy király az illető, számot kell adni cselekedeteiért. Kinek élete nyarán, kinek pedig alkonyán hoz ítéletet a Legfelsőbb Biró. Itt a földön azt mondják, hogy szerencsések vannak, meg szerencsétlenek... — Én meg azt mondom, hogy jutalmazottak vannak, meg olyanok, akiket büntetés sújt. Az angyalkák mindent feljegyeznek, az Úr meg időnkint leszáll fényes trónusáról, átlapozza az óriáskönyvet s megjutalmazza, vagy megbünteti az élőket... Ez az igazság! Csend támad a fonóban. Ifjakvének a mese varázsa alatt állanak, így hát ünneprontásként hatott, amikor megszólaltam. .— Hát az meg hogy van, kedves Józsi bácsi, hogy bizony sokszor a jó emberek élete szenvedés, a rosszak pedig minden földi jóval el vannak látva? — Egyszerű annak a magyarázata, öcsém — okosított fel az öreg — néha az angyalok is tévednek a könyvelésben... DEÁK FERENC (1708—1876) a puritán “haza bölcse”, rokonánál, Szeniczey Ferenc paksi nagybirtokosnál évenként hosszabb időt szokott pihenés céljából tölteni. Egy ilyen alkalommal, amikor Deák Pakson tartózkodott, történt, hogy József főherceg is Paksra érkezett az ott állomásozó honvédhelyőrség megszemlélésére. A főhercegnek tudomására jutván, hogy Deák Ferenc Pakson tartózkodik, segédtisztjét Szeniczey házához küldötte azzal az üzenettel, hogy szándéka az öreg urat néhány percre meglátogatni. Erre a bejelentésre az egész család biztatta a nyári pongyola*********************** hát volt tűzve, amelyen e szavak állottak: "Éljen Kossuth!11 . ban levő öreg urat, hogy: — Önkit, de most már aztán öltözzék ám föl, mert igy nem maradhat, így nem lehet fogadni a fenséges urat! Mire az öreg ur, megunva a hosszas biztatást, igy szólt: — Az már igaz! Hozzatok hát egy lavór vizet, hadd mossam meg a kezemet. Ez volt a dísz, amelyben a főherceget fogadta. Clement Armand Fallieres, a francia köztársaság volt elnöke, miután másodszor nem választották meg elnöknek, ideje javarészét vidéki birtokán töltötte, csak ritkán rándult fel Párizsba. Egy ilyen párizsi tartózkodása alatt egy alkalommal egy idegen szólította meg s azt kérdezte tőle, hogy milyen épület az, amelyet lát. Pont az Elyséei palota előtt állottak. A volt elnök igy felelt: — Ez a francia köztársaság államfogháza. Az elitéltek itt többnyire hét esztendőt töltenek. De ritkán van kedvük hazamenni. VICTOR HUGO (1802—1885) francia költő, ifjú korában egy alkalommal Párizs egyik boulevardján sátálgatott s egy hirtelen keletkezett szélroham kalapját lefújta. Hátrafordult és látta, hogy a kalapot a szél sebesen karikázva viszi a járdán, tehát utána rohant. Már épen, hogy elérte a kalapot, egy újabb szélroham tíz méterrel tovább vitte azt, míg végre egy lámpaoszlopban megakadt. Hugo akkor odarohant és felkapta a kalapot. Egy úr, aki épen akkor érkezett oda, kivette Hugo kezéből a kalapot és így szólt: — Nagyon le vagyok kötelezve Afrikai benszülöttek csodálkozva szemlélik Montgomery angol hadvezér előnyomuló motoros-osztagait, amelyek megtisztították Tripoliszt az olaszoktól. ************************************* ************************************* p/ /• / rerni és női szabóság RECONQUISTA 452 (Dep. 2) U. T. 32 Darsena 0076 Török Károly szabómester ex-cortador Rákos Károly DENTISTA egész Amerikában egyedülálló szájban-forrasztási klinikája autorizálva a polgári és katonai egészségügyi hatóságok által Chilében. Aranyhidakban gyakori törések, repedések, átrágott koronák, hidrészek, kitörött porcellán-fogak, meglazult fogak, új híd-tagok forrasztásos megrögzítése. Súlyos fogászati problémák ideális, gyors és abszolút fájdalommentes megoldása. A ’Rákos Systema’’ elismerve a chilei egyetemi klinikákon is, mint a fogászati haladás legmodernebb vívmánya. Magyar fogorvosi készséggel instruálok Pontos cim: CARLOS RÁKOS, Clinica de Soldadura intrabucal SANTIAGO DE CHILE Calle Monjitas 779 Casilla 354. Fono: 32850. önnek uram, nagyon szépen köszönöm. — Hogyan ?... Miért ? — Ez a kalap az enyém. — Hát akkor hol van az én kalapom ? — kérdezte Hugo megrökönyödve. — A kalapzsinóron függve lóg a hátán. BEÖTHY LÁSZLÓ (1826—1857) Író és humoristától egy társaságban azt kérdezték, hogy valakinek a nejét miért hívják “feleség”-nek? A humorista így felelt: — E szót összevonták e szavakból: "a fele is elég.” — Dehogy — felelte egy másik — feleségnek nevezik, mert a fele se ég, a többi mind pokol. — Nemet én hitvesnek nevezem inkább — mondta egy harmadik — mert midőn a múltkor nem akartam hinni, hogy az ifjú, akivel csókolódzott, a rokona csupán, a hitet az arcomra véste. ************************ Pártolja lapunk hirdetőit!