Délamerikai Magyarság, 1952 (24. évfolyam, 3152-3244. szám)

1952-08-01 / 3204. szám

If 2. oldala " Az egyiptomi belső válság szom­baton Faruk király elkergetésé­­vel elérte tetőfokát. Az ország bel­politikai helyzet ezzel némileg át­tekinthetővé lett.­­ Korántsem mondhatjuk azonban ugyanezt a rendszerváltozás külpolitikai kö­vetkezményeiről, amelyek egyelőre kiszámíthatatlanok. Ali Maher Pasa szerdán kine­vezett kormánya Naguib tábornok­kal, a kedden, katonai pucs útján a hadsereg élére állt új főparancs­nokkal egyetértésben szombaton lemondásra kényszerítette az ural­kodót. A lemondó okirat így hangzik: “Mi, I. Faruk, Egyiptom és Szu­dán királya ,miután a nemzet ja­vát és virágzását akarjuk, miután meg akarjuk kímélni az országot a nehézségektől, amelyekkel je­lenleg küzdenie kell, a nép akara­tának megfelelően elhatároztuk, hogy lemondunk a trónról a trón­örökös herceg Ahmed Fauid javá­ra.” “Utasítjuk Ali Maher Pasa mi­niszterelnököt jelen rendeletünk végrehajtására.” ”1952. 7. 26. I. FARUK.” A kormány a lemondó okirat alá­írása után a következő kiáltványt közölte Egyiptom népével: “Miután I. Faruk király lemon­dott trónjáról a trónörökös javára és elhagyta Egyiptomot, a mi­nisztertanács őfelségét, II. Ahmed Faud­ot Egyiptom és Szudán ki­rályává kiáltja ki s kéri Istent, hogy az ő uralma alatt Egyiptom fel­virágozzék.I­tézkedik arra az esetre, ha csecse­mő kerül a trónra. Tehát a fenn­álló királyi alkotmány ie szinte teljesen szabadon hagyja a hata­lom tényleges birtokosainak kezét. A trónváltozás alkotmányos for­máinak betartása azonban így is csak félig-meddig sikerült. Igaz, a király szabályszerűen mondott le, “sok szerencsét és vi­rágzást” kívánt távozásakor né­­nének, tengernagyi egyenruhában, királyi megtiszteltetésektől kísér­ve hagyta el országét , ami mind­et békés lemondást látszik bizonyí­tani. Jól értesült amerikai körökben azonban biztosan tudják, hogy a kormány előzőleg megfenyegette Farukot. Közölték vele, ha nem­­írja alá a lemondó okiratot s an­nak aláírása nélkül akar megszök­ni, lelövik. Egész Egyiptomban folynak a le­tartóztatások. Több volt miniszter királyi tanácsos és tábornok után a volt király kabinet­irodájának néhány tagjára, törzstisztekre és újságírókra került a sor. Az állam csíny éjszakáján letartóztatott tiszteek közül ugyanakkor sokat szabad lábra helyeztek. Ezeknek az intézkedéseknek a kapcsán az ”Al Akbár” című lap ezt írja: “Nem, szabad elfelejteni, hogy nem egyedül Faruk felelős azért, ami történt. A dolgok jelen állása szerint úgy látszik, minden egyip­tomi pártnak megvan a maga ré­ Faruk király lemondott Új király­­ vagy köztársaság! Előző számunkban, két nappal Faruk lemondása előtt, a helyzetet kommentálva megjegyeztük, hogy az egyiptomi államcsíny határo­zottan a monarchia ellen irányult és köztársasági jellegű. Most hozzá­tehetjük, hogy a szombati eseményekkel Egyiptom gyakorlatilag köztársasággá lett, mégpedig katonai diktatúra ural­ma alatt. Hogy a hatalom tényleges bir­tokosai magukat “régenseknek” és kormányzó tanácsnak nevezik hogy a hatalmat egy hat hónapos cse­csemő nevében gyakorolják s ezt a csecsemőt őfelsége H. Ahmed Faud-nak nevezik, — ez nem sokat változtat a való helyzeten. Az új király, Ahmed Fauid szü­leivel együtt elhagyta Egyiptomot. A kormány hivatalos közlése sze­rint be akarták tartani a Korán előírását, amely szerint a gyerme­ket hét éves koráig az anyjának kell nevelnie. Mivel ped­g Narri­­man királyné követni akarta férjét magával kellett vinnie gyermekét is. Ahmed Fuad hetedik életévének betöltésekor, azaz, hat és fél év múlva fog visszatérni Egyiptomba, — legalábbis így állítja a kormány, — hogy a régensektől támogatva megkezdje az uralkodást. Könnyű belátni, hogy egy cse­csemő király, aki nem is az ország­ban tartózkodik, hanem száműzött szüleivel külföldön s aki hat évig nem is térhet haza, — olyan, mint ha nem volna. Mi minden történ­hetik még, amíg Ahmed Fuad be­tölti heteink életévét! — Még az is megtörténhetik, hogy valóban ha­zatér és átveszi a hatalmat, bár ez minden lehetőségek közül a legke­­vésbbé valószínű. Ha egy király lemond a trónjá­ról csecsemő fia javára, az, a tör­ténelem tanúsága szerint, majd nem egészen biztosan a királyság megdőléséhez vezet. Klasszikus módszer ez a köztársasági állam­forma vértelen, zökkenésmentes bevezetésére. Egyiptom jelenlegi helyzetében pedig feltétlenül el kellett kerülni a zökkenőket. Vegyük hozzá ehhez azt a tényt, hogy az egyiptomi alkotmány, a­­mely a francia és belga alkotmá­nyok kombinált másolata, nem in­ A kelet - ázsiai viharsarok Macao ..Hong Kong, AFP.. — Itteni jól értesült körök szerint fi véres ösz­­szetűzések, amelyek keddről szer­dára virradó éjszaka robbantak ki Macao portugál gyarmat és a vö­rös Kína határán, a legsúlyosab­bak, mindazok között, amelyek ezen a határon 1949. óta történtek. E jól értesültek szerint nem va­lószínű, hogy a kínai vörösök tá­madni fognak és el akarnák fog­lalni a portugál gyarmatot In­kább csak megfélemlítési művelet­ről van szó. Más körökben azonban tudni vél­nek egy eml­ékírat­ról, amelyet állí­­tólag a vörös Kína kormánya ju­tatott volna el Macao kormányá­hoz és ugyanakkor az UN szerve­zetéhez. Az emlékirat kihangsú­lyozta volna, hogy Macaoban 220 ■ezer kínai él, s azoknak az életét és vagyonát meg kell védelmezni. Ha ez az emlékirat valóban léte­zik, akkor ez alkalmasint a Macao elleni vörös támadás előjátéka. A portugál gyarmatról már több ha­jó érkezeett Hong Kongba, mene­kültekkel telezsúfolva. Kommunista üzlet A legújabb hírek szerint az emlí­tett határincidens során a portu­gáloknak csak két halottjuk, míg a kínaiaknak mintegy száz halott­juk és sebesültjük volt.­ Hogy ho­gyan leh­tséges ez a nagy arány­talanság? Úgy, hogy a kínai vörö­sök jó üzletet eszeltek ki. Minden halottért és sebesültért 5.000 hong-kongi dollár kártérítést követelnek! Követelik továbbá a néger gyarmati csapatok visszavo­nását a határról, illetve fehérek­kel való leváltását. Malcolm Mac­Donald, Délkelet- Ázsia brit főbiztosa az elmúlt na­pokban fontos tanácskozásokat folytatott Jean Letourneau indo­knál francia főbiztossal. A két fő­biztos most úton van Phnom Penh feelé, ahol Kambodzsa királyával találkoznak. Indokína Raoul Salan tábornok, a távol­­klnti francia erők főparancsnoka Saigonból repülőgépen Párisba ér­kez­ett. Az AFP­ tudósítójának kér­déseire a következő választ adta: — Csak annyit mondhatok, hogy az indokínai helyzet katonai szem­pontból kielégítő. Március ót- min­deen harctéri szakaszon javulás észlelhető. Ha a Vietmind megtá­mad b­ennü­nket, technikailag ok­­vetetlenü­l jobb helyzetben leszünk, hogy minden erőfeszítésüket meg­hiúsítsuk Ezen felül a Vietminh csapatai kezdenek kifáradni, ami új jelen­ség. Mindez azonban nem jelenti, hogy minden nehézséget leegyűr­­tünk volna.” Londoni politkai körökben arra számítanak, hogy a­ Szovjet válasz jegyzéke a nyugatiak legutolsó — a német kérdésben a Kremlhez in­tézett — jegyzékére, már elkészült Átadásával csak azért várnak, hogy a lélektanilag legmegfelelőbb pil­lanatot keressék ki Stevenson a demokrata elnök jelöli A Demokrata Párt konvenciója Adlai Stephenson kormányzót vá­lasztotta meg a párt elnök-jelölt- jévé. Az alelnöki helyre csaknem egészen bizonyos Spakman jelölé­se. Stevenson, jelölése után, rövid beszédben ismertette programm­­ját. Ennek külpolitikai részében rámutatott arra, hogy századunk a nagy küzdelmek százada , az áldozatok hozatalának ideje még nem múlt el. Londonban örömmel fogadták Stevenson jelölését.­­ Churchill pártjának köreiben nagryon mél­tányolják a új elnök­jelölt Euró­pa iránt érzett barátságát és nyílt segítő szándékát. Európa sikerét s jövője biztosí­tékát látják abban, hogy az USA mindkét nagy pártja Európa-ba­­rát jelöltet állított. Hozzáteszik, hogy Eisenhower és Stevenson je­lölése a legjobb propaganda az USA számára Európában. A magunk részéről azt hisszük, a demokraták győzelme nem vol­na mégsem jó Európának, még akkor sem, ha Európa-barát poli­tikust ültetne az elnöki székbe. 1952. Augusztus 1 Külpolitikai következmények Az egyiptomi események külpo­litikai hatásáról még nem sokat mondhatunk. Múltkor már rámutattunk arra, hogy az arab államok nagy angol ellenes tömbjének megalakulását nagyon nehezítik a helyi dinasz­tiák. Nos, az egyiptomi most gya­korlatilag eltűnt. Hozzá­tehetjük, hogy az arab világot állandóan iz­gató, lázító Szovjetnek ez minden szempontból előnyös. Valószínű, hogy az új kormány erőteljesebben angol-ellenes ma­gatartást fog tanúsítani. Erre vall az a hír is, hogy a Wafd párt „külföldi szabadságon lévő” ve­zérel a lehető leghamarább visz­­sza akarnak térni Egyiptomba. A Wafd a legszélsőségesebben angol ellenes, nemzeti párt. S tudjuk, hogy a mohammedán világban a Szovjet mindig az ilyen szélsősé­ges hazafias elemeket támogatja. Hogy Anglia is így fogja fel a helyzetet azt valószínűsítik a Föld­közi tenger keleti medencéjében foganatosított katonai intézkedé­sei. A brit flotta egységeit riadó készültségbe helyezték, ismét meg­indult a csapatok szállítása Suez zónájába.­­ Az új egyiptomi kor­mány fenyegető közléséről már múlt alkalommal beszámoltunk. Még egy jelentőséggel teljes hír: Washington hivatalosan közöl­te, hogy az USA menedéket nyújt Faruk királynak, ha az oda óhajt menni. Hogy ezt nem rokonszenv­­ből teszik, az bizonyos. A játsz­mában, amelyben a Szovjet a leg­erősebb arab államban hirtelen nagy előnyre tett szert, Faruk még igen erős ütőkártya lehet,­­ amerikai kézben. Faruk király kedden megérke­zett Nápolyba. Azt várták, hogy onnan arra a helyre fog utazni, ahol véglegesen meg akar teleped­ni, vagyis alkalmasint az USA-ba. Ehelyett néhány napos üdülésre Capri szigeetére hajózott a volt u­­ralkodó. Perzsia az USA ellen fordul! A perzsiai helyzet lassabban fejlődik, mint az egyiptomi. Te­heránban helyreállt a rend, de egymást érik az Anglia és Ameri­ka elleni tüntetések. Az utóbbiak különös gondot okoznak Washingtonnak. Amint félhivatalos helyen mondják ezek az ellenséges érzelem­kitörések veszélyeztetik az USA törekvéseit, amelyek Perzsia anyagi megsegí­tésére és a szovjet befolyástól va­ló megóvásra irányulnak. Rámutatnak Washingtonba ar­ra, hogy Mossadegh első minisz­terelnöksége idején barátságot és megértést mutatott az USA iránt, kérte annak segítségét.­­ Nem mondják ki világosan, de a szovjet kezét látják a hangulat megfor­dulásában és abban, hogy Mossa­degh így eltért eredeti politikai vonalától. Teheránban erősen cáfolják azt a hírt, amely szerint a Mossadegh mögött álló Nemzeti Front és a kommunista Tadeh között meg­álla­podás jött volna létre az együtt­működésre. Washingtonban nem le­sznek e cáfolatoknak s rámutat­nak a Tudeh szerepére az utolsó eseményekben és a vörös párt nö­vekvő erejére. Washingtonból közük, hogy Husszein Maki, a perzsa kőolaj­­államosítás végrehajtója és veze­tője augusztus végén az Egyesült Államokba utazik. Makit Robert Gardner, a Nemzetközi Bank el­nöke hívta meg tanácskozásra. London, AFP.: — A Brit Kül­ügyminisztérium hivatalosan közti, hogy Mossadegh dr. p­erzsa minisz­trelnök javaslatot tett a teheráni angol ügyvivőnek a petróleum vita békés elintézésére. Ezt a javasla­tot azonban, — olyan okokból, a­­­melyeket nem lehet tudni és nem hajlandók közölni, — csaknem a­­zonnal visszavonta. » MEGJ NYÍRÓ ELENT JÓZSEF nagysikerű regénye UZ kanható LA VALLE 361 BUENOS AIRES BENCE a kiadóhivatalunkban sze a felelősségben.” A szrvezetek között, ame­lyek üdvözölték az új kormányt, ott látjuk az úgynevezett “Muzulmán Testvérek” szélsőséges vallási és hazafias társaságát. Az egyiptomi sajtó üdvözlő irata feltűnően szol­gai hangú. ANGOL GAZDASÁGI HELYZET A brit alsóházban viharos ülé­seken vitatták meg az ország gaz­dasági helyzetét. Churchill beszámolójában kije­lentette, hogy az ország gazdasági helyzete az utolsó hat hónapban jelentősen javult. A helyzet azon­ban még mindig súlyos és veszé­lyes. A bajok e­lkerülésére a követke­ző intézkedéseket helyezte kilátás­ba a miniszterelnök: 1. A három éves fegyverkezési programmot el lehet nyújtani négy főt öt e­sztendőre; 2. Az ország kivitelének érde­keit előnyben lehet részesíteni a hadügyi érdekekkel szemben. Ez magyarul annyit jelent, hogy a brit fegyverkezés üteme lassabbo­dik. Továbbá: ha az ország gazda­sági érdeke­i megkívánják, Anglia el fog adni külföldön ide várjon k­inek, — csak nem a vörösöknek?) olyan ipari cikkeket is, amelyekre pedig a saját hadseregének is szük­sége volna. A miniszterelnök ezután megvá­dolta a munkás­párti kormány volt pénzügyminiszterét, Gaitskell-t, hogy annak siralmas pénzügyi po­litikája vezette az országot a csőd szélére. — Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy az ország népe átérezze felelősségét s meglássa a veszélyeket, amelyek előtt áll.

Next