Délamerikai Magyarság, 1952 (24. évfolyam, 3152-3244. szám)

1952-08-01 / 3204. szám

«i — - ,—-— -------------------~ - ~ Amerika - ellenes hangulat Európában (AZ UNIÓBÓL) (M.L.) Az európai politikai éle­tet az utóbbi időben erős Amerika ellenes hangulat öntötte el, amely különösen Angliában és Francia­­országban öltött erősebb mérete­ket. Ennek a hangulatnak a hatása alatt az európai és német szerző­dések ratifikálásának az időpont­ja is valószínűleg ki fog tolódni, mert a parlamenti politikai pártok a közvélemény nyomására egyelő­re vonakodnak állást foglalni. Hivatalosan Franciaország és An­glia arra az álláspontra helyezked­nek, hogy addig nincs értelme a szerződések ratifikálását a parla­mentjeik elé terjeszteni, amíg tel­jes valóságot nem derítettek a szov­jetorosz kormány magatartására vonatkozólag és kétségtelenül meg­állapítást nem nyert, hogy hajlan­dó-e a német egység helyreállítá­sára komoly tárgyalásokba bocsájt­kozni. Ebben valszínűleg egyezik az álláspontjuk a németekével. Úgy Francia­, mint Németország­ban ugyanis nagy nehézségekbe ütközne a parlamentekben a rati­fikálást keresztülvinni, amíg­­min­den utat és módot fel nem hasz­náltak, hogy az oroszokkal tárgya­lások útján rendezzék a német kér­dést. Bár a francia és német állás­pont eben a kérdésben valószínű­leg azonos, mindkét nép más-más indokból keresi az oroszokkal való megegyezést. Mindenesetre a kér­dés a három nyugati külü­gyminisz­ter tárgyalásainak tengelyében áll. Míg hivatalosan erről folynak a tárgyalások, addig, a nyugati poli­tikai körökben mind több szó esik az európai hatalmak és az Ameri­kai Egyesült Államok között fenn­álló nyílt vagy burkolt ellentétek­ről és az Amerika-ellenes hangu­lat a közvéleményben mind na­gyobb hullámokat ver. Meg kell állapítani, hogy Be­van Amerika-ellenes kirohanásai nem maradtak visszhang nélkül Európában. Ezt a hangulatot igen nagy mértékben fűtik az amer­kai elnökválasztással kapcsolatban le­játszódó események, amelyek sem­miesetre sem alkalmasak arra, hogy Európában a hitet az ameri­kai politika állandóságában meg­erősítsék. A kongresszusnak a választással összefüggő több mint óvatos ma­gatartása az európai védelem meg­szervezésére szánt összegek meg­szavazása körül, a választási pro­paganda céljából történő külpoli­tikai megnyilatkozások és nem u­­tolsó sorban az eddigi külügyi ve­zetés ellen elhangzó kíméletlen tá­madások és vádak, mind olaj a tűzre és alkalmasak arra, hogy ne véljék a bizonytalanságot az ame­rikai külpolitika jövő alakulását illetőleg és bizalmatlanságot kelt­senek Európában. Itt már régóta kifogásolják az amerikai politika határozatlansá­gát, ingado­zását és annak sokszor ny­ivánvalóan belső ellentmondá­sait. Ebből kifolyólag megállapít­ják, hogy nem tud megfelelni hi­vatásának, amely reá, mint a sza­bad világ vezető államára hárul. Nem vezet, hanem az esemé­nyek által sodortatik! Ennek okát abban látják, hogy nincs a világot átfogó koncepció­ja, ideológiája pedig elavult, mert nem tartott lépést azzal a fejlő­déssel, amely Amerikát a világ ve­zető államának pozíciójába emel­te. Régi idológiája értelmében két­szer avatkozott be az európai ese­ményekbe, hogy megsegítse azokat akik a jót képviselték. A győzelem kivívásánál tovább azonban nem jutott, mert ideoló­giája csak addig terjedt koncep­ciója pedig nem volt. Az első világ­háború után a győztes francia és angol nagyhatalmak a világ újjá­­rendezését saját elképzeléseik sze­rint megvalósították, ám ehhez meg­volt az erejük és hatalmuk, annak ellenére, hogy Amerika az izolációs politika győzelme folytán visszavonult Európából. A második világháború azonban egészen más volt a helyzet. Az európai nagyhatalmak kivérezve és elgyengülve kerültek ki a háború­ból. A színtéren tulajdonképpen csak Amerika maradt és messze mö­götte a Szovjetorosz birodalom, így Amerikára, mint vezető vi­­lághatalomra várt a feladat, hogy átvegye a vezetést a világ újjá­­rendezésére. Elre azonban elavult ideológiájával és koncepc­ó hiá­nyában nem volt képes. Ennek az volt a következménye hogy Szovjet-Oroszország, amely mindkettővel rendelkezett, magá­hoz ragadta a kezdeményezést és azt mind a mai napig meg is tar­totta. Ennek az állapotnak a kö­vetkezménye, hogy Európában tü­relmetlenség és elégedetlenség ka­pott lábra, az amerikai vezetéssel szemben. Azt mondják, hogy Amerika csak úgy tudja a vezetést nyugaton gya­korolni, ha a szovjetorosz ideoló­giával és koncepcióval szemben egy a kor követelményeinek meg­felelő ideológiát és egy világ átfo­gó koncepciót tud szembeállítani. Ezért kíséri egész Európa feszült figyelemmel azokat a megnyilatko­zásokat, amelyek a választási kam­pánnyal kapcsolatban a felelős ál­lamférfiak, különösképen az eset­leges elnökjelöltek részéről elhang­zanak, de eddig nem sok biztatót kapott. Európában úgy ítélik meg ennek az elnök- és kongresszusválasztás­nak a jelentőségét, hogy ez fogja eldönteni, hogy Amerika be fog­­ja-e tudni tölteni azt a történel­mi szerepet, amely az elkövetkező években reá vár, vagy ismét csa­lódást fog okozni mint már két­szer az elmúlt fél évszázadban Ettől nemcsak a saját, hanem a világ sorsa függ. Angliának és Franciaországnak egy külön sérelme Amerikával szemben, amelyet gyakran lehet hallani és amely szorosan össze­függ a német fel­fegyverk­ezés kér­désével, a kommunista világimpe­­rializzmus ellen folytatott harc ka­tonai és gazdasági terheinek egyen­letlen eloszlása. Angol és francia vélemény sze­rint ők aránytalanul naervebb ter­het viselnek Malájában és Közel­keleten, illetve Indokínában, mint az amerikaiak Korjában. Ehhez jönnek még az Európa védelmében vállalt óriási kötelezettségek, a­­melyben Amerika csak nagyon kis mértékben veszi ki részét. Ameny­­nyiben Amerika nem fog erejéhez mérten részt venni ebben a globá­lis harcban és szövetségeseit teher­mentesíteni, nagyon kétséges, hogy eleget tudnak-e tenni az Atlanti Paktumban és az Európai Védelmi Közösség szerződésében vállalt kö­telezettségeinek. Ennek pedig közvetlen következ­ménye az volna, hogy nem ratifi­kálhatnák az európai és német szerződéseket, mert abban az eset­ben Nyugat-Németország, amelyet nem terhelnek hasonló tengeren­túli kötelezettségek, rövidesen az európai kontinens vezető katonai és gazdasági hatalmává válna. Ehhez a lehetőséghez pedig sem Anglia, sem Franciaország soha­sem fognak hozzájárulni. Ennek a kérdésnek a felvetése nagyon két­ségessé teszi, hogy sor kerülhet-e a szerződések ratifikálására az el­nökválasztás megtörténtéig, sőt az új elnök beiktatásáig. Itt olyan új amerikai kötelezett­ségek vállalásáról lenne szó, amely az adott körülmények között kivi­hetetlen. Az európai nemzetek Ameriká­val szemben mutatkozó elégedet­lenségének egyik külön fejezete a gyarmatok kérdése. Amerikának ebben kérdésben folytatott politikája váltja ki a legnagyobb elkeseredést a régi ko­­loniális európai hatalmaknál. , Európában általános vélemény, hogy Európának a második világ­háború után bekövetkezett elszegé­nyesedésének egyik okozója éppen a gyarmatok részbeni elvesztése volt. Viszont ez a folyamat nem erősí­tette, hanem éppen ellenkezőleg nagy mértékben gyengítette a vi­lág biztonságát, anélkül hogy a gyarmati népek élet­standardját emelte volna. Ebben a felszabadítási lázban tagadhatatlanul nagy szerepe volt az amerikai antikonóm­él­s politiká­nak, amely itt együtt haladt a szovjetorosz politikával Ennek a politikának a következményei érez­hetők ma egész Délkelet-Ansiában, a Közel-Keleten és legújabban É­­szakafrikában is amelyek a Nyugat és Kelet között húzódó front neu­ralgikus pontjai. Szemére vetik Amerikának, hogy ez az ant kolóniája,, beállítottsága nem is mondható teljes önzetlen­nek, mert a felszabadult gyarma­tokba mindenütt az amerikai tőke és nagyipar vonul be a visszavo­nuló gyarmati hatalom helyébe, amely pedig nagy anyagi áldozatot hozott és munkát végzett ott. Te­hát nemcsak a befektetett tőkét vesztik el a gyarmatosítók, ha­nem régi piacaikat is. A feszültségek, amelyeket ez az amerikai polit­ka előidéz a legu­tóbbi időben már nyílt ellentétek­ben robbannak ki a nyugati hatal­mak között és a Nyugat egységét veszélyeztetik. Az európai politikai körök ezt az amerikai politikát is a globális koncepció hiányának rovására ír­ják, míg egyrészről nagy áldozatok árán igyekeznek kiépíteni a kom­munizmus elleni védelmi erőket­másrészről a legnagyobb megnem­­értéssel a meglévő erőket ássák alá. Nagy ingerültséget vált ki Euró­pában az az Amerikában gyakran elhangzó vád, hogy Európa hálát­lan amerikai jótevőjével szemben. Európában határozottan vissza­utasítják azt a beállítást, hogy A­­merika a Marshall tervvel és a többi európai segélyakciókkal jó­téteményt gyakorolt szegény euró­pai rokonával szemben. Bár elismerik az amerikai pol­gár páratlan áldozatkészségét, u­­gyanakkor hangsúlyozzák, hogy A­­merika csak a két háborúból szár­mazó reá eső kötelezettségeket rót­­ja le szövetségeseivel szemben, a­­kik a közös célokért és érdekekért folytatott harcban aránytalanul nagyobb ember- és anyagi áldoza­tokat hoztak, nem is beszélve a pusztításokról, amelyeket orszá­gaiknak el kellett szenvedniük és amelyektől Amerika éppen az ő helytállásuk folytán mind­két há­borúban meg lett kímérve. A mai helyzetben is, a Szovjet birodalom ellen folytatott harcban ők állnak Amerika első védelmi vo­nalában, amelynek ellenállóképes­sége Amerikának elsőrangú érde­ke, így semmiesetre sem lehet jó­téteményről beszélni, hanem a két háborúból folyó, szövetségeseikkel szemben fennálló tartozásuk tör­lesztéséről és a közös teherviselés alapján saját jól felfogott érdekük­ben teljesített hozzájárulásukról a közös védelemhez. Az amerikaiak nagy pszichológiai hibát követnek el az ilyen beállí­tással, mert lerontják azt a hatást amelyet a háború után hozott nagy anyagi áldozataik az európai népekben keltettek, sőt ellenszen­vet támasztanak magukkal szem­ben. Európai felfogás szerint minden együttműködésnek a népek közötti kölcsönös megbecsülésen kell ala­pulnia. Mint láthatjuk az Amerika elle­nes hangulat Európában nem nél­külöz minden alapot és nem csu­pán üres hangulatkeltés eredmé­nye hangzatos jelszavakkal. Súlyos problémákról van itt szó, amelyek feltétlenül megoldásra vár­nak és történnek hibák az ameri­kai külügyi vezetés részéről, ame­lyek méltán hívják ki az európai kritikát. Mindezek azonban az adott kö­rülményekre való tekintettel az el­nök­választás lezajlásáig aligha lesznek megoldhatók és orvosolha­tók, annál kevésbbé, mert ezek a problémák tulajdonképpen az a­­merikai külpolitika alapelveit é­­rintik. Számolni kell tehát egy hosszabb feszültségekkel telített átmeneti időszakra, amely próbára fogja tenni a­ nyugati államférfiak és diplomaták ügyességét és rogékony­ságát, de ugyanakkor a nyugati népek bölcs mérsékletét és hig­gadt ítélőképességét is. Az ugyanis nem kétséges, hogy az ellentétek nyílt kirobbanása a legkatasztrofálisabb következmé­nyekkel járhatna a nehezen fel­épülő nyugati védelemre é­s az e­­gész szabad világ biztonságát ve­szélyeztetné. Ennek a vesélyes helyzetnek csalhatatlan bizonysága a Kreml vészmadarának, Gromykonak meg­jelenése Londonban, a feszültség egyik neuralgikus pontján. Valószínűleg nem járnak messze az igazságtól azok, akik azt állít­ják, hogy a Politbu­ro elérkezett­nek látja az időt, hogy felhasznál­va az amerikai külpolitika átme­neti akcióképtelenségét az elnök­­választás miatt és az Európában megnyilvánuló elégedetlenséget az amerikai vezetéssel szemben, meg­kísérelje az Atlanti Szövetség fel­robbantását, amely hónapok óta külpolitikájának elsőrangú célja. Remény kell, hogy a Kreml vész madarának megjelenése Európá­ban figyelmeztetésül fog szolgál­ni a Nyugat népeinek, hogy egyet­értésüket megőrizzék, amelyen nemcsak saját biztonságuk és sza­badságuk nyugszik, hanem abból merítenek erőt és bizalmat a lei­­gázott százmilliók is, hogy egyszer öreájuk is felvirrad a szabadság hajnala. Mély fájdalommal jelentjük, hoc.­tr.aVI­­ZKT JóZSEFKÉ mnd­. Hotter Stefánia 1962. március 28-án. 11 éves korában Budapesten elhunyt Gyászolják: fia, dr. Ginyov­­szky József és családja Ca­­racasban, valamint az óha­zában maradt rokonai. A megboldogultért engesz­telő sznetmiseáldozatot mu­tatunk be 1952. augusztus hó 8-án délelőtt fél 10 órakor az Avenida Avellaneda 2619 szám alatti templomban. Olvasóinkhoz S­avees elnézését kérjük olva­sóinknak, hogy az Argentínát írt súlyos csapás miatt elren­delt nemzeti nyírms miatt Im­­unk keddi órámat nem tudtuk megjelentetni A kétnapos mun­kaszünet a mi nyomdánkat is érintette és csak a saját nyom­dával rendelkező napitalapok hagyták e­l a sajtót. _______1952. Augusztus 1. FEKETEVÁGÁS (U.P.S.): — A csurgói kommu­nista járásbíróság Pártos István kulákot két és fél évig börtönre, Pol­gár János kulákot 2 évi börtönre és Tímár József kulákot 3 évi börtön­re ítélte. Bűnök: Sertés beadási kötelezettségüknek nem tettek ele­get, ugyanakkor azonban egy ser­tést levágtak és családjukkal fel­étették, ezzel a cselekedetükkel megkárosították a népi demokrá­ciát a közvagyon tárgyát képező egy-egy sertéssel, ezeket jogtalanul eltulajdonították és magáncélok­ra használták fel. Grafológia “MAVUELA.”.­­ Tartalmas, me­­leglelkű lény, de nem eléggé ki­finomult, bár megvan a képessége rá és törekszik is arra, hogy ösz­tönös megnyilvánulásait szellemi célok szolgálatába állítsa. Különb­­en erkölcsi felfogásának kiala­kultsága segíti ebbeli törkevésében kötelességtudó. Meggyőződéséhez hű, lemondásra kész. Komoly- Nem akar feltűnni, nem kíván többnek látszani, mint ami, de természetes önbizalmát meglehető­sen kihangsúlyozza. Ennek a je­lek szerint legalábbis két oka van: Ír Benyomások Iránt fogékony, élményképes, eleven, de éppen ez­ért nem­ eléggé kiegyensúlyozott. Bár önuralomra törkészik, moz­galmas érzelmi életét nehezen tudja korlátok közé szorítani. — Azonban mégis tartja magát. Tu­datosan. Ilyen módon eléggé sike­rül neki belső harmóniát kialakí­tani. De egy pillanatra sem en­gedheti el magát, mert akkor ér­zelmi, ösztöni világa elragadni. 2 ) Életérzésében törés mutatko­zik. Kedvezőtlen multalatás nyo­mai ismerhetők fel. Gátlások. — Komplex képzésre való hajlam. Ide­ges nyugtalanság. Izgathatóság. Problémákkal való küzködés, me­lyekről igyekszik megfeledkezni. — Érzéki vágyait is elnyomja. Tetteit túlságosan megfontolja. Latolgatja a múlt tapasztalatait és a jövő várható kihatásait, mi­előtt cselekedne. Kissé határozat­lan. Alkalmazkodó, de nem puna hanem szigorú, de igazságos igyek­szik lenni. Céljai praktikusak.­­ Szociális magatartása változó, de sohasem ártalmas. Alapjában Vé­ve Jólelkü, sz­­élyes, derűs, család­ját szereti. Művészi érzéke fejlett Különösen szinese iránt fogékony (R. G.) Elvállalunk Írásokat elemzésre Beküldendő legalább 4 oldal lehe­tő­leg nem e célra készült, esetleg régebbi)­­rás­a nem, kor végzettség valamint a jelige megjelölésével ! Délamerikai Magyarság merkentö­­■Méta

Next