Délamerikai Magyarság, 1952 (24. évfolyam, 3152-3244. szám)
1952-02-01 / 3157. szám
1952. Február 1 Ward Máriának, az Angolkisasszonyok rendjének alapítójának a születésnapján volt a magyar intézet kápolnájának a felszentelése A szentmisét dr. Luttor Ferenc apostoli protonotárius mondta, a helybeli plébános, Antonio Stolfisegédletével. A parányi kápolnában lefolyt szertartás után a házszentelés következett, majd szeretett főpapunk beszédet mondott. Beszédében köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult az intézet megvalósításához és áldást kért rájuk. Az otthon kihunyó sok örökmécsesnek szerény utódja támadt ka Platán. Hogy ért a kis lány ki ne aludjon, idézte Ward Mária jelmondatát: “Mindent kérette és mindörökké.” A megjelent argentin vendégeknek spanyol nyelven beszélt. Kifejelte a menekült magyarok háláját és kijelentette, hogy nem üres kézzel jöttünk; egy ezeréves keresztény kultúrát hoztunk magunkkal. Majd megköszönte a ház jelenlevő tulajdonosainak Sr. Arturo Corbaninak és feleségének nagylelkű áldozatkészségüket, amivel nagyban hozzájárultak az intézet megvalósításáho. Hasonlóképen köszönetet mondott Amonio Stolfi plébánosnak is, aki egyéves időtartamra egy másik házat bocsájtott díjtalanul a Materek rendelkezésére. Utána a kislányok következtek. Póka Erzsébet hibátlanul elmondott magyar nyelvű köszöntője után Gyulay Emmi spanyolul beszélt, majd az intézet legkisebb növendéke, Fábián Babuka bizonyította be magyarságát. Később megtudjuk, hogy Gyulay E. jobban beszél spanyolul, mint magyarul és sok kedves percet szerez nyelvbotlásaival. Az elmondott bea-.édét előbb magyarul írtákb.cg, aztán Balla Judith “kifordította” ne ki spanyolra. Amíg az ebéd készül, körülnézünk még egyszer. A kis kápolna fizes, a vendégek szétoszlotak a házat nézni. A Máter meghatottan mondja: — A kápolna felszerelését Páter Virágh Venánc közbenjárására a Ferences Rend főnökétől kaptuk. Ezt a szép antik és értékes misruht is ő adta. Egyre csak azt kérdezte mire van még szükségünk — és adott, amit csak előtalált. Az összes felszerelésnek, amit tőle kaptünk kb. 15.00 $ az értéke. Bemegyünk a házba. Rend és tisztaság fogad mindenütt. A Mátér gyengéden simogat meg egyegy bútordarabot. — Ezt Xjjétől kaptuk, azt l'-ne adta, — mondja minden darabnál. A legkisebb holminak is valamilyen története van. A kolóniának nagy része képviselve van itt. Minden tárgy, asztal, szék, tfritő vagy kép a falon magyar szívek szeretetéről beszél. A Máter szeretettel beszél egy hölgyről, aki tíz ágyat ajándékozott azzal a feltétellel, hogy a nevét titokban tartsák. Benézünk a konyhába is. Itt m iS minden tárgynak múltja van. Egyszerű magyar háztartások — néha talán nehezen — nélkülözhető felszereléséből kerültek ki. Ma a Mótesek szabad napot kaptak, hogy könnyebben foglalkozhassanak a vendégekkel és a főzés nehéz feladatát Schurek Lajosné és Bujdosó Jánosné vállalták magukra. A főzésben nagy segítségükre volt az intézet legháziasabb növendéke, Vaszkó Rózsika. Hogy az ebéd jól sikerült, azt a kislányok bizonyították be a legjobban, mert az ebéd végén egyöntetűen tapasztalták, hogy szűk a ruhájuk. Ez olyan dicséret, hogy nem lehet semmit sem hozzáfűzni. Barátságos, családias hangulat alakul ki, nagyon sajnáljuk, amikor el kell búcsúznunk. Útközben mégegyszer benézünk a kápolnába. Az oltáron lobog az örökmécs kicsiny lángja. Remegő, kis fény, de arra hivatott, hogy nagy világosságot terjesszen a magyar éjszakába... Érezzük, hogy ha lelkünk fázni fog, eljövünk még egyszer ehhez a remegő kis fényhez melegedni. Vasárnap, január 27-én érkezett meg Európából Mater Bodolay Margit. Ő már a negyedik erő az új magyar intézetben. Nagy szeretettel köteintjük őt körünkben. Béla László A Magyar Angolkisasszonyok részére az egyik lelkes, és önzetlenül gyűjtő: Mátray Györgyné a következő adományokat adta át kiadóhivatalunknak az apácáknak való továbbítás végett: Mátray György,né 50.- Dr. Csik Lászlóné 50.-$ Falvy György 10.-$ Szalay N 10.-$ N.N. N.N., ifj. Vadon Sándor, Gerendis Vera, Anonymus. Képly Elemér, 10-10.-$ N.N. 50.-$ Kéri Jenő 5.-$ összesen 235.-$, amely öszszeg átvételét ezennel is köszönettel nyugtázzuk. Uj örökmécses La Platán Szép nyári nap volt. A nap merően tűzött a székely Kárpátok oldalaira és szárította a nehéz havasi harmatot, amely könnyű fehér füstőpáraként emelkedett a levegőbe, hogy ott végleg eltűnjön a mindenségben. A hegyoldalakon emberpontok mozogtak. Egy,egy helyen még pengett a kasza a röpöke nyomán, harsogott a fű, dűltek a nehéz rendek. Piros szőttes rokolyás asszonyok és lányok pállották szét gereblyékkel a rendiket, hogy a kaszált fű gyorsabban száradjon. A testeken végig gyöngyözött a verejték. A levegő tele volt a fenyőerdők és friss széna illatával. Igazi szemeteiket gyönyörködtető idő és hangulat volt midellképpen. Az anyamedve a sziklabarlangban a vackán ülve gyönyörködött, két kis borocskájában, ahogy azok kedélyesen játszadoztak egymással, miután kis gyomrocskájuk és éhségük ki volt elégítve. A szénacsináló székelyek néhanéha átkiabáltak egymáshoz. Egészségükre kivárnák az éccakai nyugodalmat, megkérdezték egymást hogy csípték a bolhák meg más tréfás dolgokat és elmondták a legújabb híreket. Ez a havasi táviratváltás Tompos Sándor kezével ernyőt csinált a szeme fölé és fölnézett a napra. Úgylátszik már elérkezettnek látta az időt, hogy felesége elé menjen le a völgybe, akit várt. Kora reggel le volt már kaszálva a füve. Még holdvilágnál is kaszált, hogy készen legyen vele. Harmatosan a kasza jobban vágja a füvet. A rendeket is már szétpallotta, hogy száradjanak. Éhes volt, mert a kis puliszkát amelyet a maradék liszttel kevert reggelire ■ már megemésztette, de az ebédre várt amelyet asszonya hozott magával. A bütykösből húzott pár korty fenyővizet, hogy oltsa szomját és pótólja a vesztett energiát. A csurgóról friss vizet hozott és betakarta a bokor árnyékában, hogy hidegen maradjon. A parazsat betakarta hamuval, amely sokáig megmarad, csak újból fel kell szítani Majd átszólt a túloldalon lévő Bándi Jóska komájához, hogy nézegessen átóleccereccer a holmijára’, amíg visszajön és lassan leballagott a völgybe. Útközben fütyörészett. Jókedvű volt. Fiatal és új házas. Mire leért a völgybe, felesége már várta. Odáig szekérrel jött .Ölében tartotta pár hetes kis fiát Mellette volt a földre téve a tarisz- nya, tele mitetlen jóval. Friss ke-nyér, kalácscipő, szalonna,túró, retek, zöld hagyma, kása puliszka- liszt, só szárított laska stb. Meglette pedig egy kantáros fazék tele tejfölös zöldbabbal, benne füstölt oldalassal. A formalevélen sült oruás lepén illata már előre csiklandozta a férfi orrát. Kicsi Sándorka ébren volt. Éber szemmekkel élvezte az erdei tájat. Anyára édesen visszagögicsélt. Az aszony szép volt Napbarnított piros arca olyan volt mint egy gyújtott gyertya. Leány neve Sipos Ania, a büszke Sipos Gábris leánya. Sok legény kapott bicskaszúrást miatta, így van ez rendjén. Nálunk ez a divat párbaj helyett. A vérmes legényeket néha egy kicsit meg kell lékelni. A szokásos köszönés és fontosabb hírek közölése után a terhet megosztva a kis család lassan felkanyarodott a hegyre a szállásuk felé. Oda érve lerakták terhüket Az asszony a tüzet felszította és melegíteni kezdte az ebédet. A férfi addig a fiával játszadozott, aki még a bajuszát is megcibálta. Majd békésen megebédeltek. Közben elbeszélték egymásnak kölcsönösen az időközben történteket. Igazi kedves családi jelenet volt. Közben előkerült egy üveg ken fénymagos kontyalávaló is. Ebéd után a kis Sándorka is megkapta a telt anyakebelből a magáét, amely után szépen elaludt. Anyja a bokor árnyékába fektette és letakarta. Még korai volt a szénát összegerblyézni addig elment a közeli csutakosba, ahol már éretten fityegtek a bokrokon a zamatos málnákig kezdte tele szedni a kis üstöt- Remek eledel az ám puliszkával vagy kenyérrel. A férfi átment a komájához kaszát verni. No meg azért is, hogy a kalapálással ne ébressze fel alvó kisfiát. A medve barlangjában is béke és csend uralkodott. A'két kis bocsocska összebújva aludt a vackon. Az anyamedve még morogva öszszefele is tolta őket és mintegy meghagyta nekik, hogy jók legyenek, amíg ő odalesz és ki ne mozduljanak hazulról. Majd ő is elindult a csutakosba a málnák felé. ő is szerette ám. Finom csemeg az a mézen kivül a medvéknek is. Sokszor előfordul, hogy a málnázók azt veszik észre, hogy a bokor másik oldalán a medve szopja a málnát. Nem sietett. Békésen cammogott célja felé és útja a kis gyermek mellett vitt el. Mikor meglátta, hozzáment és kíváncsian körülszaglászta. Majd meg is nyalta az alvó gyermek arcocskáját, agigilynek száján kissé volt folyva az édes anyatej utolsó szippantása. El is gyönyörködött benne, mintha az övé lett volna. Először Bandi koma látta meg a gyermeket szaglászó medvét. Az ijedtségtől majdnem kővé meredt, majd elkezdett kiabálni. Az apa a kiáltást a kalapálástól nem hallotta. Az anya, amikor a vészkiáltást meghallotta lélekszakadva szalad, ahogy tudott gyermeke felé. Több helyről emberek rohantak kaszával és villával, hogy elriasszák vagy megöljék a medvét. Azt azonban nem kellett elriasztani. A zaj hallatára tovább cammogott a hegyoldalon. Fejét még méltatlankodva lokállta is, hogy nem hagyták ől nyugodtan és megzavarták a látogatását. A gyermeknek persze semmi baja nem történt. Még fel sem ébredt, amíg az anyja örömmel magához nem szorította. Az anyjának sem történt semmi baja az ijedtségen kívül. Az odagyűlt emberek nagyban tárgyalták a megtörtént csodát, amely mégis sokszor megesik a havasokon. "Van néha a vadállatban is szeretet és megértés és ok nélkül nem bántja az ártatlant. Az emberek tanakodtak, hogy el kellene pusztítani a medvét, hogy ne ijesztgesse őket, de sokan ellene voltak a tervnek. Sőt az apa vissza is adta a látogatást neki erdei módon. Radinát vitt neki székelyesei, hálából azért, hogy a fiát meglátogatta és nem bántotta. Nem messze az erdőben vad méhekre akadt. Kis füstölés után jó adag lépes mézet csent tőlük. Abból fakéregből csinált vályucskában vitt a medve barlangjához és megleste, amikor visszatért. Persze , hogy megtalálta. Már távolról megérezte a szagát. Nyalt is belőle, de hamarosan kiterelte a bocsocskáit is és közösen lakmározták fel a váratlan csemegét. Akkor látta meg Sándor a kicsinyeket és értette meg az anyamedve ösztönét. (menasági) Bálátt József Medvelátó Libia, az egykori olasz gyarmat az Egyesült Nemzetek segítségével 1951. Karácsony napján önálló állammá lett. Képünkön a középen, karosszékben ül I. Idrisz király, eddig Cirenaica emirje, aki Karácsonykor kihirdette országa függetlenségi nyilatkozatát, egy héttel az UN által megállapított időpont előtt. ^~—*—**. oldal Argentina Magyar Nemzeti Színház Igazgató: Szeleczky Zita soronkövetkező darabja ASZTALOS MIKLÓS mulatságos ,történelmi vígjátéka EGY ÉJSZAKA ERDÉLYBEN (Az alterego) Szereplők: Mária Terézia, Magyarország királynője ........................................... Jeney Margit József, a fia, Németország császára Permetey Kornél Joseph von Kieber, Rittmeister (József segédtisztje) ................... Komáromy Andor özv. Alvinczi Sámuelné .................. Szeleczky Zita Szolgálattevő udvarhölgy .............. Németh Thyra Erdély kancellárja ........................... Száraz István Erdély kormányzója ........................ Király Lajos Szolgálattevő kamarás....................Szentpétery Attila Színre kerül a Consejo de Mujeres színháztermében (Charcas 1155). 1952 február hó 16-án, szombaton este 8 órái kezdettel. -j-- -----------**