Délamerikai Magyarság, 1952 (24. évfolyam, 3152-3244. szám)

1952-02-01 / 3157. szám

! mi. Február I Dirección y Administración: LAVALLE 361. — Bs. Aires. Casilla Correo 1483 XXIII, évfolyam 3157. s*am. T.E. 31. (Retiro) 281S PÉNTEK Felelős szerkesztő: KÓTAI BÉLA Fömunkatárs: KÓTAI ZOLTÁN Anglia, Amerika és a világhelyzet gyen-e az egyesült Atlanti Flotta parancsnoka? Anglia arra hivatko­zott, — egyébként teljes joggal — hogy egy amerikai parancsnok e­­setleg figyelmen kívüül hagyhat­ná Anglia létérdekeit, a Szigetor­szág biztonsági követelményeit. El­vihet­né még az angol flottát is o­­lyan vizekre, amelyek talán Ame­rika vagy más országok szempont­jából első rendűen fontosak,­­ de nem azok angol szempontból. Nos, a tengernagy-kérdésben Churchillnek kétségtelenül enged­nie kellett. Alig hagyta el Ameri­ka földjét, már meg is történt Mac Cormick tengernagynak a közös Atlanti Flotta főparancsnokává való kinevezése. Szépségflastrom Anglia, számára, hogy a főparancs­nok mellé angol helyettest fognak kinevezni. Az Anglia számára ma talán mindennél fontosabb gazdasági kérdésekben úgy látszik, chur­­chillerek sikerült jelentős eredmé­nyeket elérnie. Bizonyos azonban, hogy ez előnyökért is busásan meg kell fizetnie. Hogy csak egyet em­lítsünk: adósságainak arányban, hi­vatalos amerikai árfolyamon való megfizetése­. A gazdasági kérdések egyébként a legtöbb külpolitikai szakértő né­zete szerint nagyon szorosan össze­függnek a kínai s így az egész tá­volkeleti politikai helyzettel. Erre máskor visszatérünk. A többi angol-amerikai ellentét­ről legközelebb, Churchill alsóházi beszámolója kapcsán írunk. * (Churchillnek a washingtoni tárgyalásai­ról mondott alsóházi be­számolóját — miután az angol kép­viselőház csak jövő kedden vitat­ja meg azt, — jövő csütörtöki szá­munkban ismertetjük és kom­mentáljuk.) A brit miniszterelnök amerikai látogatásának eredményeiről ed­dig vajmi keveset tudott a közvé­lemény. A semmitmondó washing­toni hivatalos közlemények után megindul­tak a találgatások a nagy világlapok hasábjain s az­­ úgynevezett “ diplomáciai körök­­­­ben.’’­­ A legtöbb vélemény szerint Chur­­­chillnek csaknem minden ponton­­ engednie kellett,­­ így első­sorban az Angliának­­ annyira fájó, úgy­nevezett ‘ ten- I gernagy-kérdésben.” Ide­s­tova­­ egy éve folyik a vita, váljon angol­­ avagy amerikai tengernagy le­ A világsajtó tele van komor jós­latokkal a brit világbirodalomról, amely kikerülhetetlenül halad a ró­mai birodalom útján a széthullás felé. Az angolok a kellemetlen jó­soknak azzal válaszolnak, hogy ha­sonló próféciákkal már a múltban is nyugtalanították őket, nemcsak külföldiek, hanem saját államfér­fiak is. Lord Shaftebury 1848-ban azt mondta: semmi sem mentheti meg a brit birodalmat a hajótörés­­től. 1849-be­r Disraeli, a későbbi imeperialista, kijelöltette: iparban, kereskedelemben és mezőgazdaság­ban reménytelen a helzetünk. 1852- ben Wellington herceg így sóhaj­­tott fel halálos ágyán: hálás va­gyok Istennek, mert megkímélt at­tól, hogy meg kell érjem a pusztu­lás betetőzését, amelynek nyomai hazánkban már mindenütt látha­tók. 1801-ben Wilperforce azt mon­dotta: nem merek meghúzás­odút, országunk sorsa annyira bizonyta­lan. 1806-ban William Pitt­ ninas más körülöttünk, csak rom és két­­ségbeeesés. És mind e pesszimista nyilatkozatok után következett a Viktoriánus korszak, következtek az angol im­eperializmus diadalmas évei. ANGLIA HÁROMFRONTOS HÁBORÚJA Az angolok azzal vigasztalják magukat, hogy a mai megpróbál­tatások után is egy vigasztalóbb korszak következik. A női uralko­dók mindig szerencsét hoztak An­­gliának és Erzsébet hercegnő, aki férjével nemrégen mutatkozott be Kanadában és Amerikában és na­gyon megnyerte mindenütt a szíve­ket, rövidesen beteg atyja helyére­ kerül az angol népközösség élére. De amíg ez a szerencsés korszak elérkezik, a angol nép és világbi­rodalom félelmetes teherpróbának van kitéve. A két világháborút még nem heverte ki és a nélkülözé­sek korszaka még nem múlt el, amikor immár a harmadik világ­­háborút kényszerítik rá. Hadüzenet még nincsen, általános mozgósí­tást még nem rendeltek el, Lon­dont még nem kell elsötétíteni, de élet-halál küzdelem folyik minden formalitás nélkül három országban amelyek nélkü­l Anglia világha­talmi állása nem tartható: Egyip­tomban, a Szuezi csatornánál, Per­zsiában és Malagában. Churchill, amikor a kormányt átvette, első nyilvános beszédében azt a kijelen­­tést tette: országunk a csőd szélén áll. A csőd azért fen­­ege­ti Angliát, mert­­egy hidegen kalkuláló és ide­jében fel nem ismert ellenség a birodalom föütőerét, Szuezt akarja elvágni, az élefontosságú perzsa o­­lajat akarja elzárni, a maláji gum­­mitermelést, Anglia legfőbb dol­lárbevételi forrását akarja tönkre­tenni. A CSATORNA FŐRÉSZVÉNYE­SE NEM ENGEDHET Anglia a múlt század közepén minden eszközzel igyekezett a Szu­­ezi csatorna építését megakadályoz­ni. A londoni Times, amely akkor az egész világ orákuluma volt, ő­­rültségnek minősítette a tervet, az angol diplomácia minden lehető akadályt keresztbe tett Lesseps e­­lőtt, mert attól félt, hogy ez a vál­lalkozás túlságosan megerősíti Fran­­­ciaország befolyását a Középkele­­­­ten. Mikor 1869-ben a csatornát mégis ünnepélyesen átadták a for­­galomnak, Anglia nem nyugodott bele vereségébe, öt évvel később Disraeli miniszterelnök 96 millió frankot kölcsönzött Rotschildéktől és nagykövete kopogtatott a telje­sen eladósodott egyiptomi khedive ajtaján. A khedive nem tudott el­lenállni a 96 milliós csábításnak, eladta szuezi részvénypakettjét, az egész részvénymennyiség 44%-át az angol kormánynak és Lesseps kínos meglepetésére volt ellenfelei lettek a csatorna főrészvényesei. Azóta­ az angolok a befektetett tő­­sokszorosát megkeresték csak a ki­fizetett osztalékokban. A Szuezi­ csatorna Londontól Bombayig a tengeri utat 8400 lem­ér rövidítette meg. A múlt évben 11.751 hajó kelt át a Szuezi csator­­nán 72 millió bruttó regiszterton­­náva­l, ez a legnagyobb mennyiség a csatorna fennállása óta és az át­kelő hajók 50%-a brit tulajdon volt. Anglia számára a csatorna for­galom biztosítása életfontosságú. A KÖRÜLKERÍTETT EGYIP­­TOM Eden angol külügyminiszter na­gyon diplomatikus hangszereléssel, de nagyon nyomatékosan bejelen­tette, hogy Anglia nem hajlandó lemondani sem a Szuezi­ csatorna őrzéséről, sem a Szudánban elfog­lalt támaszpontjairól. Churchill, mint hadügyminiszter, önti a csa­torna mellé a csapaterősítéseket. A Szuezi csatorna környéke teljesen háborús külsőt öltött. Mindenütt angol csapatok, megerősített állá­sok, fényszórók, repülőterek látha­tók. Néha-néha véres csetepaték, amelyeknek már szabályszerű há­­borús jellegük van. A sztratégiai Harc a Középkeletért A KÜLPOLITIKA HÍREI JAPÁN ÉS VATIKÁN között rövidesen helyre áll a di­plomáciai kapcsolat, — jelentik to­kiói hivatalos helyről. *­ VI. GYÖRGY angol király és felesége március 10- én hosszabb hajó­útra indulnak. Az útvonalat még nem közölték. A ki­rályi pár a Vanguard páncélos cir­kálón hagyja el Angliát. *­ VARGAS BRAZIL ELNÖK fia, Lubhero Vargas, aki most Paris­­ban tartózkodik, a holland kor­mány meghívására tanulmányútra megy Hollandiába. * KANADA Új FŐKORMÁNYZÓ­­JÁVÁ Vincent Massey volt főbiztost ne­vezték ki. Elődje a második világ­háborúból híres Alexander tábor­nagy volt. VARGA BÉLA ÉS KÖZI HOR­VÁTH JÓZSEF LONDONBAN Az Európa­ Mozgalom Közép-és Ku­lt­r európai Bizottsága 1952. ja­nuár 21-24 közt kongresszust ren­dezett Londonban. A kongresszus megtárgyalta a Közép és kelet eu­rópai országok jövendő politikai és gazdasági terveit , hogy ébren tart­ja a nyugati világban azt a tényt, hogy a vasfüggöny mögötti orszá­gok tarthatatlan szolgaságban él­­nek. A magyar emigrációs politikai élet vezetői közül megjelent a kon­­gersszuson Varga Béla, a Nemzeti Bizottmány elnöke, valamint Közi Horváth Józssef, aki a vezetése a­­latt álló Középeurópai két­­demo­krata Unió képviseletében utazott Londonba. Eva Peronról nevezték el a La Pampa tartományt EVA PERON-ról nevezték el a legújabb tartományt. A La Pampa kormányzati terület alkotmányozó ülése igen rövid idő alatt letárgyal­ta az alkotmányt- egyhangúlag fo­gadván el annak minden egyes pontját. Az új tartomány EVA PE­RON tartomány néven fogja ez­után az Argentin Köztársaság egyik legfontosabb részét képezni. Aza­ 1 peso január 27-én, vasárnap a Phila­delphiai Magyar Egyesület ban­kettet rendezett a négy repülő tiszteletére, akik egy hónappal e­­zelőtt szabadultak ki a magyar­­országi kormány börtönéből. A szónokok hangsúlyozták, hogy senki ne azonosítsa a mostani kor­mányt a magyarsággal, ők né­gyen kiszabaultak, de soha senki ne feledkezzen meg a kilencmillió ottmaradt rabról. W . . vv A magyarországi börtönt járt USA repülők mondják MEGOLDÁS ELŐTT A SUEZI KÉRDÉS! (Lapunk más helyén közöljük a “HUNGÁRIA" külpolitikai mun­katársának rendkívül érdekes cik­két az arab világ forrongásairól Elvhez a mostani egyiptomi válság legújabb eseményeit fűzzük csak hozzá.) Céloztunk már arra, hogy Ma­her pasa vasárnap kinevezett kor­mánya talán enyhülést fog hozni a válságra. Nos, ez úgy látszik be is követ­kezik. Először Eden brit külügymi­­niszter tett olyan kijelentéseket, hogy Anglia kész megegyezni E­­gyiptommal Egy nappal később a kairói kor­mány tette meg javaslatát. Ez két pontból áll: 1. Anglia végleg lemond Szudán­ról Egyiptom javára; 2. Egyiptom beleegyezik abba, hogy a Szuezi csatornát nemzet­közi (nyugati és a Nyugattal szöv­­­etséges) csapatok védjék. Ez volt a javaslat, amelyet Anglia, az USA, Franciao­szág és Törökország már hónapokkal eze­lőtt megtett, s amelyet Kairó ak­kor elutasított, ha nem is végleg. Az egyiptomi javaslati®, majd­nem egyidőben Churchill azt a kijelentést tette az Alsóháziján, Suez nemzetközi védelmére a fent­­ említett négy állam javaslata vol­na a legjobb megoldás. Mindez arra mutatna, hogy az egyiptomi válság hamarosan meg­oldódhat. Tény viszont az, hogy Maher pasa, az új egyiptomi kormányfő igen titokzatos egyéniség. Egye­sek szerint teljesen angol-barát, mások szerint — és ez a valószí­nűbb, — angol ellenes, csak mérsé­keltebb mint elődei. Tény az is, hogy a hatalom átadása és átvé­tele vasárnap Egyiptomban olyan barátságosan ment végbe, mint ta­lán még soha, sehol. A régi kor­­­mány támogatását ígérte az új kor­mánynak. Az a régi kormány pe­dig majdnem Angliával való há­borúig feszítette a hurt. helyzet Egyiptom számára nemcsak reménytelen, hanem egyenesen gro­teszk. Egyiptom déli határánál, Szudánban a Nílus híres gátjainál, ahol nemzetközi szerződések bizto­sítják az életet és bőséget jelentő víz felhasználását és szétosztását, az angolok bármikor elzárhatják a zsilipeket­ Líbiában, ahol 9 év előtt Rommel páncélosai fenyeget­ték Egyiptomot, most válogatott angol sivatagi alakulatok állanak. Máltából és Cyprusból az angol földközitengeri flotta egységei már­iáskor felvonulhatnak Egyiptom partjai előtt és Egyiptom keleti ol­dalán, a Szuezi-csatornánál, Fayed­ból a brit szuezi hadsereg főhadi­szállásáról kiindulva, a brit csapa­tok huszárcsínnyel Őrizetükbe vet­ték Port-Said-ot és a Kubry-Szuez Izmailia és Kantara városok meg­szállásával elvágták Egyiptom leg­jobb csapatait, amelyek a csa­tor­­nától keletre Izrael határán álla­nak. Ezek az egyiptomi­­csapatok utánpótlásukat Szuez, Izmaiba és Kantara városokon át kapták és ezekben a városokban voltak a leg­első véres összetűzések britek és egyiptomiak között­, úgy hogy itt a forgalom megszűnt. Teljesen az angol főparancsnokságtól függ, kap (Folytatás a második oldalon :

Next