Délamerikai Magyarság, 1953 (25. évfolyam, 3245-3600. szám)

1953-04-10 / 3269. szám

1953. április 10. D. MAGYARSÁG — Eredeti párisi tudósítás — Mint mindenki, én is sokszor kimegyek az állomásra, kikisérni elutazó barátokat vagy várni érkezőket. Ilyenkor a szemem, mintha mágnes vonzaná, rátéved arra a táblára, mely mutatja, hogy a vonat, mely Svájcon át Bécsbe, Budapestre és Bukarestbe megy, hányadik vágányon, hány órakor indul. Már több éve látom mindig újra ezt a táblát és minden egyes alkalomkor mintha ütés érne. Megállok, rámeredek a Budapest szóra, és ha történetesen olyan órában vagyok kint, amikor ez a vonat indul, töviröl-hegyire megnézek minden vasúti kocsit, hogy hol vannak a hálókocsik, milyenek a fapadó kocsik, mert elgondolom, milyen hosszú is lesz az út, azoknak kik két vagy három napig utaznak ilyen kemény üléseken. Utólag, amikor már elhagytam az állomást, elmosolyodom önmagamon, hiszen nem is jut eszembe, hogy ezen a vonaton máshova is lehet utazni, minthaza, Magyarországra, és így csak annyi órában gondolkodom, vagy mérem az utazás kényelmetlen voltát, amennyi Budapestig kell. Kiszámítom, hogy ezek az utasok, kiket ott látok az ablak mellett ülni, mit látnak majd amikor a vonat a magyar tájon fut keresztül. Magam előtt látom a havas, kopár földeket, a fázós, kosár fákat,... magam előtt látom mindezt és kérdem magam, várjon mi választja el ezt a világot, ahol mi most ülünk, attól a világtól mely hazánk és melynek földjén fut majd ez a vonat? Ott is didergős és kopár a rög. Itt is. Ott is fel-felnéznek az emberek az égre, kutatva, nem bújik-e elő a melengető tavaszi napsugár, nem rügyezik-e halvány zölden a fűzfa ringatózó hajtása? Miért érzem minden porcikámban hogy mégis alapvetően más lett ott a világ, még ha ezerszer ugyanaz is rög, a barázda, a felhő? Mostanában mind többször jut eszembe ez a kérdés, minap pedig már derengett a válasz is. Ezt a választ váratlaul, a perek adták meg, amelyekről az újságok itt, pontos beszámolót közölnek. Franciaországban, a törvényszéki tárgyalások és az úgynevezett ’nagy perek’, mindig szenvedélyes érdeklődést keltettek, hiszen ebben az országban szüntett meg az egyéni szenvedély által suglit bűn fogalma, itt, ebben a sokatélt országban, tudják, hogy az emberek esendők és így az emberlakta világban mindig újra fel-fellobban egy-egy bűn, gaztett, gyilkosság. , Az emberek bűnös volta tette szükségessé a jog által megszabott törvényt és mindannak büntetését, ami az igazságba ütközik, amely igazság az embert, az ember szabadságát, biztonságos életét van hivatva megvédeni. Amióta otthon, nálunk, napnap után olvasunk ítéletekről, amelyek csak egyetlen bűnt ismernek bűnnek, ezt az egyetlen bűnt hozzák fel vádpontul, az állam elleni bűncselekményt, vagyis nem is cselekményt, hanem a kritika halvány fogalmát is már bűnnek minősíti * * a zsarnokság úgynevezett törvénye, azóta fokozott kíváncsisággal követem a sabad nyugaton lepergő pereket, melyek mindig újból csodálatot ébresztenek bennem. Ez a csodálat valóban csodának szól: az ember sokrétű, sokfajta érzésektől fűtött lényének, kit tévutakra űzhet a szeretet és ugyancsak a szeretet csodálatos magasságokba repítheti... Eszembe jutnak a megtört gépemberek otthon, amint ott állnak biráik előtt, kik talán kitűnő szabók, kertészek vagy földművesek voltak, de azelőtt, hogy ide ültették őket a birói emelvényre, nem is sejtették, mi a bíráskodás mestersége. Ezek a vádlottak, mint a verklik hajtogatják ugyanazokat a szavakat, egyikük sem védekezik, egyikük sem teszi azt, amit a világ minden vádlottja önkéntelenül is tesz amikor be akarja bizonyítani, hogy a vád hamis, ő ártatlan és felmentést érdemel. A néptörvényszék előtt szinte igygázzban álló, hajlotthátú vádlottak tökéletesen egyforma, tompa hangon papolják el vallomásukat. Egytől-egyig beismerik, hogy nagy bűnösök, hogy jogosan vádolják őket, sőt, hogy a vád még túl elnéző, hiszen ők nagyobb gonosztevők, mint ahogy a jószívű népügyész állította, hiszen a legfeketébb bűn nyomja lelküket, a népet boldogító rendszer ellen áskálódtak. A népet boldogító rendszer ellen esküdtek öszsze, amikor nem szolgáltattak be öt-hat kiló zsírt, vagy fél mázsa búzát elraktároztak az éléskamrában. És nézem azután az itteni lapokat, melyekben szó sincs ilyesmiről, nézem milyen szenvedélyes egy-egy nő, egy-egy férfi kifejezése, akár vádolni, akár védi szerelmét, férjét, fiát,a lányát. Igen, ezekben az emberekben minden szenvedély lobog, ezek az emberek szeretnek, gyűlölnek, harcolnak, hogy megmentsenek egy életet vagy megbosszuljanak egy halottat Múltkor, az egyik tárgyaláson, előlépett a vádlott felesége, a megbántott, megcsalt asszony, ki csak ezért jött el, hogy könyörögve kérje a bíróságot, kegyelmezzen meg férjének, hiszen mindig boldog volt vele, engedjék csak vissza hozzá, családjához, majd meggyógyul, rendbe jön újra minden. Amikor ezeket a szavakat olvastam, mint fellobbanó lány fényénél magam előtt láttam a rövid újsághírt, amely jelentette, hogy a nemrég lefolyt prágai per folyamán, egy tíz év körüli iskolásfiú példás büntetést kért apja ellen, ki a gyerek szavai szerint, a legnagyobb bűnt követte el, amikor az uralkodó rendszer ellen foglalt állást. A gyerek elfelejtette a szeretetet amely első, tipegő lépéseit körülvette, a megfeszített munkát, mellyel a most vádlottak padján ülő apa megkereste a pénzt, hogy első játékait, tankönyveit megvehesse. Mindez feledésbe merült a gyerek lelkében, mert azt mondták neki, hogy apja az ismeretlen, kérlelhetetlen zsarnok, a Párt, a Rendszer ellen mert állást foglalni. Ott, a zsarnokság világában, egyforma verkli-géppé züllesztik az embert és ezt a gépezetet csupán a gyűlölet hajtja. Itt, nyugaton még a bűnösnek is szabd érezni, szabad szeretni, feleségnek szabad a férje mellett tanúskodni, gyerekeknek szabad az anyjáért irgalmat kérni. Egyszerre csak megértettem, mi az alapvető különbség a szabad világ és a zsarnokság világa között. Ez a különbség, mely nem mérhető órákban vagy napokban, melyeket a hazafelé induló vonat befut, az emberség és szolgaság két világa, a szeretet és gyűlölet uralma, az emberi összetartozás és az emberek közötti bizalmatlanság és félelem világít. •» És látjátok kedveseim, mi itt azért küzdünk, azért imádkozunk, azért élünk, hogy nálatok is a szabadság, a szeretet és az emberség uralja az életet. GYÖRKI ERZSÉBET (Paris) Perek és emberek Dr. SZILY IMRE ügyvéd Hites magyar fordító Av. CORRIENTES 1373. 2 em. T. E. 38—9162 38—4767 és 37—6921. Hivatalos órák: 10-12 és 17-19 órák között. KÉPKERETEZÉS Európai szakember fényképek, képek, tükrök bekeretezését gyorsan és pontosan végzi. Központi megbízott: HORVATH JANOS Lavalle 361 T.E. 32-8917 tkezőket irta: "Latin prózába fordítandó CL ciro vacsora utáni beszédeinek -t. Bemében: Ha ennek folytán, valamelyiktök e padsorokban fiaim, vagy eme gülekezetben, azon a nézeten volna ,hogy egy szeretetreméltó agy somszédos részei örökre össze vanak kapcsolva és szétválasztva, elismerem, fiaim, hogy ebből szükségképpen az fog következni — m mivel ilyen titkos magatartás nem más az üres semminél, vagy a filozófusok előkelő nyelvén "smafu”-nál — hogy minden nyíltan félreértett egyéni cselekedet a legkisebb mértékben fog hozzájárulni a gonosztevő jó hírnevéhez.” Latinra fordítandó Tacitus áldatai módján: “A lány a kertbe ment, hogy egy káposztát levágjon az almapástétomhoz Abban a pillanatban egy nagy anyamedve jött le az ut'"la_ás orrát a kirakatablakba . “Mi?! Nincs szappan?” így meghalt és a lány (nagyon vníit) a borbélyhoz ment fel is.” Diákok szerencséjére Mr. puncker izgalmában nem volt képes a szöveget figyelmesen elolvasni és egész igyekezetével azon volt, hogy az értelmetlen angol sorokat szószerint, hasonlóan értelmetlen latinra fordítsa. Mikor korlátolt latin tudása végleg felmondta a szolgálatot a lefordíthatatlan “smafu” szónál, letörölte homlokáról az izzadságot és könyörgő pillantást vetett Verdant Green jóindulatú arcára. A könyörgő pillantásra Verdant Green azzal válaszolt, hogy beadatta vele dolgozatát. Ekkor a kis Bouncer ellenállhatatlan köhögési rohamot kapott, amely majdnem elrontotta az egész játékot. — Félek, fiatalember — szólt Mr. Fosbrooke, miközben hanyagul izgatgatta fehér nyakkendőjét és szalagjait, — félek Pucker úr, hogy tudása nem elégíti ki a Brazenface college igényeit. Mi nagyon vigyázunk arra, hogy csak azokat az urakat vegyük fel, akiknek tudása a legmagasabb fokon áll. Mégis elnézőek leszünk önnel szemben és módot adunk rá, hogy minden mulasztását helyrehozza. Teszünk tehát egy néhány szóbeli kérdést. Talán lesz olyan szíves, uram, kifejteni véleményét a Negyedik Pun háborúról és rövid vázlatot adni az ősi Heliopolis alkotmányáról. Mr. Puckert, amennyiben lehetséges volt, még jobban elöntötte a pir és a meleg. Úgy lihegett, mint hal a szárazon. Mindez azonban nem segített, képtelen volt Mr. Fosbrooke kérdéseire ép választ adni. — Ah, uram, — folytatta kínzását Fosbrooke — látom, még így sem lehet önnel boldogulni. Kénytelen vagyok tehát kellemetlen kötelességemet teljesíteni és önt megbuktatni. Egyben pedig azt a jótanácsot adhatom, hogy tanuljon nagyon szorgalmasan a következő évben és főleg azokkal a tárgyakkal foglalkozzék behatóan, amelyekből most megbukott. Fosbrooke és Vardant Green rövid tárgyalás után kiküldték Bouncert, hogy keresse meg Mr. Filchert. Pár perccel később Mr. Filcher, nagyreményű altiszt, az udvarban találkozott Pucker-rel — Bocsánatot kérnék, uram — szólította meg Fischer, homlokához emelve kezét, mert elvtársai módjára sosem viselt kalapot, tehát nem volt mit megemelnie Pucker előtt — bocsánat, uram, de nem Ő méltóságát keresi, akinél felvételire vizsgáznak az urak? — Eli nem, éppen tőle jövök — felelt Pucker fájdalmasan. — Má’ megbocsássa, uram, de az ő terme nem arra van ám. Mr. Slowcoach méltósága, akiről azt mondja nála volt, éppen a másik irányba lakik. S csak őnála vizsgázik mindenki, ki ide akar gyónni. — De én már vizsgáztam — jegyezte meg Pucker meggyötörve — sajnos, meg kell vallanom, — megbuktam és... — Meghiszem azt, uram — szakította félbe Mrs. Fischer, — de úgy vélem, az csak egy hecc volt, uram! — Mi volt? — Egy hecc, csiny! Látja, azt mondom, némelyek beugratták magát .Megteszik azt, uram, mihelyt valaki itt jön ide, mint maga. Úgy látom, én, ehhitették, hogy vizsgáztatják, nem rossz szándékba, csak mer ez a malaccságuk. Isten ág.Ugya meg! Fosbrooke magyarázata közben Pucker arca egyre jobban felderült. — Akkor hát meg sem buktam és még van kilátásom, hogy felvegyenek?! — Úgy bizony, uram és megbocsássa, ha ajánlom, ne beszélje el Mr. Slowcoach-nak a beugratást. Ha most menne hozzá, megmutatnám az utat, ami odavisz. Húsz perccel később Mr. pucker ragyogó arccal jött ki a vizsgáztató tanár szobájából és újra találkozott az altiszttel. — Remélem, uram, most sikerült a dolog — szólt az altiszt. — Igen, jövőre már idejárhatok. — Nohát, igazába örvendek, uram! Remélhetőleg nem beszél a csínyről? — Nem, egy szót sem! — Így hát, uram, Mr. Fosbrooke üdvözletét küdi és örvne, na odamenne hozzá egy pohár borin a megerőltető vizsga után. V. L. EMPRESABEL REFLEJO’ Paseo 81,2, SE. 47-5771, 37-7861» Padló leeresztés, ablak tisztíts fémtisztítás, szőnyegek tisztit* *3 géppel Lakás és imolák teljes takarítása Megbízható személyzet. MOTORCEA Motores Eléctricos Jompan ia de construcciones electro mecánicas 5. R. L. — Cap. 500.000 j. María Campos 70-84 5. oldal. A Corvin Mátyás Társaság újjáalakítása Nemrégiben ismertettük az újjáéledt Korvin Mátyás Olasz-Magyar Kultúráns Társaság kiadásában megjelent “Corvinet” című folyóiratot, mely mind kiállítás, mind pedig tartalom tekintetében a magyar emigráció élvonalbeli szellemi megnyilatkozásának tekintendő. A Társaság további tevékenysége során most újabb lépéshez érkezett. Valamennyi száműzetésben élő és a magyar szellemi élet művelését szívén viselő honfitársunkat tömöríteni óhajtja a Corvina Baráti Körébe. Az állandó kulturkapcsolat fenntartása mellett a tagok ingyen kapják a negyedévenként megjelenő Corvinát is. A szervezést országonként egy-egy megbízott végzi. A belépési díj szintén országonként lett megállapítva. Argentínában évi hatvan peso. A Korvin Mátyás Társaság argentínai tagozatának megszervezésére Vajay Szabolcs kapott megbízatást. Érdeklődni lehet a Délamerikai Magyarság szerkesztőségében. Mint ismeretes a Társaság jelenlegi elnöke Marói olasz egyetemi tanár, magyar vezetője dr. Várady László, volt bolognai magyar lektor, főtitkára pedig dr. Pálinkás László, a firenzei Magyar Könyvtár őre. A választmányban helyet foglalnak többek között a magyar szerzetesrendek Olaszországban élő vezetői, a Pápai Magyar Intézet igazgatósága, Olaszországban élő egyetemi tanáraink, diplomatáink és profeszszoraink, valamint az annak idején Budapesten akkreditált olasz követek: Coronna herceg, Vinci gróf és Talamo márki. Ugyancsak tagja a Társaságnak a múlt világháború után Budapesten nagy szerepet játszó Guido Romanéni ezredes, valamint Kállay Miklós volt miniszterelnök is.