Délamerikai Magyarság, 1956 (28. évfolyam, 3771-3821. szám)

1956-12-22 / 3820. szám

“DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” IRODALMI MELLÉKLETE Lavalle 361 - Bs. As. 1 T. E. 31 - 2819 1956. december 22. II. évfolyam - 11 szám. FILM — ZEKE — IRODALOM 1 1 \ mmm ■MN Egy szabadságharcos iró ----------------őszinte revete a foccadatomból' géppel sokszorosítva terjedtek e az országban. Tevékeny A következők egyik levelének szószerinti kivonata. K. TOLLAS TIBOR a hazai földalatti irodalmi élet egyik kitűnősége. Tiz évig raboskodott Vácott, írásait, köl­teményeit megértő kezek juttatták ki a cellából. Ezek részt vett a szabadságharcban, majd különleges feladattal Ausztriába küldték ,hogy írásai útján adjon hangot a ma­gyarság lelkivilágának. A szabad földön megjelenő "Nem­zetőr” c. újság irodalmi szerkesztője. Történelmet nem írhatunk ezekről a napokról hiszen még nem fejeződtek be és a nyu­godt kiértékeléshez adatok se állatok rendelkezésünkre. —!! Csak azt mondhatjuk el, amit láttunk, vagy közvetlenül hal­­­­lőttünk. S akik benne éltek, ■ maguk sem tudták, hogy nem­­ egy ország történelmét, hanem egész Európának, sőt az egész világnak történelmét alakítják­­— beláthatatlan következmé­nyekkel. Mi volt az a gigantikus erő, amely mint a tűzhányó, fel­színre dobta mindazt, ami egy évtizede a föld alatt hallgatott és készült a kitörésre? Milyen rettenetesnek kellett lennie az elnyomásnak, az egész nemze­tet sújtó elnyomásnak ,— azt a kitörés expanzív erejéből lát­hatjuk. * Hogy ez a kitörés mennyire egyetemes volt, azt legjobban az bizonyítja, amiben egyedül­álló a világon. Hogy nincs ve­séje, maga a nép indult meg új honfoglalásra és nem fasisz­ták mint ahogy azt Gerő, a bársonyszékhez ragaszkodó kommunista dsepota hirdette - nem reakciósok voltak, hanem gondosan megszűrt népi szár­mazású magyar egyetemi if­jak, diákok, akiket a kom­munisták neveltek és tömtek brossurákkal, kiknek mindent megadtak, csak épen a ma­gyarságukat akarták elvenni és az európai szellemet zárták el előlük. * Mit olvastak ezek a fiata­lok? Hogy az életszínvonal ál­landóan emelkedik, hogy a gyá­rak szaporodnak, hogy a kol­hozok termelőképessége nő, hogy a bányák túlteljesítik a tervet... stb. És mit láttak? Látták szüleik nyomorát, — hogy évről-évre adogatják el a múltban szerzett értékeiket. — Látták anyjukat nehéz fizikai munkára kényszerülve, mert az utolsó években már a csa­ládfő hiába dolgozott napi 16 órát, keresetéből csak önma­gát tudta eltartani. S látták az AVO-t aranyozott ruhák­ban a bárokban, hathengeres kocsikon pörtyrkadni. 15 ezer forintos havi fizetéssel — míg ők havi 600 forintért buliztak és túlóráztak, hogy elérjék a havi 1000 forintot, amikor egy pár cipő értéke 500 forint volt Egy hónapig kellett vonnia az igát másfél pár cipőért, vagy 12 kiló szalonnáért. S még ha legalább szabad lett volna. És ne kellett volna éjszakánként rettegnie, hogy mikor áll meg egy gépkocsi a ház előtt, hogy Most felolvassuk az írószö­vetség nyilatkozatát: A Magyar Írók Szövetségé­nek elnöksége küldöttséget bí­zott meg azzal, hogy keresse fel a szovjet parancsnokság ve­zető képviselőit. A találkozás november 20-án megtörtént. Részt vettek a magyar rendőr­ség vezetői is. A küldöttség nyíltan feltett kérdéseire mind a szovjet, mind a magyar ha­tóságok képviselői,­­ Sepilov külügyminiszter szavaira is hi­vatkozva — Ígéretet tettek, hogy a magyar lakosság kö­réből történt letartóztatások ügyében a legmesszebbmenő törvényességet fogják érvény­re juttatni. Senkit az ország területéről el nem visznek. — Senkit a felkelésben való rész­vételért nem üldöznek. Az elfogottak ügyét a lehe­tő legrövidebb idő alatt kivizs­gálják, a közönséges bűntettel terhelteket vagy azokat, akik november 10-ike után még fegyveres cselekedeten értek, a magyar hatóságoknak adják át. A magyar törvények sze­rint folytatják le ügyüket. A többieket rövid úton szabadon­­bocsátják. Amennyiben ettől az elvtől tévedésből, a bonyolult helyzet folytán vagy hamis feljelenté­sek alapján, egyes esetekben eltértek, vagy eltérnek,­­ a szovjet hatóságok képviselői és a magyar rendőrség vezetői, a leggyorsabb orvoslást ígérték meg- hivatkozva több, már ed­dig is jóvátett, esetre.­­ A szovjetparancsnokság képvise­lői kérték az írószövetséget, hogy minden tudomására jutó hibát vagy téves esetet azon­nal közöljön a parancsnokság­gal kivizsgálás, illetve jóváté­tel céljából, mikor deportálják egész csa­ládjával a Hortobágyra, hogy mikor dobják be egy mellésu­­hanó autóba, hogy soha többé ne lássa családját, szeretteit. És miért? Egy rosszul értel­mezett szóért, egy kiskirállyá kinőtt kommunista titkár bősz szájáért, vagy másért, akár­miért. .. A Magyar Írók Szövetségé­hez mind gyakrabban intéznek kérdést a munkásság köréből, hogy milyen tanácsot adnak az írók a sztrájk folytatását,­­ vagy a munkafelvételét illető­en? Az írószövetség a sztrájkot annyira a munkásság sajátos fegyverének tartja ,hogy ebben a­ kérdésben mindenféle kezde­ményező lépésre csakis a mun­kásságot ismeri el illetékes­nek. Az írószövetség elnöksége november 21-iki ülésén foglal­kozott a nagybudapesti mun­kástanács november 16-ai és november 21-iki határozatai­val és több más olyan határo­zattal, amely a munka meg­kezdéséről intézkedik. Ezekben a határozatokban a munkásság csorbítatlanul fenntartja kö­veteléseit és megőrzi a sztrájk újrakezdésének jogát. Az írószövetség a békés mun­ka, a szabad élet, mielőbbi biz­tosítását kívánja, hogy zavar­talanul és új eszközökkel bár, de változatlan erővel küzdhes­­sünk a forradalom vívmányai­nak megőrzéséért és tovább­fejlesztéséért. Ezért az írószövetség he­lyesnek tartja, hogy a terme­lőmunka minél előbb induljon meg, vagy ahol már folyik,­­ fokozódjék. Ennek elérésére szükségesnek látja azt is hogy a kormányzat szervei sürgő­sen tárgyaljanak a munkás­ság teljes jogú megbízottai­­val. A Magyar Írók Szövetsé­ge újból hangsúlyozza, hogy a magyar nép forradalmi köve­teléseit maradik*”’0””­ ma­gáévá teszi és azokért minden erejével harcol. Magyarország társadalmi és (Folytatás a II. oldalon) A robbanásig feszülő kazán kőzny­omásán a XX. pártkong­resszus után a kommunista írók egy bátor csoportja igye­kezett enyhíteni. Az Irodalmi Újság volt az a szerep, amely még hónapokig le tudta vezet­ni e­ feszültséget. Addig nem volt olvasóközönsége, mert senki sem volt kiváncsi a Sztá­lint dicsőítő himnuszokra. De amikor egyre bátrabban kri­tizálni kezdték a rendszert, az újság egyszerre oly kapós lett, hogy példányaiért verekedtek s tízszeres, húszszoros árat is megadtak érte. Hiába kérték a példányszám felemelésének engedélyezését, a kormány nem járult hozzá és továbbra is csak 35.000 példányban jelen­hetett meg. Az utolsó hetek­ben Boldizsár Iván Hétfői Uj­­ság­ja vasárnaponkint éjjeli órák alatt elfogyott és a rik­kancsok a lámpavasra mene­kültek fel az ostromló tömeg elől.* Igen, igen, ez tagadhatatla­nul a kommunista írók jobb­oldali csoportjának érdeme volt, akikhez valamennyi te­hetségesebb író csatlakozott. A magyar irodalom mindig a Nemzet lelkiismeretének szó­szólója volt -­— és most sem tagadta meg magát. Németh László Galilei drámáját és Illyés Gyula Dózsa György tragédiáját játszották ekkor a színházak. Ezekhez a darabok­hoz szinte lehetetlen volt je­gyet kapni. Ugyanakkor kezdte a hatá­rokon felszedni az aknákat és lebontani a drótsövényt. Ki­vételes protekcióval átenged­tek egyes csoportokat Ausztri­ába, a labdarúgó mérkőzések­re, sőt a Szovjet nagylelkűen egyes utasokat Magyarország­ra engedett a bitorolt Kárpát­aljáról.* Mindez csak elősegítette a bomlást. Mert a szerencsétlen kárpátaljaiak a mi életünket luxusnak nézték. A fehér ke­nyér számukra elérhetetlen álom volt, akárcsak a kifli,­­ ugyanakkor, amikor az osztrá­kok elborzadtak, látván a ná­lunk uralkodó állapotokat. — Hogy mi lehetett tőlünk ke­letre? Azt a következő egyet­len ténnyel kivánom ecsetelni, akik voltak a keleti határon túl mesélik, hogy télen, egy 500—600 lakosú faluban leg­feljebb ha 3 vagy 4 ház kémé­nye füstölt. Mert az ő viszo­nyaik szerint igen gazdagnak kellett annak lennie, aki meg­engedhette magának azt a lu­xust, hogy télvíz idején fűtse a lakását.* A hat nap alatt olyan hősi cselekményeket láthattunk,­­ hogy a múlt háború legna­gyobb hadi tettei is eltörpül­tek mellettük. Itt megszállot­tak harcoltak. Láttam 13 éves kis copfos leánykát, amint kerékpárjával megközelített egy orosz páncé­los kocsit, ráugrott és benzi­nes üveggel felgyújtotta azt, miközben gyenge testét szitá­vá lőtték. Láttam egy suhancot kis csákánnyal, aki a páncélosra oldalt felerősített 20 literes benzintartályt lékelte meg és gyújtotta fel a kifolyó benzint. Ki tanította ezeket erre­ a harcmodorra? A kommunista rendszer képezte ki őket így — és a fegyver visszafelé sült el .. Láttam egy munkásasszonyt golyószóróval, a férje mellett egy utcasarkon harcolni ha­lálra elszántan. Láttam sok-sok halottat, — nemzeti zászlóval letakarva és virággal beszórva. * Már ekkor mindenki érezte,­­ hogy itt­­többről van szó, mint egy nemzet szabadságharcáról. Megtört a rettegés, amely ed­dig a Nyugatot bűvöletével ha­talmában tartotta. 14 éve a gyermekek mutatták meg,­­ hogy nem kell félni a titok­zatos Kelettől. Az ő erejüknek is meg van a határa. És lám. (Folytatás a 4. oldalról) A magyar írók felhívása November 22-A budapesti Kossuth-rádió adása. ­­oooooa Jeruzsálem leányaihoz Írta: K. TOLLAS TIBOR El fogsz pusztulni Jeruzsálem! Pilátus sötét udvarán, lenn, Csak önmagad Ítélted el. Reped a fal s a zárt kapun tul Fiaid legjobb raja indul A Koponyák hegyére fel. Anyák, szeretők drága lépte Kiséri utunkat az éjba, Uj Magdolnák és Máriák. Könnyeitek ne értünk hulljon, Egy ország szive dong az utón Amig Hozzátok száll imánk. Csak Ti hordjátok már a lángot, Tűzhelyeken az uj világot Őrzitek — fénye szeretet. A vas nem törte sújtó öklök­etését felfogtátok, s győzött Az erőn gyönge kezetek. Végső utunkon tiszta fények! Ti vagytok a jövő, az élet, Jeruzsálemnek lányai. Minden napotok egy-egy lépcső, Harc, amely hozzánk emel s féltő Karátok felénk tárja ki. Sorsotok Veronika-kendő. A lelketekre véres jelt sző A szenvedés, s virágba nyit. Ha csontunk ma kerékbe törne, Átmentitek a jövendőbe Az ember arcvonásait. Testetek fehér alabástrom. Kelyhéből buggyanjon ki áldón A szeretet szent olaja. És fürdesse meg fáradt testünk, Hogy gyűlöletre is szeressünk S tisztán térhessünk mind haza. El fogsz pusztulni, Jeruzsálem! Lángos csóvával angyal száll fenn, De nem a bosszú angyala. Amerre suhan, tüzek gyúlnak, Élet fogan és száll az Urnák, Az Anyák győztes dallama.

Next