Délamerikai Magyarság, 1956 (28. évfolyam, 3771-3821. szám)
1956-12-22 / 3820. szám
Bebádogoznak minden ablakot A költő hosszú éveken át szenvedett a kommunisták börtönében. Tavaly a rabtartók — miközben a fórumon szociális törvényhozásról szavaltak — bádoglemezzel vonták be a börtönök szűk ablakait, mert soknak találták a levegőt és a fényt, amely a túlzsúfolt cellákon bejutott.) Az estéből csak ennyi fény maradt. Csillagos ég, tenyérnyi napsugár. Ezt vártuk nap-nap, homályos falak Üregéből esténkint, délután elvették ezt is, a tenyérnyi napot. Bebádogoztak minden ablakot. Tágult szemekkel kék tenyerét látom Nápolynak, a fénylő partja felett Még vár a Vezúv, pipál és a tájon Barnára lesült boldog emberek. Látjátok? Éjben ülünk, mint vakok, Bebádogoztak minden ablakot. Tizen fekszünk egy fullasztó szűk lyukban A szánk kapkodja be a levegőt Mint partra dobott halak kopoltyúja Tátogunk némán s érted nincs erőd Szívni az étel és ürülék szagot, Bebádogoztak minden ablakot. Az Alpeseknek fenyő illatából Mig csokrot küld a hús nyugati szél És lelket öblít fenn a tiszta távol S mosolygó hegyek hószaga kisér, Itt tegnap társam tudobast kapott, Bebádogoztak minden ablakot. Csendet hasit a sétahajó kürtje, A falon sikló leánykacagás Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe, S az ezersipu nyár nem orgonál, Siket a cellánk, minden hang halott, Bebádogoztak minden ablakot.r Tul Barcelona kertjein szitálva Egy barna asszony meleg hangja búg, És alkonyatba pendül a gitárja Hol táncolókból tarka még az út, S fülünkbe folynak az álmos napok, Bebádogoztak minden ablakot. Tapintanánk a bársonyos egekbe Ujjunk hegyéből kiserken a vér Mint koporsókba be vagyunk szegezve, Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér, Simogatnánk a sugaras napot, S bebádogoztak minden ablakot. Londonban bál van, sima termén siklik A sok selyembe öltözött leány Puha hajuknak hamvassága izzik Lágy bútoroknak tükrös hajlatán. Nyugat táncol, tán végképp eladott? S bebádogoztak minden ablakot. Nyelvünket most a friss tavasz zamatja Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait Az alvadt bűznek, hogy minden falatra Émelygő gyomrod felfordulna itt. De lenyeljük a végső falatot, Bebádogoztak minden ablakot. Az éhségmarta testünket telt álom Lakatja jól és ínyenc ételek Izét kínálja Paris, szinte látom, Hogy kúszik el a neonfény felett A Néma Rém__j nem lesz több hajnalod, Bebádogoztak minden ablakot. A rádiók csak üvöltsék rekedten A szabadságot s az ember jogát. Itt érzi csak a befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát S Váctól Pekingig zúgják a rabok. Ha nem vigyáztok, az egész világon. Bebádogoznak minden ablakot. K. TOLLAS TIBOR 2. oldal x" FILMZENEIRODALOM 1956. december 22. A francia írók kiáltványa Emigrációnknak küön feladata lesz, ha az események lélegzethez jutni engedik, hogy összegyűjtse azokat a dokumentumokat, amelyekben a nyugati szellem képviselői síkraszálltak a magyar szabadságharc szent ügyéért. Lapunk keretében még a megjelent cikkek felsorolása sem valósítható meg. De mintegy foglalatképpen idéznünk kell a francia szellemi élet Azzal a bűnténnyel szemben, amely vérbe fojtja egy egész nemzetnek életre és szabadságra hívását, a hóhérok cinlkosaival szemben, akik még Itt Párisban is tapsolnak egy büszke és bátor nép szolgaságbavetéséhez, a Figaro Litteraire jelen száma a kollektív méltatlankodás orgánuma akar lenni. Ha üzenetünk abban a szerencsében részesül, hogy egy nap eljut azokhoz, akiknek a hangja vasárnap zokogásba fulladt, a magyar írók tudni fogják azt a fájdalmat és haragot, amit a francia írók és intellektuellek éreztek mártíromságuk felett. Segítség! Segítség! — üzenték a magyar írók. Eme utolsó szavaira az egyetemisták és a Petőfi-kör írói által elindított forradalomnak nem ment felelet. Nem felelhettünk, ők jól tudták. Hívtak bennünket, hogy értsük meg a jeladást. Azt akarták, hogy az ő harcuk a pusztulást is túlélje. Ezt az üzenetet meg kell hallani, ezt a kiáltást tovább kell adni az egész világba. — Mindegyikünknek külön-külön kell most felelnünk arra. — Mindegyikünk tud tenni valamit. A Figaro Litteraire teljes számát a magyar szabadságharc ügyének szentelte. Cikkeiből szószerinti fordításban közlünk részleteket. A magyar írók segélykiáltását a következő bevezetéssel közölte. „csinos* csoportját, a szolgaságba süllyesztett intellektuelleket, akiket a moszkvai rezsim nekünk ideküld, annyit jelent: elfelejtettük a mártír-irók hangját, akik Budapestről hívtak bennünket s azt is jelenti, hogy elárultuk az ő végrendeletüket kell, hogy mindenki megkérdezze önmagát és határozzon mélyen és szabadon arról az akcióról, amit megindítani akar személyes vagy állami befolyásának területén, azok ellen, akik tapsolnak a bűntetthez, akik mindent meg fognak kísérelni, hogy elfelejtessék, vagy hogy mentséget találjanak arra. Tudja meg a világ összes szabadon gondolkodó szelleme, akik szeretnének a most megalakult szervezethez, a “Kultúra szabadságáért alakult Kongresszus” nemzetközi működéséhez csatlakozni, hogy itt oly embereket talál, akik nem felejtik el Budapest Íróinak hívását, akik nem is hagyják azt elfelejtetni és akiknek minden programmjuk most az, hogy feleljenek a hívásra. A Kultúra Szabadságáért alakult Kongresszus végrehajtó bizottsága nevében: DENIS DE ROUGEMONT A Budapest ellen elkövetett szörnyűséges gaztett az emberiség kárhoztatása alá helyezte a kommunizmust. Mindenek előtt ki kell nyilvánítani ruális propagandának ahhoz a formájához, amely a Budapest elleni bűntényhez vezet. Vitatkozni érvelései fölött, annyit jelent: elfelejteni, hogy ezek drámai megszólalását. Irodalmárok és filozófusok szövetségének szolidaritása Az irodalom és filozófia embereinek szövetsége, amely, minden hétfőn este gyűl össze, egyhangúlag megszavazta a következő indítványt: Franciaország irodalmárainak és filozófusainak szövetsége mélységesen megindulva az utolsó segélykiáltáson, amit a magyar írók 1956. november 4-én küldtek világgá, ragaszkodik hozzá, hogy kifejezze fájdalmas és teljes szolidaritását mindazokkal szemben, akik Petőfi heroikus hazájában feláldozzák magukat hogy megmentsék a szellem szabadságát. Európában és a világon. "Felszólítják az összes szabadon élő intellektuelleket, hogy csatlakozzanak a felhíváshoz. "Az aláírók hatalmas listájából kijegyzünk néhány nevet: Francois Mauriac, Elbert Camus Claryse Choisy, Geor ge? Duhamel, Pierre Emanuel, Luc Estang, Andre Garrigou- Lagrange, Gabriel Marcel, Jules Romain, Denis de Rougemont, André Rousseaux, Jean Roussel, Jules Supervielle, — Jean Wahl, Vincent Auriol, Jacques Chevallier, Francis Didelot, Suzanne Labin, André Maurois, Jean Rostand stb.) . Ugyancsak itt olvastuk az Esprit írói társulatának megmozdulását. Az Esprit kongj ezt a kárhoztatást. De le kell vonni ennek gyakorlati következményeit is. Mi a magunk részéről így gondolkodunk. Kezet fogni egy nyugati kommunistával, aki „szabadon” jóváhagyja a pártját, ennyit jelent: üdvözölni a Budapest elleni bűntett egyik cinkosát. Kiadni az írásait, ennyit jelent: hozzájárulok az intellekaz ‘érvelések’ szükségszerűen ‘igazolják’ Budapest mészárlóit. Folytatni a dialógusokat Európa és a Szovjet között, amelyek az ‘enyhítés’ csaló látszata alatt folynak, de amely most megmutatta Budapesten igazi természetét, annyit jelent: lehetőséget adni új leshelynek. Magunk közé fogadni és ünnepelni artistáik ssiDacDariy, Irta: ADY ENDRE ívadta Soha olyan ékes szivárványt, Abroncsként fogta az Eget. Soha olyan szent abroncsot még, Olyan szélest, olyan ölelőt, De ime, esteledett. Már unták is bámulni, nézni Parasztok, barmok, madarak, Szégyenkeztek, szemek és öklök, Hogy ellágyultak ott a mezőn Egy rongy szivárvány alatt. Kacsingatott már csufolódva A vén Nap is temetkezőn, Tetszett neki, hogy egy szivárvány, Egy szin csoda ámulást terem Józan és trágyás mezőn. Csak a szivárvány várt még mindig, Folyton szebb lett, ahogy bukott, Sirón nézett le a mezőre S aztán beitták szent színeit Távozó felhő-húgok. A vén Nap leesett mosolygón, Föllélegzett egész világ, Nem válók az izzadt mezőkre Eféle bolond és nagyszerű, Szent és égi komédiák. A “Délamerikai Magyarság” könyvosztályán Magyar irók spanyolra fordított müvei Előnyős ajándék argentin barátainknak: Wass Albert: — Devolvedme mis montañas ........... 18.— Nyirő: — Montañas nevadas (Emberek a havason) 28.— Karinthy: — Viaje en torno de mi cráneo ................ 20.— Körmendi: — Aventura en Budapest ........................ 30.— Körmendi: — La generación feliz (600 old. vászon) 70.— Körmendi: — Encontrarse y decirse adiós ............... 33.— Zilahy: — Dos prisioneros ............................................. 32.— El chepúsculo de cobre ............................ 42.— Primavera mortal ..................................... 20.— Los Dukay ...................n.............................. 60.— Kristina y ,el Rey ......................................... 33.— El desertor ...................................................... 33.— El alma se apaga ................................... Vida serena Kérjen árjegyzéket. Vidéki megrendeléseket is elfogadunk. resszusán hangzott el ez a mondat: -— Ami számunkra a szocializmus nem választódik el aI nemzeti méltóság és az embe-' ri szabadság tiszteletétől. 33.— 21.— Fehér könyv a magyar íróknak A Kultúra Kongresszusa azt a határozatot hozta, — írja később a Figaro Litteraire — hogy Fehér Könyvet alapít az európai intellektuellek számára, amelyben összegyűjtik az összes európai írók és kulturális szervezetek nyilatkozatait, tranifesztációit és megmozdulásait a magyar írók felhívására. Ez a Fehér könyv történelmi tanúságtétel lesz, hogy a magyar írók, amikor hazájuk majd felszabadul, megtudják azt az álláspontot, amit Tragédiájukkal szemben Európa elfoglalt. A Figaro Litteraire másik cikke a következő megállapításokat teszi. Hangsúlyozzák a francia írók hogy a Kreml irányítói, amikor tankokat s repülőket küldtek a felkelők ellen, éppúgy, mint a cárok idejében, a világ abszolutista reakciójának fővárosát csinálták Moszkvából, visszaperelve a népek felszabadulásának törekvésével szemben a véres “szuper-policia” szerepét, amilyent a Szent Szövetség és Versailles tartott. Az írók ezeket a gyilkosokat az emberiség kárhoztatása alá helyezik és elítélik a szabad országok kommunista vezéreit, akik megmaradva párnás székükben, a magyar nép vérével biztosítják helyüket.