Délamerikai Magyarság, 1956 (28. évfolyam, 3771-3821. szám)

1956-12-22 / 3820. szám

­ Bebádogoznak minden ablakot­ ­A költő hosszú éveken át szenvedett a kommu­nisták börtönében. Tavaly a rabtartók — miközben a fórumon szociális törvényhozásról szavaltak — bá­doglemezzel vonták be a börtönök szűk ablakait, mert soknak találták a levegőt és a fényt, amely a túlzsú­folt cellákon bejutott.) Az estéből csak ennyi fény maradt. Csillagos ég, tenyérnyi napsugár. Ezt vártuk nap-nap, homályos falak Üregéből esténkint, délután­­ elvették ezt is, a tenyérnyi napot. Bebádogoztak minden ablakot. Tágult szemekkel kék tenyerét látom Nápolynak, a fénylő partja felett Még vár a Vezúv, pipál és a tájon Barnára lesü­lt boldog emberek. Látjátok? Éjben ülünk, mint vakok, Bebádogoztak minden ablakot. Tizen fekszünk egy fullasztó szűk lyukban A szánk kapkodja be a levegőt Mint partra dobott halak kopoltyúja Tátogunk némán s érted nincs erőd Szívni az étel és ürülék szagot, Bebádogoztak minden ablakot. Az Alpeseknek fenyő illatából Mig csokrot küld a hús nyugati szél És lelket öblít fenn a tiszta távol S mosolygó hegyek hószaga kisér, Itt tegnap társam­ tu­dobast kapott, Bebádogoztak minden ablakot. Csendet hasit a sétahajó kürtje, A falon sikló leánykacagás Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe, S az ezersipu nyár nem orgonál, Siket a cellánk, minden hang halott, Bebádogoztak minden ablakot.r Tul Barcelona kertjein szitálva Egy barna asszony meleg hangja búg, És alkonyatba pendül a gitárja Hol táncolókból tarka még az út, S fülünkbe folynak az álmos napok, Bebádogoztak minden ablakot.­­ Tapintanánk a bársonyos egekbe Ujjunk hegyéből kiserken a vér Mint koporsókba be vagyunk szegezve, Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér, Simogatnánk a sugaras napot, S bebádogoztak minden ablakot. Londonban bál van, sima termén siklik A sok selyembe öltözött leány Puha hajuknak hamvassága izzik Lágy bútoroknak tükrös hajlatán. Nyugat táncol, tán végképp eladott? S bebádogoztak minden ablakot. Nyelvünket most a friss tavasz zamatja Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait Az alvadt bűznek, hogy minden falatra Émelygő gyomrod felfordulna itt. De lenyeljük a végső falatot, Bebádogoztak minden ablakot. Az éhségmarta testünket telt álom Lakatja jól és ínyenc ételek Izét kínálja Paris, szinte látom, Hogy kúszik el a neonfény felett A Néma Rém__­j nem lesz több hajnalod, Bebádogoztak minden ablakot. A rádiók csak üvöltsék rekedten A szabadságot s az ember jogát. Itt érzi csak a befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát S Váctól Pekingig zúgják a rabok. Ha nem vigyáztok, az egész világon. Bebádogoznak minden ablakot. K. TOLLAS TIBOR 2. oldal x" FILMZENEIRODALOM 1956. december 22. A francia írók kiáltványa Emigrációnknak küön feladata lesz, ha az események lé­legzethez jutni engedik, hogy összegyűjtse azokat a dokumen­tumokat, amelyekben a nyugati szellem képviselői síkraszáll­­tak a magyar szabadságharc szent ügyéért. Lapunk keretében még a megjelent cikkek felsorolása sem valósítható meg. De mintegy foglalatképpen idéznünk kell a francia szellemi élet Azzal a bűnténnyel szemben,­­ amely vérbe fojtja egy egész­­ nemzetnek életre és szabad­­­­ságra hívását, a hóhérok cin­­l­kosaival szemben, akik még Itt Párisban is tapsolnak egy büszke és bátor nép szolgaság­­bavetéséhez, a Figaro Litterai­re jelen száma a kollektív méltatlankodás orgánuma akar lenni. Ha üzenetünk abban a sze­rencsében részesül, hogy egy nap eljut azokhoz, akiknek a hangja vasárnap zokogásba fulladt, a magyar írók tudni fogják azt a fájdalmat és ha­ragot, amit a francia írók és intellektuellek éreztek mártí­­romságuk felett. Segítség! Segítség! — üzen­ték a magyar írók. Eme utolsó szavaira az egye­temisták és a Petőfi-kör írói által elindított forradalomnak nem ment felelet. Nem felel­hettünk, ők jól tudták. Hív­tak bennünket, hogy értsük meg a jeladást. Azt akarták, hogy az ő harcuk a pusztulást is túlélje. Ezt az üzenetet meg kell hallani, ezt a kiáltást tovább kell adni az egész világba. — Mindegyikünknek külön-külön kell most felelnünk arra. — Mindegyikünk tud tenni vala­mit. A Figaro Litteraire teljes számát a magyar szabadság­­harc ügyének szentelte. Cikkeiből szószerinti fordításban köz­lünk részleteket. A magyar írók segélykiáltását a következő bevezetéssel közölte. „csinos* csoportját, a szolgaság­ba süllyesztett intellektuelle­ket, akiket a moszkvai rezsim nekünk ideküld, annyit jelent: elfelejtettük a mártír-irók hangját, akik Budapestről hív­tak bennünket s azt is jelenti, hogy elárultuk az ő végrende­letüket kell, hogy mindenki meg­kérdezze önmagát és határoz­zon mélyen és szabadon arról az akcióról, amit megindítani akar személyes vagy állami befolyásának területén, azok ellen, akik tapsolnak a bűn­tetthez, akik mindent meg fog­nak kísérelni, hogy elfelejtes­sék, vagy hogy mentséget ta­láljanak arra. Tudja meg a világ összes sza­badon gondolkodó szelleme, a­kik szeretnének a most meg­alakult szervezethez, a “Kultú­ra szabadságáért alakult Kong­resszus” nemzetközi működé­séhez csatlakozni, hogy itt oly embereket talál, akik nem fe­lejtik el Budapest Íróinak hí­vását, akik nem is hagyják azt elfelejtetni és akiknek minden programmjuk most az, hogy feleljenek a hívásra. A Kultúra Szabadságáért alakult Kongresszus végrehaj­tó bizottsága nevében: DENIS DE ROUGEMONT A Budapest ellen elkövetett szörnyűséges gaztett az embe­riség kárhoztatása alá helyez­te a kommunizmust. Minde­nek előtt ki kell nyilvánítani ruális propagandának ahhoz a formájához, amely a Budapest elleni bűntényhez vezet. Vitat­­kozni érvelései fölött, annyit jelent: elfelejteni, hogy ezek drámai megszólalását. Irodalmárok és filozó­fusok szövetségének szolidaritása Az irodalom és filozófia em­­bereinek szövetsége, amely, minden hétfőn este gyűl össze,­­ egyhangúlag megszavazta a következő indítványt: Franciaország irodalmárai­nak és filozófusainak szövet­sége mélységesen megindulva az utolsó segélykiáltáson, amit a magyar írók 1956. november 4-én küldtek világgá, ragasz­kodik hozzá, hogy kifejezze fájdalmas és teljes szolidari­tását mindazokkal szemben, akik Petőfi heroikus hazájá­­ban feláldozzák magukat hogy megmentsék a szellem szabad­ságát. Európában és a világon. "Felszólítják az összes sza­badon élő intellektuelleket,­­ hogy csatlakozzanak a felhí­váshoz. "Az aláírók hatalmas listá­jából kijegyzünk néhány ne­vet: Francois Mauriac, Elbert Camus Claryse Choisy, Geor­­­­ ge? Duhamel, Pierre Emanuel, Luc Estang, Andre Garrigou- Lagrange, Gabriel Marcel, Ju­les Romain, Denis de Rouge­­mont, André Rousseaux, Jean Roussel, Jules Supervielle, — Jean Wahl, Vincent Auriol, Jacques Chevallier, Francis Didelot, Suzanne Labin, André Maurois, Jean Rostand stb.) . Ugyancsak itt olvastuk az Esprit írói társulatának meg­mozdulását. Az Esprit kong­­j ezt a kárhoztatást. De le kell vonni ennek gyakorlati követ­kezményeit is. Mi a magunk részéről így gondolkodunk. Kezet fogni egy nyugati kommunistával, aki „szabadon” jóváhagyja a pártját, ennyit jelent: üdvözölni a Budapest elleni bűntett egyik cinkosát. Kiadni az írásait, ennyit je­lent: hozzájárulok az intellek­az ‘érvelések’ szükségszerűen ‘igazolják’ Budapest mészárló­it. Folytatni a dialógusokat Európa és a Szovjet között,­­ amelyek az ‘enyhítés’ csaló lát­szata alatt folynak, de amely most megmutatta Budapesten igazi természetét,­­ annyit jelent: lehetőséget adni új leshelynek. Magunk közé fo­gadni és ünnepelni artistáik ssiDacDariy, Irta: ADY ENDRE íva­dta Soha olyan ékes szivárványt, Abroncsként fogta az Eget. Soha olyan szent abroncsot még, Olyan szélest, olyan ölelőt, De ime, esteledett. Már unták is bámulni, nézni Parasztok, barmok, madarak, Szégyenkeztek, szemek és öklök, Hogy ellágyultak ott a mezőn Egy rongy szivárvány alatt. Kacsingatott már csufolódva A vén Nap is temetkezőn, Tetszett neki, hogy egy szivárvány, Egy szin­ csoda ámulást terem Józan és trágyás mezőn. Csak a szivárvány várt még mindig, Folyton szebb lett, ahogy bukott, Sirón nézett le a mezőre S aztán beitták szent színeit Távozó felhő-húgok. A vén Nap leesett mosolygón, Föllélegzett egész világ, Nem válók az izzadt mezőkre Eféle bolond és nagyszerű, Szent és égi komédiák. A “Délamerikai Magyarság” könyvosztályán Magyar irók spanyolra fordított müvei Előnyős ajándék argentin barátainknak: Wass Albert: — Devolvedme mis montañas ........... 18.— Nyirő: — Montañas nevadas (Emberek a havason) 28.— Karinthy: — Viaje en torno de mi cráneo ................ 20.— Körmendi: — Aventura en Budapest ........................ 30.— Körmendi: — La generación feliz (600 old. vászon) 70.— Körmendi: — Encontrarse y decirse adiós ............... 33.— Zilahy: — Dos prisioneros ............................................. 32.— El chepúsculo de cobre ............................ 42.— Primavera mortal ..................................... 20.— Los Dukay ...................n.............................. 60.— Kristina y ,el Rey ......................................... 33.— El desertor ...................................................... 33.— El alma se apaga ................................... Vida serena Kérjen árjegyzéket. Vidéki megrendeléseket is elfogadunk. resszusán hangzott el ez a mondat: -— Ami számunkra a szocia­lizmus nem választódik el aI nemzeti méltóság és az embe-' ri szabadság tiszteletétől. 33.— 21.— Fehér könyv a magyar íróknak A Kultúra Kongresszusa azt a határozatot hozta, — írja később a Figaro Litteraire — hogy Fehér Könyvet alapít az európai intellektuellek számá­ra, amelyben összegyűjtik az összes európai írók és kultu­rális szervezetek nyilatkozata­it, tranifesztációit és megmoz­dulásait a magyar írók felhí­vására. Ez a Fehér könyv történel­mi tanúságtétel lesz, hogy a magyar írók, amikor hazájuk majd felszabadul, megtudják azt az álláspontot, amit Tra­gé­diájukkal szemben Európa elfoglalt. A Figaro Litteraire másik cikke a következő megállapí­tásokat teszi. Hangsúlyozzák a francia írók hogy a Kreml irányítói, ami­kor tankokat s repülőket küld­tek a felkelők ellen, éppúgy, mint a cárok idejében, a világ abszolutista reakciójának fő­városát csinálták Moszkvából, visszaperelve a népek felszaba­dulásának törekvésével szem­ben a véres “szuper-policia” szerepét, amilyent a Szent Szö­vetség és Versailles tartott. Az írók ezeket a gyilkosokat az emberiség kárhoztatása alá helyezik és elítélik a szabad országok kommunista vezéreit, akik megmaradva párnás szé­kükben, a magyar nép vérével biztosítják helyüket.

Next