Délamerikai Magyarság, 1957 (29. évfolyam, 3822-3871. szám)

1957-01-19 / 3824. szám

4. oldal A III. • * I «t •• I fellázadt magyar írók műveiből Az áruló Kádár-klikk sztn- jében jelentős szerepet játszotlinista terrorra ismét aktuáltak. „ , . . . ,,, . , , .. I Amit többször megírtuk, az Hsa. teszi az irólázadást koltólázadásban sok kommunis- vetö irodalmi megnyilatkozó . . . , , ... tairó és kolto vitt vezető szólokat, amelyek az októberi repet a terror és a párt elleni forradalom szellemi előkészítő-harcban. Szabad e kínozni? A kényes kérdés megvitatásának nem könyv feladatát többek között Pálóczy Horváth György vállalta, egyike azoknak az íróknak és újságíróknak, akik évekig nem szólalhattak meg. Pálóczi Horváth György hét évig ült börtönben. Az Irodalmi Újságban 1956 tavasza óta rendszeresen megjelent cikkei a szabadságeszmékért küzdő, de egyben ennek a küzdelemnek a reménytelenségét is érző értelmiségiek vivódázát tükrözik. Alaptémája: mindazokban, akik a szabadságeszmékért, a haladásért, a szociális igazságosságért küzdöttek a lelki és fizikai terror hatása alatt lelki hasadásnak kellett bekövetkeznie. Különösen megrázó az az Irodalmi Újság július 7.-i számában megjelent Írása Dosztojevszki Karamazov fivérek című hatalmas regényének két főhőse, a lázadó Iván és a hívő Aljosa folytatják a regényben is eldöntetlen vitájukat. Iván a regényben felteszi a kérdést Aljosának: bele lehet-e nyugodni egy olyan isteni igazságszolgáltatásba, amely eltűri, hogy a gyermekeket halálra kínozzák? Aljosa bevallja, hogy ebben nem tudna belenyugodni. S most Pálóczi Horváth írásába Iván így szegezi a régi kérdést Aljosnával szembe: „Felkérlek, hogy felelj őszintén. Képzeld, hogy Te magad építed fel az emberiség sorsának épületét azzal a céllal, hogy végre boldoggá teszed az embereket, hogy végre békét és nyugalmat adj nekik, de ennek elérésére elkerülhetetlenül szükséges volna, hogy megkínoztassák, hacsak egy kis teremtmény is, hogy annak megbosszulatlan könnyei segítségével emelj fel az épületet. Hát vállalkoznál-e Te ilyen áron az építkezésre. Felelj, ne hazudj’, ,Nem, nem válalkoznám’, feleli halkan Aljosa." • • • A beszélgetés egy hatalmas amfiteátrumban zajlik le s agy néma kórus figyeli. A beszélgetés tehát voltaképpen birósági tárgyalás. A jelenetet Pálóczi Horváth Franz Kaffka „Prozess“-ének a mintájára alakította ki Kaffka művében, amely a modern ember egyetemes rémületének megrázó ábrázolást, az embert titokzatos bíróság elé idézik s egy kórus figyeli a tárgyalást. Pálóczi Horváth cikkének végén Iván így aposztrofálja a terror levegőjét, a bírákat, az esküdteket, akik a terrort „az ügyért" alkalmazzák és a megrémítettek néma kórusát. „Ti pedig nézzétek csak a számonkérőket, az élőket és a holtakat, nézzétek őket és emlékezzetek. Meg kell értenetek, hogy kettészakított énnel, kettős erkölccsel nem lehet tiszta nagyszerű jövőt építeni." A kórus most a karbafont szemtanukra nézett... Már, már elemi erővel tört volna ki belőlük a kiálltás. .ígérjük nektek, hogy semmi nem volt hiába. ígérjük nektek, hogy soha, soha többé. ígérjük, hogy... De a fogadalmat a koponyaamfiteátrum vörös derengésében nem lehetett hallani. A szájak nem mozogtak. A fogadalom — mint a nagy fogadalmak mind — néma volt. Csak külön, külön él az emberekben." • • • Álmában hazudik e az ember? Pálóczi Horváth György „Reggeltől estig" című „lelki riportja" — ahogyan ezt a műfajt talán el lehetne keresztelni — egy olyan férfiúnak egyetlen napját írja le, aki mindig a „vonallal" akar együtthaladni, nem akar lemaradni a fordulatoktól, a válatozásoktól. Leírja Pálóczi Horváth, hogy a szerencsétlennek miképpen kell reggel, délelőtt, délután, estefelé és este eddigi álláspontját, előző nyilatkozatait, barátságait, ellenőrizni, miképpen kell szakadatlanul revideálni önmagát, hogy ne kerüljön egy idejét múlta s ennél fogva veszedelmes pozíciójára és esetleg szabadságára is kiható helyzetbe. Végül bekövetkezik a jótékony éjszaka, a nappal hazuságai, álcázásai másokkal és önmagunkkal szemben elkövetkezett ránlásai után. „Te közben lepergeted agyadban a hivatalosan elítélt izmusok ábécéjét, a bürokratizmustól és dogmatizmustól egészen a szektásságig, amik ellen te mindig következetesen harcoltál. Időnként felvillan emlékezetedben múltad néhány zavaró rángások futnak át... Bár félig alszol, de még azon töprengsz, vájjon álmában hazudik-e az ember?" a 8. oldalról is, aki Buenos Aires tavalyi szezonjában a legnagyobb zenei sikert aratta. A külföldiek között tehetségesen állott a Mozart-muzsika szolgálatában Friedrich Gulda és Jan Tomasov, de azt hisszük, hogy Linda Rautenstrauch-Bracht zongorajátéka és a Carlos Pessina hegedülése volt legközelebb a Mozart szegeméhez. Ez a két belföldi művész szerencsecsillaga a Mozarteum Argentino ideális törekvéseinek. Ezekbe a törekvésekbe méltó módon illeszkedik bele fiatal művészek nevelése a Mozart-muzsika előadására. A Mozarteum Argentino, amely művészi céljainak tisztaságával és önzetlenségével ma már az argentin zenekultúra élén halad, rövid idő alatt érte el előkelő helyét művészi életünkben. A salzburgi Mozarteum kezdeményezésére 1952-ben alakult a Mozart-kultusz ápolása és terjesztése végett. Alapítói Mariaro Drago, Jorge D’Urbano, Johannes Franze, Erwin Leuchter, Carlos Pessina és Carlos Suffern voltak, valamennyien hivatott vezetői ma is Argentina zeneművészeti munkájának. A Mozarteum Argentino vezérkara azóta megnövekedett. Mariano Drago, Carlos Pessine, Erwin Leuchter ma is benne vannak, de a művészi munka irányítását ma már leginkább friss és lelkes asszonykezek végzik, s ez a Mozarteumnak is, Mozart kultuszának is szerencséje. A Mozarteum Argentino mai életében, ép úgy, mit valaha Mozartéban, asszonyoknak van a legnagyobb szerepe: Jeanette Arata de Elize, Linda de Rautenstrauch-Bracht s az igazgató Elsa Richter de Tonsa hűsége őrzi és terjeszti köztünk a Wolfgang Amadeus Mozart kultuszát. S azt már a régi rómaiak is tudták, hogy papnőkre kell bízni a templomi tüzet, ha azt akarjuk, hogy ki ne aludjék. FILM - ZENE - IRODALOM Mindenki lop A „kényes kérdések" másik nagy feltárója Déry Tibor, az írólázadás egyik vezére, kétségtelenül a legtehetségesebb kommunista író, Rákosi személyes ellenfele. Déry Tibor tiszta szépirodalmi forrást választ vádirataihoz, de novellái is sokkal többet mondanak az otthoni valóságról, mint sok statisztikai beszámoló. „Szerelem" című novellája (Irodalmi Újság, júl. 28) ma különösen időszerű problémát dramatizál, a börtönből kiengedett politikai fogoly helyzetét, akinek vissza kell találni a „normális" életbe. A fogoly éppoly kevésbbé tudja, hogy miért engedték ki hirtelen, mint ahogy nem tudta, miért vetették börtönbe. „Utolsónak" levelét adták át, a „Letartóztatás oka" kezedtti pontozott sor üresen maradt." A kiszabadult fogoly nem találhat vissza a szabadságba, mert ez a szabadság nincs sehol, továbbra is a félelem Inacionális légköre veszi körül. Déry szerint az egyetlen megoldás a szeretet, ez esetben a fogolyra hat év óta váró nő szerelme. Déry Tibornak „A téglafal mögött" novellája (Irodalmi Újság, augusztus 25) mindazt elmondja a dolgozók szociális és gazdasági helyzetéről, amit a hivatalos jelentések elhallgatnak. Bódi elvtárs, a gyár bérelszámolója, meggyőződéses kommunista, tagja a gyár fegyelmi bizottságának. Vádlóként lép fel egy öreg vasesztergályossal szemben, aki ellopott néhány méter rézdrótot. Az öreg munkás szégyenében felakasztja magát. Felesége este kérdőre vonja Bódit, hogyan jelenthette fel az öreg munkást „Megver bennünket az Isten" — hajtogatja minduntalan az asszony. Bódi nem tagadja, hogy az esztergályos jó kommunista volt, aki évekig minden pártmegbizatást becsülettel vállalt, jóllehet egy idő óta kivonta magát a társadalmi munka alól. De éppen a jó kommunistának elöl kell járni a termelésben, az állampolgári fegyelemben „Igen, ezt mondtam — vallja Bódi a feleségének — s hogyha egy kommunista megkárosítja az államot, vétkezik a társadalmi tulajdon ellen, akkor kétszeresen bűnös és nincs helye a becsületes dolgozók között. Megver bennünket az Isten — mondja az a asszony. Azért lopott, mert nem keresett eleget Az ember lassan felhúzta a fejét — mindegyik ezzel védekezik. Szerencsétlen — mondta az asszony. Nézd meg a tulajdon cipődet. Mikor lesz pénzed, hogy másikat vegyél? Bódi elvtárs cipője helyett felesége arcát nézte, amely az elmúlt néhány esztendő alatt oly gyorsan megöregedett, hogy Miskolcra házasodott keresztlányuk, ki a télen Pestre látogatott alig ismerte meg. Volt hozzászólás? — kérdezi az asszony. Volt. Mit mondtak? Semmit sem mondtak, — morogta az ember. — Feküdj le, oltsd el a lámpát. Meg voltak szervezve. Az emberek közül senki sem szólalt fel. Mert maga is mind lop — mondta az asszony. — Jaj szegény emberek. Jaj, nekünk is. Mikor lesi már a szegény embernek békessége . Másnap Bódi megint kénytelen leleplezni egy tolvajt. De nem jelenti fel s ezzel maga is beáll a lázadók közé. SEGÍTSE ÖN IS A MAGYAR SAJTÓT! RENDELJE MEG A D. MAGYARSÁGOT! 1957. január 19. S ! K. TOLLAS TIBOR versei: Emlékbeszéd egy ifjú harcos felett Húsz éves volt és húsz napot Harcolt át ellen azonban Húsz éves volt és most halott, Úgy pihent el karomban, Mintha csak álmodna tovább S szíve fölött egy átkos ólom megölte a csodát... Hallom kérdése hogy fön át: — „Testvér, nézd meg a sebet Ugye hogy nem halálos?" — Ahogy fullyéklott, úgy ömölt A porba drága vére. Falánkul itta fel a föld Páncélos tört a térre — S csend lett utána, furcsa csend Reánk borúit a város, S felelt a véres utca lent, Túl a falakon zúgva ment Uj csapat, a sáros Holtakon... s lecsukló fejét öleltem, s hívtam „Jajj ne még!. .„ A sebed nem halálos" — Friss vére folyt és egyre nőtt Két ágra szakadt forrás Folyammá duzzadt, felkelők, — Egy szívre dobbant ország Törte szét gátját, s átcsapott Az Alpok hűvös bércén, S menetelt száz és száz halott.... Szégyenükben a tárt karok Lehulltak — mind most értvén, Hogy e hömpölygő áradat Jelzi a föld új sodrát S hol forró árja átszaladt, Sok iszapba fűlt ország Mozdúlt a mélyéből Nyugaton, Nem a Trónok, a NÉPEK Vállukról tőkés nyugalom Terhét dobják, s új utakon Már mind velünk lépnek! A politikusok helyett Bányászok, dokkmunkások. Testvér, ne nézd a sebedet. Hidd el, hogy nem halálost A másik ágát tenyerén Viszi a barbár csorda A páncélosok fenekén Steppéken szétrobogva Viszi a Hazugság felett Hogy nem fasiszták vére A NÉP, a velük egy sereg Hull most el érte! A SZABADSÁGÉRT!... és amíg Remegve vonják vissza , bomlott sereg lesz a HZD S viszi hitünket, tiszta Harcok medrén át, s századok Partjai elénk dőlnek, S lomha Ázsia lángja fog Tüzet adni erőinknek! Börtönök nyitnak Keleten Fáklyát gyújt éjszakádhoz A Te sebed, az én sebem Testvér! Már nem halálos! S ha páncélos zsarnokok S az arany földbe olvadt Virág borít majd holt romot Tűzrózsát hint a Holnap Kihűlt szivedre, mely lehullt Tegnap az utcaköre Lángjain elég majd a múlt S életre kelsz belőle Mint hajdan legendás madár Szárnyad új fényre bontod Míg Kelet, Nyugat, száz határ Benned rak fészket boldog Jövendőnkre... s az ég alatt Két világ Neked áldoz Hazám! Lángodtól ég a nap S amelyből ennyi fény fakadt Az a seb nem halálos!