Délamerikai Magyarság, 1958 (31. évfolyam, 3872-3919. szám)
1958-03-28 / 3881. szám
1958. április 4. Az évad szenzációja „A MINNESOTA BOMBA" A REGGELI LAPOKBAN jelent meg a hír Rövid volt, szinte szűkszavú és minden komentár nélküli. De rövid órákon belül már az egész város erről beszélt. Munkahelyeken, expressókban és kollektívokon tárgyalták a szenzációt. A MAGYAR KOLÓNIA ugyan legtöbbnyire csak az esti lapokat olvassa rendszerint, — mégis villamos ülésként terjedt el a hír egyszerre! Délelőtt 10 órakor már Wildétől Vicente Lópezig és Floridától Valentin Alsináig az összes magyar tűzserek és irodák telefonja “foglalt”-at pötyögött, mert — és ez a valódi nagy szenzációk igazi jellemzője — mindenki lázasan tárcsázni kezdte barátai és ismerősei telefonszámát. Újabb részleteket akart tudni, vagy ha ez nem sikerül, legalább megbeszélni valakivel a szenzációt. (A valódi szenzáció ugyanis olyan, mint a jó mozifilm — igazán élvezni csak társaságban lehet!) — HALLOTTAD TE IS? Biztos már, hogy nem kacsa ? — Végre hát igaz ? — Igazán itt volt mai az ideje! — Mióta várunk erre a hitre!... ehhez hasonló félmondatok repkedtek mindenfelé. Egyszeriben megszűnt minden más téma érdekes lenni. Barátom — az örök katonai szakértő, aki tegnap még Belső-Szumátra előverte dzsungeleiben folyó harcokon izgult és aggodalmas arccal, de — ellenkezésemre való tekintet nélkül — magyarázgatta a “nehéz terepviszonyokat” és az abból adódó stratégiai és ‘utánpótlási nehézségeket”... másik barátom — a csalhatatlan külpolitikai szakértő, aki számára máskor hónapokig tartó téma lett volna a 6:0 végeredményű Kruschev—Bulgaria meccs... harmadik barátom — a “kimerítő” tudású atomszakértő, aki az USA és a Szovjet közt folyó satelit mérkőzés lényegének részletes elmagyarázásával fenyegetett meg (a mérkőzés állása — úgymond — most 3:2 az USA javára) ... a negyedik — a rettegett Közeli—Keleti szakértő, aki Nasser bejelentett kremli látogatásának hírén háborgott ... az ötödik — régi barátnőnk, a művészeti szakértővé avanzsált Szikráné, aki az Oscar-díj “igazságtalan odaítélése” miatt lángolt még tegnap... most mind-mind hirtelen hátat fordítottak eddigi kedvelt és “szakértett” tárgykörüknek. NEM TÉMA ezen a héten az “ádáz Kruscher” a “gyanús Spekarno”, a “mindig bajt keverő” Nasser sem a korrupció melegágyát jelentő Oscar-díj, még a trónörököst szülő Grace Kellynek küldendő gratuláló dísztáviratra való gyűjtést is abbahagyták... mert minden elszürkült a nagy minnesotai szenzáció mellett. Ez köt le már minden érdeklődést... és méltán, mert... NEM TÖRTÉNT KEVESEBB UGYANIS minthogy egy Stilwater nevű északamerikai városból keltezett és a (tiszteletreméltóan hitelt érdemlőnek látszó) “AFP” jelzésű távirat tudomására hozta a világnak, hogy az északamerikai Minnesota Egyetem farmacologus tudósai egy csodás hatású preparátummal ajándékozták meg az emberiséget, mely a kopasz emberek hajátírd és mondd, hat hét alatt teljesen kinöveszti. E törekvés — tudjuk— már régen tárgya a farmacologia tudományának. Százszor és százszor röppent fel már hamis hír, minden évtizedben. A múlt század végén az egész ferenc-józsefi Magyarországot lázba hozta az az izgalmas időszaki képviselőválasztás, melyen kiélezett és elkeseredett küzdelem után a közismerten kopasz Jókai Mór “egy hajszállal” győzött a híres és dúsgazdag ellenfelével, Török patikussal szemben. Az alulmaradt Török patikus az üzleti életben keresett vigaszt és nagy plakátokon kezdte hirdetni a “biztos hatású” és híres “Nincs többé kopasz fej!’’ jelmondata hajnövesztő szerét. A pesti humor írta rá ezekre az ismertté vált plakátokra a kellemetlen emlékeztetőt: “No, egy kopasz fej ugye azért még maradt, — patikus úr! — a Jókai Móré! MOST AZONBAN — úgy látszik — valóban igaz a hír. Egy tekintélyes amerikai egyetem tudósai hozták nyilvánosságra az eseményt. S az igazságügyi államtitkár adott engedélyt, hogy a bizonyító kísérletre önként jelentkező 45 fegyencen bemutathassák az eredményt. Elrendelvén lefotografálásukat most és majd a sikert igérő hat hét után. EZÉRT IZGATOTT most a timista Endre már hajkefét is vásárolt magának. — Ezért hagyták cserben régi témáikat szakértő barátaim. Ezen remények miatt kezdenek mostanában enyhébb hangot pengetni a válófélben lévő házasfelek. Ezért beszél annyit mással Gábor, Zoltán, László, Miklós, Fülöp, Géza és János telefonja s biztosan fél város. Az op- Frondizié isi Én is ezért írtam e héten erről cikket. Pedig egyelőre én még csak félig vagyok érdekelve! S ezért nem sikerülhet egyelőre nyélbeütni azt a bizonyos politikai csúcskonferenciát sem. Ugyanis Eisenhower és Kruscher szintén érdekeltek! S most ők is a minnesotai próba sikeréért izgulnak. Hja! Hat hétig most velünk nemigen lehet másról beszélni!___ (K. T.) „DÉLaMERIKAI magyarság” 8. oldal Miért nem jött létre az Egységes Magyar Nemzeti Képviselet A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT EMIGRÁCIÓBAN, A MUNKÁSTANÁCSOK ÉS A SZAKSZERVEZETEK KÖZÖS NYILATKOZATA AZ EGYSÉGES NEMZETI KÉPVISELET KÉRDÉSÉBEN A Nemzeti Képviselet kibővítésére irányuló tárgyalások megszakadásával kapcsolatban a Szocildemokrata Párt, a Munkástanácsok és a Szakszervezetek szükségesnek látják, hogy vonatkozó állásfoglalásukat nyilvánosságra hozzák. Az 1956. október 23-án kezdődött magyar forradalom véget vetett a magyar népre kényszerített parancsuralmi rendszernek. A magyar forradalom győzelemre jutása során a magyar nép minden korlátozás nélkül nyilvánít, hozta ki azt az igazi akaratát, ami az elnyomatás hoszszú esztendeiben benne kiforrott. A magyar foradalom szovjet fegyverekkel való leveretése után a magyar nép emigrációba kényszerült képviselői 1957. január 7.én Strasbourgban a forradalom során életrekelt demokratikus pártok és forradalmi szervezetek küldötteiből megalakították a Magyar Forradalmi Tanácsot hogy az szabad földön képviselje az odahaza továbbküzdő, akaratában meggátolt és szóhoz nem jutó magyar népet. A Magyar Forradalmi Tanács megalakulásakor leszögezte hogy politikájának elvi alapjául a magyar forradalom alatt a magyar nép által világosan megfogalmazott követelések, állásfoglalások szolgálnak, így egyetlen törvényes jogalapnak a magyar forradalmat tekintette. A küldöttek a Magyar Forradalmi Tanác elnökéül Kéthly Anna államminisztert választották meg, aki a forradalom alatt alakult koalíciós magyar kormány szabad földön lévő egyetlen jogos képviselője. A Magyar Forradalmi Tanácsot ugyan a magyar nép forradalom után szabad földre menekült képviselői alakították meg, de a Tanács felmérve annak szükségét, hogy a magyar nép érdekében kifejtendő közös munkába az arra érdemeseket és alkalmasainakat be kell vonnia, teljes egyenjogúsággal helyt adott kebelében azoknak a régi emigránsoknak is, akik a magyar forradalom elvi álláspontját és gyakorlati célkitűzéseit vállalják. A Magyar Forradalmi Tanács nevét 1957. március 15- Szabad Magyarország Nemzeti Képviseletére változtatta. A Nemzeti Képviselet eleget kívánt tenni több, a forradalom előtt menekült emigráns politikus kérésének és ezért tárgyalásokba bocsátkozott a képviselet kibővítése tárgyában. Ezek a tárgyalások 1957. júniusában Bécsben indultak meg. A tárgyalásokon résztvevő szociáldemokrata megbízottak nyomban a tárgyalások megkezdésekor kijelentették, hogy azokon csak akkor hajlandók érdemlegesen tárgyalni, ha a megbeszéléseken a Nemzeti Képviseletet alkotó összes politikai pártok és forradalmi szervezetek küldöttei is jelen lesznek. Ezzei kapcsolatban kifogást emeltek az ellen a szándék ellen is, hogy a magyar emigráció politikai egységét személyi és nem pártokon és szervezeteken nyugvó koalíciós alapon kívánták egyesek megoldani. Kijelentették hogy változatlanul ragaszkodnak a Nemzeti Képviselet fenntartásához és csupán annak kibővítése képezi a tárgyalások feladatát, tehát ezeket a tárgyalásokat nem voltak hajlandók olyanoknak tekinteni mint amelyek egy új organizáció létrehozását akarták volna munkálni. Ragaszkodtak ama állásponthoz is, hogy a Nemzeti Képviselet tisztségei csakis választás útján tölthetők be. A Szociáldemokrata Párt fenti álláspontjával szemben a tárgyaló felek egy része a Nemzeti Képviselet megszüntetésével új organizációt kívánt létrehozni és ragaszkodott ahhoz, hogy a képviselet tanácskozó testületének elnöke az 1945-ös parlament elnöke legyen, nem választás, hanem úgynevezett jogfolytonossági alapon. Voltak olyanok a tárgyaló felek között akik ugyancsak erre a “jogfolytonosságra” hivatkozva, a volt ellenzéki pártok számára követeltek a koalíciós pártokkal egyenlő elbírálást. Történtek mindezek annak ellenére, hogy a tárgyalásokon résztvevők eleve megállapodtak abban, hogy az emigrációban nem kívánnak “parlamentesdit játsza-A tárgyaló felek, miután később Párisban sem tudtak megegyezésre jutni, megbeszéléseiket a múlt év október novemberében New Yorkban folytatták. Ezen a new yorki tárgyaláson az 1945-ös parlament elnöke változatlanul kitartott korábbi álláspontjánál miszerint magát jogf olytonosság alapján az utolsó szabad választás útján összeült parlament elnökét —miután az államelnök tevékenységében akadályozva van — az államelnöki jogot gyakorló parlamenti elnöknek tekinti. Ez a felfogás megtagadása az 1956-os forradalom alapelveinek, miután az új fejezetet nyitott a magyar történelemben és minden ezt megelőző megbízatást hatálytalanított. Amíg a Nemzeti Képviselet elnöke, Kéthly Anna és otthon szenvedő magyar nép sorsáért aggódó társaink minden rendelkezésre álló eszközzel igyekeztek népünk érdekében dolgozni, addig sokan a Nemzeti Képviseleten belül és azon kívül egyaránt — elkeseredett pozícióharcot folytattak, ami együtt járt a magyar forradalom elvi alapjunk és a forradalmi szervezetek jogos igényeinek lefaragásával. Így alakult ki az a felette kínos és fonák helyzet,hogy amíg az Egyesült Nemzetek különbizottságai által beterjesztett jelentést az ENSZ közgyűlés elfogadta és amíg ezen a közgyűlésen a veztő nagyhatalmak delegátusai és más felszólalók is úgy nyilatkoztak, hogy a magyar forradalom —mint a magyar nép egységes megnyilvánulása— a demokratikus szocializmus jegyében folyt le; addig az önös érdekeiket kereső magyar emigráns politikusok egy része, akik a múltban szövetkeztek a régi rend maradványaival, most vállalják ugyan az 1945-ös vívmányok egyes tételeit , de semmiképen sem az 1956-os forradalom társadalmi, gazdasági és politikai célkitűzéseit. Miután a Szociáldemokrata Párt tárgyalásokon résztvevő képviselői a magyar forradalom egységének szellemében minden élejüket labba vetették, hogy a magyar nép szabadságáért folytatott akcióhoz mindenképpen szükséges egységes képviseletet létrehozzák, nem a Szociáldemokrata Párton múlt, hogy ezek az erőfeszítések nem jártak mindezideig sikerre, hanem sokkal inkább azokon, akik a magyar nép érdekeinek mellőzésével a saját érdekeiket, presztízsüket keresték. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt emigrációban - Munkástanácsok és a Szakszervezetek megbízottai e szomorú jelenségek miatt sajnálatukat fejezik ki.Ugyanakkor annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a Szabad Magyarország Nemzeti Képviseletét minden nehézség ellenéresikerül demokratikus egység nevében, az 1956-os magyar forradalom elvi alapjain állva egységes és átfogó képviseletté kialakítani. Kijelenti, hogy tovább folytatják eddigi küzdelmüket Magyarország függetlenségéért és a magyar nép valamint a többi leigázott nép szabadságáért. Ebben a törekvésükben hajlandók együttműködni mindazokkal, akik a magyar forradalom követeléseire kívánják építeni politikai munkájukat. Aegutóbbi számainkban megkezdtük az c*-1 Egységes Magyar Nemzeti Képviselettel kapcsolatos memorandumok és nyilatkozatok kivonatos közlését. Mint cikksorozatigk kezdetén megjegyeztük, a sokszor egymásnak ellentmondó memorandumokat csupán ismertetés, tájékoztatás céljából közöljük. Először a Magyar Parasztszövetség és a Petőfi Kör, majd Sarankovics István memorandumának néhány részletét közöltük. Következő számunkban a kereszténydemokrata Varga László hozzászólását publikáljuk.