Délamerikai Magyarság, 1958 (31. évfolyam, 3872-3919. szám)

1958-10-16 / 3909. szám

1918. október 16. aliara-“DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” Magyar­ok mindfofelé A salzburgi ünnepi játéko­kon főszerepben lépett fel a hazulról nemrég elmenekült Schmidt János operaénekes, a Mozart­eum Rockefeller ö ösz­töndíjas hallgatója. Rökk Marika másodvirág­zásában újra meghódította a filmet Legutóbbi filmjét nem­régiben mutatták be Mün­chenben nagy sikerrel. Tábori György Brouhah c. ki­médiáját a nagysikerű brightoni bemutató után az angol fővárosban is előadják. Radványi Géza díjnyertes filmjét, a Sztálingrádi or­vost Bartók Évával a fősze­repben hamarosan bemutat­ják Buenos Airesben. A nemrég elhunyt Farkas Gyula és Décsi Gyula mun­kájának eredményeként Mün­chenben megjelent a Mün­cheni Kódex felbecsülhetet­len értékű ötszázéves ma­gyar nyelvemlékek másolatai­val. Naszódy Sándor szülész­nek angol nyelven is sikere van Kanadában. Vajda Zsuzsa szülésznő Me­xikóban szerepel sikerrel. Dálnoki Veress Lajos v. ve­zérezredest választották meg a szabadságharcos szerveze­tek vezetőjének. Tóth Veremund bencés ta­nár összeállította és kiadta sokszo­rsztott formában a magyar irodalomtörténet vá­zát Sao Paulóban. Burján László festőművész megfestette Rio de Janeiro­­ban Kubitsek brazil köztár­sasági elnök portréját. Kerényi Károly világhírű magyar tudós tanulmányát közölte a Neu­e Züricher Zei­tung a tesseni Magyar Ma­donna kegyképről. Tasnády József színes fil­met készített Lourdesről a jubileumi ünnepek alkalmá­val. Kitűnően sikerült s azon­nal be is mutatták a helyszí­nen ülésező nemzetközi or­­v­oskon­gresszuson. Gombaszögi Frida szülésznő háromhetes látogatásra New Yorkba érkezett Budapestről engedéllyel. Hevesi György Nobeldíjas magyar atomtudós volt az el­nöke az atomkisugárzás ká­ros hatásait vizsgáló ameri­kai bizottságnak. Pártos Erzsébet színésznő visszatért Magyarországra, a­honnan 1956 végén menekült él. A brüsszeli magyar iro­ta­ A magyar ifjúság nem hódol be a kommunizmusnak Az itt következő cikk a budapesti “Belpolitikai Szem­lében” jelent meg.­­ Teljes terjedelmében, szó szerint kö­zöljük. Aki ismeri a kommu­nista terminológiát, azt tud­ja, mi van e sorok mögött. Az olvasóra bízzuk megítélé­­sét. “Ismeretes, hogy az ellen­forradalom közvetlen eszmei­­politikai előkészítésének idő­szakában, valamint a fegy­veres lázadás idején felsőok­tatási intézményeink jórészt a külső és belső reakciós erők tartalékává váltak. A különféle ellenséges és revi­zionista nézetek által meg­zavart, félrevezetett egyete­mi főiskolai hallgatók jelen­tős része akaratlanul is egy táborba került azokkal a sö­tét ellenforradalmi elemek­kel, amelyek csak a kedvező pillanatra vártak, hogy ro­hamra induljanak a dolgozó nép állama ellen. Ilyen előzmények után ért­hető, hogy a párt és a kor­mány megkülönböztetett fi­gyelmet fordított az egyete­mekre és egy sor intézke­dést hozott annak érdekében hogy felsőoktatási intézmé­nyeinkben a politikai konszo­lidációt megteremtse. Az egyetemeknek nyújtott külső segítség mellett a párt és a kormány mindig szilár­dan támaszkodhatott az ok­tatóik és hallgatók legöntuda­­tosabb elemeire, akik novem­ber 4-e után oroszlánrészt vállaltak az ellenséges akna­munka elleni harcban. Az egyetemi főiskolai párt és a KISZ-szervezetek megalaku­lása fontos előfeltétele volt a politikai kibontakozás meg­indításának felsőoktatási in­tézményeinkben. Az egyetemi kulcspozíciók visszaszerzése érdekében tett lépések, — az­­egyetemi autonómia jelsza­vával vívott restaurációs tö­rekvések visszaverése, — az egyetemek jogkörének át­meneti szűkítése, az ellenfor­radalomban súlyosan komp­romittált oktatók és hallga­tók felelősségrevonása,­­ a marxista-leninista tanszékek átszervezése stb. nem érhette volna el a kellő eredményt, ha kezdettől fogva nem ren­delkezünk egyetemeinken az­zal a szilárd politikai bázis­sal, amelyet a párt- és KISZ szervezetek, valamint a köré­jük csoportosult oktatók és hallgatók jelentenek.­­ Az egyetemeken dolgozó kom­munisták kezdeti elszigetelt­sége ma már jórészt meg­szűnt és kibontakozóban van politikai nevelőmunkájuk is. Ez a tény önmagában is meg­mutatja, hogy az elmúlt más­fél évben komoly fejlődés ment végbe egyetemeinken. Az ellenfogad­alom eszmei rombolása Felsőoktatási intézménye­ink ideológiai-politikai hely­zetének reális megítélése szempontjából mindenekelőtt látnunk kell, hogy az ellen­forradalom alatt és után nagymértében megzavarodott egyetemi hallgatók között az elmúlt év során egészséges irányú erjedés és politikai tisztázódás indult meg.­­ A hallgatók politikailag legszi­lárdabb rétege (egyetemen­ként a hallgatóság 15—30 százaléka) általában a KISZ szervezetekben tömörült. Az egyetemi ifjúság többségére azonban ma még az ideoló­giai tisztázatlanság a jellem­ző. Már számottevően fel­ismerték az ellenforradalmi és revizionista nézetek tart­hatatlanságát, de még nem fogadják el sok kérdésben a párt álláspontját. Egy ré­szük jószándékúan, többé-ke­­vésbé tudatosan közeledik hozzánk, más részük “kiáb­rándulva” elfordul a politi­kától, tanulásba temetkezik, sokszor cinikussá válik. Nem csekély azoknak a száma sem akiket — noha nem ellensé­ges szándéknak — ideológiai­lag-politikailag még mindig erősen befolyásolnak a kü­lönféle ellenforradalmi, revi­zionista nézetek. Bár nyíltan ellenséges erők többsége kiszorult felsőokta­tási intézményeinkből, a je­lek arra mutatnak, hogy a hallgatók között továbbra is vannak még aknamunkát ki­fejtő, tudatosan ellenséges elemek, akik általában a hát­térben maradva igyekeznek ártani. Leleplezésüket meg­nehezíti az a körülmény,­­ hogy politikailag még nem si­került őket kellően elszige­telni. A hallgatók körében még meglevő ellenséges nézetek közt legerősebb a burzsoá nacionalizmus, a sovinizmus. E­z főleg két formában je­lentkezik: a szovjetellenesség­ben és az irredentizmusban. Jelentős még a hatása a különféle “harmadik utas” elméletnek, az u. n. “nemzeti kommuista” ideológiának, a polgári demokratikus illúzi­óknak, valamint — főleg a társadalomtudományi karo­kon — egyes népi írók hely­telen, antimarxista nézetei­nek. Egyetemeink politikai hely­zetével szorosan összefüggő jelenség, hogy az ellenforra­dalom egyik káros következ­ményeként bizonyos erkölcsi lazulás következett be tanuló ifjúságunk körében. — Elég gyakori az oktatók iránti tiszteletlenség, a saját ma­gukkal szembeni igénytelen­ség; nem mindenütt kielégí­tő a tanulmányi fegyelem, különösen az óralátogatás és a szemináriumokra való fel­készülés terén tapasztalható hanyagság. A hallgatók poli­tikai fejlődését fékezi, hogy nem ismerik jól a minden­napi életet, nincsenek meg-f­edzve a nehézségek elviselé­sére, kevés a kapcsolatuk a munkásokkal és a dolgozó parasztokkal Az egyetemek politikai fej­lődésében jelentős szerepet játszanak a munkás- és pa­rasztszármazású hallgatók, a­kik az 1957—58-as tanévben a hallgatók 53,8 százalékát teszik ki. Nem tekinthető vé­letlennek, hogy a KISZ-ta­­goknak mintegy 70 százaléka ezekből a hallgatókból kerül ki és a KISZ-szervezetek ve­zetőségének tagjai még na­gyobb százalékban munkás- és parasztszármazású egye­temisták. Ehhez hozzá kell tenni azonban azt is, hogy politikailag károsnak tartan­dó, ha a munkás- és paraszt származású hallgatók elkülö­nülnének az értelmiségi és más dolgozó rétegekből szár­mazó hallgatóktól és nem törekednének arra, hogy ve­lük összefogva ,közös erővel segítsék elő egyetemeink po­litikai fejlődését. Az elkülö­nülés jelei itt-ott megmutat­koznak, ugyanakkor azonban — különösen a fiatal mun­kás- és parasztszármazású oktatók körében ma is gyak­ran előfordul, hogy asszimilá­lódnak kispolgári, polgári környezetükhöz. Az oktatók felelőssége Egyetemi tanáraink, okta­tóink, a tansegédszemélyzet egy részét sem világnézeti­leg, sem politikailag nem si­került az egyetemi reform óta eltelt közel egy évtized alatt, szilárdan a magunk ol­dalára állítani. Az oktatók utánpótlási kinevelésében se tudtuk következetesen érvé­nyesíteni a szükséges és le­hetséges politikai szemponto­kat. Bár az ellenforradalom utáni mélyponthoz képest itt is jelentős a fejlődés, még ez korántsem kielégítő. Minden­esetre az oktatói kar politi­kailag legrosszabb elemei el­kerültek az egyetemekről: — összesen mintegy 334 oktató disszidált, — ellenforradalmi magatartásuk miatt fegyel­mi után elbocsátottak 18 főt. A professzorok, oktatók és tans-geoszemélyzet ideoló­­giai-politik­ai fejlődése egyete­men­ként, karonként lényeges különbséget mutat. Erüszbe­u pat­t és ezzel együtt a mar­­xista-feninista világnézet be­folyása általában a társada­­lomtudományi karokon.­­ A műszaki és orvostudományi egyetemek, a természettudo­mányi karok, valamint a mű­vészeti főiskolák politikai hangulatára sok esetben a túlnyomórészt konzervatív, polgári szemléletű professzo­ri kar magatartása nyomja rá a bélyegét. Az egyetemi oktatók ideológiai képzésére történtek ugyan bizonyos lé­pések a legutóbbi hónapok­ban, de nagyon későn és a lehetőségek még egyáltalán nincsenek kihasználva. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a megfele­lő politikai, világnézeti neve­­lőmun­kát a szaktanszékek je­lentős része nem tartja fel­adatának és nem is képes rá — kivéve a kommunista és a párthoz világnézetileg, politi­kailag közel álló oktatókat. Ezek azonban egyelőre ki­sebbségben vannak. Az ok­tatóknak mintegy 17,9 száza­léka párttag, a marxizmus­­leninizmus oktatóit leszámít­va 13,6 százaléka. A párttag oktatók megoszlása azonban rendkívül egyenetlen. A tudo­mányegyetemeken a szakmai oktatók 25 százaléka, a mű­szaki egyetemeken 12,5 szá­zaléka, az orvostudományi egyetemeken 6,4 százaléka párttag Vannak nagy és igen fontos tanszékek, ahol egyet­len kommunista oktató sin­csen.­­ . . Jóílitti Hibák az oktatói utánpótlás nevelésében Egyetemeink oktatói ka­rának jelenlegi kedvezőtlen politikai arculata nem utol­sósorban annak a következ­ménye, hogy az elmúlt évek során nem törekedtünk terv­szerűen, kellő következetes­séggel a szakmailag és poli­tikailag is megfelelő oktatói utánpótlás kinevelésére. A tanszékvezetők egy része ellenállást fejtett ki a fiatal munkás- és parasztszárma­zású, általában a kommunis­ta oktatók alkalmazásánál s ha mégis bekerültek a tan­székre, nem támogatták meg­felelően szakmai előrehaladá­sukat. Anyagi okok is közre­játszottak: a termelésben dolgozók és a fiatal oktatók fizetése közötti bérfeszültség miatt sokszor éppen a mun­kás- és parasztszármazású szakemberek húzódtak attól, hogy tanszéki beosztást vál­laljanak (különben a műsza­ki és orvostudományi egyete­meken). Nem támogattuk kellően a fiatal oktatók szakmai fejlő­dését belföldi és külföldi ösz­töndíjakkal, tanulmányutak­kal. Egyetemeink politikai hely­zetének megjavítása tehát jelentős mértékben az ok­tatói káder-problémák meg­oldásával függ össze.A megfe­lelő oktatói utánpótlás kine­­velése nemcsak politikai szempontból kulcskérdés, ha­nem felsőoktatásunk szakmai színvonalának biztosítása mi­att is. Már most előrelátható hogy ha néhány év múlva több idős, szakmailag kiváló professzor nyugdíjba megy, nem lesz könnyű megfelelő helyettest találni.. További feladatok Milyen következtetéseket kell levonnunk egyetemeink jelenleg nem kielégítő politi­kai helyzetéből? Mindenek­előtt azt, hogy a fő feladat ma felső­oktatásunk szocialis­ta fejlődésének meggyorsítá­sa. Természetes, hogy egye­tem­einknek és főiskoláink­nak­­továbbra is az a hiva­tása, hogy biztosítsák a ma­gas színvonalú szakoktatást, az elméleti oktatásnak a gya­korlat szükségleteivel való minél szorosabb összehango­lását, mert ettől függ a jö­vendő értelmiség szakmai fel­készültsége. De a fő figyel­met az ifjúság szocialista ne­ve­lésére, egyetemeink, főisko­láink politikai erősítésére kell fordítani Az illetékes minisztériumi egyetemi vezetőknek,­­ az egyetemi párt- és KISZ-szer­vezeteknek, valamint a tu­dományos szocializmus világ­nézetét magukénak valló ta­nároknak és minden oktató­nak erre kell összpontosíta­nia erőfeszítéseit. Államunk joggal elvárja valamennyi ok­tatótól, hogy — a passzív lojalitáson túlmenően — az egyetemi fiatalságot a nép­­köztársaság iránti hűség szel­lemében nevelje és különös gonddal segítse a munkás- és parasztszármazású hall­gatók szakmai fejlődését. Az egyetemek és főiskolák politikai fejlődése megköve­teli, hogy üzemi munkássá­gunk, dolgozó parasztságunk a jövőben fokozottabban se­gítse az új szocialista értel­miség nevelődésének műhe­lyeit, szorosabbra fűzze a szá­lakat, a személyes kapcsola­tokat az egyetemi oktatókkal és hallgatókkal.’” lálkozón Gs. Szabó László, Szitnyai Zoltán, Rezek Ro­mán, Vajay Szabolcs, Kisjó­­kai Erzsébet, Tollas Tibor, Szailay Jeromos, Fenyvessy Jeromos és Tóth László vet­tek részt a Magyar Ház Ki­adóvállalat meghívására. Icsey Rudolf filmoperatőr sikerrel dolgozik Brazíliában. Dr. Szabó Károly, aki egy buenosairesi nagy cég vezető tisztviselője, Brazíliába uta­zott pár napra üzleti ügy­ben. "ÚjJIJ Bolváry Géza filmrendező Nyugatnémetországban for­gatja új filmjét. A brüsszeli világkiállítás kilencmilliomodik látogatóját­­ nagy ünnepségben részesít­et­­­­ték. Talán mondanunk sem kell, hogy a látogató magyar­­ volt, egy belgiumi magyar­­ asszony. S. oldal

Next