Délamerikai Magyarság, 1959 (32. évfolyam, 3920-3970. szám)
1959-01-08 / 3921. szám
4. oldal Nagy Könyvvásár a D. Magyarság Boltjában Gárdonyi: Egri csillagok I.—I. egybekötve $ 120.— Szerb Antal: Világirodalom történet 350.— Hóman—Szekfü: Magyar történet I.—V. 1960.— Vörömarty: összes versei I.—II. bibliofil 300.— Wass Albert: Az Antikrisztus és a pásztorok 90.— Baktai: Székelyek üzenik 20.— Titkok és talányok 30.— Vajda: Magyar feltalálók 150.— Barát Kata: Gyöngyharmat. Mesekönyv, 48.— Maróthy: Az ismeretlen Mindszenty 72.— Mikszáth: Akis Miklós 20.— GIRSIK: Magyar múltúak I.—II. Tört. mondák és elbeszélések 60.— Mitschener: Az Andaui híd kötve 68.— Georghiu: A huszonötödik óra kötve 65.— Lengyel Gizella: Szőnyi Magda katonái 25.—Magyar írók művei spanyol nyelven: Nyirő: Montanas Nevadas 60.— Márai: Los Celosos 70.- -Zilahy: El Desertor 60.• „ El alma se apaga 60.— „ Ciudad vagabunda 60.— „ • Dos prisioneros 50.— „ Amor antepasado mio 50.— „ Vida serena 50.— „ Algo flota sobre agua 60.— Vaszary: Aventuras a orilla del Sena 60.— Fort. Isabel de Hungría CHAPA PINTURA DE AUTOMOVILES DOMBAY JENŐ M. PELLIZA 2913 (Alt- Atalya 3000) OLIVOS ———■ ,n Dr. Julio Goldberg Európai és argentin ügyvéd ESCRIBANO PUBLICO - HITEL FORDÍTÓ örökösödés - Házasság - Válás gyors elintézése Argentínában, Mexicoban - Szerződések Hivatalos órák: 9—12-ig és 15—19 óráig- Lavalle 1382. Piso 3’ T. E. 40 - 5422 Dr. Pók FOGORVOS Zoltán SZÁJSEBÉSZ Rendelője: PALPA 2477 (Cabildo 1000) T. E. 76 - 2782 - Lakás 740 - 5315. - NYLON és ACRILICO FOGSOROK legrövidebb idő alatt. “DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” 193&. JA felülít &. A brazíliai előjáték írta: Dr. Majláth István a Délamerikai Magyarok Szövetsége főtitkára Az a távolból irányított bomlasztási akció, amelyről buenosairesi vonatkozásban a Délamerikai Magyarság cikksorozata most rántja le a leplet, szerves folytatása, a közelmúltban Brazíliában megfigyelt destrukciónak. Cél,eszközök, támadás iránya, érvelés, hangszerelés és a bomlasztás végrehajtására beugrasztott elemek főválasztása módszeres azonosságot mutat a brazíliai és argentinai jelenségek között. Ezen felül még a felületes megfigyelőnek is feltűnik hogy a brazillai és argentínai destrukciónak a lélektani felépítése milyen kísértetiesen hasonlít annak a pszichológiai hadjáratnak a módszereihez, amelyet a kommunisták 1945 után alkalmaztak Magyarországon az egyházak, a volt középosztály és a kisgazdapárt szétzülesztése céljából. A kommunista iskola bomlasztó tevékenységének szembetűnő jellegzetességei az alábbiak: 1. Bizalmatlanságot kelteni a vezetők iránt. (Eszközök: rágalmazás, ferdítés, gyanúsrítás, kompromittálás, megfélemlítés, fenyegetés, elkedvetlenítés. Motto: “nem baj, ha nem igaz, amit az áldozatról állítunk, a sározásból valami mindig “ül”.) 2. Felekezeti és társadalmi viszály szítása a bomlasztandó társadalom csoportjai között. (Módszer: vallási, politikai és szociális egyenetlenség felidézése intrikák, személyi ellentétek és hamis jelszavak terjesztésével). 3. A bomlasztást olyan emberekkel kell végrehajtani, akikről közismert, hogy nem kommunisták. (Eszközök: nacionalista, soviniszta, radikális jobboldali egyedeknek tetszetős jelszavak bevetésével, hiúságuk legyőzésével, becsvágyuk kiélésére alkalom nyújtásával való megnyerése. Motto: mire a beugratottnak vagy a bomlasztandó társadalomnak kinyílik a szeme, az illető már megtette a szolgálatát, a ’’már mehet”...). 4. Nem szabad megengedni, hogy az antikommunista táborban erős szervezet alakulhasson ki. A bomlasztás élét az ellen a szervezet ellen kell irányítani, amely antikommunista tevékenységet fejt ki. 5. Propagandában, szóban, írásban, jelszavakban és címekben a bomlasztási célnak mindig az ellenkezőjét kell állítani hogy a ködösítés megtévessze a társadalmat. 6. A rombolás súlypontját elasztikusan változtatni kell. Ha egyik helyen nem sikerül, abba kell hagyni és máshol kell kavarodást felidézni, azután újra visszatérni a kudarc színhelyére, és" Közel másfél éves szívós előkészület után a délamerikai magyar egyesületek 1954 ben életre hívták közös képviseleti szervüket a Délamerikai Magyarok Szövetségét. Az összes kontinentális emigrációs magyar csúcsszerveet között a DMSZ rendelkezik a legkiegyensúlyozottabb és súlyt képviselő háttérrel, amiről a kommunisták mérhetelen bosszúságára fényes bizonyságot tett a nándorfehérvári jubileum délamerikaszerte való megrendezése és a szabadságharc alkamával végzett tevékenységével. Szinte még meg sem száradt a tinta a DMSZ alapokmányán, amidőn a Sao-’autóban székelő Szövetség is annak elnöke ellen példátan hajsza indult. Minden gyermek tudja, hogy az emigrációban magyar ügy szolgálatára pénzt előteremteni, szinte kilátástalan vállalkozás. És íme Sao Paulóban egyik napról a másikra megjelent egy magyar újság, amelynek egy évi költségvetését — emigrációs viszonylatban igen jelentős összeget—, anélkül, hogy előfizetőkkel egyáltalán számolták volna, a lap “baráti köre” hetek alatt “összedobta”. E nagyszerű bőkezűség annál inkább feltűnt, mert a fő adakozókról köztudomású volt, fél év előtt még a lakbérüket sem tudták pontosan fizetni és magyar ügyre azelőtt soha egy fityinget sem adtak. (Erre az volt a magyarázat, hogy pár hónap előtt fantasztikus üzleteket bonyolítottak le az interiorban és most úsznak a pénzben.. Az interior köztudomásulag nagy és az ott folytatott tevékenység ellenőrizhetetlen). Az újság büszkén viselte tükrében a MAGYAR EGYSÉG címet és a Szentkoronát. (Van ennél jobb bizalomkeltő jelző? Milyen szépen hangzott odahaza a “Szabad Nép” vagy "Szabadság” cím az újságokon). Viszont a lap főszerkesztője baráti fröccsözés közben kinyilatkoztatta a lap tulajdonképpeni célját, kijelentvén, hogy egy éven belül el fogja söpörni Dr. Jordán Emilt a sao paulo kolónia éléről. E sorok írója 20 éves csehszlovákiai kisebbségi sorsban nőtt fel. Semmi oka sincs arra, hogy jó véleménynyel legyen, a csehiekről, akik igazán gátlástalanul írtak a magyarokról és bomlasztották sorainkat. Azt viszont a rend kedvéért le kell szögezni, hogy nincsen tudomása olyan cseh újságíróról, aki annyi légből kapott valótlanságot, rosszindulatú ferdítést és rágalmat írt volna magyar emberről, vagy magyar szervezetről, mint amennyit annak idején Csűrös Zoltán írt össze Dr. Jordán Emilről és ,a Délamerikai Magyarok Szövetségéről. A Délamerikai Magyarok Szövetségének — életrehívását beleértve — kezdettől fogva belső munkatársa vagyok. Nincsen a Szövetségének egyetlen ügye vagy aktája, amely ne ment volna, át a kezemen, sem a vonalvezetésnek olyan mozzanata, amelyről ne volna tudomásom, így eléggé illetékes vagyok annak megállapítására, hogy a DMSZ-el kapcsolatban a Sao Paulóban kiadott Magyar Egységben megjelent egyetlen közlemény sem felelt meg a valóságnak. Kinek állt az érdekében ez a rágalomhadjárat?- Miért erőszakolták a lap finanszirozói a Délamerikai Magyarok Szövetsége hitelének lerontását? Vezetőinek gyalázását? A Szövetség szétrombolását? Csattanó választ adott erre a Münchenben megjelenő * " Ez a sovány “eredmény” több százezer cruzeirosába került valakinek. Nem akarom azt állítani, hogy a Sao Paulóban kiadott Magyar Egység szerkesztői tudatosan kommunista szolgálatban állottak volna. Azt viszont minden értelmesen gondolkodó ember megállapíthatja, hogy micsoda Veszedelmet jelent ,az, ha olyan emberek kezdenek közügyekel foglalkozni, akiknek sem lelkiismeretük, sem műveltségük nem kielégítő ahhoz, hogy “törik-szakad” szereplési dühüknek egyetemes magyar szempontból való káros hatását fel tudnák ésszel fogni. Kizárólag a brazíliai magyarság ügyeit felelősséggel intéző körök higgadt magatartásának köszönhető, hogy a Sao Paulóban kiadott Magyar Egység példátlanul gátlástalan jurnalisztikai tevékenysége (amit egyedül Kiár Zoltán hírhedt “Társadalmunk’ vagy az “Az Ember” írásmodorával lehet összehasonlítani) nem eredményezett, a kommunisták céljait szolgáló, bomlási folyamatot a brazíliai magyar szervezetek között. Tudomásunk van arról is, hogy bizonyos “magyarok” legújabban a Délamerikai Magyarok Szövetsége vezetői ellen idegen országok hatóságainál légből kapott vádaskodás alapján hamis feljelentést tettek. A felbujtás százai Buenos Airesbe vezetnek Új Hungária, amidőn “Kommunista és szélső nyilas koegzisztencia Sao Paulóban’ c. cikkében, 1955-ben leleplezte, hogy a magyar soviniszta vizeken evező Magyar Egységet felelős kiadóként az a Paulo Kinggjegyzi, aki a braziliai kommunista párt exponált tagja és egy kommunista újság szerkesztője. A Sao Paulóban kiadott Magyar Egység főszerkesztője annak idején felháborodottan tiltakozott, mire az Új Hungária 1955 július 8-i számában újabb bionyítékokat közölt. Végül is a Csűrös Zoltán által nagyhangon behirdetett sajtóper helyett pár hét múlva szép csendesen levették a súlyosan kompromittáló Paulo Zingg nevét a lapról. E különös leleplezés után a Sao Paulóban kiadott Magyar Egység teljes csődje kikerülhetetlen volt s a mögötte felhúzott bomlasztási akció kártyavárként összeomlott. Az egyetlen “eredmény” amit a Magyar Egység elért, az MHBK sappauloi szervezetének a felbomlasztása volt és ezért különös érdeklődéssel figyeljük a “Délamerikai Magyarság” eléggé nem é±té Kelhető leleplező cikksorozatának közleményeit. A Délamerkai Magyarok Szövetsége brazíliai szervezetei annak idején egyetől fogva tisztában voltak a durva destrukció igazi mozgató rugójával. Fegyelmezett, összetartó és hűséges magatartásukkal fölényesen visszautasították a támadások pergőtüzét és megerősödve kerültek ki a hajszából. A délamerikai magyar kolóniák érdeklődéssel és nyugodt bizalommal tekintenek Buenos Aires felé, ahol “véletlenül” éppen most, a saopauloi kudarc után lángolt fel teljes hevességgel a kimagasló magyar eredményeket elért kolónia szétbomlása tájára irányuló akció Bízunk benne, hogy a nagy múltra visszatekintő buenosairesi magyar egyesületek hűek maradnak Luttor Ferenc szelleméhez és higgadt, józan magatartásukkal meg fogják találni az utat a kolónia békéjének helyreállításához.