Délamerikai Magyarság, 1959 (32. évfolyam, 3920-3970. szám)

1959-11-26 / 3605. szám (3965. szám)

1959. november 26. ‘‘DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG'' TRIANON Trianonban nemcsak ezer­­éves országunkat darabolták fel és négymillió magyart szakítottak el őssi földjével együtt hazájától a népek ön­rs ítélkezési jogána is elve alapján anélkül, hogy a né­pet, megkérdezték volna, ha nem olyan nemzetiségi mo­­zaik államokat hoztak létre kicsiben, mint amilyen az osztrák—tíz gyár monarchia volt zagyban. Nemcsak egy kialakuló gazdasági egységet daraboltak szét, hamm oly gyenge és egymással is szem­befordított államokat tákol­tak össze Európa közepén, a­melyiek mint a nyugati ger­mán, mint a keleti szláv ter­jeszkedéssel szemben a sike­­res ellenállás legkisebb lehe­tőségével sem rendelkeztek. Az o­sztrák—magyar mo­n­archia és vele a történelmi Magyarország feldarabolásá­ra irányuló sikeres propa­ganda motorja a­ kis népek soviniszta nacionalizmusa, nagyravágyása és arányérzé­kének hiánya volt.­­ Ugyanez a türelmetlen, nagyravágyó és arányérzék híjjával rendelkező sovinisz­ta nacionalizmus a jövőben sem lesz alkalmas arra,­­ hogy Európa közepén, vagy akár c­ak a történelmi Ma­­gyarország területén harmo­­nikus, békés együttélést biz­tosítson; sőt, a békének ál­landó zavarója lesz, bárme­lyik nép kerekedik is átme­netileg felül. Az összes ott élő népek sza­bad , karalából származó, az igazságon és méltányosságon alapuló megállapodásra van szükség ahhoz, hogy egy kö­­zösen kialakított állam, vagy államszövetség — korszerű keretben — a békés fejlődést minden ettérő nép számára egyformán biztosíthassa. * Szabad megállapodásra ezek a népek csak akkor gon­dolhatnak, ha v­clóban szá­dok lesznek, miután jelenleg egyformán szovjet hódoltság­ban élnek. A szabadság kivívása te­hát az összes érdekelt népek első és legszentebb kötelessé­­ge, amely mindannyinál kö­zös törekvés. A szabad világban élő emig­rációk feladata, hogy ezért a minden részérdeket megelőző célért, a nemzeti lét biztosí­tását jelentő szabadságért dolgozzanak. Eredményre an­nál több a remény, minél többen, minél nagyobb erő­vel és elszántsággal dolgoz­nak együtt.* A szabadság érdekében vi­vott harc diplomáciájának elementáris törvénye, hogy a szövetségeseknek sohasem szabad az egymás között fennálló vagy jelentkező el­lentéteikkel az alapvető cél elérését veszélyeztetni. Mi­nél érettebb egy nép s an­nak emigrációja, annál job­ban szem előtt tartja ezt a kötelező szabályt; ugyanak­kor ékes magatartásával, a szabadság kivívása utáni, — egymás közötti rendezés so­rán annál nagyobb lehetősé­ge v­an — szövetségesei kiér­t­melt bizalma birtokában — par­tkuláris érdekei bizto­sítására, békés tárgyalások árán. * A szabadságért vívott kö­zös harc mindenkit egyfor­mán kötelező diplomáciája, a kkvi kult szövetséges vi­szony nem jelent és nem is irt a két joglemondást egyik részről sem. Emigrációs vonatkozásban különösképpen nem is beszél­hetünk erről, mert egyik nép emigrációjának, azok egyik csoportjának sincs felhatal­mazása arra, hogy hazájá­nak, népének legkisebb jogá­ról is lemondjon, vagy azt bármilyen formában áruba bocsássa. Aki ezt megtenné, az áruló és bűnös, bármilyen sírá­­dék vezette is tettében.­­ Ugyanúgy bűnös, aki a sza­badságért vívott közös harc sikerét már gyökerében ve­szélyezteti azzal, hogy türel­metlen, soviniszta és egyál­talában nem időszerű köve­teléseivel a többi népet az együttműködéstől elriasztja. A kommunikts ellenes sza­­badságfront egységének meg­törése az­ ellenség érd­eke. Az az antikommunistai ve­zető, aki rövidlátásánál fog­va nem érti meg, mi adott esetben saját nemzetének iga­zi érdeke, az rosszabb, mint a kommunista, mert a tájé­kozatlan jóhiszeműek közül sokokat megtéveszthet. * Fentieket kellett elmonda­nunk azért, mert érdekelt kö­rök azt a tendenciózus hírt terjesztik, mintha mi, a tria­noni megcsonkítás hívei len­­n­énk, sőt megtoldják azzal is, hogy cseh érd­ekeket szol­gálunk. Természetesen ez esetben is rágalomról van szó, amelyet egyesek rosszhisze­nűleg kez­denek, a hivatásos uszítók végzik a dolgukat és a jóhi­szemű magyar a végén már valóban n­em tudja, mi is az igazság. Az igazság pedig nagyon egyszerű . S ha valaki jelen cikkünket elolvassa, tisztán meg is látja. De megismeri azokat is, akik egy nép leg­szentebb érzéseiből, az or­­szágcsonkítás fájdalmából, egy szabad és nagy Magyar­­ország iránti lelkesedéséből, — átlátszó szándékkal — to­borzási alkalmat és pártpo­litikai tőkét kívánnak ková­csolni még akkor is, h­a ez­zel mindarnyiónk első, közös célját, a szabadságot veszé­lyeztetik. SIMON LÁSZLÓ tes Imre és Varga László tárgyalásai Kovács Imre és Varga László ú. országgyűlési kép­viselők, a Magyar Bizottság tagjai 1959 november 12 én az Egyesült Nemzetek épüle­tében hivatalosan felkeres­ték Sir Leslie Munrot, akit az Egyesült Nemzetek köz­gyűlése 1958 december 13-án azzal bízott meg, hogy a­nti gyár eseményeket kísérjje fi­gyelemmel és minden jelen­ős eseményt hozzon a Köz­gyűlés, illetve a tagnemzetek­udomására. Varga László és Kovács Imre Sir Leslie Munronak átadták a Magyar Bizottság numeral­dumát, amelyben mindazokat a tényeket ösz­­szefoglalták, amelyekkel a magyarországi kommunista­­ rendszer a magyar nép eml­l­beri jogait megsértette. A terjedelmes memorandum ki­tért a rendszernek a magyar parasztsággal, a munkásság­­­­gal, az ifjúsággal, az egyhá­­­­zakkal elkövetett jogtalansá­­gaira, úgyszintén a titokban tartott politikai tárgya­lá­sok­ra, a kivégzésekre és a ha­lálraítéltek sorsára. A me­morandum külön foglalko­zott a folyamatos szovjet megszállásnál.­ A Magyar Bizottság tag­jai kifejezték, hogy vélemé­nyük szerint a magyarorszá­gi rendszer nemcsak hogy semmibe veszi a Közgyűlés határozatait, de bizonyítható tények arra mutatnak, hogy folyamatos és állandóan erő­södő terrorintézkedésekkel a rendszer egyre inkább vissza­tér a sztálinista eszközökhöz A rendszer a legutóbbi Köz­gyűlés óta — fejtették ki a Bizottság tagjai­t~ az em­beriességnek nyom­át sem mu­tatja és még amn­sztiát sem adott a politikai foglyoknak. *­­ Sir Leslie Mutuo megkö­szönte a doku­­mentaciós anyagot és közölte a Magyar Bizottság tagjaival, hogy a jelöl­­ésen dolgozik és azt a Közgyűlés elé fogja terjesz­teni. Sir Leslie Monro kife­jezte, hogy a magyar nép ügyét szívén viseli, annak sorsát alaposan ismieri és személyében mintknt el fog követni, hogy a magyar ügy méltó keretek között kerül­jön a Közgyűlés elé. A Magyar Bizottság tagjai biztosították Sir Leslie Mim­rét, hogy a magyar nép, bár az utóbbi években keserűen csalódott Nyugatban, remé­nyét nem veszte­tte el és bi­zalommal nézi mindazok munkáját, akik­ hozzájárul­nak ahhoz, hogy a magyar nép egyszer vis­sza­nyerje sza­badságát és függetlenségét. A Magyar Biz­ottság tagjai Leslie Munronél tett lá­toga­­tás után több delegátust ke­restek fel, így hosszabb lá­togatást tettek Japán dele­­gátusánál, akinek szintén át­adták a Bizottság memoran­dumát. Százötven akasztófa vár Magyarorszá­gon százötven magyar fiúra, a szabadság­harcban történt részvételük miatt. Az akasztás azért késik, mert a kommunista törvények szerint sem lehet 18 éven aluliakat kivégezni.­­ A Kádár-rezsim tehát “humánusan”4 megvárja, amíg “törvényesen” kivégeztetheti a 150 magyar fiút. Ragadjunk meg mnden alkalmat és tilta­kozzunk az újabb pokoli határozat ellen! Az európai szocializmus válsága A második világháborút követő kommunista hullá­mok a szocializmust ketté osztották. A baloldali szo­cialisták elfogadták a kom­­­munistákkal való együttmű­ködést, sőt a vasfüggöny mö­götti államokban be is olvad­tak a kommunista pártba. Ugyanakkor a szociálde­mokraták a kommunizmus ellen foglaltak állást és a demokratikus államberendez­kedés és az egyéni szabad­­ságjogok elvi alapján ma­radtak. A marxista szemléletre épült kommunizmus eszmei és gazdasági csődje egyre vi­lágosabban mutatta meg a dogmatikus marxizmus el­avultságát és a proletárdik­tatúrák örökre elvették a kedvét minden józan és gon­dolkozó szocialistának ha­­sonló államberendezkedés kö­vetelésétől. A világ legnagyobb mun­­kásállamai közül Ameriká­ban a kommunizmusnak és szocializmusnak sohasem volt számottevő követője. — Angliában a laboristák tizen­öt év alatt fokozatosan min­dig kevesebb mandátumot nyernek a választásokon. — Franciaországban a széttöre­dező szocializmus napról nap­ra gyengébb, Itáliában Nen­­ni baloldali frakciója lazítot­­ta a kapcsolatokat a­ kom­munistákkal és a keresztény demokraták balszárnyával szeretne mindenáron koalí­ciós kormányt alakítani,­­ míg Saragatot az idő egyre jobban igazolja antikommu­­nista magatartása miatt. Nyugatnémetország: van Ade­nauer keresztény demokrata pártja ugyancsak állandóan erősödik. A szocialisták leg­utóbb végleg levonták úgy saját jelentőségüknek csök­kenéséből, mint az általános világhelyzetből folyó logikus következményeket. Legutób­bi nagy­gyűlésükön 356 dele­gátus közül 3-­0 megszavazta az új alapot, amely végleg elveti a marxista doktrínát. Elérkeztünk addig, hogy a német szociáldemokrata párt hivatalosan kijelentette a következőket: “Az ipari államosítást már nem tekinthetjük minden baj orvosságénak,­­ csupán egy olyan kényszerű lépés­nek, amelyet csak akkor sza­b­ad megtenni, amikor a gaz­dasági krízis­ megoldására irányuló minden más eszköz hatástalannak bizonyult. " Akkor is t­ermészetszerűleg úgy a kis, mint a nagyiparo­­soknak bizt­osítékokat kell adni arra, hogy saját gazda­sági helyzetük veszélyezteté­se nélkül nyugodtan szavaz­­hatnak a szocialistákra." A világ nem a kommuniz­mus felé h­alad, hanem at­tól távolodik. Dr. Kesserü István belgyógyász Rendel: hétfőn, szerdán és pénteken 15-19 ig J. E. URIBURU 1033. Telefon: 82—5846 és 83—6852

Next