Délamerikai Magyarság, 1959 (32. évfolyam, 3920-3970. szám)

1959-03-12 / 3928. szám

A Rabnemzetek Szervezetének küldöttsége Távolkeleten (Cikk a 3. oldalon) Hívják össze Berlinben az UNO közgyűlését! javasolja Salvador de Madariaga, aki szerint a berlini válság a nyugati politika passzivitásának következménye SALVADOR DE MADA­RIAGA “A berlini probléma” című cikkében megírja hogy a berlini válságot csak ak­kor lehet megoldani ha a nyugati hatalmiak határozot­tan és szilárdan állnak sze­m­ben a szovjet követelésekkel. Rámutat arra hogy a ma­gyar forradalom idején mu­lasztást követett el az UNO azzal hogy nem hívták ösz­­sze a világszervezet vezetői a közgyűlést Budapestre azok­ban a napokban amikor a forradalom már kivívta a győzelmet. — Az UNO köz­gyűlését most össze lehetne hívni Berlinben, sőt esetleg a szervezet székhelyét is át lehetne telepíteni Berlinbe — írja Salvador d© Mada­riaga. — Ilyenformán az UN fegyveres ereje felügyel­ne a Berlinbe vezető útvona­lakra is. — Ez kemény dió lenne, a moszkvai diktátor nehezen tudná elharapni — írja a spanyol republikánus író — különben is úgy lát­szik, Kruschevnek romlanak a fogai .. MAGYARORSZÁGRÓL külön is megemlékezett cikké­ben Salvador de Madariaga. Keserűen állapítja meg , hogy Nyugat nem volt elég­gé erélyes a magyar forra­dalom idején s úgy találja, hogy ennek következménye a mostani berlini válság.­­ Ugyanakkor pontosan elem­zi a helyzetet és úgy látja hogy Nyugat semmiképpen sem mondhat le a szabad választások rendezésének kö­veteléséről a szovjet ellenőr­zés alatt álló országrészeken, mert ezzel elárulná a kelet­európai rabnemzeteket. Min­den nyugati javaslat alapja egyedül a szabad választások követelése lehet. A BERLINI VÁLSÁG meg­ítélésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a körül­ményt ami felidézte a krí­zist. Berlinben a helyzet tíz éven át változatlan volt, a válság most azért robbant ki, mert Kruschev úgy talál­ta, hogy célszerű ha a hi­degháború fókuszát ismét át­teszi Európába. A válságot Kruschev idézte elő és szá­mításai alapján megjelölte a döntés napját, május 27-ét is. Macmillan moszkvai uta­zása után annyival mutatko­zott engedékenyebbnek hogy kijelentette: a döntés idő­pontját esetleg egy-két hó­nappal el lehet halasztani. Követeléseit azonban — a­melyek egy szerződés egyol­dalú felrúgása folytán álltak elő — továbbra is fenntart­ja. A SZOVJET FENYEGE­TÉS! kampány elsősorban a nyugatnémetek ellen irányul. Kruscher a következőket akarja a németekre bizonyí­tani: 1.) Hogy az amerikai­ak angolok és franciák nem tudják megvédeni őket,­­ a szovjet katonai nyomás el­len. 2.) Hogy Nyugatot kény­szeríteni lehet arra hogy elő­retolt bázisairól visszavonul­jon; Berlin után sor kerül­het Teheránra Ankarára és Quemoyra is . 3.) Hogy a NATO keretein belül zűrza­vart tud okozni és a nyugati nagyhatalmak ellentétes ál­láspontot foglalhatnak el, te­hát meg tudja bontani a nyugati egységet. 4.) Hogy kényszeríteni tudja Bonnt arra hogy kilöntárgyaláso­­kat folytasson a Szovjetunió­val KRUSCHEV FENYEGETÉ­SEIT különféle forrásokból felrepített hírekkel támogat­ja, amelyek szerint a Szov­jetunió fölényben volna a rakétagyártás terén. Szá­mít a nyugati népek békevá­gyára is, éppen ezért próbál­ja megzsarolni őket a háború­val. Kalkulációiba azonban elfelejtette beleszámítani, , hogy olyan horderejű köve­telésekről van szó, amelye­ket Nyugat nem teljesíthet mert nyilvánvaló, hogy utá­na Moszkva még képtelenebb követelésekkel állana elő. Ezért nem fogadhatja el az orosz követeléseket sem Was­hington, sem London sem Páris, sem Bonn. A Világ­­béke jelenleg borotvaélre van állítva: egy hibás számítás, egy taktikai tévedés köny­­nyen a harmadik világhá­borúhoz vezethet. MEGKOCKÁZTAT­JA-E Kruscher a háborút? A leg­ismertebb nyugati hírmagya­rázók azt írják hogy nem. Kruschev a blöff nagymes­tere akinek a fenyegetései rakétalövedékeknek számíta­nak az idegháborúban.­­Ez­zel a “sokk-kezeléssel” akar­ja Kruschev elérni célját: — Középeurópa egy részének semlegesítését azzal a szán­dékkal , hogy így semlegesít­se Nyugatnémetországot és ezzel előidézze az egész nyu­gati védelmi szisztéma össze­omlását.­­ Mindenképpen a keleteurópai status quo meg­erősítésére törekszik, mert újabb forradalmak kirobba­násától tart elsősorban Ke­letnémetországban. JOHN FOSTER DULLES, akit betegágyán radioaktív arannyal kezelnek, nyugtala­nul figyeli a berlini helyze­tet és ismételten felhívja munkatársai figyelmét a szov­jet taktikára. A szovjet ex­­panzionista politika Berlin­nél csődöt mondott tíz éven keresztül nem tudtak előnye mulni Berlin körzetében egy tapodtat sem. Ezért határoz­ta most el Kruscher a fron­tális támadást kihasználva Pester Dulles távollétét. MACMILLAN lépett elő — Pester Dulles akadályoztatá­sa folytán — a nyugati kül­politika irányítójává. Bár moszkvai utazását általában kudarcnak ítétik meg — az utóbbi hetekben Macmillan nemzetközi tekintélye rend­kívül megnövekedett. Az an­gol miniszterelnök tárgyal a nyugati vezető államférfiak­­kal és nyugati diplomáciai körökben remélik hogy meg­beszélései eredményeképp"­! Nyugat a megszabott időpont­ra készen áll minden eshető­ségre, hogy visszaverje a szov­jet jogtalan követeléseit. — Macmillan nem Chamberlain esernyőjével ment Moszkvá­­ba — és Nyugaton sem az­­ esernyőkkel törődik hanem a nyugati egység megszilár­­­­dításával. KRUSCHEV LEIPZIGBBEN A szovjet diktátor a Békéről beszélt­­ és a háborúval fenyegetőzött (Frente Coman) Kossuth címer egy pekingi lapban A Kínai Szovjet Baráti Társaság Pekingben meglel© nő hivatalos folyóirata a Diffúzba súlyos eltévelyedést követett el. Múlt és novem­beri számában az első olda­lon be akarta mutatni a “szocializmus­­ táborát” és ezt szimbólikusan úgy oldot­ta meg hogy valamennyi kommunista és népidemokra­ta ország zászlóját színes csoportosításban közölte. A zászlók között ott volt a piros-fehér-zöld magyar lobo­gó is, közepén , a Kossuth címerrel, az 1956-os magyar szabadságharc jelképével Nem tudjuk hány kínai vet­te észre ezt a “devizációt”. Mindenesetre azonban észre vihette Révész Géza a ma­­gyarországi rendszer szovjet állampolgárságú “honvédel­mi minisztere” aki egyik vezetője volt a szabadság­­harc ellen felvonultatott szovjet páncélos hadosztá­lyoknak és aki nemrégiben “baráti látogatáson” Peking­ben járt. Nem tudjuk azt sem mi- i­lyen tüntetésben részesültek azok a szerkesztők akik így tüntettek folyóiratuk első oldalán a magyar szabadság­harc mellett és a jeleni­ki Kádár-Révész-Münniich féle lakájtársaság ellen. Tény az, hogy a Druzda januári szá­mához újra mellékelték a novemberi sz­ím címoldalát a színes zászlókkal azzal a kéréssel, hogy mindenki le­gyen szíves cserélje át erre az új oldalra a novemberi szám téves címoldalát Rész­letesebben nem magyarázták meg, mi volt a hiba, de kép­zelhető, hogy a folyóirat ol­vasói és előfizetői — ha van olvasója a lapnak, érdek­lődéssel hasonlították össze a címlap első és második kia­dását. A gondos vizsgálat megállapíthatta hogy csak egy különbség van a két kiadás között, a második ja­vított kiadásnál, a magyar piros-fehér-zöld zászlóról f­eltűnt a lázító Kossuth cí­mer.

Next