Délamerikai Magyarság, 1959 (32. évfolyam, 3920-3970. szám)

1959-01-01 / 3920. szám

8. oldal ! ÚJDONSÁG I­LLAMADÁS. Repülőgéppel 3. oszt. Hajójegy árban ZILAHY SJENONfi Galería Pacifico FLORIDA 768 82 - 2366, 32 - 87­2 . O d­aniunkai M At*Y Alt $Al* lim de SiMt iPtUUUl­tiN DIARIO HUNG­ARO SEMANARIO . HETILAP Szerkesztő: FERCSEY JÁNOS A könyvosztály vezetője: Dr. GIRSIK GÉZA Irodai órák 10-1-ig és 2-7 óráig. Szombaton 10-12-ig Szerkesztőség és kiadóhivatal: LAVALLE 361. Bs. AIRES T. E. 31—2819 Postacím: “Délamerikai Magyarság” Casilla de Correo 1483 Buenos Aires Előfizetési árak: 1 hónapra $ 20.— 3 hónapra 60.— 6 hónapra 120.— 1 évre 240.­— Uruguayban 1 hóra $ 1.70 Egész évre $ 20.— Európa - USA . CANADA Repülővel: 1 évre 500 argentin peso. Délamerikai államokba repülővel: 1 évre 400 argentin peso Legszebb karácsonyi ajándék a könyv! Gárdonyi halhatatlan regénye, az EGRI CSILLAGOK (két kötet) félvászon kö­tésben kapható a kiadó­hivatalban, Girsik Gézánál Ara 120.­­peso. Állampolgársági ügyek NO ARGENTINO ÚTLEVÉL Dr. Anilda Alvarez — Dr. Pintér T. E. 76—4703 Rendelje meg a “D. Magyarság”-ot! “DÉL AMERIK­A­I M­AGYARSÁG” Két év után írta: Havas Gábor a bécsi Szabad Magyar Munkás szerkesztője Két év múlt el azóta,hogy megzördültek az ágyúk Bu­dapest utcáin és egy leigá­­zott nép apraja-nagyja, diák, munkás, paraszt, katona kelt fel rabságából és leigázott­­ságából egy idegen önkényu­ralom ellen, melynél gazab­­bat, kegyetlenebbet és kizsák­mányolóbbat nem ismert a magyar nép fájdalmakban és elnyomásban, oly gazdag történelme. A forradalom tüzében rom­má­ lett házsorok, leégett háztömbök helyén, még min­dig ásványrengetegek merednek az égnek és a legtöbb helyen az ösz­­szekaszabolt épülethomlok­zatok és szétlőtt ablakrámák újjáfestve és kijavítva fris­­sességükk­el szinte zavarják a szomorú hangulatot. Min­denhol serényen folyik a munka, hogy az eltűnt épü­­letek helyén támadt űröket parkosítsák és így a felüle­tes szemlélő előtt eltüntes­­sék a forradalom nyomait. Ez a felületesség és ez a csa­lóka h­angsúly a külszínre jellemzi az egész országot. A csillogó kirakatok mö­gött az árucikkek széles vá­­lasztékban csábítják a fővá­ros lakosságát. A forgalom azonban csekély, mert éppen a legkeresettebb cikkek nem kaphatók. Ezeket Pesten hi­ánycikkeknek nevezik. Tlyen hiánycikkek voltak a brüsz­­sz°li világkiállításon büsz­­kén mutogatott rádiók, tele­víziók, mosógépek, finom szö­vetek és nem utolsó sorban a nompás élelmiszeripari cik­kek, melyek legfeljebb az orosz, de semmiesetre sem a magyar dolgozók igényei kié­­építésére gyártódtak. A béremelés átlagosan 20% -os volt, az áremelés 30-40%-os. A főváros utcáin kevés ma­gánautót lehet látni, azok legtöbbje is vagy kü­lföldi, vagy "szolgálati” kocsi. Rendkívül kevés a taxi, ál­talános a panasz, hogy bér­autót úgyszólván lehetetlen kanni. A magyar ipar régi beteg­sége, a nyersanyaghiány, a ma éppúgy fennáll, mint a forradalom előtt. A szénhiány, mely a ma­gyar ipart 1957 elején még katasztrófával fenyegette, lé­nyegesen javult, sőt a gyen­ge kalóriára szenekben túl­­termelés mutatkozott. Ezzel szemben lényegesen emelked­tek az önköltségek és a költ­ségtényezők. A munk­­fegyelem nagy gondot okoz a Kádár-Münnich kettősnek. A magyar munkások kezéből kicsavarták a fegyvert. De­mokratikusan megválasztott munkástanácsaikat elkerget­ték, vagy börtönbe vetették és nem hagytak kezében más ellenállási lehetőséget, mint a passzív rezisztenciát. A magyar munkás ma csak any­nyit dolgozik, amennyi elég­séges ahhoz, hogy munkahe­lyét megtarthassa. Minden alkalmat kihasznál az ab­­szentizmusra, a selejttel nem törődik. Egyetlen gondja az, hogy mi van a fizetési borí­tékban. Ez természetesen rá­nyomja bélyegét a magyar ipar termelvényeinek úgy minőségére, mint mennyisé­gére. Két évvel a forradalom után Magyarország még tá­volról sem érte el azt a gaz­dasági szintet, amelyen a forradalmat megelőző idők­ben állott. Holott akkor is voltak “nehézsége­k”... — Egy átutazó, aki nemrégiben érkezett Bécsbe a magyar fő­városból, elmondta, hogy is­mét teljes erővel dühöng a fekete kereskedelem, különösen nagy a kereslet mindennemű nyugati valuta, arany és drágakövek iránt, amelyek ára a feketepiacon csillagászati magasságot ér el. Az érem másik oldalát a legplasztikusabban a­z Ecserl­­uti zsibvásár mutatja. — Soha annyi “magánkereske­dő” nem hemzsegett ott, — mint manapság. A város külsőleg a normá­lis életet mutatja, de a falak mögött sziszeg a fékentartott elkeseredés. Az élelmezési helyzet arány­lag tűrhető. Húsb­an, gyü­mölcsben és főzelékfélékben van ugyan időnként hiány, de az árak a szabad piacon teljesen, rapszoidikusak. Az újonnan felállított államvédelmi Szervezet (az új ÁVO) talán még kíméletlenebb, mint hírhedt elődje volt. Ez érthető is, hiszen ma Magyar­országon "mindenki gyanús aki él” és a csatl­óshűséget csak túlbuzgósággal lehet bi­zonyítani. Úgyszólván napi­renden vannak a leváltások az AVO-nál, de serényen foly­nak a tisztogatások más ál­lami szerveknél is. A régi ér­demek és erények elhalvá­nyulnak; a legfőbb kérdés most az, hogy az illetőnek ‘‘milyen volt a viszonya az ellenforradalomhoz.” Néha nehéz helyzetbe kerülnek a hatóságok, mert olyan káde­rek sorsa felett k°ll dönte­niük, aki­k egyébként kitűnő munkaerők. Ez azonban gyen­ge érv az esetleges ‘‘ellen­­forradalmi” múlttal szemben Magában a pártban is állan­dó a félelem. Mindenki "pa­­tikamérlegen méri le” min­den szavát, mielőtt bármily nyilatkozatot tenne. Mert so­hasem lehet tudni... Az új államvédelmi szolgá­lat ügynökei — hivatalos ne­vén a Belügyminiszter Biz­tonsági Szolgálata — ugyan­olyan egyenruhában, ugyan­olyan metódusokkal dolgoz­nak, mint Rákosi komor em­lékű uralma alatt. A börtönök é­s internáló­­táborok tömve vannak. A budapesti Gyűjtőfogház, a­mely kizárólag politikai fog­lyok részére van fenntart­va, 3500 főnyi állandó lét­számmal büszkélkedhetik. — Kistarcsán, Balatonkenesén és Tökölön további 20.000 sza­badságharcos sínylődik a leg­szörnyűbb körülmények közt. A jól informált körök 60—65 ezerre teszik azok számát, a­kik az októberi események következtében letartóztatás­ban voltak, vagy vannak. — Nagy Imréék alávaló meg­gyilkolás óta nem olvasha­tunk a magyar lapokban be­számolókat perekről és ítéle­tekről. Ami távolról sem azt jelenti, hogy ilyen perek alá­ essenek. A különbség csak az, hogy azok most csendben, zárt ajtók mögött, de nem lankadó erővel játszódnak le Még min.d'g sok féle cég, sok szülő várja haza férjét, gyer­mekét a különböző deportá­lási helyekről. A látványos kivégzések most­ szünetelnek. De a kom­munista rendszer véreremia nem csökkent. Kivégzések ma is vannak, de a kivégzettek valamennyien ‘‘közönséges bűnöző­ k”, ‘‘fosz­togatók”. Bebizonyosodott,­­ hogy a kiraka­­perek hatása egyenlő a semmivel, vagy a legfőbb esetben visszafelé sül el. Az ítéleteknek csak a megszervezett és beállított kórus ör­ül, a magyar nép le­hajtott fellel, ökölbe szorított kézzel megy haza az ilyen tárgyalásokból. Kád­ír János jövőjét illető­leg megoszlanak a ve’em-5- ny°k. A szovjet kormány jól tudja, hogy nem sok Kádár­­utáonódlás szaladgál Magyar­országon és az ő szempont­jukból igazán mindegy, hogy ki az, aki parancsaikat vég­rehajts. A nép széles rétegei­ben azonban az a vélemény alakult ki, hogy Kádár kom­­munista múltját a Nagy Im­re kormányban való puszta részvéttel is kompromittálta és ezt Moszkva csak addig nézi el, amig nem akad ná­la megbizhatóbb helytartó. A nemzetközi piacokon a legfőbb versenytárs maga a Szovjetunió. Azokat a cikkeket ajánlja a számára nélkülözhetetlen va­luták ellenében, amelyeket Magyarországról “megvásá­rolt”. Ezzel az árral egyrészt nem lehet versenyezni,­­ másrészt a szovjet kereskede­lem nem is eng­edi, hogy Ma­gyarország “zavarja köreit”. A század szégyene: a vas­függöny ismét végighúzódik az egész osztrák-magyar ha­tár mentén. Két méter ma­gas drótsövények, köztük sű­rű sorokban aknák, őrtor­nyok, gépfegyverállások, gép­pisztoly­os AVO-sok, járőrök vérebekkel — ez a népi demokratikus koexiszten­cia megtestesítője. Egy-egy lövés a kíváncsiskodók felé, nem tartozik a ritkaságok közé. Nem csoda, hogy a menekülők árata megszűnt, csak nagyritkán sikerül egy­­egy mindenre elszánt szeren­csétlennek átvergődnie ezen a halálos övezeten, sokszor aknától szétroncsolt vérző tagokkal... A helyzet a múlthoz vi­szonyítva, egyetlen vonalon enyhült. Ma már a múlton okulva nem kényszerítik a dolgozókat arra, hogy a párt­ba belépjenek. Azok, akik a magyar hely­­zettel ismerősek, egyöntetűen kijelentik azonban, hogy egy kétezer megfizetett vagy fa­natikus kommunistán kívül — párttag vagy nem párt­tag — Magyarországon nincs kommunika. A nép ma éppen annyira egy­séges a rendszer gyűlöletében és a kommunizmus tagadá­sában, mint volt október 30- án, a győzelem napján. Az összetartó erő az országban ma ugyanaz, mint volt két évvel ezelőtt és ez: a kímé­letlen, a hideg terror. Munkanélküliség Magyar­­országon nincs. Ellenkezőleg nagy a hiány technikusokban orvosokban, szakmunkások­ban. Az ország érzi azt az űrt, melyet kétszázezer me­nekült hagyott maga után. Tegyenek Kádárék bármit, a magyar munkásságot és a magyar népet maguk mö­gé állítani többé nem tud­ják. A magyar nép, amely­­elbukott ugyan a világtörté­nelem egyik legdicsőségesebb és legnemesebb harcában, a­melyet valaha is egy nép a diktatúra ellen szabadságáért vívott és amely harcában sen­kitől segítséget nem kapott, — ez a magyar nép nem ad­ja fel a reményt, hogy el­jön az idő, amikor ismét sa­ját kezébe veheti sorsát és elfoglalhatja helyét a sza­bad népek között a világban. 1959. január 1. Nagy Könyvvásár a­ D. Magyarság Boltjában Gárdonyi: Egri csillagok I.—II. egybekötve $ 120.— Szerb Antal: Magyar irodalom történet 190.— Szerb Antal: Világirodalom történet 350.— Hóman—Szekfü: Magyar történet I.—IV. 1960.— Vörösmarty: összes versei I.—I. 180.— Wass Albert: Az Antikrisztus és a pásztorok 90.— Baktai: Székelyek üzenik 20.— Titkok és talányok 30.— Vajda: Magyar feltalálók 150.— Barát Kata: Gyöngyharmat. Mesekönyv, 48.— Marctthy: Az ismeretlen Mindszenty 72.— Mikszáth: Akis Miklós 20.— GIRSIK: Magyar múltúak I.—II. Tört. mondák és elbeszélések 60.— Mitschener: Az Andaui híd kötve 68.— Georghiu: A huszonötödik óra kötve 65.— Lengyel Gizella: Szőnyi Magda katonái 25.— Magyar írók művei spanyol nyelven. Nyírő: Montañas Nevadas 60.— Már­ai: Los Celosos 70.- -Zilahy: El Desertor 60.­• „ El alma se apaga 60.— „ Ciudad vagabunda 60.— „ Dos prisioneros 50.— „ Amor antepasado mio 50.— „ Vida serena 50.— „ Algo flota sobre agua 60.— Vaszary: Aventuras a orilla del Sena 60.— KRENMAYER FERENC feratoftltáji MMkértü harminc éve* *yek®rl»ttal Iroda: CORRIENTES 441 . T. E. 49—4031 Lakáa: SAN MARTIN 945. S­ik­imaUt. T. E. 81—8839 MOKRÁKY-Csemegeüzlet Magyaros, füstört kolbász, friss felvágottak, füstölt és sós hering, szardínia, savanyúkáposzta, tehéntúró, darált mák, kemény mag, stb. stb. Lavalle 370 Buenos Aires T. E. 31—2573

Next