Délamerikai Magyarság, 1959 (32. évfolyam, 3920-3970. szám)

1959-03-12 / 3928. szám

6. oldal Az ítéletet most végrehajtják... A fekete ajtó előtt. • Tömegkivégzések Bécsben a második világháború alatt.­­ Egy fogházlelkész feljegyzései Írta: HAN­S RIEGER evangélikus lelkész Fordította: Dr. Dominits László (III. folytatás) Az ügyész minden egyes­nek felolvasná az ítéletet és mindegyiknél hozzáfűzi: “Az ítélet j­ogér­vény­est az igaz­ság­ügyminszter nem talált kegyelemre okot az ítéletet ma este 18 órakor végrehajt­ják.” S rövid szünet után felteszi a sablonos kérdést: “Az ítéletet megértette? ” Egy többhangú, kemény “igen” a dacos válasz a fér­fiak részéről akik önuralmu­­­kat újra visszanyerték. A bírák eltűnnek. A haláljelöl­tek felhagyják a feszült vi­­gyázzban állást. Most következik szétosztá­suk az egyes halálcellákban, amelyek közül egyesek elég tágasak mások pedig na­gyon szőkék. “Erős napo­kon” egy-egy halálcellában 0—10 személyt zsúfolnak ösz­sze. A nők csak kettesével, vagy hármasával vannak. —­ Az 1942-es év első hónap­­jaiban amikor a kivégzések még nem futószallagon tör­téntek reggel hat órakor vol­tak a kivégzések és az utolsó pillanatig egész éjjel a vé­dencem mellett maradtam. * “Lelkész úr, ma szükségünk lesz szolgálataira”. Ez a rö­vid telefonon leadott mon­dat azt jelentette, hogy ma megint kivégzések lesznek. A délelőtt folyamán a halál­raítéltek megírták búcsúlev­­­eiket. Ez alatt nem volt sza­bad őket zavarni. A fogház­őröknek is el kellett végez­­niök hivatalos teendőiket. — 13 órától kezdve beállt vég­re az a nyugalom a cellák­ban ami szükséges volt a lelkigondozói tevékenység ki­fejtéséhez. Egy pillantás a kivégzendők névjegyzékébe elegendő volt annak megálla­pítására hogy a három em­ber, akiket hosszú hónapo­kon át tartó lelkigondozás révén különösen a szívembe zártam. Kleppel Hermann, Dr. Wyhnal József és Dr. Meyer segédlelkész szintén sorra kerültek. Amint a cellájukba lépek, Kleppel azonnal hozzám siet. Könnyek szöknek a szemébe. Kézfogása erős és biztos. De mielőtt még mondhatna va­lamit, közrefognak a többiek is. Dr. Wyhnal­ mint min­dig, szerényen a háttérben marad. Először közösen in­téztem hozzájuk bátorító és biztató szavakat. Majd Kle­­peil vont félre: — Lelkész úr néhány szót szeretnék önnel egyedül vál­tani. — Első godolatai a szülei voltak. — Mondja meg szüleimnek azzal a meggyőződéssel halok meg, hogy ők emberileg szá­mítva, minden tőlük telhe­tőt elkövettek megmentésem érdekében. Ezt sokszorosan köszönöm nekik. Apám( tu­dón) semmilyen áldozatot nem sajnált, semmi sem volt neki terhére azért, hogy meg­mentsen. Higgye el nekem, lelkész úr inkább a szülei­mét sajnálom mint magamat hogy ennyi fáradozásuknak nem volt semmi eredménye. Kérem, nyugtassa és vigasz­talja meg szegény szüleimét; ők egészen kétségbe lesznek esve! — Nagyon szivesen megte­szem azt amire kér kedves ! ) Hermann, — válaszoltam de — legyen mindezek dacára erős és bizakodó. Mindannyian sorra kerülünk egyszer s ki tudja mikor, mert hiszen lé­nyegében mindannyian halál­ra vagyunk ítélve. — Igaza van lelkész úr ,­­ részünkre csak az a szo­morú, hogy így közvetlenül a kapuzárás előtt kell sorra kerülnünk. — S fejének egy büszke mozdulatával amit­­ többször volt alkalmam ná­la tapasztalni, folytatta: — Mi azonban, nem halunk meg hiába a mi életáldozatunk még meghozza gyümölcsét. Az úrasztali ünnepség után az utolsó óra mindinkább kö­zeledett. A fiatalember nyu­godtan és önuralommal né­zett megváltozhatatlan sorsa elé. Nem esett kétségbe, ha­nem még bátrabb és elszán­­tabb lett. Utolsó gondolatai a szülői házzal és azzal kap­csolatos emlékekkel foglal­koztak: — Ha fiatalon is kell meg­halnom, hála szüleim szere­­tetének nagyon szép és bol­dog életem volt. A szenvedés csak letartóztatásom után lé­pett életünkbe. Kérem lel­­­­kész úr, mondja meg édes­apámnak és édesanyámnak, hogy ők minden áldozatot meghoztak, hogy a gyermek- és ifjúkoromat olyan szép­pé és boldoggá varázsolják amilyen az valójában volt. Néhány perc múlva Kle­­pell elindult utolsó útjára. — Mellettte lépdeltem a sötét és rosszul világított folyosón. A 73 zsoltár vigasztaló sza­vait imádkoztam neki menet közben: “Mégis mindig ná­lad maradok, mert Te en­gem jobbomnál fogva tar­tasz, Te vezetsz engem aka­ratod szerint és becsületben magadhoz veszel. Ha Téged bírhatlak akkor nem érde­­­kel sem ég, sem föld. Ha testem el is pusztulna, Te Is­tenem mégis szivem vigasza és része vagy.” Közben a szo­morúan hirhedt fekete vas­ajtó elé értünk. Ha ez meg­nyílik, akkor már csak né­hány pillanat van hátra. S életének ebben az utolsó pil­lanataiban Klepell felém for­dította arcát és kimondhatat­lanul szomorú szemekkel te­kintve rám a következőket­­ mondta: — Lelkész úr kérem, men­j­jen inkább holnap szüleimhez hogy ma még jó éjszakájuk legyen és nyugodtan áthas­sanak Ekkor megnyílt az ajtó és villámgyorsan bezárult ba­rátom mögött. Egy hang az ajtó mögül hangosan kér­dezte: — Hogy hívják? — Klepell Hermann. Közvetlenül utána a bárd tompa ütése hallatszott. — “Hallani lehet, amint meg­halnak” — mondta nekem 1942 november 9-én a bátor Svobodiák Alfréd amikor cellájában várta, hogy kö­vesse sorstársait és a bárd tompa zuhanása behallat­szott cellájába, jelezve, hogy elérkeztek földi útjük utolsó állomásához. * Sokáig kisértett engem ez a borzalmas mondat. — Ma végleg leváltotta egy haldok­ló gyermek szüleiért tett ké­résével: “... hogy ma még jó éjszakájuk legyen és nyu­godtan alha­ssanak.” Köszö­nöm neked, Hermann, ezt a magatartást. Mert vele a megváltó bizonyosságot szol­gáltattad, hogy egy ember­élet végén nem mindig a két­ség­reesés s a félelem kell álljon, hogy a halál mellett, sőt felette a halált legyőző szeretet is állhat, amely az utosó pillanatban is szere­tettelre gondol, akik vissza­maradnak és az elvesztett boldogságuk fájdalmában sok­kal nehezebb sorsuk van,­­ mint azoknak, akiknek a vég­ítélet napjáig egy jó éjszaká­juk van és nyugodtan alhat­­nak... (Folytatjuk) Petőfi Sándor — Szibériában (Folytatás a 4. oldalról) megbízhatóbb emberének tartotta és kilétét a véletlen fedezte fel előttünk. A hely­őrség parancsnokához ugyan­is titkos rendelet érkezett a fogolytábor parancsnokától amely szerint a katonák ku­tatást végeztek a magyar ha­difoglyok holmijai közt. A kutatás alkalmával az egyik hadifogoly ládájában nagy tömegű és idegen nyelven írt feljegyzéseket, verseket, valamint francia és angol szótárt és könyveket talál­tak. A katonai parancsnok ezeket lefoglalta, a hadifog­lyot tőlünk átkísérték a ka­tonai fogházba és megindult a vizsgálat. Ennek során de­rült ki, hogy a bénakezű, bi­cegő hadifogoly -munkaf­el­ügyelő — Petőfi Sándor. —­­Hogy a katonai hatóságok mit szándékoztak vele csi­nálni, nem tudom. — Ahogy apám elbeszélése alapján visz­sza tudok emlékezni Petro­v­grádra akarták kísértetni — azonban apám közbelépésére több hónapos fogház után, 1853 telén ismét vissza­ke­rült hozzánk. A kastélyban kapott lakást és egyik nap apám bejelentette a család­nak, hogy — a családban továbbra is így hívtuk — Vengerov Petrovics Alexan­der Xénia nővérem és Bo­gomil bátyám francia és an­gol nyelvtanítója lesz. A politika örökös emigrációra ítélte Petőfi Sándort Családom tagjai nagyon megkedvelték a finom modo­rú, mindig komoly és elme­rengő hangulatú költőt, aki — apám elbeszélése szerint — nagyon sokat beszélt Ma­gyarországról és a Habsburg uralomról általában és állan­dóan érdeklődött hazája sor­sa iránt esősorban apámnál és a házhoz járó barátoknál. Azonban apám mindig ki­térő választ adott, sőt meg­kérte, hogy a ház barátainál ilyen irányban ne érdeklőd­jék amit Petőfi meg is ígért , és ezt az ígéretét be is tar­totta. Apám azonban megígérte neki, hogy lépéseket fog ten­ni, hogy lehetővé tegye ha­zájába való visszatérését. — Apám tett is ilyen irányú lé­péseket de eredmény nél­kül. A végzetes elhatározás Egy dátumot, amit később hallottam — folytatta öreg barátom — jobban megje­gyeztem, mint születésem napját 1853 május 27-ike­ volt. Két éves voltam ak­kor. Ezen a napon készült családom a Bajkál tó mel­lett fe­kvő Maroko helység kö­zelében lévő birtokunkra — a szüleim nyári otthonába Már a kora reggeli órák­ban az egész ház talpán volt csak nővérem nem jelentke­zett. Nővérem dajkája, aki közvetlenül az ő szobája mel­lett aludt, rémülten jelent meg atyám előtt s zokogva jelentette, hogy fiatal úrnő­je ágya üres. Senki nem­ tudta, hogy mikor tűnt el a kastélyból. Ugyan­ilyen ti­tokzatos módon tűnt el Ven­gerov Petrovics is. 1853 augusztusában a tur­­kesztáni határon elfogták a szökevényeket. Petőfi orosz felesége A szökevényeket erős ka­tonai­ fedezet alatt Tomszk­­ba, az ottani­­legfelsőbb szi­bériai katonai bíróság szék­helyére kísérték. Apám min­­den igyekezete, hogy lega­lább nővéremet mentse ki a katonai fogházból nem si- 1 g­y került. A szökést megkísér­lő magyar hadifoglyok és sze­rencsétlen nővérem is a leg­szigorúbb bánásmódban ré­szesültek. A katonai szigor, a fogházi levegő az átélt iz­galmak és szenvedések, tes­tileg, lelkileg teljesen megtör­ték Xénia nővérem erejét, aki a tomszki katonai bör­tön rabkórházába került. — Itt, a katonai rabkórházban halt meg mint — Vengerov Petrovics Alexander felesé­ge. Pár hétre a temetés után a katonai bíróság kimondot­ta az ítéletet Vengerov Pet­­rovics é® négy társa felett. A vád ellenük szökés és ka­tonai vagyon eltulajdonítása volt, mert a lovak amelyek apám tulajdonai voltak —­­ katonai tulajdont képeztek. Az ítélet megdöbbentően sú­lyos volt: — életfogytiglani kényszermunka a voszlyeko­­vói szénbányában. Apám minden igyekezete, hogy leánya férjét kimentse ebből a pokolból, nem sike­rült. Pár év múlva tudtuk meg, hogy Petőfit oda érke­zése után pár hétre társai temették el az ólombányában az egyik elhagyott tárna bel­sejébe, sokszáz méterre a föld alatt. A nehéz munka, az ólombánya gyilkos levegő­je rövid pár hét alatt vég­zett vele és megmentett© a további szenvedéstől. Lászlóf­fy Imre. Vámmentesen küldhet Magyarországra IKKA-csomagot, vagy dollár-utalványt. BIZTOS, GYORS, MEGBÍZHATÓ IKKA főmegbízott : BÁLINT BÉLÁNÉ KISS ANIKÓ Belgrano 456 p. 19 ■ T. E. 33-1841 - 33-8736 Orvosságok, valamint ruhacsomagok küldését vállalom Európa bármely országába CHAPA­­ PINTURA DE AUTOMOVILES DOMBAY JENŐ M. PELLIZA 2913 (Alt- *'iafc« 3000) OLIVOS KRENMAYER FERENC Kistssktási MBkírtó harmincíves gyíkorlattal Iroda: CORRIENTES 441 . T. E. 49—4031 Lakáj: BAN MARTIN 943. l­ik­emaUt. T. E. 31—8839 “DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” 1959. MÁRCIUS 12. ­ r-f MAGYAR KÖNYVEK — / r J MAGYAR FOLYÓIRATOK nagy választékban! .A* Kérje árjegyzékünket! /YV\ Könyvkereskedés: Lavalle 361 L______| földszint udvar. hWlXYl Nyitva: 12 órától este 7 óráig Levelezési cím: Editorial Kárpát S. R. L. Casilla Correo 2250 Bueno­s Aires T.E. 32-8394 Szeretetadományával segítsen otthoni hozzátartozóin! Magyarországra vámmentesen küldhet: IKEA-csomagot, dollárutalványt 5—15 százalékos en­gedménnyel, továbbá gyógyszert és ruhacsomagot Európa minden országába. Tekintse meg a LIBRERIA BUDAPEST könyveit Horváth János LAVALLE 361. E. P. 5- BUENOS AIRES . T. E. 32—8917 LAKÁS: T. E. 740 - 4103 Fogadó órák: hétköznap 11—19-ig, szombat kivételével.

Next