Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)

1961-06-01 / 4037. szám

a szovjet csapatok kivonásáról Hírek Az United Press Interna­tional genfi tudósítója egyik legutóbbi táviratában jelen­tette, hogy Kruschev rende­letére esetleg kivonják a szovjet csapatokat Magyar­­országról. A tudósító szerint Kruschev ezzel a gesztussal akarja meglepni Kennedyt a bécsi találkozón. Hozzáfűzi, hogy ezt a lehetőséget a gen­fi konferencián résztvevő kommunista delegációk ter­jesztik. Azt is megállapítja a tu­dósító, hogy Kruscher szá­mára rendkívül kínos lenne ha újabb feszültség követné a bécsi megbeszéléseket,"­­ mert ebben az esetben pozí­ciója gyengülne a szovjet kommunista pártban. A magyar forradalom le­verése után már többizben repítettek fel híreket a világ­sajtóban a szovjet csapatok kivonásáról. Legutóbb Kru­scher és Kádár tavaly őszi ENSZ-szereplése előtt jelen­tették a hírt Európából és az USA-ból egyaránt. * A magyar emigráns dip­lomácia hosszú idő óta ener­gikusan küzd azért, hogy a szovjet csapatokat eltávolít­sák Magyarországról. Hang­súlyozni kell azonban, hogy — bár materiális és pszichi­kai szempontból is jelentős tehertől szabadulna meg, a magyar nép — a szovjet csa­patok kivonása egymagában , nem elegendő, mert egyrészt a Varsói Paktumba kapasz-l kodva, a szovjet és a környe­­ző kommunista államok csa­patai bármikor visszatérhet-, nek Magyarországra s ezen­, kívül, továbbra is kézben tartanák a hatalmat Magyar­­országon a szovjet katonai­szervek és a szovjet­ kom­mu­­nista titkosrendőrség. Ara: 10.— peso, 1961 junius 1. Délamerik­­ai MAGYAR( O. DE CORREO 1483 T. E. 31 Retiro) 2819 XXXIV. évfolyam - 4037. szám - Csütörtök Dirección y Administración: LA VALLE 361 — Ba. AIRES B Bécs nem lesz, új München: Kennedy nem esernyővel megy Münchenbe — TÉVEDNEK AZOK, akik azt gondolják, hogy Kennedy esernyővel megy az osztrák fővárosba, Bécs nem lesz egy új München — írta egy kitűnő argentin publicista a bécsi találkozó­ról. — Nyugat nem hátrál­hat már egyetlen lépést sem s unja, hogy a Szovjetunió propagandára használja fel a nemzetközi csúcskonferen­ciákat. Kennedy nem hagy­ja Kruscher kezében az ini­­ciatívát, hogy mint Eisenho­wer, visszavonulásra kény­szerüljön. Azt hisszük in­kább, hogy ezen a világpo­litikai sakkmérkőzésen Ken­nedy lenáiti akcióba az első sakkfigurát, méghozzá nem az esernyője hegyével. Azt is hozzátette az argen­tin publicista, hogy Truman már régen megmondta: az erő és az elszántság nyelve az egyetlen, amit pontosan megértenek az oroszok. Ken­nedy ezen a nyelven fog be­szélni Kruschevvel. KENnEDY, az USA elnö­ke június első napjaiban az osztrák fővárosban találko­zik Kruschevvel, a Szovjet­ Unió diktátorával. A talál­kozó híre meglepetésszerű­en került nyilvánosságra,­­ mert Kennedy az amerikai elnökválasztási harc során és megválasztása után is még azt hangoztatta, hogy nem híve az elsietett csúcskonfe­renciáknak. A meglepetést még fokoz­ta, hogy az amerikai elnök a brit és francia kormányfő ki­kapcsolásával találkozik Kruschevvel. A szovjet diktátornak már régtől fogva egyik célja volt hogy közvetlenül tárgyalhas­son a másik világhatalom, az USA elnökével és ezáltal a Szovjetunió egyenrangúsága külsőleg is kifejezésre jus­son. Igaz, hogy Eisenhower elnökkel szintén a nyugati szövetségesek jelenléte nél­kül tárgyalt, ennek azonban akkor más jellege volt. —­­Kruscher látogatóban volt az USA-ban s így nem csúcs­találkozóról, hanem szemé­lyes informatív megbeszélés­ről volt csak szó. AZ AMERIKAI és a világ­sajtóban ellentétes vélemé­nyek jelentek meg arról,­­­mi tette szükségessé ezt a találkozót, illetve miért vál­toztatta meg Kennedy ere­deti elhatározását. Különö­sen vitatják amerikai lapok,­­vajon megfelelő-e az idő­pont most, amikor a kubai vállalkozás kudarcot vallott és a nyugati politika Laos­­ban is nehéz tűzpróbának van kitéve. Kennedy elnök támogatói ezekre a kifogásokra azt vá­laszolják, hogy a fiatal el­nök éppen ezért tartja szük­ségesnek a kettős cúcstalál­­kozás sürgős megtartását.­­ Kennedy elejét akarja ven­ni annak, hogy a kubai vál­lalkozás sikertelensége és a laosi események Kruscher­­ben azt az érzést keltsék, hogy Amerika gyengeség­ periódusban van és így to­vábbi vakmerő vállalkozá­sokra az időpont most ked­vező lehet. Az elnök fel akarja vilá­gosítani Kruscevet, hogy az USA a valóban döntő jelen­tőségű ütközőpontokon, így például Nyugat-Berlinben, vagy Dél-Vietnamban nem hajlandó hátrálni, tehát min­den kommunista kísérlet vég­zetes következményekkel jár­hat. Amellett a hírek sze­rint Kennedy színvallásra akarja kényszeríteni Kru­­schevet:­­ akar-e valóban atomegyezményt kötni, vagy sem? A genfi atomkonferencián a Szovjetunió lehetetlen kö­vetelésekkel állt elő, többek között azt kívánta, hogy az atomkísérleteket ellenőrző nemzetközi bizottság minden akciójánál a Szovjetuniónak vétójoga legyen. Kennedy közölni fogja Kruschevvel: amennyiben a Szovjetunió józan megegyezésre nem haj­landó, Amerika kivonul az atomkonferenciáról és újra megkezdi az atomkísérlete­ket. AZ AMERIKAI-szovjet tár­gyalások küszöbén Kennedy több olyan politikai elhatá­rozást jelentett be, illetve hajtott végre, amelyekkel az oroszok felé világossá akar­ja tenni, hogy sem engedé­kenységről, sem gyengeség­ről a Nyugat politikai veze­tésében nincsen szó.­­ Az amerikai elnök Kanadában tett látogatása alkalmával az ottawai parlament két házá­nak együttes ülésén han­goztatta, hogy meg kell erő­síteni az Atlanti Szervezet ütőképességét a hagyomá­­nyos fegyverkezés terén is. Amerika növelni kívánja haderejének mozgékonysá­gát és modernizálja a had­sereg felszerelését. Fenntart­ja Európában állomásozó haderejének létszámát s gon­doskodik arról, hogy atom­fegyverek álljanak rendelke­zésre az Atlanti Szövetség tagállamainak is. Amerika Poláris-rakéták­kal felszerelt öt atomtenger­alattjárót bocsát a NATO rendelkezésére és ezeknek számát később még növelni fogja. Ezenkívül fontolóra veszik egy rakétákkal fel­­­­szerelt tengeri NATO-alaku­­lat létesítését is, amely több­­ állam közös ellenőrzése alatt­­ állna. Az elnök hangoztatta, hogy Európa védelme elvá­laszthatatlan az amerikai kontinens védelmétől. AZ AMERIKAI felfogást tükrözi az a nyilatkozat, a­melyet Kissinger, Kennedy elnök nemzetvédelmi tanács­adója tett Bonnban. Szerin­te a NATO konvencionális fegyverekkel felszerelt jelen­legi hadereje nem elegendő arra, hogy kivédje a kom­munista hadseregek táma­dását. A helyzet akkor sem vál­tozik, ha 1963-ig felállítják az Atlanti Szövetség har­minc hadosztályát. Éppen ez­ért a Nyugatnak be kell vet­nie nukleáris fegyvereit is Európa megmentésére, még akkor is, ha a kommunisták támadásukat csak úgyneve­zett konvencionális fegyve­rekkel indítják meg. Ugyancsak hasonló érte­lemben foglal állást Ade­nauer nyugatnémet kancel­lár, aki Nürnbergben egy választási gyűlésen beszédet mondott. Kijelentette: szük­ségesnek tartja, hogy a NA­TO keretén belül a német alakulatok is rendelkezze­nek nukleáris fegyverekkel, mert különben nem tudnak egyenlő feltételek mellett küzdeni szovjet támadás ese­tén. HASONLÓ felfogást nyil­vánított többször is Strauss nyugatnémet védelmi minisz­ter, aki közben fontos meg­beszélést folytatott Messmer francia nemzetvédelmi mi­niszterrel a NATO-csapatok felfegyverzésének racionali­zálásáról. A két miniszter megállapodott abban, hogy kétféle harckocsimodellt gyártanak, egy német típust amelyet brit fegyverekkel szerelnek fel és egy francia típust, amelyet francia fegy­verekkel látnak el. Mindket­tőt kipróbálják és a legsi­kerültebb típust rendszeresí­tik az atlanti haderő európai alakulatainál. Elvi megállapodás jött lét­re, hogy egy francia talál­mány alapulvételével közös francia - német - brit radar­­rendszert építenek ki.­­ A francia kormány kifejezte hajlandóságát, hogy bekap­csolódik abba a közös repülő­gépfejlesztési kutatómunká­ba, amelyet brit és német gyárak és szakemberek kezd­tek el. Egy semleges ország a hidegháborúban ­an?­ Május 25. a Teatro Colónban Argentina­ nemzeti ünnepé­nek ezúttal is a Teatro Co­lón nyújtotta a legfénye­sebb keretet. A nézőtér­­ egyike a legszebbeknek és nagysága ellenére a leginti­mebbeknek a világon , ezer és ezer villanylámpa ragyo­gásában fürdette aranykere­tekbe foglalt bíborát. A pá­holyokban és a földszinten az ország vezető körei: mi­niszterek, kormányzók, ge­nerálisok és hellyel-közzel a külföldi diplomaták.­­ Az urak frakkban, uniformisok­ban, amelyek szinte roskad­­nak az érdemrendek és a sujtások csillogó anyagától, s velük és mellettük Asszo­nyok és lányok, szépek, ele­gánsak, vakító ékszerekkel s nem kevésbé vakító szemek­kel, meghatva néztük az ün­nepi örömöt Argentína füg­getlenségén — s mint a zsol­­táros a babiloni vizeknél, — sóhajtva gondoltunk a hazai földre. Az ünnepi előadás előtt a főváros De Falla zenei kon­zervatóriumának növendé­kei énekelték el a Himnuszt, amelyet a Fővárosi Filhar­monikus Zenekar kísért: a közönség együtt énekelte a nemzeti dalt a zászlókkal dí­szített színpadon felsorako­zott énekkarral. A lelkes taps és éljenzés percekig tar­tott. Az ünnep és a megjelent előkelőségek tiszteletére a színház baletteket adatott elő tánckarával. Csajkovsz­ky zenéjére a Hattyúk Ta­vát, Brahms muzsikájára a Choreartiumot táncolta Ta­mara Grigorieva jól ismert betanításával a Teatro Colón balettkara, a régi szereposz­tásban s a megszokott ügyes­séggel. A táncokat kisérő Fővárosi Filharmonikus Ze­nekart a kitűnő magyar kar­mester, Kinszky Róbert di­rigálta ,akinek minden sze­replése a zenekar élén újabb bizonyítéka kivételes tehet­ségének. (I.-né M. M.)

Next