Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)
1961-06-01 / 4037. szám
1961 június 1 délamerikai magyarság". 5. oldal FERCSEY JÁNOS RIPORTJA: ■i Őrjárat Quitoban, Ecuador fővárosában — Nincs szerencsénk a konferenciával — mondják a quitoiak az utasnak, aki kiszáll a gépből Ecuador fővárosának repülőterén. — Pedig már nagyon vártuk, hogy felfigyeljenek ránk az egész amerikai kontinensen. Erre alkalmat adott volna a konferencia... öt évvel ezelőtt határozták el az amerikai kontinens vezető diplomatái, hogy a XI. Pánamerikai Konferenciát Quitoban rendezik meg. Azóta háromszor halasztották el a konferencia megnyitását. Először 1960. márciusát jelölték ki a konferencia dátumául, majd 1961 márciusát s végül 1961 május 24-ét, s most bizonytalan időre újra elhalasztották a konferenciát. RUMINAHUI ÉS SEBASTIAN BE BENALCAZAR VAROSA1 Az Amerikai Államok Szervezete általában négy-öt évenként rendez egy nagyszabású kongresszust, amelyen az amerikai kontinens államai megvitatják és a lehetőség szerint elrendezik Észak-, Közép- és Délamerika problémáit. A tizenegyedik konferenciának fő célja az lett volna, hogy megállapítsák, milyen formában használják fel Latin-Amerika gazdasági gépezetének fejlesztésére azt az 500 millió dollárt, amit az USA kormánya az amerikai testvérországok rendelkezésére bocsát. A halasztás fő oka kétségkívül a kubai helyzet. Kubával, addig hét latinamerikai ország szakította meg a kapcsolatokat s a feszültséget csak fokozta az a körülmény ,hogy Fidel Castro egyre szorosabb kapcsolatba lépett a Szovjetunióval. — Ilyen légkörben nehéz lett volna a nagyjelentőségű gazdasági segélyprogramról tárgyalni. Valószínű, hogy külön konferencián vitatják meg a gazdasági problémákat s egy másik konferencián határozzák meg az amerikai kontinens népeinek állásfoglalását Kubával kapcsolatban. Quito tropikus övezetben fekszik, de a városban nincs trópusi hőség, mert 2760 méter magasban, a Cordillerák egyik festői völgyében épült Sebastian de Benalcazar, a híres conquistador, Francisco Pizzaro alvezére alapította Quitot, több mint négyszáz év előtt, a régi Quito, a shyrue-indiánok városa helyén. Quitót porig égette Rumiñahui, a legendáshírű indiánvezér, amikor harcosaival visszavonult a hódító spanyolok elől. A PICHINCHA, A SZABADSÁG HEGYE Quito mellett emelkedik a felhők magasságában a Pichincha-hegycsúcs, Ecuador Szabadság-hegye, ahol Antonio José Sucre tábornok, a felszabadító Simon Bolívar egyik hadseregparancsnoka tönkreverte a spanyolokat 1822 május 24-én s így kivívta az ország függetlenségét. Ecuador fővárosának 350 ezer lakosa van. Amikor az ember a repülőtérről a városba érkezik, azt hiheti, hogy visszakocsizott a múltba. Zeg-zugos ,meredek, keskeny utcák hálózzák be a várost s az épületek nagyrészét a koloniális kor stílusában építették. Indián nők járnak az utcákon, mezítláb, s kisgyermeküket kendővel a hátukra kötik; ruhájuk szegényes, de annál tarkább, hosszú copfot viselnek, fejükre “szamárpocak”-férfikalapot raknak s fülükben csillogó üveggyöngyök lógnak. Az elnöki palota is régi, stílusos, koloniális épület, de az épülettel szemben a régi árkádok alatt kis padokra és a földre teszik lá áruikat az ecuadoriak, mint otthon a hetivásáron. Este az árut batyuba rakják és szamárháton hazakocognak. Az elnök Dr. José Maria Velasco Ibarra, akit az elmúlt harminc évben negyedszer választottak meg elnöknek mindig szabad választás útján ,más periódusban, 4—4 évre. Velasco Ibarra a magyarok nagy barátja. Hoszszabb ideig élt Montevideoban és Buenos Airesben — a felesége argentin nő — és a Rio de La Plata két nagyvárosában sok magyarral találkozott Munkatársunk is megismerte Buenos Airesben s egy alkalommal Velasco Ibarra exkluzív nyilatkozatot adott a kommunizmusról a Frente Común című buenosairesi hetilapban, hangsúlyozva, hogy az egész világ morális kötelessége a magyar népet segíteni a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és az igazi demokráciáért folytatott küzdelmében. ECUADORAZ AMAZONAS ORSZÁGA! ... ■ - í Ecuadornak egyébként nagy problémái vannak. A lakosság 77 százaléka indián és mesztic, kisebb részben néger, igen sok köztük az analfabéta. Ecuadornak elsősorban iskolákra, kórházakra és sokkal jobban kiépített úthálózatra van szüksége. Ehhez kér segítséget s ezt valószínűleg meg is kapja az USA-tól ,a latinamerikai segélyprogram keretében. Ezüst-, réz-, ólom-, sőt aranybányák is vannak az országban. Quitoból indult el egy kis csapat, négyszáz évvel ezelőtt, El Dorado felfedezésére. — El Dorado-t ugyan nem találták meg, viszont felfedezték az Amazonast és végighajóztak a hatalmas folyón. Az ecuadoriak nagyon büszkék erre a felfedezésre. — Ecuador es un país amazónico — Ecuador az Amazonas országa — ezt a feliratot olvashatja az ember Quitoban a házak falán, sőt a levélborítékokon is. A HOTEL QUITO ÉS A KONGRESSZUS PALOTAJA A régi Quitoban ké hipermodern épületet is talál az utazó. Az egyik a Hotel Quito, egy új, interkontinentális szálloda ,amelynek az építési költségei meghaladták a hárommillió dollárt. Az ecuadori kormány fektette be az építkezésbe ezt az összeget. Ebben a szállodában fogják majd elhelyezni a Pánamerikai Konferencia idején a politikusokat és a diplomatákat. A hotel éttermének neve: “Techo del Mundo” — A világ teteje. A távolban a Tumbaco gyönyörű völgyét látja az ember és a Cayambét, egy hóval fedett hegycsúcsot. A másik modern épület a Palacio de los Legisladores a kongresszus épülete, mely a Pánamerikai Konferencia székhelye lesz. Bennünket a konferencia kijelölt főtitkára, Alberto Coloma Silva fogad a kongresszusban. Végigmegyünk a márványból és üvegből épített termeken A nagyterem a newyorki ENSZ-gyűlésteremhez hasonlít, modernségében és méreteiben is. Modernek és praktikusak a bizottsági termek is A sajtóosztályon már sok a munka, a sokszorosító termekben húszezer példányban készül minden szöveg, amire szükség lesz majd a konferencián. — Mi felkészültünk a konferenciára — mondja Colonia Silva, akit egyaránt jól ismernek a diplomácia és a művészetek világában, mert Ecuador egyik vezető diplomatája s egyik legkiválóbb festője is, aki sok díjat is nyert már párisi tárlatokon. — Bármelyik percben megkezdhetjük a konferenciát. ECUADOR ÉS AZ “AMERIKAI NOBEL-DÍJAK” Az ecuadori kormány néhány hónappal ezelőtt díjat alapított, amit sokan az amerikai kontinensen Nobel-díjnak neveztek el. Benjamin Carrión, a Casa de la Cultura, az ecuadori kulturközpont elnöke azt javasolta, hogy mivel a Nobel-díj kiosztásakor nem méltányolják eléggé a latinamerikai szakemberek érdemeit, külön az amerikai kontinens számára alapítsanak egy díjat, amely a Nobel-díjjal felér. Velazco Ibarra elnök támogatta a tervet és ő jelentette be, hogy minden ötödik évben, május 24-én, az ecuadori függetlenségi napon kiosztják az Ecuadordíjakat. A Premio Bolivárt, a Premio Maldonadot és a Premio Montalvot az az államférfi, tudós, illetve művész kapja, aki a legeredményesebben dolgozott az amerikai kontinens népeinek érdekében. A díjakat, amelyeknek összege ,egyenként, tízezer dollár, egy latin- és északamerikai szakemberekből összeállított bizottság adja át a kiválasztottaknak. MAGYAROK ECUADORBAN Vannak-e Ecuadorban magyarok? Természetesen itt is vannak, éppúgy, mint Amerika minden országában A quitos estilap, az Ultimas Noticias címfelirata mellett minden nap közli “Al Horváth” hirdetését. Horváthnál, aki Nyitra környékéről származik és az USA-n keresztül került Ecuadorba, lehet venni Ecuadorban a legjobb műszereket, gépi berendezéseket, villanyfelszerelési cikkeket. Él az országban egy Szene nevű szabadságharcos is, aki ecuadori leányt vett feleségül és Quitoban lakik. Ezenkívül még négy magyar él Ecuadorban. Két héttel korábban érkezett Guayaquilba, Ecuador legnagyobb városába — félmillió lakosságú kikötőváros a Csendes Óceán partján — két világhírű teniszbajnok: Pancho Segura Cano és Alex Olmedo. Érdekes, hogy az ecuadoriak a nemzetközi sportversenyeken gyengén szerepelnek, de teniszben két ilyen kiváló bajnokot adtak a világnak. Valóságos diadalmenetben kisérték végig Guayaquil utcáin Panchot és Alexet. Itt meg kell említenünk, hogy Pancho Segura Cano edzője évekig Széles János volt, a régi magyar ökölvívó Európa-bajnok, ki Buenos Airesben él. A magyar forradalomnak nagy visszhangja volt Ecuadorban is. Az El Comercio, a legnagyobb quitoi lap heteken át oldalas cikkeket közölt a magyar forgalomról. A lap főszerkesztője, Jorge Mantilla Ortega, a Sociedad Interamericana de Prensa — az amerikai kontinens nagy újságírószövetsége — egyik vezetője, jól ismeri a magyar problémákat. A MEXIKÓI SZOVJET NAGYKÖVET ECUADORBAN Ecuador iránt az utóbbi időben nagy érdeklődést mutat a szovjet diplomácia. Ecuador nincs diplomáciai kapcsolatban a Szovjetunióval és a kommunista blokkal, viszont gyakran érkeznek Quitoba hívatlan vendégek a vasfüggöny mögül. — legutóbb itt járt a mexikói szovjet nagykövet és a CTK nevű csehszlovák hírügynökség vezetője. A csehszlovák újságírók ellátogattak az El Comercio szerkesztőségébe. Ott megkérdezték tőlük: mit tudnak Magyarországról, kivonultak-e már onnan a szovjet csapatok s mikor rendeznek szabad választást akat Magyarországon? .. .Pár nap alatt nem lehet felfedezni az országot, de meg lehet ismerni egy várost s a lakosság különféle rétegeinek véleményét és életét. Meg kell állapítani, hogy a négy és félmillió lakosú Ecuador kétségkívül a kontinens legelmaradottabb országa — gazdasági tekintetben. Ennek az országnak tőkére van szüksége, hogy gyorsabb ütemben kitermelesse az Andesek ásványkincseit s utak, iskolák, kórházak építésével fellendítse az ecuadori népet a fejlettebb délamerikai országiak színvonalára. A CHIMBORAZO FÖLDIT Amikor elhagyjuk Ecuadort, a Chimborazo, az Andesek hegyláncának egyik legnagyobb csúcsa — csaknem hétezer méter magas — felett repülünk el. A chili földrengés Ecuadoron is végighullámzott és Chimborazo provinciában jelentékeny károkat okozott. Az ecuadori kormány nagyobb összeget fordított a károk helyreállítására. — Innen a magasból már nem látni az emberket, csak a kopár, szilvás hegycsúcsokat. Quito már messze elmaradt a hegykoszorú mögött. De már tudjuk, hogy ott is sok barátunk van s reméljük, hogy a mostani 500 milliós északamerikai segélyprogram keretében gyors ütemben folytatódik Ecuador fejlődése.. S mi nem felejtjük el az ecuadori parlament egyik képviselőjének szavait, aki így beszélt: — Az Egyesült Nemzetek Szervezetében Ecuador minden alkalommal a magyar ügy mellett szavazott. Ebben a tekintetben nem lesz semmiféle változás a jövőben sem. A mi népeink között nagy különbségek vannak, etnikai téren s a kultúra fejlettsége szempontjából is, de egyformán gondolkodunk a szabadságról és a demokráciáról. Mi szegények vagyunk, de szabadok. S megértjük a magyarokat, mert mi is éltünk gyarmati sorban. Magyarország népe mindig számíthat Ecuador szolidaritására. Moszkva Afrikán keresztül akarja oldalba támadni Európát Különböző afrikai államokból érkező hírek ismét bizonyítják, hogy milyen nagy mohósággal igyekeznek a kommunista tömbhöz tartozó államok diplomáciai miszsziókat a függetlenné vált afrikai országokban felállítani. Somália fővárosában eddig mintegy 50 szovjet “diplomata” érkezett meg. Mivel nem képesek megfelelő lakásokat találni nagyszámú követségi alkalmazottaik számára, külön háztömböket béreltek ezeknek az elhelyezésére. Mogadishu, Szomália fővárosa, úgy látszik a kínaiak számára is érdekes gócpontnak mutatkozik. Hogy diplomáciai sikereket érhessen el Peking ebben az új néger államban, több ösztöndíjat ajánlott fel Szomáliai diákok számára a kínai kormány. Mint a múlt is bizonyítja, a kínaiak nagy súlyt fektetnek afrikai fiatalok Pekingbe való csalogatásárt, hogy ott ezeket a kommunista forradalom számára megnyerjék és megfelelően kiképezzék. Ugyanekkor az afrikai szárazföld másik oldalán az új Mali köztársaságot igyekeznek a kommunista államok elárasztani diplomáciai képviseleteikkel. A Szovjetunió, Vöröslína és Csehszlovákia már felállították nagykövetségeiket az új állam fővárosában, Bamakóban. Bulgária , Magyarország, Mongólia és Lengyelország most folytatnak tárgyalásokat a Mali-i kormánnyal, hogy ők is felállíthassák diplomáciai képviseleteiket ebben az országban. Csehszlovákia nemrégiben egyezményt írt alá Mali kormányával, mely szerint az ország hírügynökségét és sajtóját fogja megszervezni. Nagy létszámú kommunista diplomáciai missziók működnek Guinea fővárosában, Conakryban is. Hasonló a helyzet Ghánában és Togo fővárosában, Loméban. Miközben a nyugati hatalmak diplomáciai képviseletei ezekben a kis afrikai államokban néhány személyből állnak, a kommunista kormányok oly nagy létszámú diplomáciai személyzetet küldenek ide, a hogy a kérdés jogossá válik, vajon hol húzódik itt a határ a diplomáciai és szubverzív tevékenység között. Nigéria esetében, ahol a közeljövőben fog Moszkva Lagosban nagykövetséget felállítani, a bennszülött hatóságok csak azon feltétellel egyeztek bele a diplomáciai kapcsolatok felvételébe hogy a szovjet nagykövetség létszáma nem fogja túlhaladni a 10 főt. Nigériának ez az óvatossága kétségkívül arra az aktív szovjet tevékenységre vezethető vissza, melyet Moszkva az ország függetlenségének kikiáltása után propagandisztikus vonalon kifejtett. A kormány valószínűleg emlékszik még a Szovjet Unió kommunista pártjának hivatalos lapjában, a Pravda-ban múlt év november 19-én megjelent és a moszkvai rádió által Nigéria felé sugárzott cikkére, amelyben a Kreml melegen helyeselte a helybeli ellenzék államosítási terveit a nigériai iparra és mezőgazdaságra vonatkozólag. Ugyanakkor a Pravda a szovjet kormány azon óhajának is kifejezést adott, hogy a két állam között mielőbb létre kell hozni a diplomáciai kapcsolatokat. Erre a szovjet ajánlatra Abubakar Tafawa Balwa, Nigéria miniszterelnöke, nem nagyon sietett a válaszadással. Jellemző ,hogy azokban az államokban, ahol a keleti diplomáciai missziók létszámát a helybeli hatóságok nem korlátozzák, ezek főleg földalatti tevékenységgel és szubverzív munkával foglalkoznak. Erre példa többek között a Conakry-i szovjet nagykövetség, ahonnan az Angola felé irányuló lázítást vezetik. Az angolai felkelő csoportok és Soled Conakry-i szovjet követ között szoros kapcsolatok állnak fenn. Innen igyekeztek a kommunisták Man köztársaság vezetőit is (a volt francia Szudán) megnyerni saját terveiknek és a nyugatellenes afrikai tömbbe bevonni. Az Addis Abeba-i szovjet nagykövetség végzi Keletafrika infiltrálását. Innen építették ki a szálakat a kenyai ,rhodéziai, alanganyikai és ugandai extrém nacionalista körökhöz. Ezeket játszák ki a mérsékelt politikusokkal szemben akik országaikat ésszel és kellő előkészületek után fog (Folytatás a 6. oldalon) Írta: Taxibinger László (Bécs)