Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)
1961-10-20 / 4057. szám
Ara: 10.— peso, 1961. október 20. Délamerikai MAGYARSÁG HUNGAROS DE SUDAMERICA C. DE CORREO 1483 T. E. 31 (Retiro) 2819 XXXIV. évfolyam - 4057. szám. - Péntek. Dirección y Administración LAVALLE 361 - Bs. AIRES CINZANO OTARDDUPUY m Minden szívben egy kis Magyarországnak kell élnie! A magyar forradalom napjaiban, 1956-ban az Argentin Köztársaság akkori elnöke, Eugenio Pedro Aramburu tábornok, a forradalmi kormány feje ebben a mondatban foglalta össze az argentin nép szolidaritását a magyar szabadság ügyével: — “Minden szívben egy kis Magyarországnak kell élnie!” — Ez a mondat azóta is többször visszhangzott az argentinok és más latinamerikai népek szívében. — Most, az ötödik évfordulón, Aramburu tábornok, aki Latin-Amerika legnagyobb erkölcsi és politikai tekintélye, újabb üzenetet intéz az argentin néphez a magyar forradalommal kapcsolatban, október 23-án. (Cikk a 3-ik oldalon) . A magyar ügy a szabadság ügye Szeptember 18.-án, az ENSZ-közgyűlés megnyitásának előestéjén Buenos Airesben egy új, demokratikus szervezet lépett a nyilvánosság elé: a Comité Argentino Pro. Autodeterminación de los Pueblos, a népek szabad önrendelkezési jogáért küzdő argentin bizottság. A belvárosi City Hotelben rendezett sajtókonferencián bejelentették, hogy az Argentin önrendelkezési Bizottság vezetőségének tagjai közt olyan latinamerikai viszonylatban is jól ismert politikusok szerepelnek, mint Dr. Jorge Walter Perkins, az UCBP, a legnagyobb ellenzéki párt, a népi radikálisok egyik vezetője; Dr. Carlos A. Adrogué volt igazságügyi és nevelésügyi miniszter, szintén népi radikális képviselő; Palmiro Iloglano, az intranzigens radikális párt — Dr. Frondizi kormánypártja — képviselője; Dr. Adolfo Vicchi konzervatív szenátor; Dr. Adolfo Contré, fez argentin liberális párt képviselője; Rafael Hernández Ramirez stégiffetikálié képviselő; Rodolfo Martínez, a kérészzténydemokrata párt egyik vezetője; Dr Walter V. Constanza, a szociáldemokrata párt Buenos Aires fővárosi tanácsnoka; Dr. Eduardo Augusto García volt washingtoni követ (az Amerikai Államok Szervezete előtt); Reinaldo Pastor konzervatívpárti vezető; Juan Corral szakszervezeti vezető; Reynaldo Pastor (konzervatív) ; Hector Beítia Lagos (a La Mañana főszerkesztője); Andrés Bonafina Dorrego (rádió-riporter) s ezenkívül több szakszervezeti és diákvezér. Az Argentin Önrendelkezési Bizottság vezetői elmondották, hogy korunk egyik legfontosabb áramlata az önrendelkezési jogért folytatott küzdelem. Az önrendelkezéshez való jog az ENSZ alapokmányban is szerepel ,folyton szóba kerül nemzetközi konferenciákon, de sokan tévesen értelmezik ezt a jogot, amely kivétel nélkül minden népet megillet. A Bizottság vezetői kijelentették, hogy minden diktatúrát, bármilyen előjelű legyen is az, elutasítanak s azért küzdenek, hogy a világ minden képe szabadon élhessen önrendelkezési jogával. Meg kell jegyeznünk, hogy Dr. Perkins és Dr. Adrogué, akik a bemutatkozó sajtókonferencián interjút adtak Radio Argentina, illetve Radio del Pueblo riportereinek, hangsúlyozták, hogy az önrendelkezéshez joga van Keleteurópa országainak is, elsősorban Magyarországnak, amelynek népe a háború után több ízben s legutóbb az 1956-os forradalom alatt világosan megmutatta, hogy szabad önrendelkezés formájában gyökeresen változtatna helyzetén. Mindezt azért jelentjük most, mert az Argentin Önrendelkezési Bizottság egyik tagja néhány nappal a magyar forradalom évfordulója előtt, a legnagyobb az— MONDTA Dr. JORGE W. PERKINS KÉPVISELŐ “AZ ÖNRENDELKEZÉS A NÉPEK JOGA, NEM A KORMÁNYOKÉr gentin rádióállomás, a Radio Belgrano szombat esti műsorában tizenötperces interjút adott egy ismert argentin riporternek az önrendelkezésről. Dr. Jorge Walter Perkins népi radikális képviselő beszélt a Radio Belgrano műsorában, amit az egész argentin rádióhálózat közvetített. Dr. Perkins először Magyarországról emlékezett meg, aztán a berlini, keleteurópai, kubai problémákról beszélt s végül beszámolt a Bizottság terveiről. 1956 október 23 MAGYARORSZÁG Az első kérdés, amit Peralta, a rádió riportere — aki egyben az egyik legnagyobb buenosairesi napilap munkatársa is — Dr. Perkinshez intézett, így hangzott: — Mi a véleménye önnek, képviselő úr, a magyar nép önrendelkezési jogáról? — Magyarország ügyét jelenleg kétségkívül azonosítani lehet a szabadság ügyével. Ugyanezt mondta Belgiumról volt elnökünk, Hipólite Irigoyen, amikor az első világháború alatt Belgium megszállás alatt volt s nálunk járt a belga exil-kormány követe. Korunkban sok országot tapostak le Európában és Európán kívül, de kevés helyen lobog olyan magasan az ellenállás lángja a kommunista elnyomás ellen, mint a bátor magyar nép lelkében. Felhasználom az alkalmat, hogy — bármilyen csekély is az — kifejezzem szimpátiámat és csodálatomat a magyar nép iránt, amint ezt már máskor is megtettem. Biztos vagyok abban, hogy ezt a véleményemet osztja az egész demokratikus Argentína. (Meg kell jegyeznünk ,hogy Dr. Perkins már máskor is felemelte szavát a magyar nép érdekében, legutóbb mintegy másfél év előtt, amikor határozati javaslatot terjesztett be az argentin képviselőházban annak érdekében, hogy Argentína parlamentje lépjen közbe a magyarországi parlament útján a kivégzések megszüntetése céljából. A vitában, amely négy óra hosszat tartott, felszólaltak a kormánypárti blokk és az ellenzék vezetői . Dr. Perkins javaslatát végül nagy többséggel megszavazták.) BERLIN A rádió-riporter második kérdése ez volt: — A világpolitika középpontjában most Berlin problémája áll. Hogyan ítéli meg képviselő úr Berlin helyzetét? — Elmondtam, hogy Magyarország ügye az elnyomással szemben az ellenállást jelenti. Keletnémetország szovjetkommunista megszállása és Berlin kettéhasítása az a probléma, amit a kommunista imperializmus gördített a világbéke útjába. A német probléma univerzális jellegű s be kell látnunk, hogy a küzdelem a kommunizmus terjeszkedése és a szabad világ ellenállása közt folyik; a hidegháború — amely háború — és a mindenáron való béke vágya közt; ha a béke csak egy óhaj, s nem több, akkor lassan meghátrál a hidegháború előtt ,ami jelentős tényező. Ebben az esetben a német problémát nem lehetne megoldani: Keletnémetország elveszne Nyugat számára s Berlin továbbra is kettéhasadna. (Folytatás a 6. oldalon)