Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)

1961-03-02 / 4025. szám

CINZANO *3» m O. DE CORREO 1483 T. E. 31 Retiro) 2819MAGI ARSAG XXXIV. évfolyam - 4025. szám - Csütörtök Dirección y Administración: LA VALLE 361 — Bs. AIRES A „mártír" Lumumba és a budapesti rádió (FEO A budapesti rádió február 13-i és folyamatos adásai, követve a szovjet pro­paganda vonalat, elégtételt, sőt megtorlást követelnek Lumumba haláláért. A sza­bad világ megdöbbenése Lu­mumba halála felett érthető mert az emberi jogok tiszte­letben tartása mindenkire kötelező, mely szerint senkit sem lehet megfelelő tárgya­lás és ítétet nélkül megbün­tetni. Viszont a szovjet és a vasfüggöny mögötti kom­munista pártok tiltakozásá­nak és fenyegetésének sem­mi erkölcsi alapja nincs; ők nemcsak nem tartják tiszte­letben az emberi jogokat, de agresszíven és folyamatosan megszegik. Nagy Imrét, Ma­léter Pált és kb. 25000 ma­gyar szabadságharcost kellő tárgyalás nélkül ítéltek ha­lálra és végeztek ki. — A Szovjetunióba deportált fia­talok közül alig tértek visz­­sza. Bibó István és társai ma is még börtönben vannak. — Mindszenty hercegprímás személyes szabadságának, — sőt életének veszélyeztetése nélkül nem tudja elhagyni az amerikai követséget. Mindezeket a szovjet kor­mány és a magyarországi kommunista párt szemreb­benés nélkül hajtotta s hajt­ja végre. Viszont a szabad vi­lág is tanulhatna valamit a szovjet taktikából. Nagy Im­re, Maléter Pál és a sok sza­badságharcos halálakor sem a Biztonsági Tanács, sem az ENSZ közgyűlése nem tartot­tak rendkívüli ülést. COÑAC OTARD DUPUY Mit várhatunk Kennedyről ? John Kennedyről, a 43 éves elnökről viszonylag keveset tud a világ. Milliomos család­ból származik, de a szakszer­vezetek segítségével győzött; katolikus, de a Harvard-egye­tem baloldali-liberális szel­lemét képviseli; évei számát tekintve fiatal, de intézkedé­seiben érett,­­ belpolitikai céljai Roosevelt terveire em­lékeztetnek, külpolitikai el­képzelései azonban az egy­értelmű amerikai fölény di­namikus helyreállítására irá­nyulnak; az USA új elnöke sokféle látszólag ellentmon­dó irányzatot egyesít magá­ban. Kormányzásával a világpo­litikának merőben új szaka­sza kezdődik.Eisenhower jó­­szándékú, de főként Dulles halála óta deffenzív diplomá­ciáját cselekvő külpolitika váltja fel. A változás első je­lei érezhetőek. Helyzetkép vázlatosan Az USA ereje csorbítatlan de az új elnöknek sok ne­héz kérdéssel kell megbir­kóznia. Ha listát készítenénk a különböző problémákról, talán a következő eredmény­re jutnánk: Belpolitikai téren: az álla­mi betegbiztosítás megvalósí­tása, az iskola­rendszer kor­szerűsítése, a négerek egyen­jogúságának kivívása, az ala­csonyabb bérek emelése, a farmerek termelési többleté­nek elhelyezése, az alapanyag kutatás állami támogatása. Külpolitikai kérdések: az állandó szovjet agresszió, a kommunista Kína helyzete, az ellenőrzött leszerelés, az­ elmérgesedett helyzet Ber­linben, Kongóban és Laos­­ban, Algírban, Kubában, és Vietnamban, a rakéta-kuta­tás fellendítése, a semleges államok állásfoglalása,­­ a diplomácia általános reform­ja stb. Eszközök és célok Ami a külpolitikát illeti: az új elnök fokozni akarja Amerika gazdasági és kato­nai erejét és megújítani az amerikai diplomáciát. A diplomácia reformját Kennedy azzal kezdte, hogy megerősítette tisztségében Allan Dullest, az amerikai titkosszolgálat vezetőjét és Edgar Hoovert az FBI élén. Csúcstalálkozók helyett visszatér a hagyományos tit­kos diplomácia fokozott fog­lalkoztatásához. A korszerű eszközök oly elképzelést szolgálnak majd, amely lényegesen különbö­zik a republikánus kormány elgondolásától. Az eddigi je­lekből úgy rémlik, Kennedy három területnek kíván kü­lönös figyelmet szentelni, — ezek: a szovjet—kínai vi­szony, a volt gyarmati s ál­talában a semleges államok helyzete, Németország és fő­leg Berlin. Kennedy külpolitikájának középpontjában a volt gyar­mati országok sorsa áll. Az új elnök szerint a világ sor­sa az afrikai és ázsiai álla­mokban és Latin-Ameriká­­ban dől el, ezért gigantikus méretű gazdasági és kultu­rális segély­programot kí­ván megvalósítani s legjobb diplomatáit ezekre a terüle­tekre küldi. Az új elnök Al­­gir ésszerű függetlenségének hive. Németországot illetően az új elnök az eddiginél dina­mikusabban akarja folytatni Eisenhower és Dulles határo­zott politikáját. A Frankfur­ter Allgemeine Zeitung hír­­magyarázója úgy tudja hogy Kennedy, első amerikai el­nökként, esetleg látogatást tesz Nyugat-Berlinben. Az eddigi nyilatkozatokból az következik, hogy Amerika semmilyen körülmények kö­zött sem fogja feladni Ber­lin szabadságát s tovább erő­síti majd az Északatlanti­ Szerződés katonai erejét. Von Brentano volt az első külföldi külügyminiszter, a­kit fogadott. Új lehetőségek az elnyomott népek előtt ! Az amerikai külpolitika megújulása Közép- és Kelet Euróában is új helyzetet teremthet. Mind Nixon,­­ mind Kennedy hangsúlyoz­ták, hogy “a leigázott kelet európai népek kérdését meg kell oldani.” Valószínű hogy az új amerikai kormány in­tenzívebb kapcsolatokat ke­res majd egyes keleteurópai kormányzatokkal, hogy köz­vetlenül is hozzájáruljon a helyzet fokozódó liberalizá­lásához, a szabad gondolat terjedéséhez. Kennedy, aki a­­semleges államoknak és a semlegességi irányzatoknak oly nagy fontosságot tulajdo­nít, alighanem baráti vi­szonyt teremt Jugoszláviá­val és megerősíti az ameri­kai—lengyel kapcsolatokat. Az amerikai diplomácia erő­feszítései a jövőben arra irá­nyulhatnak, hogy a Szovjet­ Unió vonja ki csapatait Ma­gyarországról, hogy Belgrád után Varsó, Prága és Buda­pest is katonailag semleges­sé váljék és hogy ekként reá­lis utat találjon a közép-eu­rópai helyzet evolúciójára. A módosított Rapacki-terv, a­mely hasonló célokat követ, ismét tárgyalásra kerülhet. Ha Ázsiában és Afrikában a semleges államok a szabad­ság életformáját választják, ha Németország egyesítése az Atlanti Szerződés gyengí­tése nélkül megvalósulhat, ebben az esetben az elnyo­mott közép- és keleteurópai államokban megszűnhet a szovjet diktatúra. A szovjet hódoltság vége természetesen nem jelenti még egyúttal a szabadság megvalósulását, de megköny­nyítheti a életet, erősítheti a függetlenségi törekvéseket s kedvezhet bizonyos­­ semle­gesség kialakításának. Nyugateurópa és Amerika katonai szövetsége Kennedy elnök hivatalba­­lépésének külpolitikai “mé­zeshetei” lassan végetérnek és a világ — s benne elsősor­ban Moszkva — rájön, hogy az új amerikai kormánynak korántsem az a célja, hogy a világkommunizmus útját a jövőben egyengesse... Ken­nedy ugyan igyekszik rátér­ni a “nyugodt diplomácia” útjára s ez látszólag a kom­munistákkal való normális kapcsolatot jelenti, másfelöl azonban nagyon is nyugtalan sietséggel fegyverkezik.­­ S emiatt a kommunisták azok, akik nem tudnak sokáig a “nyugodt diplomácia” útján haladni. Kennedy többször is ráirá­nyította a figyelmet a NATO jelentőségére, legutóbb pe­dig külön bizottságot is fel­állított az USA NATO-kap­­csolatainak átdolgozására. A bizottságot Dean Acheson volt külügyminiszter,­­ az amerikai demokrata párt el­ső számú külpolitikai szak­­tekintélye vezeti. Két politika A Fehér Házhoz közelálló kommentátorok egyike ezzel kapcsolatban azt írta, hogy Kennedy külpolitikája két vonalat követ :1. Tovább ve­zeti az amerikai diplomáciát az adott helyzetben IRusie ve­zetésével és az “alkudozók”, Stevenson, stb közreműködé­sével). 2. Kidolgozza az új NATO-politikát (Acheson ve­zetésével) hogy adott pilla­natban az egész diplomácia erre a vonalra álljon át. John Foster Dulles megjó­solta, hogy az USA egy idő után kénytelen lesz lazítani ENSZ-kapcsolatain és szű­­kebb körben keresni érdekei védelmét. Erre készül fel — a jelek szerint — a kettős Kennedy-politika Acheson vonala. Az USA ma még védi az ENSZ-t, de az ENSZ előbb­­utóbb egyszerűen használha­tatlan lesz :kis terrorista cso­portok intrika-arénája, sem­mi egyéb. Ezzel számol Was­hington — a távolabbi ter­vekben. Kicsoda Acheson? Dean Acheson politikai ar­culata nem ismerhető ki könnyen. Az utóbbi években Acheson minden megnyilat­kozása józan és bátor, sőt kifejezetten antikommunista volt (ő volt a koreai hábo­rú amerikai külügyminiszte­re is.) Alább egy 1959-ben megjelent és híressé vált ta­nulmányát ismertetjük, — a cikk a Saturday Evening Post-ban jelent meg akkor, amikor Moszkva határidőt tűzött ki a nyugatiaknak Berlin elhagyására. A téma tehát időszerű a német kér­dés és­­ a NATO problémája szempontjából s az amerikai külpolitika állhatatossága, — erkölcsi ereje szempontjából is. Spártai akarat Acheson megállapította cikkében hogy a Szovjetunió berlini terveit sem tárgya­lással, sem légihíddal többé keresztülhúzni nem lehet,­­ atomháborúba pedig nyilván nem akar bocsátkozni a sza­bad világ. Egyedül egy po­litika egyensúlyozhatja az oroszok berlini próbálkozá­sát, ha a Nyugat spártai aka­rattal a helyén marad és él berlini jogaival; ha kell,­­ nukleáris fegyverrel vág ma­gának utat Nyugatnémetor­szág és Berlin között. Ennek az elhatározásnak legfőbb bázisa pedig a NA­TO, tehát a nyugateurópai— amerikai katonai szövetség ereje legyen — hangoztatta Acheson. Ismeretes, hogy az USA nem ült fel a szovjet ultimá­tumnak, elszántan várta a berlini határidő elérkeztét s végül szovjet részről nem is történt semmi. Az esemé­nyek igazolták Achesont s azokat ,akik az állhatatos politika szószólói voltak. A Szovjetunió politikai ve­reséget szenvedett Berlin­nél, de nyilván újból meg­próbálja még a szabad világ elszántságát megtörni — Ber­linnél is, máshol is. ) Párisban újra Cziffra-láz tört ki és nagyobb, szenve­délyesebb mint bármikor. A Societé des Concerts du Con­­servatoire kíséretében tar­tott hangversenye előtt majd minden lap rászabadította a riportereket és fényképé­szeket. Pedig Parison kí­­­vül nemrégiben­­vásárolt villájában lakik. Még a ko­moly Figaro Littéraire is öthasábos fényképes cikk­ben hódolt a nagy magyar­ virtuóznak. Legutóbbi kon­certje után Clarendon, a legszigorúbb párisi zenekri­tikus azt írta, hogy meg tud­ja érteni a legendát, amely Cziffra Györgyöt dicsfény­nyel övezi, a fanatizmust is, amellyel minden hangverse­nyen ostromolják a kapukat. Cziffra a maga nemében va­lóban egyetlen a világon. Marc Pincherle, egy másik nagytekintélyű kritikus azt írja, hogy egy félszázad óta senkinek nem sikerült olyan gyorsan és olyan mértékben meghódítani Páris zenebará­tait, mint Czifferrel e egyik­nek. A France Soir idézi, hogy amikor apja, aki cim­balmos volt, munkaképtelen lett, az ötéves György frakk­ban, cilinderben állt a cir­kuszi közönség elé és min­den áriát, amelyet innen is, onnan is javasoltak, nyom­ban elzongorázott. Egyik ri­porter kinyomozta, hogy 18 éves korában nősült. A má­sik, hogy mielőtt a forrada­lom idején sikerült Beesőn jutnia, már előbb is meg­­­próbált kijutni, de a hazár­t letartóztatták. Jonaigta: Legutóbbi hangversenyén Liszt Dante Macabreját és Csajkovszkij Concertoját ját­szotta orkeszter kíséretévé". A közönség őrjöngött. A­ ze­nekritikusok egymásra lici­táltak a dicséretben, pedig amint írják, Liszt egyik leg­kevésbé szerencsés művét adta elő. De olyan életet le­helt bele, ahogy még senki­­nek se sikerült. Cziffra György négy év alatt példát­lan zenei karriert futott be Párisban, özönlenek hozzá a külföldi ajánlatok is.

Next