Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)

1961-09-28 / 4054. szám

1961. szeptember hó 28. S.!)ÉS AMERIKAI MAGYARSÁG" 3. oldal NYÍLT-TÉR Nyílt levél az argentínai magyar zsidósághoz Írta: Dr. Fábián Béla ELÉG VOLT! 1. Mindig nyíltan és mindig őszintén beszéltem a ma­gyar néphez. Mindig őszintén és nyíltan beszéltem a ma­gyar zsidósághoz, melynek 25 éven keresztül egyik ve­zetője, történelme legvégze­tesebb éveiben félelem nél­küli szószólója voltam. A Pesti Izraelita Hitközség és az Országos Izraelita Iro­da elöljáróságából én vol­tam az első, akit jutalmául harcaimnak, a nácik elvittek Auschwitzbe, onnan Oranien­burg, Sachsenhausen és Ohr­druf koncentrációs táborai­ba. Négy koncentrációs tá­borba, melyeknek emlékére megretten a lélek -Ez a négy volt a názik legrosszabb kon­centrációs tábora. Ohrdruf az utolsó, Bu­­chenwaldnak volt a büntető­­tábora. Én legalább tudtam, miért vittek el, nem úgy, mint az ártatlan milliók, kiknek egye­dül azért kellett megégni, — szenvedni, mert zsidónak születtek, hitüket nem tagad­ták meg és még vegyes há­zasságot sem kötöttek ,hogy az árja párja mentse meg őket a náci üldözéstől. Aki valaha Magyarorszá­gon élt, annak a lelkében, ha nem gonosztevő, vagy kommunista ügynök, — kell hogy megrendüljön egy húr, amikor e sorokat olvassa. 2. Nem vagyok szellemidéző, de emlékeztetnem kell min­denkit arra, hogy az Er­zsébetvárosi bombamerény­let, a csongrádi bombame­rénylet, az alföldi brigád go­nosztetteinek ostorozásában sok más derék magyar kép­viselővel együtt a legelső sor­ban harcoltam és egyedül vállaltam a harcot a legne­hezebb időkben, amikor nem Brazíliában, Argentínában és New Yorkban kellett szem­­beszállani a munkaszolgála­tosok keretlegényeivel. Az a 92 feljelentés, amelyet én a­­ munkaszolgálatos századok jelentései alapján beadtam Nagy Vilmos és Csatay hon­védelmi minisztereknek, — mind külön életveszedelmet jelentett. Nem voltak ver­senytársaim. Itt hódolattal kell megemlékeznem Nagy Vilmos volt magyar honvé­delmi miniszterről, ki a pa­naszok jó részét személyesen vizsgálta ki (most otthon nyomorog), Rőder Jenő tá­bornokról, a Nagy Vilmos ál­tal kiküldött vizsgálóbizott­ság elnökéről (odahaza nyo­morog) s Csatay honvédelmi miniszterről, ki feleségével együtt öngyilkos lett, mikor a nácik 1944 márc. 19-én el­foglalták Magyarországot. 3. Annak dacára, hogy Ma­gyarországon az egész kike­­resztelkedés elleni mozgalom­nak én voltam a feje s min­den megnyilatkozásomban 1943. és 44-ben odahaza sza­kadatlanul hangoztattam,­­ hogy a hitet életveszély árán sem szabad megtagad­ni, magyarországi szovjet la­pokban ,elsősorban a Parran­­ghi György által szerkesztett Hétfői Hírekben sorozatos cikkek jelentek meg, melyek szerint engem a newyorki St. Patrick katedrálisban Spellmann bíboros, 4000 em­ber jelenlétében, óriási ün­nepségek közepette megke­resztelt s maga Spellmann bí­boros vállalta a keresztapa­ságot. Mikor, mely napon, hogyan lehet az, hogy ilyen jelentős eseményről a new­yorki sajtó nem tudósított? — Erre a kérdésre nem volt válasz. Ezt a hírt az egyházak kormánybiztosságának fenye­getései után átvette a buda­pesti Új Élet c. zsidó fele­kezeti lap és átvette, állan­dóan közölte a buenosairesi zsidó felekezeti köntösben megjelenő, egy Glück nevű ügynök által szerkesztett nyomtatvány is. 4. Ugyanez a Hatikva című kommunista irányzatú nyom­tatvány közölte azokat a cikkeket is, melyek Halmi József, a Palam Press címü kommunista sajtóügynökség szerkesztőjének tollából New Yorkban az Egyleti Élet, a zsidó köntösbe öltözött kom­munista hetilap és a Magyar Jövő című newyorki hivata­los kommunista napilapban megjelentek. Ezek a cikkek elmondot­ták, hogy én kápó voltam Auschwitzban, a nácik besú­gója, odahaza kedvence vol­tam a szélső­jobboldalnak Ezt a két lapot azonnal be­pereltem, mikor a cikkek New Yorkban megjelentek. Engem Arthur Garfield Hayes, New York egyik leg­ismertebb zsidó ügyvédje képviselt. Ingyen, mert ne­kem nem volt pénzem a per­költségekre. Nekik volt pén­zük, ők összegyűjtöttek 20 ezer dollárt, az adományokat hivatalosan nyugtázták a Magyar Jövőben “a Fábián Béla elleni védekezés költ­ségeire”. 5, 5 évig húzták a pereket. A Magyar Jövőnek és az Egy­leti Életnek meg kellett szűn­nie. A Magyar Jövő, amely nyílt kommunista lap volt, nemcsak kijelentette, hogy minden szó, amelyet rólam írtak, valótlanság, téves in­formációk alapján írták, de a nyilatkozat közzétételére is kötelezték magukat. Az­tán meghaltak — erkölcsi rothadásban. Az Egyleti Élet, amely ugyanúgy zsidó köntösbe öl­tözött kommunista célokat szolgáló hetilap volt, mint a Hatikva, ügyvédje útján bocsánatért könyörgött, fi­zetni akart. Erre követeltem, hogy az összes vádak bíró­ság előtt tisztáztassanak. A tárgyaláson nemcsak Halmi József nem jelent meg de egyetlen tanút sem tud­tak felvonultatni, dacára a bíróság figyelmeztetésének, hogy ha legalább valószínű­síteni nem tudják, hogy jó­­hiszeműleg jártak el, nagyon súlyos lesz a büntetés. Halmi József Izraelben hir­detéseket tett közzé, melyek­ben kérte, hogy mindazok, akik Fábián Bélával együtt voltak a koncentrációs tá­borokban, jelentkezzenek. — Jelentkeztek is. Elmondot­ták, hogy velük együtt nyo­morogtam, soha nem voltam kápó, soha nem voltam be­súgó.6. A gyilkos mindig visszajár a tett színhelyére. Az a Hal­mi József, aki az Egyleti Élet és a Hatikva zsidó kön­tösbe öltözködő kommunista lapban ellenem a cikkeket írtak, eredetileg nem a kom­munistáknak dolgozott. Hal­mi József dupla kém volt.­­ Eredetileg a csehszlovák tit­kos­szolgálat számára dol­gozott. Később azonban meg­kétszerezte a vérdíjat és a Horthy-kormány kémszolgá­latának is ügynöke lett. Ez a Halmi József természete­sen szívesen látott ágense lett a kommunistáknak, akik ügynökeiket a társadalom leg­aljából válogatják mert múlt­jukat tudván, kézben tart­hatják őket. A newyorki biróság, mely­nek elnöke egy zsidó vallású bíró volt s a tárgyalás, mely­re nemcsak tanút nem tu­dott felvonultatni a “newyor­ki Hatikva”, az Egyleti Élet, de még maga a kiadó sem jelent meg a tárgyaláson, a newyorki bíróság az Egyleti Élet szerkesztőit, nyomdáját és kiadóit 100.000 dollár pénz­bírságra és 34.000 dollár költ­ségre - kamatra ítélte. Az Egyleti Élet azonnal megszűnt. 7. A r­ágalom azonban a Ha­tikva hasábjain életben ma­­radt. New Yorkból a Hatik­­vát elérni sem bíróilag, sem közigazgatásilag nem tudtam A newyorki ítélet után a Hatikva nemcsak hogy bocsá­natot nem kért, de még le is közölte Halmi József nyi­latkozatát, melyben elfogult­sággal vádolta meg a new­yorki bíróságot. Tovább kö­zölt cikkeket, melyekben de­rék, félrevezetett emberek kérdezték: mi történt Fábi­án Bélával, aki odahaza hő­sünk volt, vállainkon hord­tuk, milyen tragikus önmar­­cangolás után változott, úgy meg, hogy még ki is keresz­­telkedett? Én­ nem változtam meg. Vagyok, aki voltam: hitéhez hűséges zsidó, hazájához és az emberi szabadság gondo­latához a sírig hűséges har­cos. 8. Miért kellett kitalálni,­­ hogy kikeresztelkedtem és Spellmann bíboros keresztfia vagyok? Egyedül azért, hogy a kommunista párt engem a zsidó vonalról kilőjjön, hit­testvéreim között ne terjeszt­hessem az igazságot, — hogy Stalin és Kruschev ugyan­olyan nácik, mint Hitler, a Szovjetunióban numerus clausus van, a rabbikat kiir­tották, ma összesen 20 rab­bi és 20 templom van egész Szovjetoroszországban, — a rabbik átlagos életkora 75 év — numerus nullus van az egyetemeken; a Szovjetunió 3 millió zsidó lakosából ösz­­szesen 474.000 merte magát zsidónak vallani, mert a zsi­dók nem kapnak alkalma­zást. A zsidók passzusába óriási betűkkel bele van nyomtatva: EVREI - ZSIDÓ. Ezt Kruscher nem is ta­gadja. Mikor a Szovjetunió­ban a francia küldöttség ve­zetője, Mr. Phillips, a Szo­cialista párt egyik vezére Kruschevet erre nézve meg­kérdezte, Kruschev nyíltan megmondta: a zsidók megbíz­hatatlanok, Izrael felé ka­csingatnak, individualisták, nem akarnak a sorban me­netelni. Az orosz nép fel­nőtt, nincs szükség zsidókra — az egyetemeken, csak a mételyt terjesztik, — nincs szükség rájuk az iparban és kereskedelemben, így mondja, de nem enge­di őket kivándorolni. Akinek bármi kételye vol­na abban az irányban, hogy Kruscher legalább ugyan­olyan náci, mint Hitler volt, írjon Izraelbe és kérdezze meg azokat a zsidókat, akik a nácik elől a Szovjetunióba menekültek és most Isten se­gítségével Izraelbe kerültek, Lengyelországon keresztül. Ezt a szovjet­ antiszemitiz­must állandóan ostorozom s hogy ezt ne tehessem teljes erővel, kiadták a kommunis­ták a hírt, hogy én kitértem azért, mert karriert akartam csinálni. Az USA szabad ország, ahol zsidónak nem kell kitér­ni ahhoz, hogy karriert csi­náljon. Különben még ha úgy volna is, én a legna­gyobb veszélyek idején is hű­séges maradtam hitemhez,­­ most is az maradok. Ebben a világban, mely­ben sokan Amerikában azt akarják bizonyítani, hogy ők kereszténynek születtek, én vagyok az egyetlen talán,­­ aki azért harcolok ,hogy ősi hitem mellett hitet tegyek. 9. Amerre járok a világban, hogy embertársaimat a kom­munista veszélyre figyelmez­tessem, mindenütt van egy kommunista lap, mely a Ha­­tikvára való hivatkozással megírja mindazokat a rá­galmakat, melyekről fen­tebb megemlékeztem. Legutóbb a montevideoi kommunisták napilapja az első oldal első hasábján írt rólam a Hatikvára való hi­vatkozással. 1958-ban Stockholmban, a­hol Kruscher skandináviai látogatását akadályoztam meg, a helyi kommunista lap — a genfi konferencia al­kalmából (1959 május 10-jú­­lius 15.) kényes kérdéseket tettem fel Zorin szovjet fő­delegátusnak, Drida László a magyar kommunista kor­mány főmegbízottja, inté­zett levelet a svájci lapok­hoz, melyek engem kitünte­­tően kezeltek. Rágalmaira a Tribune de Geneve vizsgála­tot indított, megkérdezte Iz­rael berni követét, megin­terjúvolta mindazokat az emigránsokat, akik velem nem állanak egy vonalon s végül megállapította, hogy: ime, így jár az, aki küzdeni mer a szovjetek ellen. A legutolsó nyomtatvány, mely rólam mint Káinról ír, izraeli bélyegzővel jelent meg, mintha Tel-Avivban egy Zik nevű társaság adta (Folytatás a 7. oldalon) punto...yu rque paro su CONMASPLnZOS gHENOSPESOS h NAZCA 2920© a rque S.A soimrs Astsox a TESO MQ3 AtlCRTO MIADO T DOMINGO HAÍTA LAS 20 HOSAS 1 Magyarul beszélünk! /

Next