Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)

1961-06-01 / 4037. szám

1061 június 1 »DÉL AMERIKAI MAGYARSÁG» 3. oldal Mi van a LA RAZON cikkei mögött? A La Razón olvasói és az argentínai magyar kolónia tagjai megdöbbenve olvasták azokat a cikkeket, amelyeket Andaházi-Kasnya Béla közöltetett a nagy argentin napilap május 23-i és május 26-i számaiban. Először Tollas Tibort , a költőt, aki Argentínában is sikeresen hívta fel a közvélemény figyelmét a magyar ügyre, s nevezte nácinak s kijelentette, hogy Tollas Tibor felelős a beregszászi ghetto ezer zsidó áldozatának haláláért. Ez a cikk “Tibor Tollas: Falso Demócrata” címmel jelent meg. Amikor Tollas Tibor megcáfolta az állításokat s a cáfolat megjelent több argentin lapban, Andaházy-Kasnya Béla újra jelentkezett a La Razón szerkesztőségében s ezúttal nem csak Tollas Tiborról, hanem a Magyar Bizottságról kó■zölt valótlan állításokat. A denunciánsok régi metódusa szerint részigazságokat kevert valótlan állításokkal. Ennek a második cikknek ez volt a címe: —Que hay detrás de todo esto? — Mi van mindezek mögött? Aki önként vállalta a denunciáns szerepet Ezt kérdezzük mi is: mi van mindezek mögött? Mi késztette arra Andaházy-Kasnya Bélát, hogy önként vállalja a denunciáns szerepét? Andaházy-Kasnya Béla a tizenkét év alatt, amióta Argentínában él, építő munka helyett azoknak a munkáját próbálta akadályozni, hátmögötti suttogással, akik eredményesen dolgoztak.Lapjában, amelynek három száma jelent meg, volt politikai barátait támadta s oldalvágásokkal sújtott a Délamerikai Magyarságra is. — Mégis, tisztelve azt a politikai pártot, amelyhez Andaházy-Kasnya évtizedeken át tartozott, nagy önfegyelemmel megálltuk, hogy ne adjunk választ támadásaira és vádaskodásaira. A Délamerikai Magyarságban az elmúlt tizenkét évben nem jelent meg egyetlen szó sem Andaházy-Kasnyáról. * Amíg csak magyar nyelvű lapokban próbált diszkreditálni személyeket és testületeket, nem foglalkoztunk Andaházy-Kasnya állításaival. Most azonban kénytelenek vagyunk analizálni azt a két cikket, amelyekben súlyos vádak színeivel festette le a magyar emigrációt. Vegyük vizsgálat alá a La Razón-ban közölt interjúk főbb részleteit. A beregszászi ghetto 1. Tollas Tibor Andaházy-Kasnya kijelentése szerint “demokratának álcázva jött Argentínába, holott egyike azoknak, akik felelősek a beregszászi ghettó áttelepítéséért, bevagonírozásáért és kiürítéséért.” Azt állította, hogy Tollas a beregszászi ghettó parancsnoka volt s ő végezte a zsidók irányítását a kivégzőtáborokba. Ezzel kapcsolatban Tollas Tibor elmondta s okmányokkal bizonyította nekünk, hogy 1941-ben végezte el a Ludovika Akadémiát s 1944. ig Muraszombaton tartózkodott, majd a keleti frontra küldték s Beregszászon átutazva, Tiszaújlakon teljesített szolgálatot hadibeosztásban. Tollas küldetése a kárpátaljai határzónában 2.) Az újságíró kérdésére, hogy vajon kilenc évig a bábrezsim börtöneiben volt- elzárva Tollas Tibor, Andaházy-Kasnya azt mondta, hogy valóban, börtönben volt, de azért fogták perbe, mert ezer elszállított beregszászi zsidó közül egy visszatért Magyarországra a háború után felismerte és feljelentette Tollast, akit mint közönséges bűnözőt tizenkét évi börtönbüntetésre ítéltek Előzőleg két bajtársa tanúvallomása alapján igazolták Tollast, aki így a háború után a magyar hadsereghoz.) A La Razón második cikkének középső szakaszait nem tudni, az újságíróiés jegyzései, vagy Andaházy- Kasnya nyilatkozata alapján— kissé zavarosak. Szórólszóra így hangzik a cikknek ez a részlete: “— A magyar nácik megalapították a Szabad Magyarország Bizottságát és ellenségüknek tekintik nemcsak a kommunistákat, — ami logikus — hanem az igazi demokratákat is, azokat a férfiakat, akik hosszú évek során küzdöttek és dolgoztak ezekért az eszmékért. Irodáik vannak Buenos Airesben, New Yorkban és más nyugati országokban s míg mi nem tudunk kiadni egyetlen folyóiratot sem, anyagiak hiányában, addig ezeknek elég pénz áll rendelkezésükre kiadványaikhoz. Argentinéban a magyar nácik szervezetét Msgr. Luttor Ferenc alakította ki, aki néhány év előtt halt meg Buenos Airesben s aki magyar követ volt a Vatikánban. Most ebben a szervezetben működnek vezetőkként Fercsey János és Bobrik Arna, a Szálasi-kormány volt vichy-i követe Pétain bábkormánya előtt. Meg akarom jegyezni — jelentette ki Andaházy-Kasnya úr — hogy sohasem volt magyar exil-kormány és az említett bizottság nácik irábi nyitása alatt áll, akik más náci szervezetekkel vannak kapcsolatban...” A konfúzus mondatokból nem lehet pontosan megállapítani, milyen bizottságpklitikai osztályán dolgozott. Tollas Tibor elmondta nekünk, hogy a háború után a csendőrség tagjai közül Magyarországon összesen 7 tisztet igazoltak, a legszigorúbb vizsgálatok után. Nem volt elég két bajtárs igazolása, hanem minden állomáshelyről, ahol szolgálatot teljesített, igazolások és bizonyítékok egész sorát kellett megszerezniük. Megmutatta azt az okiratot, amelyben a muraszombati zsidóság köszönetet mond Tollas Tibornak sok ember megmentéséért Bebizonyította azt is hogy a náci megszállás után irodalmi Kossuth-mozgalmat szervezett a nácik ellen s abban az időben vette fel a ról beszélt Andaházy-Kasnya Béla. Nyilatkozatában három szervezetet kevert őszsze: a. ) A Comité de Ayuda pro Hungría Libre című segélyszervet, amely az argentinai magyar kolónia egyesületeiből és egyházaiból, az argentinai magyar lakosság minden rétegének hozzájárulásával alakult, ad hoc, a magyar forradalom után és miután bevégezte gyűjtő- és propagandatevékenységét, megszűnt; b. ) az Argentinai Magyar Egyesületek Tanácsát, vagy Egyesületközi Tanácsot, — amely Msgr. Luttor Ferencnek abból az elgondolásából alakult meg tíz évvel ezelőtt hogy az argentinai magyarság együttműködését és erősödését szolgálná, ha a kolónia szétszórt egyesületeinek vezetői politikamentes alapon havonként átbeszélnék az egyesületek problémáit. Igaz, hogy náci elemek Msgr. Lutter halála után csaknem lehetetlenné tették ennek a szervezetnek működését s legutóbb a Délamerikai Magyarság leleplezéseire és a józan magyar egyesületi vezetők akcióira volt szükség ahhoz, hogy az Egyesületközi Tanács lényegében megszűnjön. A nácik és egyéb szélsőséges elemek machinációi láttán a nagy magyar egyesületek egymás után kiléptek az említett Tanácsból, amelynek keretei közt náci agitátorok a kolónia néhány régi és megbecsült tagját maguk elé tolTollas Tibor írói nevet. Ezek után került Tiszaújlakra hadibeosztásba s amikor 1944 októberében a német nácik akciója eredményeképpen Szálasi lett a náci kormány feje, Tollast letartóztatták s több mint egy hónapig fogva tartották, majd újra bevetették a keleti front legveszélyesebb szakaszainál. A háború végén, illetőleg a háború után az oroszok egyszerűen a Szovjetunióhoz csatolták Kárpátalját. Nem elégedtek meg azonban a rablótt területtel, hanem a terror minden eszközével irtották a magyar lakosságot, az új határzóna magyar városaiban. Tollas Tibor, aki jól ismerte a határvidéket, ma próbálták megtéveszteni a magyar tömegeket és az argentin közvéleményt, beleértve a rendőrséget is. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy míg a magyar kolónia vezetői és a Délamerikai Magyarság ezt a küzdelmet megvívták a náci agitátorok ellen, addig Andaházy-Kasnya meghúzódott a háttérben. c.) Andaházy-Kasnya Béla nyilvánvalóan a Magyar Bizottságot nevezi nácinak. Mivel neveket említ, megjegyezzük, hogy a háború után alakult newyorki Magyar Nemzeti Bizottmány helyi képviselője volt Bobrik Anna volt argentinai magyar követ s e sorok íróját a forradalom és az új Magyar Bizottság megalakulása után nevezték ki argentinai reprezentánsnak. A newyorki Magyar Bizottságban a háború utáni demokratikus pártok száműzetésben élő vezetői és a forradalom néhány kimagasló alakja kaptak helyet. Andaházy-Kasnya Béla nácinak nevezi azt a Bizottságot, melynek elnöke Msgr. Varga Béla, a magyar parlament utolsó szabadon választott elnöke, aki lengyelek, zsidók és franciák ezreit, sőt tízezreit mentette meg s akit ezért nemrégen tüntettek ki a francia Becsület Renddel, amelynek alelnöke Kővágó József, akit börtönbe vetettek a nácik és a kommunisták s akit még abból az időből ismer Andaházy- Kasnya Béla, amikor személyesen mentette az ő hozzátöbb ízben, utoljára 1947 decemberében a jelzett területre indult azzal a küldetéssel ,hogy a nyugati ellenőrző szervek számára adatokat szerezzen a szovjet terrorizmusról. Abban az időben az oroszok 16 kárpátaljai község lakosságát részben kiirtották, részben elszállították őket Szibériába. Tollas Tibornak e veszélyes küldetéseiről tudomása volt már korábban is néhány vezető magyar politikusnak. Egyik északamerikai konferenciáján Nagy Ferenc volt miniszterelnök emlékezett meg Tollas Tibornak a kárpátaljai határzónában végzett felderítő tevékenységéről. A tartozóit, amelynek tagjai közt van Nagy Ferenc volt miniszterelnök, Kovács Imre Varga László, Barankovics István, Auer Pál, Pfeiffer Zoltán ,Kiss Sándor, Szabó Pál, Adorján József és mások, akik nemcsak a kommunizmus, hanem a nácizmus ellen is hatásosan küzdöttek. A Magyar Bizottság valóban nem elismert ellenkormány, amíg a nyugati hatalmak diplomáciai viszonyban vannak a budapesti bábkormánnyal. Viszont virtuálisan egy exil-kormány funkcióit tölti be, diplomáciai és propagandaeszközökkel küzd a magyar nép érdekeiért s megvívja a harcot a kommunizmus és a nácizmus ellen egyaránt. A tőrösbotos gyilkosság A kommunisták száma 8. ) Andaházy-Kasnya Béla elmondta a La Razón cikk írójának Vágó Pál történetét is, a tőrbotos gyilkosságtól kezdve. Azt viszont nem mondta el, hogy Vágó Pált a Délamerikai Magyarság leplezte le, hogy Vágó és fanatikus csoportja ellen a küzdelmet, minden veszély ellenére, a mi lapunk indította meg s harcolta végig, amíg Andaházy-Kasnya Béla a háttérben maradt. 9. ) Andaházy-Kasnya Béla nyilatkozatába fűzte azt a kijelentést is, hogy a kommunisták száma Magyarországon nem éri el az 5 vagy 16 százalékot, mert a magyar nép a demokráciát s az egyéni szabadságot szereti. — Ezzel az állítással teljes mértékben egyetértünk. Aki Eichmannt hívta tanúul 10.) Nem értünk egyet viszont Andaházy-Kasnyával, sőt elitéljük azt a kijelentését, amelynél Eichmannt hívta tanúul egy állítása igazolására. Andaházy-Kasnya a La Razón-nak adott nyilatkozatában Eichmannra hivatkozott és szószerint idézte a német náci mondatait: — “Embereimet meglepte a„ magyar rendőrség brutalitása és szadizmusa. Úgy vonszolták a zsidókat a vagonokhoz, mintha marhákat hurcolnának a vágóhídra Láttam, hogyan verték őket, — hogyan gyötörték őket s megtagadták tőlük a vizet is. Láttam, hogyan zuhantak el holttesteik s hogy lepődtek meg még az SS-legények is a magyar csendőrök kegyetlenségeitől.” — Tollas volt ezeknek a szadistáknak az egyik tisztje — tette hozzá Andaházy-Kasnya. Tudjuk, hogy a német nácik a háború végefelé csendőruniformisba bújtatott SS legényekkel gyötörték több helyen is a zsidókat, a jelenetekről filmfelvételeket készítettek s a filmeket bemutatták Svájcban és Törökországban, így akarták elterelni a gázkamrákról és a német náci kegyetlenkedésekről a figyelmet, a szabad országok megvetését és gyűlöletét a magyarságra irányítva. Eichmann a bitófa árnyékában sem feledkezett meg erről s német érdekeket próbál védeni utolsó perceiben is, a magyarokat szennyezve be a világ előtt. Súlyosan elítéljük azokat, akik embertelenül bántak keresztényekkel vagy zsidókkal egyaránt. De megbocsáthatatlannak tartjuk Andaházy-Kasnya Béla hivatkozását Eichmann kijelentéseire. Egy volt magyar demokratikus országgyűlési képviselőnek a szabad világban azt kellett volna inkább elmondania, hogy a magyar nép óriási többsége a legnagyobb veszélyek idején is segítette a zsidóságot; hogy Magyarország Középeurópa egyetlen állama volt, ahol az 1944 márc. 19.-i náci megszállásig a zsidók élete biztonságban volt; hogy a környező államokból a menekülő zsidóság Magyarország felé tódult s menedéket kapott; hogy minden zsidó, aki megmenekült a nácik elől, egy vagy több keresztény magyar önfeláldozó segítségének köszönhette életét. Egyéb részletek 11.) Vannak Andaházy-Kasnya Béla nyilatkozataiban egyéb részletek is, amelyek említésre méltóak. Nácinak nevezi nemcsak Tollas Tibort, hanem fivérét, Keleméry Tamást is és sajnálatosnak tartja, hogy Frendizi elnök fogadta őket. Tudvalevő, hogy Keleméry Tamás őrnagy a magyar kolónia náci elemeivel ellentétben állt A nyilatkozat szerint Keleméry és Tollas Kohlmannból magyarosították nevüket; nézetünk szerint ez nem von le semmit a két fivér magyar érzéséből s csak azt találtuk mindig súlyosnak. (Folytatás az oldalon) Támadás a Magyar Bizottság ellen A Gáspár-fivérek tanúvallomása A kommunista politikai rendőrség elfogta és mint volt csendőrtisztet, hamis tanuk felvonultatásával a népbirósággal halálra akarta ítéltetni. A Szovjetunió és a kommunista párt ügynökei mondták el vádjaikat s csak a Gáspár-fivérek, a beregszászi ghettó zsidó parancsnokai mentették meg, akik elmondták, hogy sosem látták Tollas Tibort, ez az ember nem teljesített soha semmiféle megbízatást a beregszászi ghettóban így történt hogy Tollast végül tízévi kényszermunkára ítélték. Az ítélet időpontja 3.) Andaházy-Kasnya állítása szerint a demokratikus koalíciós kormány ítélte tizenkétévi börtönre Tollast, mint háborús bűnöst. Andaházy-Kasnyának jobban kellene ismernie az évszámokat és a koalíciós kormány küzdelmeinek történetét. 1947 júniusában az oroszok, Rákosiék segítségével, Nagy Ferenc miniszterelnök svájci útja idején puccs formájában döntötték meg a koalíciós kormányzatot s átvették végleg az ország sorsának irányítását. Nagy Ferenc már külföldön volt, amikor Tollas 1947 decemberében visszatért a kárpátaljai körzetbe, hogy küldetését teljesítse. Nyilvánvaló, hogy 1947 decembere után fogták el, amikor már lezajlottak a 47-es választások is s az oroszok és kommunista ügynökeik megkezdték az ellenzék teljes szétzúzását. Az ítélet Tollas ellen tehát nem egy demokratikus koalíciós kormány uralmának idején, hanem a kommunista hatalomátvétel után hangzott el. Tollas szabadulása a börtönből 4.) Andaházy-Kasnya szerint Tollast sohasem rehabilitálták, hanem az 1956-os forradalmat használta fel arra, hogy megszökjön a börtönből.* Az igazság ezzel szemben az, hogy 1956-ban, amikor Nagy Imre hívei egyre határozottabban követelték a terror megszüntetését, júliusban, azaz néhány hónappal a forradalom előtt Tollast szabadlábra helyezték az akkori kommunista kormányzat tudomásával, kijelentve, hogy tévedésből ítélték el. Mivel szabadon volt, nem tudott 1956 októberében a börtönből megszökni. Tollas és a forradalom 5.) Andaházy-Kasnya, nem tudni, milyen források alapján, azt is állította, hogy Tollas Tibor nem harcolt a forradalom alatt. Viszont többezer magyar szabadságharcos látta Tollas Tibort, amint a forradalom alatt fegyverrel harcolt. A prominens nácik elleni küzdelem 6.) Andaházy-Kasnya Béla elmondta a La Rozott szerkesztőjének, hogy Argentina továbbra is menekült magyar nácik biztos búvóhelye s kijelentette, hogy Argentínában jelenleg mintegy hetven prominens náci vezető fejt ki politikai tevékenységet.* Szám szerint nem tudjuk pontosan, hány volt prominens magyar náci működik Argentínában. Az viszont tény, hogy Andaházy-Kasnya nem vette fel velük a küzdelmet az elmúlt 12 év során. A Délamerikai Magyarság rántotta le mindig a leplet az argentinai náci vezetőkről, valahányszor magyar, argentin és emberi szempontból veszélyes tevékenységüket folytatni kívánták s megpróbálták megtéveszteni az argentin közvéleményt és a magyar kolóniát.