Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)
1961-09-28 / 4054. szám
6. oldal Vámmentesen küldhet MAGYARORSZÁGRA IKRA-csomagot, vagy dollár-utalványt BIZTOS, GYORS, MEGBÍZHATÓ IKRA főmegbízott: BÁLINT BÉLÁNÉ KISS ANIKÓ Belgrano 456, 1. em. - T. E. 33-1841 - 33-8736 Orvosságok, valamint ruhacsomagok küldését vállalom Európa bármely országába. KRENMAYER FERENC biztosítási szakértő 30 éves gyakorlattal. Iroda: CORRIENTES 441 - T. E. 49—4031 Lakás: Calle SAN MARTIN 945 8-ik emelet. — T. E. 31—8839 — Dr. ORBÁN LÁSZLÓ LICENCIADO EN ECONOMIA CONTADOR PUBLICO NACIONAL Adóügyek gazdasági szaktanácsadó. Hites fordítói iroda Könyvvitel - Mérleghitelesítések - Vállalat ARROYO 1093 . Tel.: 41—1829 Dr. SZILY IMRE ügyvéd Fogadó-órák 16.30 és 19 között T. E. 49-9162, 5736, 4767 - 40-2129 és 40-1502 CANGALLO 1479, 3-ik emelet. Magyarországra vámmentesen küldhet: IKEA-csomagot, dollárutalványt, gyógyszert légipostával - Új és használt ruhacsomagokat Európa bármely országába. Magyar művészek festményeinek deprodukciói és eredeti magyar Longplay lemezek. Fordításokat és hitelesítéseket vállalok. HORVÁTH JÁNOS Lavalle 361. E. P. 5. Bs. Aires. T. E. 32—8917 Lakás: 740—4103 Fogadó órák: hétköznap 11—19-ig, szombat kivételével. Dr. IMRIDY TAMÁS ügyvéd Foga,1: 17 és 19 óra között, hétfőtől péntekig FLORIDA 336. Of. 211 T. E. 45—6037 FAKUTYA öt világrész magyar vicclapja Megjelenik havonta kétszer Szerkeszti: Vajda Albert Szerkesztség és főkiadóhivatal: 146, Bridge Arch, Sutton Walk, Waterloo, London, S.E. Megrendelhető az argentinai főbizományosnál: Dr. Girsik Géza Lavalle 361. — T. E. 31—2819 FINOM PAPLANOK Függönyök - Kárpitok BENNO DE LEVIE e Hijo Echeverría 2242 T. E. 76—4155 (a Cabildo-tól 2 cuaderra) "DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” 1961. szeptember hó 28. SARKADI IMRE:Ilyet félgeték ajövőtől Három agresszív fiatalember mutatkozott be így: - Mi vagyunk a hatvanegyes nemzedék. .Nem is volak tulajdonképpen agresszívek, inkább nyugtalanok. De nyugtalanok se, mert mindegyik más és más volt, inkább csak kétségbevonhatatlanul fiatal. Természetesen azonnal tudtam, hogy filmrendezők. További beszélgetésünk meglehetősen egyoldalú volt — én hallgattam, át is adom a szót nekik. — Először is — mondta az egyik, nyugodt, barna fiatal ember s tétova mozdulatokat tett a kezével, mintegy jelezni akarva ezzel, hogy csak a mozdulatai nyugodtak, a szelleme nyugtalan s csak a mozdulatai tétovák, az elméje biztos és célratörő — először is mi leszünk az első magyar filmrendezőnemzedék, amelyik komolyan veszi a filmet, mint művészetet. Fiatal rendezőnek nálunk eddig azt a harminc, harmincöt, negyvenéves rendezőt nevezték, aki második vagy harmadik filmjét csinálta. Az elsőt mindenki azzal csinálta, hogy csak legyen meg, csak bele ne akaszkódjanak, csak fusson végig, csak... szóval olyat igyekezett csinálni, amit a nála néhány évvel idősebb fiatal rendező csinált néhány évvel előbb, amikor még az is fiatal rendezőnek számított és amit a nála húsz évvel idősebb fiatal rendező csinált, amikor még az is fiatal rendezőnek számított. Érthető? — Ha nem érthető, megmagyarázom jobban — mondotta a másik, borzas, köpcös és idegesen felugrott hadonászva. — Mi eldöntöttük, hogy korunk társadalmi viszonyaiból vesszük a filmjeink témáját, mondanivalóját s egészét, mert ugyan honnan a pokolból vehetnénk máshonnét? Szóval a mai Magyarország életéből akarjuk, de nem valami illusztratív tételdrámát... — Nem arról, hogy egy fiú nem akar vidékre menni, de azután meggyőzik és mégis megy... — Nem arról, hogy egy paraszt nem akar a szövetkezetbe belépni, de azután meggyőzik és mégis belép... — Nem arról, hogy egy mérnök lelkiválságban van, hogy csatlakozzék-e a kommunistákhoz, aztán meggyőzik és csatlakozik... — Nem arról, hogy egy fiú (vagy egy lány) könynyelműen kezdi az életet, de a szorgalmas és pozitív ifik meggyőzik és azután ő maga is szorgalmas lesz... — Egyszóval unjuk a romantikus kor meséit arról a rosszkisfiú, rosszkislányról, aki egyszercsak valami, okból megjavulnak. Ha így lenne... — ... ha így lenne, kétféle ember járna a villamoson. Az egyik, aki már megjavult — a másik, aki még ezután, a jövő héten, vagy a jövő hónapban fog megjavulni. — Egyszóval, az életről akarunk filmet csinálni — fejezték be egyszerre mind a hárman. — S nem fogjuk a rosszkisfiú, rosszkislány mesével kezdeni, csak azért, hogy műteremhez jussunk elsőre. Igenis, azzal fogjuk kezdeni, amit meg akarunk csinálni: mondanivalóval a korunkról. Erre megkérdeztem azon Sarkadi Imre, a magyar irodalom és filmművészet jelentős alakja volt. Éveken át élesztgette-ápolta a fiatal magyar filmrendezők törekvését, megfogalmazni a magyarság valódi problémáit és nyíltan kimondani belőlük mindazt, amit csak lehet. Tudta és vallotta, hogy a filmművészet feladata a szórakoztatáson kívül annak kifejezése, amit milliók éreznek és gondolnak. “Mondanivalóval filmet készíteni.", — ez volt a főtörekvése és az itt közölt írásból is lát danivalókat korunkról. — S elmondták nekem, ahogy következik... — Először is — kezdte az izgatottan hallgató harmadik, akit eddig még alig figyeltem meg — a témakör millió. Vegyük ezt a szegény agyongyötört értelmiségit, aki mindig féllábával itt, a másikkal ott áll. — No, vegyünk egy ilyen figurát, — nézzük meg közelről. Jól keres. Fiatal s tetszik a hőknek Mindenütt sikere van, okos is, szkeptikus is, szereti saját magát. (Egyébként mint akárki, ehhez nem kell éppen értelmiséginek lenni.) — Tehetséges és megbecsült. — Mindez a fejébe száll s úgy gondolja, hogy maga szabhatja meg a saját erkölcsi normáit. S meg is tehetné végül, ha valahol nem kerülnének ezek a maga szabta erkölcsi normák szembe a társadalom erkölcsi normáival. Bűnbeesik. Mit tudom én, mit csinál? Lehet ,hogy öl. Lehet, hogy csak rabol. Belebukott az életformájába. — Eddig érthető? Bólintottam, hogy érthető, minden különösebb lelkesedés nélkül folytatta. — Ez a film tegyük fel első öt perce. Tehát, mint a görög drámáknál, az előzményt mondjuk el, hogy tudja mindenki — de a dráma itt kezdődik. Lear király is az első öt percben elkergeti Cardeliát. Nem kell ahhoz előzetes életrajz, habozás és különféle indokolás, hogy ki miért cselekszik úgy, ahogy cselekszik. Nos, ez az önmagában bukott ember, aki holnapután esetleg már a börtönben ül, aki mellesleg semmit sem bánt meg, legfeljebb a saját ügyetlenségét, találkozik véletlenül egy lánnyal, akibe bebeszei et. Ez a szerelem a film. Ez az ember még éppen olyan vonzó, mint tegnap ilyenkor, s még szabadon jár, de már kiiktatódott a társadalomból. Először azt irigyli a szerelmén, hogy az még fiatalabb s negyedév, félév múlva is esőáztatta kócos hajóval is ugyanolyan vidám lesz, mint most és pontosan annyi optimizmussal eltelt. S mindenki, akit csak lát, rajta kívül. S ő is az lehetne ha bizonyos önimádó gőggel törvényen kívül nem helyezi magát. S most itt van, így van . A hétköznapok boldogsága, a jövőben való hit, ami minden élő öröme, neki nem öröme s csak azoknak, akik nem fordultak mindazzal szembe, ami a jövőt is építi. Dehát ezek csak szavak, a lélyeg az, hogy ez az ember megtérhet, vagy maradhat ami, de a sorsa azt példázza, ami a számunkra példaadó: az önzőknek ki kell hullni, a hétköznapi embereknek meg kell maradni s holnap is bol dognak lenni. Na, itt van mindjárt elsg értelmiségi té muk, hogy nemes szándékával nem maradt egyedül. Fiatal rendezők csatlakoztak mellé, hogy áttörjék a sablonokat, a pátoszt és a párt hazug optimizmusát; ők is “új hullámot” akarnak mint a fiatal franciák, az őszinteség és együttérzés, a szókimondás és művészi igényesség új hullámát. Ezekről a kérdésekről három fiatalemberrel beszélget itt Sarkadi Imre, aki azóta tragikus körülmények között elhúnyt írását Tollas Tibor lapjából, a Nemzetőrből vettük át, ma. Nem is a téma a fontos, az ábrázolása a témának. — Igaz önzést és igaz szerelmet kell ábrázolni, az utcán nem hősök fognak járni, hanem ilyen-olyan emberek, a lány nem a lakásépítési programról beszél, hanem arról, hogy milyen jó lesz, ha a fiú meglátogatja őt majd ősszel a vidéki egyetemen ,ahová kerül (vagy a vidéki városba, ahová munkába megy.) Enynyi lenne a történet. Persze csak körülbelül. Mit lehet elmondani öt mondatban egy leendő témáról, illetve filmről .Első filmekről... * — No és a paraszttéma — mondta a másik, a mélázó barna. — Tízezer paraszttéma van s mind egy és ugyanaz: a felnövő parasztfiatalok a boldogulást és a sikert keresik. Képzeljünk el egy falusi, vagy tanyai 22—23 éves fiút .Most volt két évig katona ,most került haza. Azelőtt két évet végzett a traktoros-gépész iskolán. Mikor elkerül hazulról, 18 éves volt. Ifibrigár-vezető. Alapító tagja tizenhét éves fejjel a szövetkezetnek, ami azóta már nagy, ezer, vagy több ezer holdas gazdaság. Alighogy elhagyta az iskolát, — már a VIT-re vitték. Rádióba nyilatkoztatták. Annyit keresett, mint egy felnőtt, — sőt a legtöbb felnőttnél még többet. Egyenesvonalú volt az útja, úgy képzelte, holnap elnök lesz, holnapután miniszter. S most visszakerül, négy év után. — Négy olyan év után, amit a szüleitől küldött zsebpénzen élt végig. De bejárva az egész országot, tanulva és tapasztalva az évek alatt s négy évvel öregebben, immár felnőttként. A világ nagyot változott azóta otthon, minden haladt, csak ő maradt ugyanaz, ami volt: szövetkezeti tag — ugyanannyit keres, mint gyerekkorában, a tekintélye meg talán még kisebb, mert akkor kevesen voltak s a lelkesedés ideje volt, most sokan, sok komoly, megfontolt kitűnő ember van már benne s a jól átgondolt gazdálkodás időszakát élik. Sőt még traktort se tudnak alá adni, pedig az lenne a mestersége. Ezt a fiút pedig így indítanám. — Hiszen előfordul az nap mint nap, hogy egyes emberek elmaradnak a világ folyásától. Nem értelmük, tisztességük, csak balszerencsés helyzetük miatt. Hogy találja meg ez a várost járt fiú a helyét a tanyavilágban- Lehet szerelem, ami odaköti .. lehet... De hiszen a szerelem a városban is megterem. A kényelem és a jobb kereset. Hiszen itt saját háza lesz, ha elmenne, legfeljebb munkás szállásokon lakhatna... — A kultúra, a város? Nem is ez vonzza őt, hanem a siker... Az új, a kaland, a nagy feladat. Mi történik: majd vele? — Mi? — kérdeztem. — Hiszen éppen azt akarom, hogy a feleletet a nézőből gyötörjem ki, ne én ágjam a szájába. Akármi történhet vele. — Mondjuk, hogy ott marad, megnősül s akkor, miközben kézenfogva hazavezeti piruló asszonykáját, arra gondol, hogy bizony nem így képzeltem el fiatalabb koromban. Ez is lehet, mert hiszen a szervezés, a lobogás, a mindennapi negyvenfokos láz időszaka lejár s aki számára ez jelentette az életet, az csalódott és kötekedő. Konfliktust kétféleképpen lehet befejezni: vígjátékban minden rend bejön, tragédiában minden összeomlik — tanúságul. Én ebben egyszerűen nem fejezném be a konfliktust. Foglalkoztassa tovább azokat, akik végignézték. * — No, akkor én lírai leszek — mondta a harmadik és megint talpraugrott. Nem lehetne arról filmet csinálni, hogy vagy a boldogság után? Például csupa erős, vagány munkásfiú. . . mondjuk öt, hogy összetartozzanak, mint a kéz öt ujja. Szállítóknál dolgoznak... bútort visznek, vagy páncélszekrényt, gömbvasat vagy szenet tonnaszámra... Nyáron a Dunán, vagy az uszodában bronzbarnára süti őket a nap s tetszenek a lányoknak, elviszik őket táncolni s szeretik is őket, ha lehet, de lehetőleg mindig. Szóval vagányok, ha akarom, kiváló dolgozók, ha akarom... Mindenestől egyszerű pesti munkásfiúk. Ha leisszák magukat, búsan busonganak rajta, hogy mi is a boldogság, mert hiszen ami van, az napról napra ismétlődik és tulajdonképpen sohasem lesznek Scott kapitányok és Heyerdahlok, soha se lesz az övék Lollobrigida — s ilyenkor esetleg megvernek valakit, vagy valakiket, de ez se segít. Jókedvűk és időnként rosszkedvűek — elégedettek és boldogok, de időnkint elégedetlenek és boldogtalanok. Aztán az egyik megnősül... Kicsit elábrándozott. — Elvesz, mondjuk, egy egyetemista kislányt. — Egy olyan lányt, mint aki teljesen más, mint ők .Szép és okos, szorgalmas és beosztó. Árulás .Lassan-lassan egyre hidegülnek egymástól. Ezzel a lánnyal nem lehet jó barátságban élni. Utálni lehet, irigyen beleszeretni lehet, — csak pajtáskodni nem lehet az ő életformájuk szerint. S az ötödiket ,az árulót is lehet sajnálni ,lehet irigyelni, lehet tovább szeretni, de a hangot úgy eltalálni vele, mint régen — nem lehet többet. Mintha levágnák a kéz ötödik ujját. S az a pokoli, hogy ez úgy látszik boldog. S a lány is vele. Boldogok és nem engedik magukat zavarni. A barátok elhidegülnek, össze is vesznek. Gorombák egymáshoz, az asszonyhoz is ,az is hozzájuk, szakítanak is. Sóba se állnak egy darabig velük, pedig érzik, hogy irigyek, hogy csakis és kizárólag irigyek, a boldogság kékmadarát látják ebben az asszonyban, aki annyira más, mint a többi lány. Ez a kaland, ez a tenger, ez a déli sark, ez a holdrakéta, ez a válogatott futballközépcsatár (Folytatás a 8. oldalon)