Delejtű, 1858 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1858-12-14 / 24. szám
190 getvár veszedelméről. (Uj Magyar Muzeum 1850. I. köt. 242. 243.) Nem szenved kétséget, hogy mennél járatosabb valaki a történetben, annál több élvezetet meríthet belőle. A zeneművész és zenekedvelő azon mértékben gyönyörködik a hangok költészetében, mennyiben miveltsége által bájának felfogására képesítve van. A szakértő festész órákig vizsgálhat valami remek festményt, percről percre talál benne új szépségeket, míg az a közönséges embernek, ki nem műérte, vagy éppen fel nem ötlik, vagy csak oly emberi alakok, vagy természeti tárgyak csoportozásának tetszik, mely ezer más festmény fölé semmi különös művészet által nem emelkedik. A történeti összehasonlítást emlegettük sokszor e sorok folytán, mint a történetolvasást igen gyümölcsöztetőt; a gondolkozó fő ezen eljárást nemcsak az időbeli viszonyokra fogja szorítani, — ámbár saját figyelmünket ezúttal leginkább arra irányoztuk, — hanem más történeti elemekre is kiterjesztendő síael is üt célunktól kérésig, mégsem állhatunk ellen, hogy állításunk példák általi erősítésére a történelem forrásába be ne nyúljunk. Némely eseményeknél a situatiók hasonlatossága más megelőzött eseményekkel oly meglepő, hogy az olvasó azt gondolná, miszerint mutató nomine neki egy régibb esemény újra mondatik el. A helyzetek ily phisiognomiai rokonsága előfordult a híres Crecy, Poitiers és Azincourt mellett folyt csaták előtt. Mindegyik alkalommal az angolok bizonyos végveszélyüket kikerülhetlennek látták, de mindannyiszor lelkesítve kivált dicső győzelmeik emléke által a sokkal nagyobb francia sereget tökéletesen megverték. (27. julius 1214. 26. august. 1346. 19. September 1356. 25. October 1415.) A svájciak a sempachi csata előtt imádkozásra térdeltek le, ezért Lipót osztrák herceg lovagsága kigúnyolta őket, és azt mondá, hogy a svájciak már most térden állva kérnek nemes uraiktól bocsánatot és kegyelmet. A Granson melletti csata kezdete előtt a svájciak ismét térdelve imádkoztak, a burgundiak gúnyzápora közben; de a vitéz svájci nép akkor is, most is verte meg ellenségét. (2. julius 1386, 2. mar. 1476). A régi kor több példáját mutatja hogy méltó érdekkel viseltetik azon hely iránt, mely egy örökhikű emberének bölcsője volt, a két görög város különben nem vitatkozott volna azon dicsőség fölött, hogy Homeros melyikében közülök látott először napvilágot. Smyrna, Rhodos, Colophon, Salamis, Chios, Argos, Athenae, Orbis de Patria, certat Homeretua. A középkorban a kérdés Cervantes születéshelyéről adott hasonló vitára alkalmat, mert Madrid szintúgy mint Alcala de Ilenares, Sevilla, Lucena, Toledo, Esquivias, Alcazar de San Juan, és Consuegra városok azon büszkeséget szomjúhozták, hogy Cervantes születéshelyének tartassanak. Az újkor nekünk magyaroknak tartotta fenn azon nemes vetélkedést halhatatlan Petőfi Sándorunkra nézve. Ha kérdés létetett, az általa megénekelt alföldnek vájjon melyik városában született híres lantosunk, az egyik Duna-Vecsével, a másik Szabadszállással, a többi Iván-Szent-Miklós, Félegyháza, vagy Kis-Kőrös nevével felelt. Most már bizonyos, hogy az utolsó helyen köszöntötte a napvilágot legelőször. Midőn a történeti napok adatjaira vonatkozó ellenmondások tisztába hozatalán fáradozunk, azt tapasztaljuk, hogy azok tisztába hozatala néha több napot vesz igénybe, mint ahány sorból áll az illető napi adat, sőt a mi több alig-alig találunk időtani állítást, melyről eltérő nézeteket más íróknál kimutatni nem lehetett, azaz, melybe valamennyi író beleegyezett volna. Kényelmetlen érzés fogja el ilyenkor az írót, ki a történelmet választotta kedvenc tanulmányává, és aligha nem emlékezik némi irigységgel a mathematicusnak azon büszke mondatára, hogy mig az emberiség minden tudománya mindig változó becscsel bír, a kor haladása szerint elavulhat, vagy mig egyes országban tiszteletben tartatik, a másikban éppen semmi keresetje nincs, addig a térek arányával foglalkozó mathematicának még a naprendszer többi bolygóin is azon értékkel kell bírnia, melyen itt nálunk a földön. De ám legyen, kiki a maga meggyőződését követi azon módok iránt, melyekkel hontársainak használhat. Az angolok több időt, költséget, és fáradságot fordítottak a gyakorlatilag kivihetetlen éjszaknyugati áthajózhatás fölfedezésére, és midőn átaljában a kívánt cél elérhetlenségéről szinte meggyőződve voltak, még számos deréknál derekabb tengerész kockáztatta életét, sőt a legirtóztatóbb nyomorral bátran szembe szállt, csupán csak, hogy Éjszakamerikának földabroszán egy kis fekete vonalt tovább húzhasson. Ez a tudomány lelkesedése, és ennek azok is köszönik jólétüket, kik működését tompa észszel lenézik. Ha valaki oly munkát írt, mely az olvasóra oly hatással van, mint nagy férfiak szobrai más nagy szellemek alvó tehetségeire, ez nagy szolgálatot tett nemzetének, — nagyot akkor, midőn ezen könyv az olvasót mindig nemes tettekre, magasabb emberi hivatásra emlékezteti. Themistocles éjjeli nyugtot nem talált, ha Miltiades emlékére a marathoni mezőkön gondolt, és a cluneszi Julius Cäsar Gadesben Hercules templomában Nagy Sándor képét látván összerezzent, és szemrehányásokra fakadt ki maga iránt, hogy ő még emlékezetes tettet nem követett el , midőn Nagy Sándor, kire az ő apjának győzelmei szintén ily módon hatottak, már a világot hódította meg. Forgassunk minden nap egy lapot a történetből, és szilárdul fog bennük a meggyőződés és öntudat élni, hogy mit utálnunk, és mire törekednünk kell. Pesty Frigyes: A halmazállapotról, testről, és erőről. (Vége.) A kísérletnél az is kitűnt, hogy a gőzből nemződött villanyosság tevőleges (-(-) tehát a kazánnak tagadólagosnak (—) kellett lennie, s azt bebizo-