Déli Hírlap, 1935. október (11. évfolyam, 218-243. szám)

1935-10-14 / 229. szám

TIMIŞOARA, XI. XVI­ 229. SZÁM ARA 3 LEI HÉTFŐ, 1935 OKTÓBEREM A PRILI FELELŐS SZERKESZTŐ BÁNSÁGI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓIHIVATAL DJ VUCHETICH ENDRE MAGYAR NAPILAP PIATA «. EPATIANU 4. - TELEFON 2­52 Anglia ráér A gyarmatháborúk legnagyobb szakér­tője Churchill, aki részt vett a kubai felkelő háborúban, végigcsinálta a búr és a szudáni csatákat és ott volt Gallipoliban is, szer­felett csodálkozik azon, ami Abessziniában történik és veszedelmes kalandnak minősíti ezt az expedíciós vállalkozást. Egy három­­százezer emberből álló hadsereget, amely az olasz ifjúság világát foglalja magában, egy kétezer tengeri mértföldnyi távolságra fek­vő puszta partvidékre dobni ugyanakkor, mikor még a tengeri utak sincsenek bizto­sítva, bizony kalandos vállalkozás, — mondja Churchil. Majd hozzáteszi szavaihoz még azt is, hogy aki így jár el, az a­ sors kénye-kedvére bízza magát, még­pedig úgy, ahogy még senki sem az egész világtörténe­lemben. A hűvös, érzelmektől mentes szak­ember tömör megállapítása volt ez a nyilat­kozat, amely két héttel ezelőtt hangzott el és ami azóta a harctereken történt, csak megerősíti ezt a jóslatot. Bebizonyult, hogy bizony nem gyerekjáték az abessziniai há­ború, sőt bebizonyult az is, hogy a modern hadi­technika és vegyészet távolról sem olyan mindent elsöprő erők, ahogyan azt megdöbbent fantáziánk elképzelte. Már a síkságon folytatott harcokban is, tankok, légi bombák és gázok minden vehemens kon­centrációját szívósan állta az ellenfél, a kö­zelharcokban viszont gyakran anyaszült meztelenül pusztán egy késsel felfegyve­rezve küzdött az abesszin, talpig vas táma­dóival szemben. A primitív­ ősi harcmodor tehát viszonylagosan sikeresen birkózott meg a gépi haditudománnyal, csak több vér, nagyobb emberáldozatok árán. Az áldozato­kat azonban ellensúlyozza a fanatizmus, a hősiesség és az elszántság, ezek a lelki tar­talékok, amelyek szinte felmérhetetlen erő­forrásokként buzognak elő a természet fiaiban, ahogy a hazai rögöt védik. Az igazi nehézségek azonban csak azután várnak a támadókra, amidőn végleg kiszélesedik majd a front és Abesszínia belseje felé kell elő­nyomulni. Országút nincs, a tankos, ágyús harcmodor tehertétellé válik s kedvére tom­bolhat majd a játékos guerillakü­zdelem, ha­lálra fárasztva a reguláris, nehezen haladó tömegeket. Még a repülőgépek is tehetet­lenné válnak majd a további küzdelem fo­lyamán. Megéri-e a rendkívül drága, nehéz repü­lőbombák árát, ha összezúzzák az agyagkalibás falvakat? Ezeket a viskókat, amelyeket néhány óra alatt ismét fel lehet építeni Itt nincs már a repülőgép­­támadás­nak sem ilyen komoly szerepe. Itt nem le­het vasúti hálózatokat széttépni, hadfelsze­relési gyárakat lerombolni, felvonulási gyűj­tőpontokat célba venni, mert itt semmi sin­csen, ami gyakorlati vagy erkölcsi támadó felületként szolgálhatna. Az abesszin katona néhány datolyából megél épp úgy, mint a kínai egy marék rizsből. Ezzel szemben az olaszok számára minden áron biztosítani kell a legigényesebb élelmi utánpótlást, mert csak a legbőségesebb táplálkozás tarthatja fenn az erőt az olasz katonában, a seny­­vesztő hetven fokos melegben, tropikus be­tegségek állandó veszélyei között. De ho­gyan lehet biztosítani majd az áll­ó kap­csolatot e lehetetlen terepen a Irénnel? Ilyen problémákkal kell majd megküzdeni a gyarmati hadvezetőségnek. És ahogy az idő majd múlik, mindig nagyobbak lesznek ezek a nehézségek, amelyeket most már az a kö­rülmény is fokoz, hogy Népszövetség leg­újabb határozata értelmében szabad a fegy­verszállítás Abesszinia részére, így látják a helyzetet az angolok a nagy gyarmat-specia- Száz kilométeres fronton folyik a véres afrikai háború és az olaszok rövidesen megkezdik a főváros bombázását A diplomácia és a hadviselés történe­tében egészen szokatlan és eddig még soha elő nem fordult eset történt Addis Abebában. Az abesszin külügyi hivatal — mint jelentettük — felszólította D­a Vinci gróf olasz követet, hogy megha­tározott időn belül hagyja el az országot. Ezt azzal indokolta, hogy a követség rádió leadóállomással rendelkezik és kémkedést űz a vele szemben hadiálla­potban levő Olaszország javára. Tegnap reggel kellett volna a követségnek el- A követ a pincében Közben tíz óra lett és ekkor Degre­­n­e 11 követségi titkár hirtelen szintén eltávozott az állomásról, miután kijelen­tette, hogy a követ nélkül ő sem utazik el. Hiába keresték C­a­l­d­e­r­i­n­i katonai attasét is, ő sem volt sehol található. Megállapítást nyert, hogy a követ és néhány híve az addis abebai követségi palota pincé­jébe zárkózott és ott elbarriká­­dozták magukat. Az abesszin hatóságok hiába szólították hagynia az abesszin fővárost azon a kü­­lönvonaton, melyet az addis abebai kor­mány rendelkezésére bocsátott. Szombaton délelőtt kilenc óra­kor a követségi személyzet meg is jelent az állomáson, beszállt a vasúti kocsikba, de a vonat nem indulhatott el, mert Vinci követ nem jelent meg. Az a hír terjedt el, hogy Vinci gróf kije­lentette volna, nem hagyja el az országot, elbánik­­ozta magát fel az épület elhagyására, a követ nem teljesítette a kívánságot. A követségi palota most a rendőrség és katonaság őrizete alatt van és a kormány töri a fe­jét, miként oldja meg a gordiusi csomót. Valószínűnek találják, hogy a követet és a vele való személyzetet hadifogolyok­nak nyilvánítják és internálják. Vinci a rádió leadóállomás segítségével állandó összeköttetésben van az olasz hatóságok­kal, amiből azt a következtetést vonják le, hogy a római kormány tudtával jár el, való részvételre és együttesen minden állam egyformán viselje a megtorló intézkedések követ­kezményeit is. Ismeretes, hogy Franciaország a közve­títő szerepét szeretné játszani mindvégig és a szankciókhoz való csatlakozása mel­lett is hangoztatja az olaszok iránti ba­rátságát. Ha Litvinov kártyakeverése sikerül, úgy nemcsak az angolok és fran­ciák, hanem a franciák és olaszok között is kényes helyzetet teremt, amelynek to­vábbi fejleményei beláthatatlanok. A szankciók alkalmazása különben is platonikus értékű. Ausztria és Magyar­­ország, majd Svájc és Albánia nyíltan a szankciók ellen foglaltak állást. Német­ország álláspontja egyelőre ismeretlen és azoktól a tárgyalásoktól függ, melye­ket a berlini kormány jelenleg az angol kormánnyal folytat. Nagyobb angol kölcsön folyósí­tásáról van szó. Ennek ellen­értéke lenne azonban Németor­szág részéről, hogy nem szállít semmit sem Olaszországnak. A tárgyalások még folyamatban van­nak. Magyarország és Ausztra állásfog­lalását tegnap már nyugodtabban ítél­ték meg. Hangoztatták, hogy egyelőre csak a fegyverkivitelre vonatkozik a ti­lalom és mivel sem Magyarország, sem Ausztria nem rendelkeznek olyan fegy­vergyárakkal, amelyek számba jöhet­nének, a szankciókhoz való csatlakozás megtagadása nem jelent semmit. Ugyanez a helyzet a kisántant államai részéről, amelyek gya­korlatilag szintén nem viszik keresztül a megtorló rendsza­bályokat. Sokkal nagyobb jelentőségű az angol kormánynak az az elhatározása, mely­ szerint azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a szuezi csatornát elzárják. A csatorna elzárása úgy történnék, hogy az angol kormány értesítené a római kormányt, hogy a csatornában aknákat helyeztek el. Amennyiben az olasz ha­jók ennek ellenére is behajóznak a csa­ Litvinov népbiztos váratlanul Genfbe utazott A késő délutáni órákban a különvonat még mindig az addis abebai állomáson vesztegel. Diplomáciai körök véleménye szerint az abesszin kormány teljes jog­gal nyilváníthatja a követeit ha­difogolynak, mert a diplomáciai viszony minden kétségeit kizáró módon megszűnt Olaszország és Abesszinia között, amikor a­z addis abebai követ útlevelének kiszolgáltatása után a római abesszin követ is megkapta út­levelét és elutazott Rómából. Olaszország az abesszin hadműveleteket nem minősíti háborúnak, hanem egysze­rű rendőri intézkedéseknek, amiért nem is tartotta szükségesnek sem a hadüze­netet, sem pedig a diplomáciai viszony megszakítását. Az abesszineknek tulaj­donítja a hadüzenetet azzal, hogy az addis abebai követet távozásra szólítot­ták fel. Viszont — mondják diplomáciai körök — Olaszország a hadüzenetet tu­domásul vette, amikor a római abesszin követnek szintén kiadta útlevelét. Vinci grófnak tehát nincsen joga megtagadni Abesszinia el­hagyását és ha mégis ott marad, saját magának kell tulajdonítania a következményeket. Kinos meglepetést keltett, hogy Lit­vinov orosz külügyi népbiztos várat­lanul Genfbe utazott. Attól tartanak, hogy megjelenése Genfben a helyzet ki­élesedéséhez fog vezetni. Egy ízben már megkísérelte, hogy Anglia és Francia­­ország között ellentétet szítson és utazá­sának célja mögött azt sejtik, hogy most is hasonló gondolatokkal foglalkozik. Litvinov ugyanis állítólag azt fogja javasolni, hogy vala­mennyi népszövetségi tagálla­mot kötelezzék a szankciókban listák. De nem csak így látják, hanem így akarják is. És a szomszédos Szudánból mód­juk van mindent a legpontosabban megfi­gyelni és ahhoz alkalmazni az ő várakozó politikájukat, ők ugyanis azt akarják, hogy a gyarmati expedíció idegbelileg felőrlődjék, elsenyvedjen, lassan-lassan. Áprilisig nem lesznek készen. És áprilisig ismét kezdődik az esős idő. Közben Anglia ismét megte­remti Európában a számára kívánatos egyensúlyt. Németországgal már tárgyal. Amit ő akar, azt megcsináltatja másokkal. Olaszország túlságosan erős számára, azért alkalmazza ezeket a közvetett ütéseket. Mindenekfölött pedig vár Anglia. Mert úgy várni, mint ő, nem tud senki sem. Csak há­borúskodjanak az olaszok ott lenn Abesz­­sziniában. Az ország mind nagyobb adóssá­gokba keveredik, lenn pedig majd csak fel­őrlődik az a háromszázezer ember. Anglia vár. De az ő várakozása cselekvőbb, mint sok cselekvőé. Mert ez a cselekvés az imperi­rializmus várakozása, hogy érjen számára»­ gyümölcs. Nem, Abesszinia nem hoz európai­ háborút. Mindössze arról van szó, hogy le-­­gyöngüljön az Anglia számára túlerősí Itália. t

Next