Déli Hírlap, 1935. október (11. évfolyam, 218-243. szám)
1935-10-14 / 229. szám
TIMIŞOARA, XI. XVI 229. SZÁM ARA 3 LEI HÉTFŐ, 1935 OKTÓBEREM A PRILI FELELŐS SZERKESZTŐ BÁNSÁGI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓIHIVATAL DJ VUCHETICH ENDRE MAGYAR NAPILAP PIATA «. EPATIANU 4. - TELEFON 252 Anglia ráér A gyarmatháborúk legnagyobb szakértője Churchill, aki részt vett a kubai felkelő háborúban, végigcsinálta a búr és a szudáni csatákat és ott volt Gallipoliban is, szerfelett csodálkozik azon, ami Abessziniában történik és veszedelmes kalandnak minősíti ezt az expedíciós vállalkozást. Egy háromszázezer emberből álló hadsereget, amely az olasz ifjúság világát foglalja magában, egy kétezer tengeri mértföldnyi távolságra fekvő puszta partvidékre dobni ugyanakkor, mikor még a tengeri utak sincsenek biztosítva, bizony kalandos vállalkozás, — mondja Churchil. Majd hozzáteszi szavaihoz még azt is, hogy aki így jár el, az a sors kénye-kedvére bízza magát, mégpedig úgy, ahogy még senki sem az egész világtörténelemben. A hűvös, érzelmektől mentes szakember tömör megállapítása volt ez a nyilatkozat, amely két héttel ezelőtt hangzott el és ami azóta a harctereken történt, csak megerősíti ezt a jóslatot. Bebizonyult, hogy bizony nem gyerekjáték az abessziniai háború, sőt bebizonyult az is, hogy a modern haditechnika és vegyészet távolról sem olyan mindent elsöprő erők, ahogyan azt megdöbbent fantáziánk elképzelte. Már a síkságon folytatott harcokban is, tankok, légi bombák és gázok minden vehemens koncentrációját szívósan állta az ellenfél, a közelharcokban viszont gyakran anyaszült meztelenül pusztán egy késsel felfegyverezve küzdött az abesszin, talpig vas támadóival szemben. A primitív ősi harcmodor tehát viszonylagosan sikeresen birkózott meg a gépi haditudománnyal, csak több vér, nagyobb emberáldozatok árán. Az áldozatokat azonban ellensúlyozza a fanatizmus, a hősiesség és az elszántság, ezek a lelki tartalékok, amelyek szinte felmérhetetlen erőforrásokként buzognak elő a természet fiaiban, ahogy a hazai rögöt védik. Az igazi nehézségek azonban csak azután várnak a támadókra, amidőn végleg kiszélesedik majd a front és Abesszínia belseje felé kell előnyomulni. Országút nincs, a tankos, ágyús harcmodor tehertétellé válik s kedvére tombolhat majd a játékos guerillaküzdelem, halálra fárasztva a reguláris, nehezen haladó tömegeket. Még a repülőgépek is tehetetlenné válnak majd a további küzdelem folyamán. Megéri-e a rendkívül drága, nehéz repülőbombák árát, ha összezúzzák az agyagkalibás falvakat? Ezeket a viskókat, amelyeket néhány óra alatt ismét fel lehet építeni Itt nincs már a repülőgéptámadásnak sem ilyen komoly szerepe. Itt nem lehet vasúti hálózatokat széttépni, hadfelszerelési gyárakat lerombolni, felvonulási gyűjtőpontokat célba venni, mert itt semmi sincsen, ami gyakorlati vagy erkölcsi támadó felületként szolgálhatna. Az abesszin katona néhány datolyából megél épp úgy, mint a kínai egy marék rizsből. Ezzel szemben az olaszok számára minden áron biztosítani kell a legigényesebb élelmi utánpótlást, mert csak a legbőségesebb táplálkozás tarthatja fenn az erőt az olasz katonában, a senyvesztő hetven fokos melegben, tropikus betegségek állandó veszélyei között. De hogyan lehet biztosítani majd az álló kapcsolatot e lehetetlen terepen a Irénnel? Ilyen problémákkal kell majd megküzdeni a gyarmati hadvezetőségnek. És ahogy az idő majd múlik, mindig nagyobbak lesznek ezek a nehézségek, amelyeket most már az a körülmény is fokoz, hogy Népszövetség legújabb határozata értelmében szabad a fegyverszállítás Abesszinia részére, így látják a helyzetet az angolok a nagy gyarmat-specia- Száz kilométeres fronton folyik a véres afrikai háború és az olaszok rövidesen megkezdik a főváros bombázását A diplomácia és a hadviselés történetében egészen szokatlan és eddig még soha elő nem fordult eset történt Addis Abebában. Az abesszin külügyi hivatal — mint jelentettük — felszólította Da Vinci gróf olasz követet, hogy meghatározott időn belül hagyja el az országot. Ezt azzal indokolta, hogy a követség rádió leadóállomással rendelkezik és kémkedést űz a vele szemben hadiállapotban levő Olaszország javára. Tegnap reggel kellett volna a követségnek el- A követ a pincében Közben tíz óra lett és ekkor Degrene 11 követségi titkár hirtelen szintén eltávozott az állomásról, miután kijelentette, hogy a követ nélkül ő sem utazik el. Hiába keresték Calderini katonai attasét is, ő sem volt sehol található. Megállapítást nyert, hogy a követ és néhány híve az addis abebai követségi palota pincéjébe zárkózott és ott elbarrikádozták magukat. Az abesszin hatóságok hiába szólították hagynia az abesszin fővárost azon a különvonaton, melyet az addis abebai kormány rendelkezésére bocsátott. Szombaton délelőtt kilenc órakor a követségi személyzet meg is jelent az állomáson, beszállt a vasúti kocsikba, de a vonat nem indulhatott el, mert Vinci követ nem jelent meg. Az a hír terjedt el, hogy Vinci gróf kijelentette volna, nem hagyja el az országot, elbánikozta magát fel az épület elhagyására, a követ nem teljesítette a kívánságot. A követségi palota most a rendőrség és katonaság őrizete alatt van és a kormány töri a fejét, miként oldja meg a gordiusi csomót. Valószínűnek találják, hogy a követet és a vele való személyzetet hadifogolyoknak nyilvánítják és internálják. Vinci a rádió leadóállomás segítségével állandó összeköttetésben van az olasz hatóságokkal, amiből azt a következtetést vonják le, hogy a római kormány tudtával jár el, való részvételre és együttesen minden állam egyformán viselje a megtorló intézkedések következményeit is. Ismeretes, hogy Franciaország a közvetítő szerepét szeretné játszani mindvégig és a szankciókhoz való csatlakozása mellett is hangoztatja az olaszok iránti barátságát. Ha Litvinov kártyakeverése sikerül, úgy nemcsak az angolok és franciák, hanem a franciák és olaszok között is kényes helyzetet teremt, amelynek további fejleményei beláthatatlanok. A szankciók alkalmazása különben is platonikus értékű. Ausztria és Magyarország, majd Svájc és Albánia nyíltan a szankciók ellen foglaltak állást. Németország álláspontja egyelőre ismeretlen és azoktól a tárgyalásoktól függ, melyeket a berlini kormány jelenleg az angol kormánnyal folytat. Nagyobb angol kölcsön folyósításáról van szó. Ennek ellenértéke lenne azonban Németország részéről, hogy nem szállít semmit sem Olaszországnak. A tárgyalások még folyamatban vannak. Magyarország és Ausztra állásfoglalását tegnap már nyugodtabban ítélték meg. Hangoztatták, hogy egyelőre csak a fegyverkivitelre vonatkozik a tilalom és mivel sem Magyarország, sem Ausztria nem rendelkeznek olyan fegyvergyárakkal, amelyek számba jöhetnének, a szankciókhoz való csatlakozás megtagadása nem jelent semmit. Ugyanez a helyzet a kisántant államai részéről, amelyek gyakorlatilag szintén nem viszik keresztül a megtorló rendszabályokat. Sokkal nagyobb jelentőségű az angol kormánynak az az elhatározása, mely szerint azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a szuezi csatornát elzárják. A csatorna elzárása úgy történnék, hogy az angol kormány értesítené a római kormányt, hogy a csatornában aknákat helyeztek el. Amennyiben az olasz hajók ennek ellenére is behajóznak a csa Litvinov népbiztos váratlanul Genfbe utazott A késő délutáni órákban a különvonat még mindig az addis abebai állomáson vesztegel. Diplomáciai körök véleménye szerint az abesszin kormány teljes joggal nyilváníthatja a követeit hadifogolynak, mert a diplomáciai viszony minden kétségeit kizáró módon megszűnt Olaszország és Abesszinia között, amikor az addis abebai követ útlevelének kiszolgáltatása után a római abesszin követ is megkapta útlevelét és elutazott Rómából. Olaszország az abesszin hadműveleteket nem minősíti háborúnak, hanem egyszerű rendőri intézkedéseknek, amiért nem is tartotta szükségesnek sem a hadüzenetet, sem pedig a diplomáciai viszony megszakítását. Az abesszineknek tulajdonítja a hadüzenetet azzal, hogy az addis abebai követet távozásra szólították fel. Viszont — mondják diplomáciai körök — Olaszország a hadüzenetet tudomásul vette, amikor a római abesszin követnek szintén kiadta útlevelét. Vinci grófnak tehát nincsen joga megtagadni Abesszinia elhagyását és ha mégis ott marad, saját magának kell tulajdonítania a következményeket. Kinos meglepetést keltett, hogy Litvinov orosz külügyi népbiztos váratlanul Genfbe utazott. Attól tartanak, hogy megjelenése Genfben a helyzet kiélesedéséhez fog vezetni. Egy ízben már megkísérelte, hogy Anglia és Franciaország között ellentétet szítson és utazásának célja mögött azt sejtik, hogy most is hasonló gondolatokkal foglalkozik. Litvinov ugyanis állítólag azt fogja javasolni, hogy valamennyi népszövetségi tagállamot kötelezzék a szankciókban listák. De nem csak így látják, hanem így akarják is. És a szomszédos Szudánból módjuk van mindent a legpontosabban megfigyelni és ahhoz alkalmazni az ő várakozó politikájukat, ők ugyanis azt akarják, hogy a gyarmati expedíció idegbelileg felőrlődjék, elsenyvedjen, lassan-lassan. Áprilisig nem lesznek készen. És áprilisig ismét kezdődik az esős idő. Közben Anglia ismét megteremti Európában a számára kívánatos egyensúlyt. Németországgal már tárgyal. Amit ő akar, azt megcsináltatja másokkal. Olaszország túlságosan erős számára, azért alkalmazza ezeket a közvetett ütéseket. Mindenekfölött pedig vár Anglia. Mert úgy várni, mint ő, nem tud senki sem. Csak háborúskodjanak az olaszok ott lenn Abeszsziniában. Az ország mind nagyobb adósságokba keveredik, lenn pedig majd csak felőrlődik az a háromszázezer ember. Anglia vár. De az ő várakozása cselekvőbb, mint sok cselekvőé. Mert ez a cselekvés az imperirializmus várakozása, hogy érjen számára» gyümölcs. Nem, Abesszinia nem hoz európai háborút. Mindössze arról van szó, hogy le-gyöngüljön az Anglia számára túlerősí Itália. t