Déli Hirlap, 1939. október (15. évfolyam, 223-248. szám)
1939-10-23 / 242. szám
fylli0tii4£Ub 1989. október 11. *# AKIRŐL MA BESZÉLNEK CHURCHILL, AKI AZ ANGOL HÁBORÚ ÉLÉN ÁLL Winston Churchill életének és működésének legvitatottabb szakasza háborús működése. A háború kitörésekor, amikor az admiralitás első lordja volt, ugyanabba a hibába esett, mint Vilmos császár. Ő is rövid háborút jósolt. A háború három legnagyobb angol kudarcának: az antwerpeni expedíciónak, a Dardanellák ostromának és az archangelszki vállalkozásnak kudarcáért a felelősség javarésze őt terheli. A világháború elején az ő kezdeményezésére angol csapatokat szállítottak partra Antwerpennél, hogy ezzel megakadályozzák a németek északitengeri előretörését és főleg azt, hogy a belga tengerparton, Angliával szemben, repülőtámpontokat szerezzenek. Az angoloknak ez a kísérlete kudarccal végződött, mert a németek 1914 október 19-én, tizenkét napi ostrom után, elfoglalták Antwerpent. A szövetségesek legnagyobb háborús tévedése, a Dardanellák ostroma is Churchill számláját terheli. Jellemző erre a felfogásra egy magasrangú angol katonatiszt világháborús visszaemlékezéseinek az a része, amelyben azt írja, hogy Churchill fejét szét kellett volna verni a Dardanellák szikláin azért, mert ezt a vállalkozást kierőszakolta Kitchener tábornok és Jellicoe admirális tiltakozása ellenére. A Dardanellákat 1915 február közepén vették ostrom alá a szövetségesek. Eleinte értek is el bizonyos kezdeti sikereket. Azonban már márciusban siralmasan végződött a török erődítmények ellen intézett flottatámadás. A szövetséges flotta döntő vereséget és súlyos veszteségeket szenvedett. Augusztusban a török védők ismét visszaverték a Gallipoli- félszigeten megkísérelt partraszállást. Decemberben és januárban az angolok kénytelenek voltak kiüríteni Gallipolit. Mindez fölösleges emberveszteséggel és súlyos presztízsveszteséggel végződött, ami miatt azután Churchillnek el is kellett tűnnie a tengerészetügyi minisztérium éléről. A harmadik zátonyra futott világháborús vállalkozás, amely Churchill sugallatára jött létre, az archangelszki expedíció volt. Ezt az Oroszországban is bekövetkezett forradalmi események váltották ki. Angliában nagy ijedelmet okozott az a hír, hogy a I . világháború legkritikusabb korszakában a keletis front az orosz forradalom következtében összeomíilik. Hogy megdöntsék Oroszországban a békebaráto forradalmi rendszert, Churchill rávette az angol kormányt és hadvezetőséget a világháború egyik legmerészebb kalandjára. Churchill ugyanis visszaemlékeztetett arra, hogy a XVI. század közepén először szálltak partra angol hajósok Oroszország északi partján, a sarkkörön túl fekvő Dwina-torkolatnál Chancellor angol sarkutazó vezetése alatt, hogy a Jeges-tengeren keresztül kereskedelmi kapcsolatokat teremtsenek Oroszországgal. Chancellor nyomán indult el az angol, francia és szerb katonákból álló expedíciós hadsereg, amely Sir Maynard angol tábornok vezetése alatt részben a Murman-parton, részben Arhhangelszkben szállott partra. Ez az expedíciós hadsereg volt az első, amely hadműveleti szempontból használta fel az 1916-ban osztrák-magyar—német hadifoglyok által elkészített híres vagy inkább hírhedt Murmanvasutat, melynek minden egyes talpfája egy hadifogoly életébe került. Ez az expedíciós hadsereg egészen közel került Szentpétervárhoz, közben a karéliai finn felkelőkkel megállapodott Karéliának, amely ma a finn—orosz feszültség tárgyát alkotja, Finnországhoz való csatlakozásában. Hiábavalóvolt azonban ennek az expedíciós hadseregnek előtörése az orosz főváros felé, a forradalom vérben gázoló gőzhengerét nem sikerült megállítani. |1~ Ez a három kudarc áll Churchill világháborús szereplésének teherlapján. Azonban bizonyára a javára is irt egyes cselekedeteket és tényeket az angol közvélemény, mert enélkül alig tudott, volna megmaradni Churchill továbbra is az angol politikai élet premier-planjában. Anglia szempontjából Churchill legnagyobb érdeme az volt, hogy az angol flotta az ő minisztersége alatt fejlődött igazán „great flott”-té, aki még 1911 júniusában választókerületében a leghevesebben támadta az angol flottafejlesztési programot és hangosan hirdette: „Egy pennyt nem adni a haszontalan flottanövelésre”, ugyanez év őszén, amikor az admiralitás first, lordja lett, az angol történelem legszédítőbb arányú flottafejlesztésébe kezdett. Ettől kezdve makacs következetességgel készülődött a háborúra, ő maga írja a Worlds Crisis-ben: „Angliának a háborúba való belépését tervszerűen vitték keresztül”. A német Kriegsschuldfrage-irodalom kutatói Churchill eme őszinte vallomásával akarják bizonyítani, hogy Angliát is felelősség terheli a világháború kitöréséért. Churchill elmondhatta azt, amit az 1871-es francia—német háború kitörésekor a teljesen elvakult Eugénia császárné mondott nagyzási hóbortjában: „C’est ma guerre!” „Ez az én háborúm!” Churchill valóban akarta a háborút, hogy Németország előtörését a világkereskedelemben visszaszorítsa. Bizonyítja ezt, hogy ő volt az, aki már 1914 július 29-én az angol parlament tudta nélkül mozgósította az angol flottát és a flottát háborús pozícióinak elfoglalására rendelte. Hogy az angol flotta a világháború alatt meg tudta akadályozni Anglia kiéheztetését, hogy bár súlyos veszteségek árán, de mégis sikeresen megküzdött a korlátlan német búvárhajó-harccal, ezt az angol közvélemény javarészt Churchill érdemének tudja be. A világháború után Churchill ismét az angol kabinetek kimaradhatatlan tagja lett. 1919-ben ő követelte legerélyesebben az orosz kommunizmus leverését. Nem elégedett meg azonban azzal, hogy Anglia csak pénzzel és hadianyaggal támogassa az ellenforradalmi tábornokokat, hanem aktív beavatkozást követelt. Ha abban az időben hallgattak volna rá, valószínűleg nem volna ma bolsevista problémája a világnak. Churchill közben elérkezett karrierjének egyik legfontosabb állomásáig: budget-ügyi miniszter lett. Ezt a miniszterséget tudvalévően nemcsak a londoni White Hall-ban választja el egy vékony fal az angol miniszterelnökség egyszerű, de történelmi jelentőségű épületétől, hanem Angliában a kincstári kancellár bizonyos mértékben már prezumptív miniszterelnöknek számít. A miniszterelnökség volt az, amire a becsvágyó Winston Churchill éppúgy, mint nem kevésbé zseniális atyja, Randolph Churchill Csak a GRAND HOTEL LAFAYETTE-ben lakjon Bucurestiben Központi fekvés. Komfort. Olcsó. Otthonos Calea Victoriei No. 1r.Telefon 3-3410• is mindig vágyakozott és amit egyikük sem tudott sohasem elérni. 1928 óta az angliai Cato szerepét töltötte be Churchill. Éles szeme először látta meg, hogy Németország lázasan fegyverkezik. Ezóta élethivatása lett, hogy az állítólagosnémet veszélyére figyelmeztesse honfitársait. Angol kormánykörökben azonban nem találtak meghallgatásra Churchill Cassandra jóslatai. Sőt az angol politikai élet homlokegyenest ellenkező irányban fejlődött. A háború után az angol külpolitika sehogyan sem akarta elismerni azt a francia tételt, hogy Németország felszerelését csak az esetben lehet megengedni, ha Franciaország és Anglia katonai szövetségre lépnek egymással. Anglia ugyanis szeretett volna ismét szigetté lenni s amennyire lehetett, visszatérni a splandid isolation politikájához. Amikor Hitler megszállta a demilitarizált Rajna-övet, proklamálta Németország katonai egyenjogúságát, kilépett a Népszövetségből, ébredt Anglia annak keserves tudatára, hogy már nem élvezheti többé a sziget adta geopolitikai és sztratégiai előnyöket és hogy Anglia határai voltaképpen a Rajnánál vannak, amint azt Baldwin egy rezignált pillanatában beismerte. Amíg azonban Anglia erre és még sok más felismerésre rádöbbent, Churchill hiába játszotta a vészmadár szerepét. Hiába hirdette, hogy vége a „Britannia rule the waves”-nak, mert a tengerek hullámai fölött egy új tenger keletkezett, mely Anglia fölé is hajlik: a levegő tengere. Ez a másik tenger Anglia legsebezhetőbb pontját jelenti, elérhetővé tette közvetlen ellenséges támadások számára. Angliában ebben az időben nem Churchillre hallgattak, mert a békére vágyó angol közvélemény Neville Chamberlain hívéül szegődött, aki az appeasement-politikát, a megbékélés politikáját hirdette és követte elsősorban Németországgal szemben. Ez a politikai irányvonal vezette el Godesbergig és Münchenig, amelyet ma Angliában keserű kiábrándulással egy második amiensi békének tartanak, amelyet Anglia az ifjabb Pitt ellenzése ellenére 1802- ben kötött Napóleonnal. Különösen rokonszenves visszhangra talált Anglia mértékadó és közgazdasági köreiben Hitler bolseviki-ellenes politikája. Ezeket a köröket mély és őszinte hála és elismerés töltötte el a nemzeti szocialista Németországgal szemben, mint amely megakadályozta és meggátolja a bolsevizmus európai előtörését. Az angol politika és a City köreiben teljesen az úgynevezett „Clivedense” szerezte meg a befolyást. A dúsgazdag német származású Astor család vidéki kastélyáról így nevezték azt a németbarát: