Déli Hirlap, 1940. április-június (16. évfolyam, 74-144. szám)
1940-05-05 / 100. szám
XVI. évi. 100 sz. ' ARA 3 LEI VASÁRNAP, 1940. május 5. A bánsági magyarság napilapja, mely a kora reg- Szerkesztőség és kiadóhivatal* A Timi3'Torontal'i törvényszék időszaki lapok nyigeli órákban jelenik meg a vasárnapokat és üyilvántartásában történt bejegyzés száma: 83 (Dos. nepeket követő napok kivételével TIMIȘOARA No. 934/1938.) Telefon: 28—10. Dr. VUCHETICH ENDRE ll Bratianu-tér 3. Dn vezetésével. felelős szerkesztő. NEM IS LÉTEZETT az egyesült európai államok gondolata a világháború előtt, a világháború utáni években pedig, mint egyszer majd megvalósuló messzi ideál lebegett a legtöbb politikai gondolkodó előtt. Egyetlen egy ember akadt csak, aki végzetesen komolynak és jdszerűnek találta ezt a tervet. Coudenhove-Calergi volt az, aki szüntelenül beszélt, agitált, aki szakadatlanul lándzsát tolt a páneurópai eszme érdekében. Életművének tekintette ő, hogy átömlessze a köztudatba az európai egyesült államok megvalósításának gondolatát. Rendíthetetlen buzgalmával sikerült is majdnem minden országból neves politikusokat toborozni kedvenc eszméje számára. Coudenhove-Calergi érdeme, hogy a páneurópai mozgalom a legutóbbi esztendőkben komoly lendületet vett, sőt a cél eszmei körvonalai is kialakultak. Ennek a nagy közösségnek Coudenhove-Calergi szerint Európa összes államaiból kell kialakulni, mert szerinte Európa mint termelési terület összefügg és egymásra utalt. Erre való tekintettel rekesztette ki a politikai közíró az európai államközösség gondolatából Angliát, mint nem kontinentális hatalmat, Oroszországot pedig mint különleges gazdasági adottságokkal rendelkező teljes világrészt, Euráziát. Calergi és mozgalma azonban ma már nem elszigetelt jelenség. Eszméit általános érvényűvé érlelték az idők, így nem csoda, ha ma már a legkülönbözőbb oldalakról halljuk, hogy Európa jövője nem képzelhető el máskép, mint az Északamerikai Egyesült Államok berendezkedéséhez hasonló alapon. A páneurópai gondolat tehát kilépett a messzi elképzelések homályos légköréből, hogy elérhető időn belül kézzelfogható valósággá váljon. Sőt történnek már határozott próbálkozások is ebben az irányban. Érdekes, hogy éppen Anglia akarja e téren magához ragadni a kezdeményezést, amely elszigeteltségénél fogva nem is szerepel Coudenhove-Calergi páneurópai programjában. Anglia azonban Franciaországgal való szövetsége alkalmából el akarja mélyíteni a háború utáni időkre is ezt a viszonyát. Közös gazdasági működést akar kifejteni szövetségesével azután is, hogy hatalmas erőforrásaik kiegészítsék egymást minden vonatkozásban. A terv sokat ígér. Mert az ötszáz millió lelket számláló brit világbirodalom és a legalább százötven millió lelket uraló, hatalmas gyarmatokkal rendelkező Franciaország így együtt olyan egységet alkotnának, amely igen hívogató példa volna más európai államok gazdasági csatlakozására. Csakhogy egy ilyen páneurópai kialakulás nem volna igazában európai, mert igen nagy volna a gyarmati túlsúlya. Egy ilyen alapon kialakuló európai konföderációban természetszerűleg imperialisztikus tendenciák érvényesülnének, akkor még inkább képzelhető el egészségesnek kisebb államok összecsoportosulása, amelyek geopolitikailag is összefüggenek. Ilyen törekvések máris mutatkoznak. Egyre jobban tért hódít a dunai államok összefogásának gondolata, vagy a balkáni konföderáció. Egyelőre még mindenesetre teljes erővel dühöng a háború. De ez sem tart örökké. Nem lehet örökké vihar, egyszer csak ismét kisüt a Nap is. És akkor majd Európa önmagára ébred és belátja, hogy csakis pusztulásra vezethet a túlhajtott antropolag náció, aalizmus. Elkövetkezik az idő, amikor majd Európa népei kezet nyújtanak egymásnak. Ez a kiengesztelődés pedig csak úgy lehetséges, ha majd leomlanak a gazdasági Magínotis Siegfried vonalak, a vámhatárok és mindennemű kereskedelmi, ipari gátak. És akkor majd ismét nyugalom lesz egy kiszélesedett kéz-kézben dolgozó Európában. Hogy miképen fog mind ez megvalósulni, az még a jövő titka. Az út azonban már nyitva áll, amely az egyedül boldogító célhoz vezet. Coudenhove-Calergi termése most érik, nem hiába vetette, munkálta annyi éven át a páneurópai gondolatot. Igaza volt neki, amikor ezt az eszmét oly makacsul hirdette, mert ez fogja igazában megváltani Európát, ha majd elérkezik a döntő nagy átalakulás ideje. Andalsnes! az angolok kiürítenék A norvég hadsereg felhagy az ellenállással Trondhjem vidékét a németek szállták meg A nádor hírszolgálati ügynökség jelentései Berlinből jelentik: A német hadvezetőség jelenti: Miután az utolsó angol csapatok is elhagyták Andalsnes környékét és a város német kézre került, a megbékélési akció gyors eredményekkel jár egész Norvégiában. A norvég csapatok leszerelése Nyugat-Norvégiában folyamatban van. Ellenállást csak kisebb egységek tanúsítanak azokon a helyeken, ahol még nincsenek tisztában az általános helyzettel. Trondhjemtől északra az ellenség nyugodtan viselkedik. Narviktól északra és délnyugatra az ellenséges haderők lassan nyomulnak előre állásaink felé. A német biztonsági őrségek visszautasították a támadásokat. ges A Skagerrakban sikerrel folyik az ellensébúvárhajók elleni vadászat és tegnap ismét két búvárhajót sikerült elpusztítani. Május elsején légi haderőnk szétszórt egy ellenséges flottát és ez alkalommal biztos találat ért egy repülőgépanyahajót és egy torpedórombolót. Valószínűleg középnagyságú bombák értek egy másik repülőgép anyahajót is és két ellenséges gépet lelőttünk. Május másodikán a légihaderő ismét megtámadta az ellenséges hajókat és ez alkalommal egy cirkálót két súlyos találat ért a hajó elején. Egy másik cirkálón esett károkat a sűrű köd miatt nem lehetett megállapítani. Norvégiai és dániai légikikötők ellen az angolok hiábavaló támadásokat intéztek A nyugati hadszíntéren semmi különösebb esemény nem történt. NANSOSBAN HAJÓRA SZÁLLTAK AZ ANGOL CSAPATOK Stockholmból jelentik: A német légihaderő csütörtökön 11 óra hosszat bombázta Nansos kikötővárost, a Trondhjem-körzetben történt angol partraszállások északi támaszpontját A kikötői rakpart, ahol a partraszállás folyt, nincs többé. Szétbombázták Craig városát is, amely egyik fontos vastúi állomás a nansosi körzetben, a Trondhjem felé vezető vonalon. A nansasi fjordban két angol torpedórombolót találat ért és az egyik hajó ennek következtében el is süllyedt. ANDALSNESNÉL HAJÓRA SZÁLLT A BRIT SZÁRAZFÖLDI CSAPAT Londonból jelentik: A hadügyminisztérium jelenti: Azok a szövetséges haderők, amelyek néhány nappal ezelőtt hadműveleteket hajtottak végre abból a célból, hogy az ellenségnek Trondhjem város felé előnyomulását késleltessék, miután számos ellenséges támadást visszautasítottak, a jelentős túlerő elől visszavonultak. A szövetséges csapatoknak sikerült Andalsnes és más szomszédos kikötőkben hajóra szállni. Ez a behajózás az ellenség légi bombázása ellenére sikerült. Narvik környékén a hadműveletek tovább folynak és csapataink érintkezésben állanak az ellenséggel, Az olaszok szerint Angliát második Gallipoli érte A Stefani ügynökség diplomáciai szerkesztője a következőket írja: Az angol-francia expedíció norvégiai veresége igen jelentős esemény. Ez volt a második Gallipoli, amely talán még nagyobb csapást jelentett, mert a dardanellai szárazföldi és tengeri vereség nem járt olyan katasztrófával, mint amilyen az angolokat érte Norvégiában. A németek most elhelyezkedtek Skandináviában, szemben az angol partokkal és tengeri támaszpontokkal. Innen komolyan fenyegethetik tengeralattjáróikkal és repülőgépeikkel, amelyekből most ezerháromszázzal és később még sokezerrel rendelkezhetnek Norvégiában. Ez a csapán rendkívül súlyos Anglia biztonsága szempontjából. A demokrata háborús uszítók három hét alatt megváltoztatták az északi helyzetet Anglia és Franciaország számára károsan. Az amerikai lapok a norvég harctér eseményeiről Newyorkból jelentik. A Newyork Times a szövetségeseknek Andalesből történt kivonulásával kapcsolatban azt írja, hogy Délnorvégia feladása komoly sikertelenséget jelent a szövetségesek stratégiájára és tekintélycsökkenést is. A kezdet elején az angolok és a franciák rendkívüli nehézségek elé kerültek, de a francia és az angol nép nem hátrál meg az ellenfél elöl és nem veszti el bátorságát a fegyvertűz előtt sem,