Déli Hirlap, 1940. április-június (16. évfolyam, 74-144. szám)

1940-05-05 / 100. szám

XVI. évi. 100 sz. ' ARA 3 LEI VASÁRNAP, 1940. május 5. A bánsági magyarság napilapja, mely a kora reg- Szerkesztőség és kiadóhivatal* A Timi3'Torontal'i törvényszék időszaki lapok nyi­­geli órákban jelenik meg a vasárnapokat és üy­­i­l­vántartásában történt bejegyzés száma: 83 (Dos. nepeket követő napok kivételével TIMIȘOARA No. 934/1938.) Telefon: 28—10. Dr. VUCHETICH ENDRE ll Bratianu-tér 3. Dn vezetésével. felelős szerkesztő. NEM IS LÉTEZETT az egyesült európai államok gondolata a világ­­háború előtt, a világháború utáni években­ pedig, mint egyszer majd megvalósuló messzi ideál lebe­gett a legtöbb politikai gondolkodó előtt. Egyet­len egy ember akadt csak, aki végzetesen ko­molynak és jdszerűnek találta ezt a tervet. Cou­denhove-Calergi volt az, aki szüntelenül beszélt, agitált, aki szakadatlanul lándzsát tolt a pán­európai eszme érdekében. Életművének tekintette ő, hogy átömlessze a köztudatba az európai egyesült államok megvalósításának gondolatát. Rendíthetetlen buzgalmával sikerült is majdnem minden országból neves politikusokat toborozni kedvenc eszméje számára. Coudenhove-Calergi érdeme, hogy a páneurópai mozgalom a legutób­bi esztendőkben komoly lendületet vett, sőt a cél eszmei körvonalai is kialakultak. Ennek a nagy közösségnek Coudenhove-Ca­lergi szerint Európa összes államaiból kell ki­alakulni, mert szerinte Európa mint termelési­ terület összefügg és egymásra utalt. Erre való tekintettel rekesztette ki a politikai közíró az európai államközösség gondolatából Angliát, mint nem kontinentális hatalmat, Oroszországot pedig mint különleges gazdasági adottságokkal rendelkező teljes világrészt, Euráziát. Calergi és mozgalma azonban ma már nem elszigetelt jelen­ség. Eszméit általános érvényűvé érlelték az idők, így nem csoda, ha ma már a legkülönbö­zőbb oldalakról halljuk, hogy Európa jövője nem képzelhető el máskép, mint az Északamerikai Egyesült Államok berendezkedéséhez hasonló alapon. A páneurópai gondolat tehát kilépett a messzi elképzelések homályos légköréből, hogy elérhető időn belül kézzelfogható valósággá vál­jon. Sőt történnek már határozott próbálkozá­sok is ebben az irányban. Érdekes, hogy éppen Anglia akarja e téren magához ragadni a kezde­ményezést, amely elszigeteltségénél fogva nem is szerepel Coudenhove-Calergi páneurópai pro­gramjában. Anglia azonban Franciaországgal való szövetsége alkalmából el akarja mélyíteni a háború utáni időkre is ezt a viszonyát. Közös gazdasági működést akar kifejteni szövetségesé­vel azután is, hogy hatalmas erőforrásaik kiegé­szítsék egymást minden vonatkozásban. A terv sokat ígér. Mert az ötszáz millió lelket számláló brit világbirodalom és a legalább százötven mil­lió lelket uraló, hatalmas gyarmatokkal rendel­kező Franciaország így együtt olyan egységet alkotnának, amely igen hívogató példa volna más európai államok gazdasági csatlakozására. Csakhogy egy ilyen páneurópai kialakulás nem volna igazában európai, mert igen nagy vol­na a gyarmati túlsúlya. Egy ilyen alapon kiala­kuló európai konföderációban természetszerűleg imperialisztikus tendenciák érvényesülnének, ak­kor még inkább képzelhető el egészségesnek ki­sebb államok összecsoportosulása, amelyek geo­politikailag is összefüggenek. Ilyen törekvések máris mutatkoznak. Egyre jobban tért hódít a dunai államok összefogásának gondolata, vagy a balkáni konföderáció. Egyelőre még minden­esetre teljes erővel dühöng a háború. De ez sem tart örökké. Nem lehet örökké vihar, egyszer csak ismét kisüt a Nap is. És akkor majd Euró­pa önmagára ébred és belátja, hogy csakis pusz­tulásra vezethet a túlhajtott antropolag náció, aalizmus. Elkövetkezik az idő, amikor majd Európa népei kezet nyújtanak egymásnak. Ez a kiengesztelődés pedig csak úgy lehet­­séges, ha majd leomlanak a gazdasági Magínot­is Siegfried vonalak, a vámhatárok és minden­­nem­ű kereskedelmi, ipari gátak. És akkor majd ismét nyugalom lesz egy kiszélesedett kéz-kéz­­ben dolgozó Európában. Hogy miképen fog mind­ ez megvalósulni, az még a jövő titka. Az út azon­ban már nyitva áll, amely az egyedül boldogító célhoz vezet. Coudenhove-Calergi termése most érik, nem hiába vetette, munkálta annyi éven át a páneurópai gondolatot. Igaza volt neki, ami­­kor ezt az eszmét oly makacsul hirdette, mert ez fogja igazában megváltani Európát, ha majd elérkezik a döntő nagy átalakulás ideje. Andalsnes! az angolok kiürítenék A norvég hadsereg felhagy az ellenállással Trondhjem vidékét a németek szállták meg A nádor hírszolgálati ügynökség jelentései Berlinből jelentik: A német had­vezetőség je­­lenti: Miután az utolsó angol csapatok is elhagy­ták Andalsnes környékét és a város német kéz­re került, a megbékélési akció gyors eredmé­nyekkel jár egész Norvégiában. A norvég csapatok leszerelése Nyugat-Nor­­végiában folyamatban van. Ellenállást csak kisebb egységek tanúsítanak azokon a helyeken, ahol még nincsenek tisztában az általános helyzettel. Trondhjemtől északra az ellenség nyugodtan viselkedik. Narviktól észak­ra és délnyugatra az ellenséges haderők lassan nyomulnak előre állásaink felé. A német bizton­sági őrségek visszautasították a támadásokat. ges A Skagerrakban sikerrel folyik az ellensé­búvárhajók elleni vadászat és tegnap is­mét két búvárhajót sikerült elpusztítani. Május elsején légi haderőnk szétszórt egy ellen­séges flottát és ez alkalommal biztos találat ért egy repülőgépanyah­ajót és egy torpedórombolót. Valószínűleg középnagyságú bombák értek egy másik repülőgép anyahajót is és két ellenséges gépet lelőttünk. Május másodikán a légihaderő ismét megtámadta az ellenséges hajókat és ez alkalommal egy cirkálót két súlyos találat ért a hajó elején. Egy másik cirkálón esett károkat a sűrű köd miatt nem lehetett megállapítani. Norvégiai és dániai légikikötők ellen az an­­golok hiábavaló támadásokat intéztek A nyugati hadszíntéren semmi különösebb ese­mény nem történt. NANSOSBAN HAJÓRA SZÁLLTAK AZ ANGOL CSAPATOK Stockholmból jelentik: A német légihaderő csütörtökön 11 óra hosszat bombázta Nansos ki­kötővárost, a Trondhjem-körzetben történt an­gol partraszállások északi támaszpontját A kikötői rakpart, ahol a partraszállás folyt, nincs többé. Szétbombázták C­raig városát is, amely egyik fontos vastúi állomás a nansosi körzetben, a Trondhjem felé vezető vonalon. A nansasi fjord­­ban két angol torpedórombolót találat ért és az egyik hajó ennek következtében el is süllyedt. ANDALSNESNÉL HAJÓRA SZÁLLT A BRIT SZÁRAZFÖLDI CSAPAT Londonból jelentik: A hadügyminisztérium je­lenti: Azok a szövetséges haderők, amelyek néhány nappal ezelőtt hadműveleteket hajtottak végre ab­ból a célból, hogy az ellenségnek Trondhjem város felé előnyomulását késleltessék, miután számos ellen­séges támadást visszautasítottak, a jelentős túlerő elől visszavonultak. A szövetséges csapatoknak si­került Andalsnes és más szomszédos kikötőkben ha­jóra szállni. Ez a behajózás az ellenség légi bombá­zása ellenére sikerült. Narvik környékén a hadműve­letek tovább folynak és csapataink érintkezésben ál­lanak az ellenséggel, Az olaszok szerint Angliát második Gallipoli érte A Stefani ügynökség diplomáciai szerkesztője a következőket írja: Az angol­-francia expedíció norvégiai veresége igen jelentős esemény. Ez volt a második Gallipoli, amely talán még nagyobb csapást jelentett, mert a dardanellai szárazföldi és tengeri vereség nem járt olyan katasztrófával, mint amilyen az angolokat ér­te Norvégiában. A németek most elhelyezkedtek Skandináviában, szemben az angol partokkal és ten­geri támaszpontokkal. Innen komolyan fenyegethe­tik tengeralattjáróikkal és repülőgépeikkel, amelyek­ből most ezerháromszázzal és később még sokezerrel rendelkezhetnek Norvégiában. Ez a csapán rendkívül súlyos Anglia biztonsága szempontjából. A demokrata háborús uszítók három hét alatt meg­változtatták az északi helyzetet Anglia és Francia­­ország számára károsan. Az amerikai lapok a norvég harctér eseményeiről Newyorkból jelentik. A Newyork Times a szö­vetségeseknek Andal­esből történt kivonulásával kapcsolatban azt írja, hogy Délnorvégia feladása ko­moly sikertelenséget jelent a szövetségesek straté­giájára és tekintélycsökkenést is. A kezdet elején az angolok és a franciák rendkívüli nehézségek elé kerültek, de a francia és az angol nép nem hátrál meg az ellenfél elöl és nem veszti el bátorságát a fegyvertűz előtt sem,

Next