Déli Hirlap, 1940. április-június (16. évfolyam, 74-144. szám)

1940-05-06 / 101. szám

r' acOCrfl?' . / _ XVI. évf. 101. sz. ro / ARA Ufl 7 HÉfTFÖ, mo. május 6. A bánsági magyarság napilapja, mely a kora reg- Szerkessziísáe áa MadAhivatal* A Timis-Torontal-i törvényszék Időszaki lapok nyü­jeli órákban jelenik meg a vasárnapokat és n­i­­vántartásában történt bejegyzés száma: 83 (Dos. nepeket követő napok kivételével TI­M I ȘO­A­R­A No. 934/1938.) Telefon: 28—10. Dr. VUCHETICH ENDRE , R .. ..­­ . Dr. VARNAY ELEMÉR vezetésével. ’ “"vV- felelős szerkesztő. M hI erísüik i kilőni Mben Uj légi támpontokat épitenek a németek Norvégiában az ország északi részének megtámadása végett A nádor hírszolgollali ügynökség jelentései Berliniből jelentik: A Német Távirati Iroda a következőkben ismerteti a norvégiai helyzetet: Az angolok gyors menekülése és Andalsnesből való távozása következtében Dél- és Közép-Nor­végiában nyugalom van. Az angolok gyors me­nekülése, amelyet Chamberlain behajózásnak ne­vezett és amelyet ,,sikerrel" hajtottak végre, mély benyomást keltett a norvégok körében, a­kik felismerték a helyzetet és megadták magu­kat, így a dél és középn­orvégiai norvég hadosz­tályok, amelyeket április elején a menekülő nor­vég kormány mozgósított, beszüntették a harcot és megadták magukat. Leszerelésük rendszere­sen folyik. Csak néhány távolabbi részekre ju­tott norvég csapatok, amelyek nem ismerik az utóbbi események fejleményeit, még igyekszenek ellenállnni. Általában a Steinkjertől északra lévő körzetben nyugalom van. Narvik környékén az angol csapatok erősebb tevékenységet fejtenek ki, hogy ezáltal megjavítsák a Norvégiából tör­tént menekülésük által keltett rossz benyomást. A hadműveleteket, amelyeket nagy részben nor­vég csapatok hajtanak végre, a német biztosító osztagok mindenütt meghiúsítják. Angol hadi­­hajók tüzérségi tűzzel igyekeztek támogatni a szárazföldi csapatokat. Az ellenséges búvárha­­jóknak nem sikerült megszakítanuk a német csa­pat- és hadianyag-szállítást. A német tengeri erők két ellenséges tengeralattjárót elsüllyesz­tettek, Az utolsó állomás A három hét óta tartó norvég harcok lezá­rultak. Hogy miyen eredménnyel, ez iránt nincs további kétség. Chamberlain legutóbb tartott be­­szédében nyíltan és egyenesen megmondotta, hogy a németek előnyomulását Norvégia déli ré­­szében nem sikerült feltartóztatni, így az angol expedíciós haderők kiürítették ezt a terepet. A vállalkozás tehát nem sikerült, éppen olyan ke­véssé valósította meg a hozzá fűzött reménysé­geket, mint annak idején az elmúlt világháború­ban a Churchill által kezdeményezett galli­polii expedíció. Ezt az expedíciót annak idején a szö­vetséges flotta áttörési kísérletének kudarca után hajtották végre. Előbb Alexandriában köz­­pontosították a keleti különítményt, majd át­szállították Mudrosba, Demnos görög szigetre, miközben néhány hajó Tenedos szigete előtt őrizte a Dadanellák bejáratát. Ebben az expedíciós hadseregben hatvan­háromezer angol és egy tizenhatezer főből álló francia katonai csoport foglalt helyet. A renge­teg ember elszállítására száznyolc hajóra volt szükség, amelyből hat élelmiszerhajó és négy kórházhajó volt. A Galüpoü közelében történt partraszállításhoz az összes hajókat koncentrál­ni kellett. Mindezekből láthatjuk, hogy egy ex­pedíciós hadtest előkészülete igen nagy nehéz­ségekkel járt már abban az időben is. Bizonyos tervek voltak szükségesek, a csapatok, a lőszer, a hadműveletek színtere éghajlatának megfe­lelő ruházat összegyűjtése, valamint az intendan­­túra, trón és egészségügyi szolgálat elhelyezésé­re a kikötők közelében, ahol a csapatok partra­­szállottak. A norvégiai háborúban még elmondhatat­lanul nehezebb volt az expedíciós hadsereg sze­repe. Szüntelen védekezniük kellett a légi táma­dások ellen, amelyek irtózatos erővel érvényesül­tek úgy a szállítás, mint a partraszállás, vala­mint a szárazföldön folytatott harcok minden mozzanatában. A modern háború eme legfélel­metesebb fegyverével szemben minden törekvés hiábavalónak bizonyult, így Középnorvégiából is visszavonulni kényszerült az angol hadsereg. A németek győzedelme kétségtelen. Joggal tehet­jük fel a kérdést tehát ezek után, hogy vajjon lesznek-e még harcok Norvégiában? Különösen most, amikor már minden kikötőben, amelyek rendelkezésre állanak, sietve behajózzák az an­gol és francia katonákat. Erre vonatkozólag egy homályos felvilágosítás ad további találgatások­ra alkalmat. Eme nyilatkozat szerint az Andals­­nesnél behálózott csapatokat „másutt" fogják felhasználni. De hol van ez a másutt? Csakis Norvégia legészakibb részében lehet, amely vasérc kapuja. Narvikban rakják hajóra a drága a ércet. De van ezen az északi vidéken más is. Svédország felső csücskében, Bolidarban, van a világ leggazdagabb arzén lelőhelye. Északnorvé­­giában található viszont a pyrit, amely a vegyi iparban és lőszergyártásban nélkülözhetetlen. Mindezt innen szerzi be Németország, ezek az anyagok sémára a háború folytatásához nélkü­lözhetetlenül szükségesek. Ezekért az a­nya­gokért folyik tulajdonkép­­pen az egész északi háború. A szövetségeseknek létérdekük, hogy ezt az összeköttetést bármilyen áldozatokkal is elvágják. Előnyükre szolgál, hogy messzi Észak felé már nem vezetnek vasutak, így valószínű, hoszv Narvik birtokáért még két­­ségbesett harcok fognak folyni. De ez azután az északi háború utolsó állomása és igen kétséges, hogy szerencsésebb természeti adottságok kö­zött is sikerülni fog-e a német haderők dinami­kus erejű előnyomulását feltartóztatni. A had­műveletek vágtató üteme erre vonatkozóban is hamarosan meg fogja adni a választ, hogy áll.e, vagy bukik ez az utolsó erőd s vele együtt a szö­­vetségesek egész norvégiai háborúja. Nagy hadizsákmány került német kézre Berlinből jelentik: A német véderő főpa­rancsnoksága szombaton a következő hadijelen­tést adta ki: Narviktól északra a német előőrsök vissza­­verték az ellenséges előőrsöket. Narvikban a helyzet változatlan. Azok a német kötelékek, a­melyek Trondhjemből észak felé indultak, csak norvég csapatokkal találkoztak útjukban, mi­után a szövetséges csapatok sürgősen eltávoztak Nansosból és környékéről.­­ A norvég csapatok trondhjemi parancsnok­sága napiparancsot adott ki, amelyben keserű­séggel állapítja meg, hogy a nyugati hatalmak csapataikat Nansosból visszavonták anélkül, hogy erről a norvégoket értesítették vol­na, akik így súlyos helyzetbe kerültek, miután oldalról és hátulról is megtámadhatják őket. A norvégok itt fegyverszünetet kértek. A norvég területek békés megszervezése tovább folyik. Irukant szombaton reggel harc nélkül adták át a norvégok. Andelsaas vidékén 127 tisztet és 2500 közkatonát fogtak el, a hadi zsák­mányt pe­dig egyelőre még nem lehet felbecsülni. A német légi haderő folytatta a felderítő tevékenységét egész Norvégia fölött, valamint az Északi-tenger mentén és Narviktól északra egy ellenséges ha­jót bombatalálattal megrongáltak. Pénteken Nansostól nyugatra egy angol hadihajót sül­­­lyesztettek el a német repülőgépek bombái. Pén­tekről szombatra virradó éjszaka angol repülő­gépek támadtak meg az Északi-tengeren egy né­­met őrhajót, de minden eredmény nélkül, sőt az ellenséges repülőgépek közül kettőt lelőttünk. A nyugati hadszíntéren nem történt említésre mél­tó esemény. A német jelentés szerint rendezetlen volt az angolok visszavonulása Berlinből jelentik. A Német­ Távirati Iroda jelenti: Chamberlain csütörtökön megkísérelte Beszédével azt a benyomást kelteni, hogy a szö­vetséges csapatok norvégiai patraszállásának nem volt más célja, mint késleltetni a német elő­nyomulást. A német politikai és katonai körök­ben emlékeztetnek azokra a nyilatkozatokra, amelyeket 15 nappal ezelőtt londoni és párisi mértékadó helyeken adtak ki és amelyek teljesen ellentétben állottak az angol miniszterelnök leg­utóbbi nyilatkozatával. Akkor arról volt szó, hogy a nansosi és andalsnesi partraszállással messzemenő célokat követnek, mert ezek voltak az első lépések a németek kiűzésére Norvégiából. Április 21-én az egyik angol lap katonai szer­kesztője azt írta, hogy Trondhjem városának északról és dél felől való körülzárásával egyide­jű­leg az angol csapatok Andalsnesből délkeleti irányban nyomultak előre, azzal a feladattal, hogy Oslot visszafoglalják. Az angolok veresége igen nagy, ha összehasonlítjuk a jelenlegi hely­zetet az akkori célokkal. Német mértékadó he­lyen megállapítják azt is, hogy Chamberlainnek az a kijelentése, amely szerint az angolok rend­ben vonulnak vissza, nem felel meg a valóság­nak. Ez a visszavonulás nem volt rendezett, sőt biztosított sem, mert a német csapatok egészen az andalsnesi kikötőig üldözték az angolokat. Ha az angol propaganda azt állította, hogy a néme­tek gyors előnyomulása katonai szempontból el­ítélendő, akkor csak azt lehet az angoloktól kér­­dezni, hogy menekülésük hozott-e más ered­ményt, mint azt, hogy életüket megmentsék*

Next