Déli Hirlap, 1941. június (17. évfolyam, 61-86. szám)

1941-06-02 / 62. szám

Hétfő, 1941. június 2. Az új világrendben Németországnak vissza kell kapnia gyarmatait Semleges berlini megfigyelők körében nagy érdeklődést váltott ki az a körülmény, hogy a német lapok a bizonyítékok egész sorozatát vonultatják annak igazolására, mit vesztett Németország a tőle elvett gyarmatokkal. A versailesi békeszerződés 118. és 119. pontja, amely a német gyarmatok sorsáról intézkedett, megfosztotta Németországot Afrikában Togótól, Kameruntól, Német Délnyugat és Keletafrikától, Kiaucsou kínai bérelt területtől és a Csendes-óceáni szigetektől. 1914-ben a német gyarmatok területe 2 millió 952.902 négyzetkilométer volt, ahol 12 millió bennszülött és közel 30 ezer európai élt. A gyarmatokkal való kereskedelem arányát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az 1913—14. évi gyarmati költségvetés összege 158 millió márkára rúgott. A gyarmatügyeket a külügyminisztérium gyarmatügyi hivatala intézte. A legérzékenyebb csapás a német gazdaság részére kétségtelenül Togo elvesztése volt. Togo nyugatafrikai terület, az u. n. rabszolga-parton. Itt a németek 329 kilométer hosszúságú vasútvonalat építettek (gócpontjuk Lome) és 1884. óta, amikor a németek birtokba vették a mintaültetvények egész sorozatával gazdagodott. Fő kiviteli termékei: pálmaolaj, pálmamag, kakaó, koladió, gyapot, kaucsuk, ami jelentős hasznot biztosított Németországnak. Togo területileg és népessége tekintetében nem volt a legnagyobb német gyarmat, de kihasználhatóság szempontjából a legelső helyet foglalta el. 1914. novemberében a franciák és angolok elfoglalták, az ottlevő német gyarmatosokat kiűzték, a békekötés alkalmával pedig Togót felosztották egymás között. A gyarmatosítás áldásait a bennszülöttek élvezték A kameruni gyarmatbirtok Afrika nyugati részében, sok viszontagságon esett keresztül, míg végre 1884-ben a német birodalom birtokába jutott. Kereskedelmének főtárgyai elsőrendű szükségletet fedező nyersanyagok: pálmaolaj, kaucsuk, kakaó, dohány, gyapot. A vasútvonalak kiépítésével egyidősen meggyorsult a kaucsukban hihetetlenül gazdag erdőségek kiaknázása s amikor Németország Kame- Irunt elvesztette, már virágzó új települések egész sorozata bénult meg. Délnyugat-Afrikában a betelepülés valamivel nehezebben ment. Itt a német gyarmatosítás első alkotásai: kórházak, mezőgazdasági és állattenyésztési berendezések, illetve elsődleges feldolgozási üzemek voltak. A kedvezőtlen éghajlati és talajviszonyok ellenére ez a gyarmatvidék is idővel jelentős hasznot hozott volna a német gazdaság számára. A Német-keletafrikai gyarmatok kihasználására fordított anyagi befektetések hasznát szintén már más húzta. Kiaucsou kínai bérelt terület megművelésére már 1909-ben tízmillió márkát fordított a német kormány, de ez meg is érdemelte a tőkebefektetést, mert klímája egészséges,földje termékeny s a Sang-tung félszigeti szénbányák is sokat érnek. A Csendes-óceáni szigetek 224 ezer négyzetkilométernyi területén lévő német gyarmatok különösen cukornádban és délinövényben gazdag települések voltak. A német sajtó napirendre tűzve most a gyarmatok ügyét, megállapítja, hogy amig Anglia katonákat toborzott a gyarmatokon élő benszülöttek közül s azokat hazájuktól távol, idegen érdekek védelmében harcba vetette, addig Németország gyarmatain virágzó gazdasági életet teremtett, amelynek áldásait elsősorban a bennszülött lakosság érezhette. Mindezeken felül a német sajtó azt is hangoztatja, hogy az új világrendben Németországnak vissza kell kapnia elszakított gyarmatait. A békefeltételek között, az eljövendő béketárgyalásokon, a gyarmatok ügye is szerepelni fog. A versaillesi szerződés revíziójára etekintetben is feltétlenül sor kerül. (k.) Erdélyi notesz Ua&bhr n&Mzei is Ual teUk&zei városa Eszembe jut a tanfelügyelői ranggal felruházott tannító, amikor a szabad királyi város címével ékesített Médiás rendezett tanácsú városban járok. Miért éppen a magasabb osztályú tanítóra gondoltam? Mert Médiás szorgalmával,virágzásával és iparával szinte oktatója Tarnava-maretöbbi városának és községének. Jellegére nézve szász, merta mostani népszámlálás alkalmával összeírt tizennyolcezer lakosból kilencezerötszáz szász nemzetiségű, ötezer román,háromezer magyar és ötszáz egyéb. Minden felekezet épített magának templomt, amelyben a Teremtőt dicséri és segedelmét kéri. Van római katolikus, görög katolikus, görög keleti, református, evangélikus és unitárius templom és zsinagóga is. A mediasi keresztény templomok az unitárius kivételével mind régebbiek, az unitárius templom az utóbbi években Bende Béla lelkész kezdeményezésére épült, maga a pásztor azonban a múlt évi bécsi döntés után elhagyta nyáját és eltávozott. A római katolikus plébániát a ferencrendi kolostor mindenkori gvárdiánja vezeti, aki jelenleg Timót atya. A reformátusok papja Kölönte Tibor. Iskolák tekintetében legjobban állanak a szászok, akiknek felekezeti elemi iskolájuk, főgimnáziumuk és tanítóképzőjük van, ezenkívül a nemzetnevelési kormányzat az állami elemi iskolában is létesített szász tagozatokat fiuk és leányok részére. A magyaroknak két felekezeti elemi iskolájuk van, amelyek közül az egyiket a katolikusok, a másikat a reformátusok tartják fenn. A katolikus és református hitvallásos iskolákban a tanulók száma tanévenként hatvan-hetven között mozog. A mediasi katolikusok és reformátusok kevés kivétellel mind magyarok, az unitáriusok csak magyarok. A szászok mind evangélikusok, a románok viszont majdnem egyenlően oszlanak meg a görög keleti és a görög katolikus egyházak között, amelyek minden vikériok főpsnprosséooran Utcdias-t vezették be elsőttek a Venyédetgyet Médiáson tizenkétezer munkás van, akiknek tekintélyes zöme magyar. Ezek a Vitrometán-üveggyárban, aWestend-fémárugyárban, az Irti-kötszövőgyárban, a Skaridia-húskonzervgyárban, a Karres-bőrgyárban, a Gázmetán-földgázüzemben, a Catina-malomban, különféle más kisebb méretű vállalatban és fazekasműhelyben keresikmeg a kenyeret maguknak és családjuknak. Vannak Médiáson önálló magyar iparosok és kereskedők is, akiknek a létezéséről többek között ilyen cégtáblák tanúskodnak: Váczi, Kiss, Szabó, Cseprő, Pápai és mások. A mediási magyarságot régebben a Magyar Párt igyekezett egy táborba összefogni, most a Magyar Népközösség teszi azt. Ennek jóval több tagja van, mint volt a politikai pártnak. A megélhetés Médiáson igen súlyos. A drágaság feltűnően nagy annak ellenére, hogy Zickeli dr. polgármester a városi tanáccsal együtt mindent elkövet a túl magas árak betörésére. A romániai városok közül Médiás volt az első, amely a lakosság kenyérellátását úgy biztosította, hogy május elseje óta a kenyeret a pékeknél csakis jegy ellenében szolgáltatja ki. Médiás, amelyet hajdan vastag kőfal övezett, — néhány bástyája még dacol a máliaeztó idővel, — számos történelmi esemény színhelye volt. Médiáson fejezték le 1534-ben Gritti Alajost, aki inkább kalandor és rabló, mint hadvezér volt. A lengyel rendek követei 1576-ban Médiáson kínálták föl Lengyelország királyi koronáját Báthory István erdélyi fejedelemnek és az ugyancsak ott esküdött fel a lengyel alkotmányra. 1599-ben Báthory Zsigmond Médiáson mondott le a fejedelemségről és adta ezt át öccsének, Báthory András bíborosnak. Nadányi és Szilasy fejedelemgyilkosokat a Báthory Gábor megölésén feldühödött nép a mediasi kolostor tornyában koncolta fel az Úr 1618-ik esztendejében, I. Rákóczi Györgyöt 1658- ban Médiáson fosztották meg az erdélyi fejedelemségtől és adták azt neki vissza tizenöt nap múlva. Az újabb időben — de ennek is már közeledik századik évfordulója — Bem tábornok 1849-ben Médiásból kiverte az osztrák császári sereget. A legújabb korban — 1918 végén — Médiáson tartottak nemzetgyűlést az erdélyi szászok és kimondták Romániához való csatlakozásukat. Médiás falai között kísért a múlt. Az éjszakai szél szárnyán visszajáró szellemek nyargalásznak. Éjjel olykor titokzatos hangokat lehet hallani. Bizonyára régen elesett, vagy kivégzett vitézek lelkéinek nyögései azok. Barlgjigby Péter A JÓ KÖNYV Nem üres szóbeszéd az, hogy a jó könyv a lélek tápláléka. Elképzelhetetlenül lelkies magasságokban tudnak magukkal ragadni bennünket azok az írók, akiknek nagy mondanivalóik vannak számunkra, akiknek küldetésszerű tehetség vezérli tollát. Egy, Shakespeare, egy Dante, egy Balzac, egy Dosztojevszkij sohasem veszítik el irói időszerűségüket, nem hiába mondják, hogy ők az emberiség örök útitársai, de ugyancsak állandó kísérője szellemi életünknek az a többi kitűnő író is, akinek művei a maradandóság jegyében készültek. Ez ugyanis a legfőbb irói cél és egyszersmind az írás jogosultságának alapja, hogy igazi értéket adjon, vagy legalább is arra törekedjék az, aki a nyomtatott betű hatalmával fordul a közönséghez. Sajnálatosan ma igen szomorú jelenséget kell leszögezni. Ez pedig az, hogy korunkban a könyv elveszítette eme magasztos célkitűzői jelentőségét. A könyvalkotás lelkies munkáját igen eleven, de annál lélektelenebb írói gyáripari tevékenység váltotta fel. Tevékenység, amelyből még az a törekvés is hiányzik, hogy tisztelje az Írásnak nagy tradícióját, tevékenység, amely már magát az erkölcsi folytonosságot rombolja le és sutba dobja az igazi alkotás nagy törvényeit. Ömlenek a könyvek szakadatlanul. De ezeknek csak elenyésző töredéke szolgálja már azt a célt, amely a szépirodalom elhivatása. Eme utolsó mohikánoktól eltekintve, bátran megállapíthatjuk, hogy a mai irodalom, nem szép és nem irodalom. Nem a detektívregényekről és kizárólag időtöltő úti olvasmányokról akarunk elmélkedni ezen alkalommal. Elismerjük, hogy bizonyos olcsó szükségletet akarnak kielégíteni, teljesen felesleges tehát szóvá tenni azok irodalmi értékhiányait. Egészen más könyvekről van szó, amelyek az irodalom jegyében íródtak és ennek minden előjogát is követelik maguknak a magasabb szellemi osztályozásban. Lássuk ezeket közelebbről! Ennek az „új“ irodalomnak jellemzője a henye, pongyola stílus. Mert nem a szépen megfogalmazott mondatok a fontosak, hanem a mondanivaló. Kapunk tehát külső formában vázlatokat, belső tartalmat tekintve pedig semmitmondó üres fényképeit az életnek, vagy azokat a kedvelt „keresztmetszeteket“, amelyek tárgyi felépítésükben nem köteleznek semmire, hiszen derűre-borura van összehordva bennük minden. Igen gyakoriak a teljesen szubjektív jellegű, naplószerű írások is, vagy egyéni impreszsziók egyébfajta gyűjteményei, amelyek semminemű kapcsolatban nincsenek azokkal, akiknek a kezébe ilyen olvasmány akad. Az igazi olvasóközönség azonban valami egészen mást vár és mást akar. Regényeket, amelyek valójában regények, abban az értelemben, amilyennek mindig kell lennie minden időktől függetlenül az ilyfajta írásnak. Az olvasónak nem keresztmetszetek, töredékek, jegyzetek, vázlatok, lírai töprengések vagy álfölényeskedő cinizmus kell, hanem műgondban izzott, valódi olvasmány. Regények kellenek, amelyek akár a mai időt adják, akár a múltat, telve legyenek az élet melegével, a lélek gazdagságával. Csak az ilyen írás tudja igazában megragadni a képzeletet, amely az intelligenciának tetsző, a szép forma a határozott cselekményvezetés és a tartalom révén. Mert az igazi írónak elsősorban mesélni kell tudnia, de ő egyszersmind filozófus, festő, meg szobrász is. A mai írásban azonban legtöbbször nem találjuk meg ezt a sokrétűséget, így nincs belőle semmi hasznunk. Nem csoda tehát, ha inkább a régebbi könyvekhez nyúlunk, amelyek koruk közönségét felemelték és, segítettek neki élni. Nemes felépítésük, gazdag tartalmuk révén segítettek élni ezek a könyvek. Ezt a felfrissülést szeretnék ismét megtalálni a mai szépirodalomban is, hogy újból megkapja azokat a tulajdonságokat, amelyeket ma már csak nevében őriz. Ilyen konstruktív könyvek kellenek nekünk és nem konstruktív irodalomnak nevezett vázak. Egészséges, erőteljes, fantáziával és igazi cselekménnyel telitett olvasmányok, amelyek megerősítenek bennünket az életre és ugyanazokat a felejthetetlen élményeket adják, mint ama könyvek, amelyeket íróik egy különös küldetés átérzésében nem gyártottak, hanem szívükkel és telkükkel írtak. (F) 5 II mtlonil MMal Warns lan MIW—i——lllMI I I i íl FIT»..HiT~ IT i| IT I I I HUB I IBM Ml IMII pimiiiiiwn iwe elaiteeliei elfogadunk és pontosan elintézünk RUDOLF MOSSE hirdelőiroda Arad, Str. Emin eseu 8 (a Déli Hírlap hirdetési irodája)