Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-11 / 10. szám
Feszült a hangulat Fizetés után textilkonfekció ktsz-ben a Két ízben jártam a Palóczy utcában, a Textilkonfekció Ktsz dolgozói között. Mindkét esetben tapasztaltam: feszült a hangulat a szövetkezetnél. A dolgozók — s legkivált a törzsgárdatagok — indulatosan panaszolták: a ktsz vezetői nem becsülik a 10—18 éve itt dolgozókat. Ezért három év alatt a törzsgárdának több mint a 30 százaléka hagyta ott a szövetkezetét. Tóth Andrásné, Szamosi Gyuláné, Kalas Károlyné és Antal Zoltánné így beszélt az augusztusi fizetés napján: — Rossz a bérfelosztás. A vezetőséget a dolgozók keresete nem érdekli, a szövetkezet tagjait nem tájékoztatják a tervekről, a teljesítményekről... A vezetőség ígérete Török Károly elnök, Juhász László személyezts és Figlár István párttitkár akkor elismerték, hogy okkal elégedetlenek a dolgozók, s megígérték: a közeljövőben megoldást keresnek a jogos panaszokra. Kérték, hogy két-három hét után keressem fel ismét a szövetkezetet, addigra orvosolják a bajokat. Minden változatlan A szeptemberi fizetések után a másik műszak dolgozóival találkoztam a szalagok mellett. Ők is panaszkodtak. Kubi Istvánná 17 éve dolgozik itt. Véleménye: — Semmibe sem nézik a régi szakmunkásokat. Az embernek már nincs is kedve beszélni erről. Nem érdemes szólni, a haverok egymás között mindent elintéznek. Fekete Jánosné, aki a sátoraljaújhelyi szabó ktsz-től került ide: — Ott 1800 forint volt az átlagkeresetem, itt, fél év alatt havonta 1200. Kertész János: — A lábam miatt vagyok csökkent munkaképességű. Ez azonban nem befolyásolja a teljesítményemet. Reklamáltam a kereset miatt. Azt mondták, hogy hallgassak, mert én nem vagyok százszázalékos. Negyedévenként közgyűlést kellene tartani az előírások szerint. De az egy évben csak egyszer van. Amikor zárjuk az évet. Ott sem lehet a hibákról szólni, mert utána berángatják az irodába, aki szóvá teszi a bajokat. Fegyelmivel fenyegetik. Gitta Ferencné betanított munkás, mégis a legjobban keresők egyike: — Én végigdolgozom a nyolc órát. Nem állok fel 5— 10 percekre, mint a többiek — mondja. A műszaki vezető cáfol Kmeczkó István a ktsz műszaki vezetője, ő osztja fel a reszortbéreket. Népszerűtlen ember. — Dehát ki népszerű, aki bérfelosztással foglalkozik? — kérdi. — Nem adhatok egy munkadarabnál egy órára 10 forintot, ha csupán 7.20 a keret. Különben sincs igazuk a megkérdezetteknek. Ők a gyengébb képességűekhez tartoznak, azért nem keresnek jobban. A rossz hangulat okát elsősorban a munkakörülményekre vezeti vissza. S való igaz: a szövetkezet kinőtte a szűk helyiséget. A készáru és a feldolgozatlan textília nagy részét az udvaron, ponyvákkal takart színben tárolják. A feszült légkörnek azonban nem ez az alapvető oka. A vezetők az újságírónak próbálják megmagyarázni, hogy mi miért van úgy, ahogy van. Ezzel azonban nem oldanak meg semmit. A ktsz dolgozóinak tartoznak magyarázattal. Velük közösen kell keresniük a megoldást. RADVÁNYI ÉVA Hajógyáriak az LKM-ben Ma délelőtt a Magyar Hajó- és Darugyár Kék Acél szocialista brigádjának 8 tagja látogatott Diósgyőrbe. A látogatás előzményei: a Kék Acél szocialista brigád ez év januárjában szocialista szerződést kötött az LKM minőségellenőrző főosztályának Ady Endre szocialista brigádjával. A szerződésben kölcsönös kötelezettséget vállaltak az anyagok minőségének javítására és átvételének meggyorsítására. Ezzel a gyakorlatban máris kiküszöbölték a bürokratikus adminisztráció egy részét. A két brigád képviselői a szerződésben azt is vállalták, hogy negyedévenként kicserélik tapasztalataikat, s szabad szombatjaikon Budapesten vagy Miskolcon közös összejöveteleket , rendeznek. Ma délelőtt a két brigád képviselői megvizsgálják, hogyan teljesítették eddig a szerződésben foglaltakat, majd délután Lillafrüedre kirándulnak. 99 Elegánsan elhajtott Tegnap reggel a lartintelepen, a Balaton utcai megállóban legalább harmincan várakoztak az autóbuszra, ugyanis egy fél órája nem jött kocsi Szirma felől. Végül 7 óra 43 perckor feltűnt, s utána eltűnt a GA 16-39-es rendszámú busz. Tegyük hozzá: félig üresen. A vezető egy filmszínésznek is becsületére váló mosollyal, „elegánsan” továbbhajtott. Voltak, akik munkából, iskolából vagy éppenséggel a vonatról maradtak le, mivel csak egy negyedóra múlva jött megint autóbusz. Mindenesetre rossz viccet csinált a jármű vezetője. (felföldi) Szakszeri válasz ^Texasban a kis Jim megkérdezi a papájától: — Mondd, papa, miért van a bankban minden ablakon rács? — Azért fiam, hogy az igazgató urak apránként megszokják... * Kézilabda-játékosoknak oktathatnák ezt a pontos passzot. Igaz, hogy itt nagyobb a tét, mint a pályán, mert a labda törékeny, s néhány rossz megmozdulás elúsztatja a nyereséget! (Fotó: Agotha) Barátnők . — Képzeld, drágám! Reggel megkértem a férjemet, hogy menjen ki a kertbe és szedjen egy kis zöldbabot. Ebédre főzeléket akartam belőle főzni. Várom, várom, nem jön. Már dél körül járt az idő, gondoltam, megnézem, mit csinál? Kimegyek utána, hát ott fekszik a bokrok alatt, eszméletlenül ... — Ne beszélj! És mit csináltál?! — Rakott krumplit ... Csehszlovák kórus hangversenye Diósgyőrött A már napok óta Miskolcon tartózkodó trineci vasmű 60 tagú kórusa ma este 6 órai kezdettel mutatkozik be a Bartók Béla Művelődési Központban Diósgyőr közönségének. A csehszlovákiai dalosok a Lenin Kohászati Művek vendégei; a két nagyüzem között már évekkel ezelőtt baráti kapcsolat alakult ki. A ma esti hangverseny ingyenes, a művelődési ház vezetősége szeretettel vár minden érdeklődőt. ARCKÉPCSARNOK A világjáró szerelőlakatos Diósgyőr évről évre kitermeli a maga kiváló szakembereit, s hosszú idő óta a különböző városi, megyei, országos szervek káder-utánpótlásának egyik bázisa. Ez utóbbi az oka annak is, hogy Szeghő István, a Diósgyőri Gépgyár szerelőlakatosa néhány nap óta már a Vasas Szakszervezet központi káder- és szervezési osztályának tagja. Arról próbál meggyőzni, hogy nem ő, hanem most is a falunál dolgozó barátai, munkatársai érdemelnek újságnyilvánosságot. Szeghő István eddigi élete azonban nemhogy egy portrét, hanem egy regényt érdemelne. A gépgyárba 1943-ban került, öt év múlva, amikor a vállalat hozzáfogott a kábelgépek gyártásához, az első napoktól kezdve ő is ezzel foglalkozott. Az akkori diósgyőri kábelgépek (egy-egy ilyen masina 15 ezer darab alkatrészből is állhat, s több milió forintot is érhet) még az országban sem arattak túl nagy sikert. Ma azonban a világpiacon angol, japán, észak-amerikai, nyugatnémet, olasz cégekkel állják a versenyt. A veztőknek, a műszaki és a munkásgárdának fel kellett nőniük az óriási feladatokhoz. — Nap nap után kényszerítve voltunk a fejlődésre — emlékezik vissza Szeghő István. — Arra viszont megvolt a lehetőségünk: külföldre járhattunk, szakmai fogásokat sajátíthattunk el. Tanulni a legkisebb országban is lehet. Szeghő István, aki technikumi érettségivel a zsebében 27 évet töltött el szerelőlakatosi beosztásban, tizenhat országban csiszolhatta, fejleszthette tudását, vele született kézügyességét. Több évet töltött külföldön, messze a családjától, s olyan távoli országokban is szerelt gépeket, mint India. Ez volt egyébként az utolsó, s egyik legkellemetlenebb külföldi útja, tavaly júliusban. — A jugoszláv hajó, amely gépeinket szállította, India partjainál elsüllyedt. A rakományt kimentették, egy lakatlan szigetre szállították, majd a Calcutta nevű indiai hajó vitte Madrasba. Ott nekem kellett megvizsgálnom a gépeket. Szerelés közben egy fertőzött légy — valószínűleg a lakatlan szigetről származott — megcsípett, egy óra leforgása alatt 40 fokra emelkedett a lázam. Jellemző, hogy a több millió lakosú Madrasból kétezer kilométert kellett repülnöm, hogy olyan helyre jussak, ahol megfelelő orvosi ellátásban részesülhettem. A gyárban megbecsült ember volt. A Szeghő-brigád 1959- től évente elnyerte a szocialista címet. Szeghő István kétszer vett részt a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán. Harmadik alkalommal csak azért nem tudta vállalni a megtisztelő feladatot, mert külföldön volt. Kormánykitüntetést is kapott már. Amikor határoznia kellett, elvállalja-e jelenlegi beosztását, már intézték az útlevelét; előbb Dániában, majd Iránban kellett volna dolgoznia. — Fájdalmas döntés volt részemről. De a szakszervezeti mozgalom az évek hosszú során nagyon a szívemhez nőtt. Meggyőződésem, hogy jelenlegi beosztásomban is hasznos munkát tudok végezni, s megfelelően képviselem dolgozótársaimat, akiket nagyon-nagyon szeretek. Veszélyes vizeken • •Öt kölyökcápa AZ ETIÓPIAI KIKÖTŐ előtt tíz napig várakozott a Székesfehérvár. Közben Budapestről rádiótáviratot kapott a kapitány, miszerint a „contolos” (ügynök) kérte, hogy a károsodás elkerülése végett a Velencébe szállítandó marhabőrt rakják ki Massana-ban. Süveges László másnapi válaszában tájékoztatta főnökségét, hogy a rakomány ki-, majd a hajóra újból való berakásának költsége a DETERT-et terheli, ezért utasítást kért: mitévő legyen? Ugyanakkor közölte azt is, hogy „ügynök szerint bér feladója Afrika megkerülése esetén a fuvardíj-különbözetet fizeti”. Ekkor merült fel először annak a gondolata, hogy a csak beltengeri közlekedésre épített hajó az Indiai- és az Atlanti-óceán vizein kerülje meg a legforróbb földrészt. Az 1080 mázsa bőr egyébként meglehetősen sok kellemetlenséget okozott tengerészeinknek. A 40 fokos, s néha annál is nagyobb forróságban a rakomány bűzleni kezdett, és a három kilométernyire levő partról a legyek miriádjait csalta a hajóra. Elképesztően sűrű rajokban jelentek meg; voltak közöttük az itthoni légyhez hasonló nagyságúak, meg kisebbek, s nincs kizárva, hogy a tengeri útleírásokban gyakran emlegetett vörös-tengeri bolhák is elvegyültek tömegeikben. Vagy másfél napi „vizit” után váratlanul eltűntek. A kellemetlenséget tetézte, hogy az egyik ötvenen felüli gépmester szíve nem bírta a forróságot. Megfelelő gyógyszert azonban nem lehetett kapni a városban, ahova a hajóról csónakon szoktak kijárni. Így hát a következő táviratot menesztette haza a kapitány: „ ... három üveg nitroglycer tablettát kérünk légipostával sürgősen Massawa-ba küldeni...” A gyógyszert haladéktalanul eljuttatta a magyar hajózás központja. HALÁSZÁSSAL, horgászással ütötte el máskülönben az időt a többi tengerész. Fürödniük nem lehetett, mert bár jó lett volna a körülbelül 30 fokos vizű tengerben, de errefelé meglehetősen nagy a cápaveszély. Nagy méretű horoggal fogtak is öt 60—80 centis kölyökcápát. A húsukat nem ették meg, mert büdös. A bennszülöttek valószínűleg megeszik, mert még Port Sudan kikötőjében láttak egy négert, aki csaknem másfél méteres cápát cipelt haza, s taglejtésekkel értésükre adta, hogy otthon elfogyasztja a vízben veszedelmes jószágot. A rengeteg gyönyörű színes hal közt néhányat fogtak azonban a csukaformájú barakudából is, amelynek nagyon ízletes a húsa. Még csak passziózást, kellemes időtöltést jelentett egyébként a halászás, s nem élelmiszerpótlást, mert ennivalóval el voltak látva. NÉHA CSÓNAKKAL elmentek a korallzátonyokra, amelyekből emlékül jókora darabokat tördeltek le. E zátonyok általában a parttal párhuzamosan helyezkednek el, de épülhetnek a tenger közepén is. A Vörös-tenger tele van velük. Az általában pontos angol nyelvű tengerészeti térképeken nem mindegyik szerepel, ezért a mozgásban levő hajón erős figyelőszolgálatot kell tartani, s nagy pontossággal kell manőverezni. Egy-egy zátonyrendszer hossza a 400— 500 kilométert is eléri. Az etiópiai rendszer például Massawa-tól egészen a Bab el Mandeb-ig, vagyis a Vörös-tenger déli kijáratáig húzódik. TARJÁN ISTVÁN (Következik: A falábú herceg.) Befejeződött az ifjúgárdisták továbbképzése jai Bihari Attila századparancsnok irányításával megtárgyalták az ifjúgárda alak és fegyelmi szabályzatát, a honvédelmi képzés gyakorlat és elméleti kérdéseit, s felkészültek az ifjúgárdisták szeptember 29-i, megyei menetdal versenyére. Begezi Dezső, a vállalat MHSZ elnöke a honvédelm nevelésről tartott előadást Kovács István, a nagyüzem KISZ-bizottság munkatársa : nemzetközi helyzetről számolt be. A tanfolyamot vetélkedők versenyek színesítették, például háromtusaverseny:i század fiú és leány tagja járőrversenyen, lövészeten és egy tapolcai úszóversenyen mérték össze tudásukat. Ezen kívül kispályás labdarúgó- és asztalitenisz-bajnokságot rendeztek. Tegnap délután a menetdal-verseny főpróbájával ér véget a tanfolyam. Tegnap délután befejeződött az LKM ifjúgárda-századának egyhetes továbbképző tanfolyama. A század tag- Még egyszer óvodaügyben Egyik olvasónk arról tájékoztatott bennünket, hogy a Szentpéteri kapui bölcsőde még meg sem épült óvodába irányította a csecsemőkorba „kiöregedett” gyermekeket. Lapunk munkatársa kin járt a helyszínen és megállapította, hogy a Szentpéterikapui kórházzal szemben az óvoda még valóban nem létezik, illetve épül.... épülge. A teljes igazság kedvéért meg kell mondanunk azt is hogy az óvodásokat közben már elhelyezték a Szentpéteri-kapui lakótelep peremén levő 62. számú épületben. —97'