Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-12 / 11. szám
\ Kukorica Jancsi alakváltozásai Mint vendég... Giricz Mátyással a színházi kispadon A János vitéz rendezője Tapolcáról kocsizott be a városba, egy jó órával hamarabb, mint ahogy a színházi próbatábla hírül adta ezt a szereplőknek. Giricz Mátyás nem szeret sietni. A színházak alkotó, vajúdó légkörének idegességét soha nem éreztem rajta. Kincset érő tulajdonság. Saruban, vászonnadrágban, jellegzetes fekete szakállával külföldi vendégnek tűnik, aki most veszi először szemügyre Déryné szobrát a színházi parkban. Valóban vendég. A debreceni Csokonai Színház főrendezője, csak a János vitéz bemutatójáig marad városunkban. A nyugodt, s kicsit lassú tempójú alföldi város után láthatóan élvezi a miskolci nyüzsgést, • és Garson meg Dürrenmatt után bizonyos felüdülést jelent számára Kacsóh Pongrác és Heltai Jenő daljátéka. — A nehéz, veretes művek, modern lélektani drámák rendezője otthon érzi-e magát a János vitéz színpadán? — A Győrben töltött kilenc esztendő alatt számos zenés művet rendeztem. Az utóbbi években hiányzott is ez a műfaj. Ami pedig a János vitézt illeti, eddig már kétszer állítottam színpadra.Ezzel a daljátékkal 1904-es bemutatója óta — amikor a csődtől mentette meg az alig egy éve alakult Király Színházat, és nagy népszerűséget szerzett Fedák Sárinak — szinte minden színházi ember találkozott. Még a fiatalabbak is számos konvencionális előadását láthatták. Csend van, amíg ezt végiggondolom. Egy-két pillanat csupán, de hát Giricz Mátyás ismeri a csend dramaturgiáját. Néhány mondattal megnyugtat, mint ahogy a színészt szokta, akit furcsa görcsök tartanak fogva, s nem képes eléje menni a szituációnak. — A János vitéznek általában kétféle előadását szoktuk látni. Van egy „operásított” forma, a másik pedig afféle szecessziós, de kicsit komor mnese. — Milyen lesz a miskolci? — Nem szeretem a „dezertőr” előadásokat. A János vitéz könnyű, érzelmes, zenés darab. Ilyennek írták. Ezt kell vállalni, és mi vállaljuk. A legnagyobb buktató, hogy a darabban három műfaj keveredik, illetve él egymás mellett. Az első felvonás népszínmű, a második operett, a harmadik mesejáték. — Mit várnak a nézők 1969-ben? — Ezt pontosan nem tudhatom. Előadásunkban azonban a játék, a népi humor dominál majd. Megszemélyesítjük a fákat, a virágokat, a kis falusi ház hívogatóan lépdel majd a színpadon a szerelmesek elé, akik valamennyien hús-vér emberek lesznek. Úgy élnek majd a színpadon, mintha egy kis magyar falu lakosai lennének, s jókedvükben eljátszanék (csak úgy, a maguk mulattatására) Kukorica Jancsi történetét. Persze, hogy a várostromló török (mert lesz ostrom is) éppen úgy kikerül közülük, mint a franciák királykisasszonya. A mértéket azért nem vetjük el, s a zenei igényességről sem feledkezünk meg. — Óhatatlanul átcsúszott a többes számba. — A színházi munkáról nem lehet, nem szabad egyes számban beszélni. A szereplőkkel nagyon elégedett vagyok, a műszaki, technikai feltételek kitűnőek. Remélem, a közönséggel is szerencsés lesz a találkozás. (gyarmati) * Jancsi (Juhász Tibor) és a mostoha (Lenkey Edit) utolsó találkozását beszéli meg Giricz Mátyás a színészekkel. Háttérben a „tündérnép” pihen. A TRINECIEK KÓRUSHANGVERSENYE Tegnap este a diósgyőri vasasüzemek vendégeként Miskolcon tartózkodó csehszlovákiai Trineci Vasmű énekkara ünnepi hangversenyt adott a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében. Műsorukkal egyben a szlovák nemzeti felkelés 25. évfordulóját is ünnepelték. A kölcsönös üdvözlések után a művelődési központ vegyeskara Forrai István karnagy vezetésével Kodály Jelige című művével köszöntötte a vendégeket. A csehszlovák kórus műsorát elsősorban hazai szerzők műveire építette. Az első számként előadott kissé elfogadott Cseh dal (Smetana szerzeménye) után egyre tisztábban és lendületesebben szóló énekkar Rubin, Martinu, Janacek, Dvorák, Suchon műveivel nagy sikert aratott. A kórus gördülékeny, kiegyensúlyozott, puha hangzása a klasszikus iskolán nevelkedett. Lassus, Corelli, Händel, Mozart műveit nemes egyszerűséggel, stílusosan szólaltatták meg. A kórushangzás szempontjából különösen kiemelkedtek a népdalok (Szeretőm, Kozák dal, Esik az eső) virtuóz előadásmódjukkal. Magyar műként Kodály közismert Esti dalát adták elő és sajnos a Kék nefelejcs című műdalt. Ez utóbbi szám ugyan nagy tetszést aratott, de joggal felveti a kérdést: kiemelkedő kóruskultúrával rendelkezünk, nagyszerű művekkel, miért kísért külföldön még mindig egy rehamis hangulatú, tűnt, század eleji operettvilág Az énekkart Vaclav Styvar karnagy kitűnően vezette, mozdulatai, beintései tapasztalt kórusvezetőt mutattak. Sok szám feldolgozója is volt egyben, ami ugyancsak nagyszerű adottságait dicséri. BARTA PÉTER Várostörténeti miniatűrök A százéves tanácsháza Miskolcon az első városházát a XIV. század negyedik negyedének elején, a mai tanácsháza III. udvarának a kaputól balra eső 12 méteres frontján építették. A kis épületet Mátyás király idején az udvar felé bővítették, s amikor már így is szűknek bizonyult, 1682-ben megvették hozzá az északi szomszéd, Zsarnai Mihályné Mezőlaki Mária portáját. Ezzel az utcai front 30 méteresre bővült. A kaputól jobbra kocsmát és mészárszéket is nyitottak. Miután Rabutin generális 1706-ban felperzselte az egész várost, az újjáépítés éveiben újabb udvari szárnyat húztak, s ez szolgált mintegy 54 évig. Ugyanezen a fronton ötévi munkával 1762-ben felépült az új városháza. Homlokzata most már 47 méteres volt. A barokk városháza azonban lassan kiöregedett, szűkké, dohossá vált. Ezért a tanács pontosan 100 éve, 1869. szeptember 12- én elhatározta lebontását. A II. és 111. udvarnak nevezett rész 1871-re épült meg a ma látható kora eklektikus építészeti formában. A krónikához tartozik, hogy a saroképületet 1888-ban városi bérháznak építették. A két épület között egy kis kétablakos ház állott. Ezt öt év múlva megvették és a saroképület ötablakos szárnyát újabb négy ablakkal bővített toldással egybeépítették a városházzal. Így jött létre a mai 84 méteres, egybefüggő homlokzat. KOMÁROMY JÓZSEF Tiszán innen, Dunán túl Rádiós vetélkedőre készülődünk A „Magyar Rádió nagy sikerű műsora, a Tiszán innen, Dunán túl, most „össznépi” méretekben folytatja pályafutását. Felszabadulásunk 25. évfordulójára sorompóba áll szinte az egész ország lakossága, hogy részese lehessen egy színesnek, hangulatosnak ígérkező kollektív „népi” játéknak. A 16 versenyző megye között Borsod is szerepel. Felkerestük Kilián István muzeológust, a vetélkedő Borsod megyei felelősét, és az előkészületek iránt érdeklődtünk. Mint ismeretes, a megyék vetélkedője e hónapban kezdődik. Borsod megyére december 12-én kerül sor. Igen nehéz ellenfelet kaptunk; Pest megyével megbirkózni azért jelentős feladat, mert a csapatok legjobbjai a fővárosban élnek és így helyzeti előnyöket élveznek. Természetesen a mi megyénk is él azzal a lehetőséggel, hogy a fővárosba származott miskolciakat és borsodiakat bevonja majd a játékba. Az előkészületi munkával kapcsolatban elmondhatom, hogy megalakítottunk 12 szakbizottságot. A kollektívák már gyűrik a megye munkásmozgalmi múltjára, jelenére vonatkozó adatokat. Ipartörténészeink, iskolapolitikusaink, a művészeti élet reprezentánsai szintén dolgoznak már a versenyanyag összegyűjtésén. Miskolc és Borsod közös csapatot állít ki, mintegy 80 fővel. Sárospatak ugyanennyi létszámú csapattal versenyez Borsod megye színeiben; e csapat a zempléni részek históriájából „felel”. A mintegy két-három óra hosszat tartó versenyben Miskolc és Borsod megye legjobb képességű fiataljai, üzemek és tsz-ek dolgozói, műkedvelő művészeti csoportok vesznek részt. — Van remény a győzelemre? * — Remény az van, de ellenfél is. December 12-e után okosabbak leszünk. (párkány) A MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLY VÁLASZA Ismét a Művészklubról A Déli Hírlap szeptember 9-i számában ismét szó esett a miskolci Művészklubról. Örvendetes, hogy a művészek új otthonának sorsa foglalkoztatja városunk művészetpártoló közönségét. Ezt éreztük a „Mire az első hó lehull” című cikk szerzőjének soraiban is. Megjegyezzük, hogy a Művészklubot még a tavasz folyamán átadtuk rendeltetésének. Azóta számos fogadás, művészi közönségtalálkozó zajlott le falai között (például az Uitz-kiállítás megnyitásakor), s erről a sajtó is hírt adott. Aűvészklubot a városi tanács vb művelődésügyi osztálya hozta létre, nem kis anyagi áldozattal. Véleményünk szerint a büfé, a tagdíj csak részletkérdés. A lényeg az, hogy a különféle művészeti ágak képviselői által szervezett alkotó viták, szakmai tanácskozások megvalósulnak-e, és milyen hatással lesznek a város művészeti életére?! Első perctől fogva az volt a célkitűzésünk, hogy fórumot teremtsünk városunk zenészeinek, színművészeinek, képző- és iparművészeinek, az építészeknek, fotó- és filmművészeknek, íróknak és újságíróknak, olyan helyet, ahol megvitathatják problémáikat, s otthon érezhetik magukat. Egyébként a klub alapszabályzatát a minap vitatták meg az érdekeltek, s elképzelhető, hogy az októberben végrehajtásra is kerül. A Déli Hírlapban közölt cikk világosan megfogalmazza, hogy nem is a Művészklub megépítése, hanem rendeltetésének eldöntése, profiljának kialakítása igényli a legtöbb időt. A döntés joga valóban a művelődésügyi osztályé, amely az igények pontos ismerete nélkül nem mondta ki az igen vagy nem szót, amelyet a cikkíró követel. Megépíttette azonban a Művészklubot, kezelésre át is adta, s a klub közvetlen gazdája a Miskolci Galéria. Rajtuk és a művészeti ágak képviselőin a sor, hogy mielőbb megtöltsék tartalommal e valóban impozáns helyiséget, Dufala József belsőépítész remekművét, melynek megvalósítása a Borsodi Állami Építőipari Vállalat érdeme. FLACH ANTAL Nagy nemzeti dráma a képernyőn A Kegyenc kétszeresen is nemzeti drámánk. Bárha színpadon nem tudott megélni, egy század óta a Bánk bán mellett emlegették Teleki László, Kossuth tragikus sorsú társának a reformkorban írott drámáját. Ezt a nehézkes formájú drámai meditációt újította fel formájában és problematikájában élő irodalmunk legegyetemesebb alkotója, Illyés Gyula. E második változat Madách Színházbeli előadását közvetítette kedden a televízió. A dráma megjelenése, évtizedünk eleje óta, a viták kereszttüzében áll, és e viták, valamint a párizsi bemutató tapasztalatait maga a szerző is hasznosította, az előadás a folyóiratban és könyvben közölt szöveg variánsa. Az eredeti dráma mit se változott, csak környezete módosult: Palladius, a főhős fia nagyobb hangsúlyt kapott, vele a megújulás, az újrakezdés hite szökkent e komor tragédiába. A főhős, Maximus Petronius önleszámolása után most már nem a szenátus-társ díszletnek érzett hitéhez fordul, hanem az életben maradó fiúhoz, akinek ifjú lelkesedése, tehetsége, hite, cselekvőkészsége valóban érdemes erre. Így váltja át a dráma a hagyományos magyar eszme-dramaturgiát (hiszek, habár értelmetlen) a létezés rendjét a megújulásban látó optimista emberi dramaturgiára. Maximus Petronius drámai vétsége mi? Felépített egy olyan logikusnak látszó állameszmét, mely az embertelenséget szolgálja. És e rend fő támasza lett. A következmény: nem állhat meg olyan állam, mely nem a polgárok, de az önkény eszköze. Az indirekt tanulság: a legválságosabb időkben is csak a néppel a népért munkálkodó hatalom képes megmenteni egy közösséget. Külön méltatást érdemelne a főszereplő-hármas: Mensáros László, Tolnay Klári és Gábor Miklós. A klasszikus darab élően ható klasszikus előadását biztosították. K. L. éjféltől reggelig 107 RENDZAVARÓ A bíróságok Szlovákiában rövidesen megkezdik 107 rendzavaró ügyének tárgyalását. 50 vádlottat huliganizmusért, 24-et a csehszlovák vezetők, 22-őt pedig a más szocialista államok vezetőinek megsértéséért, a többieket a közrend megzavarásáért vonják felelősségre. VÉGET ÉRT A „KÖTÉLHÚZÁS” Véget ért a „kötélhúzás” a Benfica és Eusebio között. Az angliai világbajnokság gólrekordere újabb három esztendőre megújította szerződését a Benficával. MAGÁNOS FÉRFIAKNAK ajánlottak Sophia Loren, a világhírű filmszínésznő megbízta ügyvédjét, hogy rágalmazásért indítson eljárást egy milánói folyóirat ellen, amely „magános férfiakénak ajánlva a művésznő teljesen meztelen fényképét közli. Sophia Loren azonban közölte, hogy a fényképen csak a fej az övé, a kép többi része egy sex-fotókból átvett modell alakja. KATASZTRÓFA Ankarából jelentik, hogy Karadonban tegnap bányalégrobbanás történt. A katasztrófa következtében tíz ember életét vesztette. 83 SÉRÜLT, 93 LETARTÓZTATOTT Kétnapi forrongás után az olaszországi Casertába ismét nyugalom költözött. Véget ért a 48 órás futball-tüntetés, a helyi együttesnek a 3. ligába való „száműzetése” miatt. Az összetűzéseknek 83 sérültje volt, 93 személyt letartóztattak, az okozott kár kb. 2 milliárd lírára tehető. A CSUPASZ TÉRD ELAVULT Az UPI hírügynökség a következő tudósítást adta egy divatbemutatóról. „A divat is a sex-igényekhez igazodik. A csupasz térd elavult, meztelenítse le a hasát is. Egyes modelleken a mellrészt teljesen nyitott vagy átlátszó hálóból készült betét helyettesíti. Egyes kollekciókban a ruhák teljesen átlátszóak.” ÉHENHALT MILLIOMOS Svédországban éhenhalt E. Rosa ismert multimilliomos. Hírhedt volt arról, hogy rendkívül fukar volt. 85 éves korában halt meg agglegényként. Arra a kérdésre, hogy miért nem nősült meg, ezt válaszolta: ..A nők nagyon sokba kerülnek és semmiféle hasznot nem hoznak. Rossz befektetés lenne megnősülni.” 14 EZER HALÁLOS BALESET Egy amerikai statisztikai jelentés mutatta ki, hogy az USA-ban évente 14 000 amerikai hal meg üzemi balesetek következtében. A sérülések miatt az amerikai ipar minden esztendőben 250 millió normál munkanapot veszít. HALÁLSZÁZAD Halál század névvel működik Brazíliában kilenc elszánt férfiből álló csoport. Életkoruk 25—30 év. Közülük öten akadémiai címet viselő jogászok. Elítélik és kivégzik a bűnözőket, miután a rendőrség nem bír velük. 1968 őszétől kezdve napjainkig 300 személyt végeztek ki. Az illegális igazságszolgáltatás nagy gondot okoz az illetékes állami szerveknek.