Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-18 / 42. szám

Holnap a televízióban: Az ember tragédiája MINDENKÉPPEN ünnep­napja az a magyar irodalom­nak, s talán a sokkal fiata­labb művésztestvérnek, a te­levíziónak is, hogy Madách remeke százéves múlt után kilépett a könyvoldalakról, majd a változatos — sokszor hányattatott — színházi élet­ből, s a világot jelentő deszkák helyett a milliókat jelentő képernyő vibráló csövére ke­rült. Ez a kilépés a színpad­ról nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy több millió magyar ember számára reális élménnyé válik ez a mű, amely már színházi életében is a másod-, harmad- és ki tudja, hanyadvirágzását érte meg. MINDENKI, aki a madáchi remekmű filmre vételéről hallott, először arra gondol­hatott: igen, itt végre úgy meg lehet mindent technikai­lag oldani, ahogy az író — a reális színpad lehetőségeit sutba dobva — drámai költe­ményként megálmodta. Már­pedig egy látványos Tragédia mindig csak félsiker lehet. Kétségtelen ugyan, hogy a képernyő mérete és a lakó­szobák intimitása már eleve figyelmeztethetett arra, hogy egyrészt ez nem film lesz, hanem tv-játék, másrészt: itt most ki lehet bontani a mű minden gondolati szépségét, kár lenne ellátványoskodni azt. Színe­tár Miklós valóban ezt a — számomra — rokon­szenves utat választotta. Igaz, ezzel egy nagyobb gondot vett magára: hogyan szólal­jon meg Madách költői szö­vege a képernyőn, hiszen itt ez a szöveg többségében a szereplők közelijében, pre­mier plánban hangzik el. Be­széltesse úgy a színészeket, mintha hétköznapi dialóguso­kat mondanának? Ez nem megy, hiszen ez vers, szép költői képekkel, a hétköznapi prózától oly elütő ritmusban és hosszúságban. Szav­altassa a színészeket, mintha verset mondanának? Ilyen hosszú­ságban meg ezt nehezen vi­seli el a képernyő. A megol­dáshoz alighanem csak Luci­fer, azaz Mensáros László ju­tott el teljesen. Sikerült neki a majdnem lehetetlen: verset mond, s ez többnyire mégis úgy hat, mint egy sokat ta­pasztalt, szellemes, rezignált bölcs óvó figyelmeztetése az emberiséghez, némi fanyar és éppen ezért hétköznapi iró­niával. LUCIFER ilyen körülírása talán már jelzi is, miben ho­zott leginkább újat és érde­keset a Tragédiának ez az új interpretálása. Lucifer már máskor is volt embersza­bású, de most volt először az ember őszinte barátja. Har­costársa, harcra buzdítója. Ami a legérdekesebb: most az is kiderül, hogy Lucifer nem is olyan velejéig cinikus ember, ő is bízik a harcban, s a világot okolja, hogy el kell Ádám eszméinek buknia, ám a bukásokat nem tartja egészen értelmetlennek. Sajnos nem lehet ilyen egy­értelmű örömmel szólni Huszti Péter Ádámjáról. Sza­vai, hangja inkább a verselő Madáchot idézik, magatartá­sából pedig hiányzik az akti­vitásnak, az örökké elégedet­len, tennivágyó embernek az intenzitása, amit pedig szinte a szöveg minden sora sugall. Moór­­ Mariann több örömet szerzett — s igazán nemcsak dekorativitásával —, bár ő a szöveget a hétköznapi próza felé közelítette. Ám Éva, az örök nő, a legpraktikusabb emberi lény. Ez a köznapiság, alkalmazkodás az egyes ko­rok stílusához, egyenesen alaptermészete. SZÓLNI KELL MÉG egy zavaró hatástényezőről. A szöveg stilizáltságához illik a díszletek stilizáltsága. De már nem illik, ha például a stilizált egyiptomi színben a korbácsos őrök csak stili­zálják, mímelik a verést. S végül is zavaró ez a stilizált világ, ha a felvevőgép, a tv­­kamerák úgy közelednek ezekhez a díszletekhez, mint­ha csak egy színházi előadást közvetítenének. Jobb lett vol­na, ha az objektív jobban alkalmazkodik a filmkészítés óriási lehetőségeihez, mert így néha — különösen az athéni színnél — bántó volt a színpadszerűség. MINDENT ÖSSZEVETVE, sok erényét és nem kevés hibáját lehetne még felsorol­ni a Tragédia először film­szalagra — méghozzá eredeti­leg színes filmszalagra — ke­rült változatáról, de semm­i sem homályosíthatja el örö­­münkel, hogy 1969 októberé­ben másfél millió készüléken Madách művét lehet látni. BERNÁTH LÁSZLÓ 1 Napóleon mint drámaíró Corneille Cid című tragé­diája olyan nagy hatással volt az ifjú Napóleonra, hogy el­határozta: ő is ír egy tragé­diát klasszikus stílusban. Hektor című színművét a ne­gyedik felvonásig sikerült megírnia, majd a mű sokáig hevert az íróasztalában. Tizenegy évvel később — már császárként — elhatároz­ta, hogy színpadra viszi mű­vét. Magához hivatott egy Lancivale nevű, klasszikus stílusban alkotó írót és meg­bízta, hogy fejezze be tragé­diáját. Arra is megkérte, hogy csak Lancivale neve szerepel­jen a darabon. Lancivale be is fejezte a színművet, de a Comedie Francaise igazgató­sága — ehhez a színházhoz fordult Lancivale — nem fo­gadta el. Amikor Napóleon értesült a dologról, az alábbiakat írta a kéziratra: „A Comedie Fran­caise színészei eljátsszák a tragédiát, amelyet előbb os­tobán visszautasítottak” ... Három hét múlva az udvar jelenlétében bemutatták a da­rabot. A Hektor hatalmas si­kert aratott. Lancivalet ér­demrenddel tüntették ki. Igaz, azóta sem hallott töb­bé senki a tragédiáról. A film hele... Az amatőrök is versenyeznek A filmkedvelők közül — bár még véget sem ért a ba­ranyai szemle — sokak ér­deklődése a főváros felé for­dult a hét végén, ahol teg­nap és ma számos amatőr forgatókönyvíró, rendező és operatőr találkozott. Ez alka­lommal rendezték meg Buda­pesten az első amatőr film­szemlét. A szemlére negyven­egy alkotás érkezett, s ezek közül 32 filmet talált ver­senyképesnek az előzsüri. A díjnyertes produkciók bemu­tatására ma este hat órakor kerül sor a fővárosi művelő­dési házban. Fesztiválok a Mecsek alján Pécset, a magyar játékfilm­szemlék városát, újabb meg­tiszteltetés érte: itt rendezik meg az idén és ezt követően minden második esztendőben a nemzetközi felnőtt báb­­fesztivált. A bábművészek nemzetközi szövetségének (UNIMA) elnöksége határo­­zott így, elismerve azt az út­törő munkát, amelyet a nagy­hírű pécsi Bóbita bábegyüttes fejtett ki a felnőtt bábjátszás népszerűsítéséért és modern előadási formájának kialakí­tásáért. Az első nemzetközi felnőtt bábfesztiválra október 23—26 között kerül sor a Mecsek­aljai városban. Lenkey Zoltán rajza Vándorgyűlés Miskolcon A felvilágosodás irodalmáról A Magyar Irodalomtörténeti Társaság tegnap kezdődött miskolci vándorgyűlése — melyet Dayka Gábor emlékének szenteltek — ma délelőtti programjával különösen felkeltette az érdeklődést. A városi tanács dísztermében Szauder József, az irodalomtudomány doktora a felvilágosodáskori irodalom kutatásainak, legújabb eredményeiről és problémáiról tartott előadást. A referátum előtt alkal­munk volt Szauder profes­­­szortól a témáról a legfonto­sabb momentumokat megtud­ni. — A felvilágosodás idősza­ka mind a történelemben, mind az irodalomtörténetben lezárt kornak tetszik. Minek köszönhető, hogy napjaink­ban is egyre többen fordul­nak a XVI. század felé? — A felvilágosodás kora semmiképpen sem lehet le­zárt kor. Sőt, egyre inkább nyitottá válik. Ez irodalom­történeti szükségszerűség. "A hazai kutatásokat Waldapfe­l József nyitotta meg, de csak az ötvenes évek második felé­ben, a hatvanas évek elején születtek nagyobb számban eszmetörténeti, stílus-, mű­faj-, irodalom-élettörténeti és esztétikai munkák, s a műve­ken belül méltó helyre kerül­tek a felvilágosodás irodal­mának portréi is. — Arra gondol professzor úr, hogy a korábbi — bizo­nyos értelemben dogmatikus szemlélet — egyoldalúan vizs­gálta nagyjaink szerepét, te­vékenységét? — Erre is, meg aztán a vizs­gált időszak 1772-től csupán 1795-ig terjedt. Márpedig hiba az, ha egy időszakot egy meghatározott dátummal le­zárunk. De nemcsak a szem­léletről van itt szó. A kutató­munka legutóbbi éveiben is számos dokumentum került felszínre. Talán elég, ha pél­dául Bessenyei folyóiratát, Batsányi és Kölcsey fellelt kéziratait említjük. — Mennyiben gazdagította ez a portrékat? — Az összehasonlító iro­dalomtörténet az újabb ada­tok birtokában, ma már job­ban ki tudja például Csoko­nainak mint filozófusnak a­­ helyét jelölni, aki a Lélek halhatatlansága, az Álom vagy az Estve c. műveiben az akkori Európa legégetőbb kérdéseire is választ adott. A kritikai kiadás után meg­ismerhettük Batsányit, mint az első és legjelentősebb új­ságírót, publicistát és sorol­hatnám tovább... — A felvilágosodás és a forradalom kettőssége ma­napság sokat vitatott dolog? — Úgy van. A felvilágoso­dás híve leszámol az isteni világrenddel, a rációt, az em­ber autonómiáját hirdeti, de nem okvetlenül híve a­­ cse­lekvő forradalomnak. Ennek szükségességét csak az élcsa­pat ismeri fel. Gondoljunk Martinovitsékra. Bár az ő „forradalmuk” is inkább csak amolyan nemesi mozgalom... — A témának tehát to­vábbra is vannak problémái? — Ezt a kort, minden el­lentmondásával együtt, a tör­ténészeknek és az irodalom­­történetnek még tovább kell boncolni. A kutatások hasz­nát így végre majd az isko­lai oktatás is élvezheti majd. GY­ Dickens a legdrágább A New York-i kéziratke­­reskedők megállapítottá­­ egyes híres írók kéziratainak árát. Eszerint Dickens kéz­irata oldalanként 180, H. C­. Wellsé 36, Maeterlincks 06, Hemingwayé 72, Bernard Shaw-é 84 dollárt ér. Színészanekdoták Kritika Tévében, rádióban, hirdeté­sekben, szinkronokban állan­dóan közreműködő színé­szünkkel találkozik kollégája. — Képzeld, öregem — mondja —, tegnap kinyitot­tam este a gázcsapot és ott is a te hangodat hallottam! Egyik színházunk igazga­tója már régóta nyúzza az is­mert kritikust,­­ hogy nézze meg a színház új műsorát és mondjon őszinte véleményt róla. Az meg is ígéri. Néhány hét múlva összeta­lálkoznak az utcán. — Megnézted a műsort? — kérdi az igazgató. — Hogyne — válaszol a kritikus. ■ ~..s md. a véleményed? — Hát kérlek, csodálatos rendezés, remek színészi munka, pompás kiállítás, csak mondd, lehetek őszinte? — Természetesen! — mond­ja boldogan az iga­gató. — Pocsék volt! A már hosszabb ideje mel­lőzött színész rászánta magát, beszélt az igazgatóval, végül is játszik-e egyáltalán vala­mit ebben az évadban? Az igazgató hímezett-hámo­­zott, de nem mondott semmi konkrétumot. — De igazgató úr — mondta a színész —, legalább biztasson! — Azt lehet. Hajrá Kovács! S2IL1 JANOS METILALKOHOLT LOPTAK Ismeretlen tettesek Buda­pesten, a XII. kerületi, Maros utcai rendelőintézet raktárát feltörték és elvittek onnan egy liter metilalkoholt. Ha el­fogyasztják, halálos kimene­telű mérgezést szereznek ma­guknak. MILLIÓS KÁR Sümegen egy sorompó nél­küli kereszteződésnél a sze­mélyvonat összeütközött egy teherautóval. A mozdony és a szerkocsi kisiklott. Egyedül a gépkocsi vezetője sérült meg. Az anyagi kár egymillió fo­rint. Horváth Ferenc gépko­csivezető körültekintés nél­kül hajtott a vasúti sínekre. Ez okozta a karambolt. 523 PÁPUA MEGHALT Új-Guineában 523 pápua bennszülött esett áldozatul a két hónap óta dühöngő influ­enza-járványnak. A bennszü­löttek különösen hajlamosak a meghűlésre és az influen­zára. EGY ŐRÜLT FENYEGETÉSE .Egy gyilkossággal gyanúsít­ható őrült iskolásgyermeke­ket fenyegetett meg San Franciscóban. „Azt hiszem, kiradírozok egy iskolai buszt valamelyik reggel” — írta le­velében az egyik lapnak. A rendőrség gyanítja, hogy ar­ról a személyről van szó, aki eddig három nőt és két férfit ölt meg ezen a vidéken.. MEGVERTÉK A KÉPVISELŐ­JELÖLTET Urbano Tavares Rodriguest, Portugáliában, az ellenzék képviselőjelöltjét az éjszaka ismeretlen személyek súlyo­san bántalmazták. Az ismert portugál újságírót tavaly a rendőrség letartóztatta. ÖNGYILKOSOK LETTEK Két amerikai diák, egy 17 éves fiú és egy ugyanolyan korú lány: Craig Badial­ és Joan Fox az este öngyilkos­ságot követtek el, hogy fel­hívják a világ figyelmét a béke megteremtésének szük­ségességére. Műanyagcsövei az autó kipufogógázát beve­zették a kocsiba s ez okozta halálukat. Több levelet hagy­tak maguk után utolsó üze­netként. HALÁLSZIGET Dél-Vietnam partvidékétől 100 kilométerre egy kis szi­get fekszik a tenger vizében. A politikai foglyok börtöne ez. Az ide kerültek közül még soha senki sem tért vissza élve. 400 olyan ember is van itt, aki már régen letöltötte büntetését. A betegségtől el­gyötört foglyok kísértetként bolyonganak a sírokkal teli szigeten. FANTOMAS ELHUNYT Párizsban elhunyt az idős Marcel­ Aliain, a népszerű Fantomasról szóló 500 könyv és sok film írója. Utolsó írá­sában a másvilágra küldte Fantomast. MEGRÖVIDÍTETTEK EGY KISLÁNYT Tíz centiméterrel „megrövi­dítettek” egy 14 éves iskolás kislányt, Lignnette Starkét Johannesburgban. 186 cm-es magassága kellemetlen volt neki. Lábműtétet hajtottak végre rajta. MEGÁLLT AZ ÚJ SZÍV Egy évvel a műtét után meghalt Sao Paulóban Hugo Orlandi, az utolsó újszíves A halál okáról még nem ad­tak ki jelentést. éjféltől reggelig

Next