Déli Hírlap, 1970. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-23 / 119. szám

XI. MISKOLCI FILMFESZTIVÁL 1970. MÁJUS 18 —23. A tv-kritikus Mert sem az értelmező szótár, de a művészeti lexikonok egyike sem határozza meg a tv-kritikus terminológiáját. Mis­kolcon vállalkozott e műfaj néhány jeles művelője arra, hogy körvonalazza a fogalmat. Már az első percekben kiderült, a feladat nem is olyan egyszerű, hiszen a televízió-kritikus nem egy ismert műforma esztétikai bírálatát vállalja, amidőn a képernyő elé ül. A televízió, mint jelenség, mint tömegkom­munikációs eszköz igen összetett, a műfajok széles skálájával operál, s felvillantotta a lehetőségek olyan arzenálját, ame­lyek „műfajosítása” még ezután következik be. E néhány gon­dolattal is jeleztük, hogy a XI. miskolci filmfesztivál egyik programjának, a televíziós alkotók és a tv-kritikusok talál­kozójának ígéretes teljesítése nem volt könnyű feladat. Egyaránt megfogalmazódott a kritikus és a tv-alkotó dilem­mája: milyen mérőeszközzel mérjen a kritikus, mihez vi­szonyítson s miképpen minősítsen. De a kérdések halmazá­ban fő helyre került annak tudakolása is — elsősorban alko­tói oldalról —, hogy a kritikus az alkotóknak adjon-e jel­zéseket, vagy a közönségnek, esetleg mind a kettőnek. Voltak, akik a kritikust a jobb ízlésű, szilárdabb ítélőképességű néző szintjén emlegették, míg mások olyan követelményeket fo­galmaztak a kritikusok elé, amelyeknek teljesítése szakmai­­esztétikai fogódzókra is alkalmas. Mivel viszonylag kevesen számoltak a televízió széles mű­faji skálájával amidőn az elvárásokat pontokba szedték, nem jutott megfelelő hangsúly annak kimondására, hogy a tv­­kritikus az orientálás, a szelektálás, az összefüggések kimuta­tása, az esztétikai mérés és más egyéb mellett, sok-sok meg­kezdett gondolatot folytat, lezár, vagy újrakezd. Vagyis nem a primér élmény precíz felmérése, kimutatása, vagy regiszt­rálása a legfontosabb, hanem a második vonulatok észrevé­tele, a közölt téma gyűrűztetése. A tv jó néhány műsora össz­népi vita tárgya. A három-négymillió ember sokféleképpen vélekedik. A kritikus — tiszte és küldetése szerint — a prog­resszió aspektusából segíti, irányítja és demokratizálja a köz­­gondolkodást. E poszton őrködni — ez a vitán ismételten hangot kapott — nem is olyan egyszerű, mert az esztétikai vértezettség mellett a feladatkör ellátása megköveteli a legmagasabb szintű poli­tikai műveltséget is. (P••) Ön melyik filmet díjazná? Pécsi Ferenc, a Magyar Te­levízió elnöke: Feltétlenül dí­jaznám Zolnay Fái özvegy Farkasné című tv-filmjét. Bernáth László kritikus. Esti Hírlap: Huszárik Zoltán Amerigo Tot-ját és Janko­­vics Marcell Hídavatását ju­talmaznám. Berde Gabriella, Miskolc: Pénteken, a fesztivál nagy­vetítőjében láttam Szálkái Sándor 23 év a padláson cí­mű filmjét. Díjat adnék az alkotásnak. E. Manniger, az Interfilm üzletkötője: Szálkái Sándor 23 év a padláson című film­jét díjaznám. Ocsoimi Gábor, az MRT Öíjság munkatársa: Csányi NHteiós Szombattól hétfőig című tv-filmjére szavazok elsősorban, de nagyon tetszett a Hétköznapi ballada is. (Kende Márta.) Gianni Toti filmkritikus, Olaszország: Az Amerigo noi-ról készült filmet (Hu­szárik Zoltán) a három leg­jobb közé sorolnám. Azon­kívül nagy hatással volt rám Moldován Domokos filmje, amely a galgamácsai paraszt festőasszonyról szólt. Az ani­mációs filmek közül pedig a Hídavatás, Jankovics Mar­cel filmje tetszett. Csidey Piroska művészeti előadó, Miskolc. Tőlem a leg­több „pontot” kapja Foky Ottó: Én, az egér c. filmje. A Déli Hírlap művelődési rovata: Makai Márta: Kár­páti Zoltán: Kortünet és a Közhelykck, továbbá György István Andrej Rubljov című filmjét díjaznám. Gyarmati Béla: Schiffer Pál Ellenér­­vek­ ét és Jankovics Marcell Hídavatásá­t jutalmaznám. Párkány László: A díjazott filmek között szeretném látni Huszárik Zoltán Amerigo Tot-ját, Schiffer Pál Ellenér­vek című filmjét, s az animá­ciós alkotások közül a Glória mundit, a Hidavatást. A fesztivál eseményei közül Valamit tenni kell! Orvosok vitája egy filmről és a borravalóról Fehéri Tamás fesztiválfilmjét, amely az orvosi baksis, bor­ravaló, avagy latinos eleganciával, kórházi nyelven szólva a ■ paraszolvencia (röviden „para”) témáját vitte vászonra, teg­nap külön levetítették miskolci körzeti, illetve kórházi or­vosoknak. A vetítést a Semmelweis kórház házi lapjának, a Steroscopnak ankétja, azaz a filmet megtekintő orvosok vitája követte, amelyet Szabó István, a Miskolci városi Tanács osz­tályvezető főorvosa vezetett A film eléggé „meredeken” veti fel az orvosi külön fi­zetség problémáját, még azt is mondhatnánk, hogy kímé­letlenül, kevés szóval, egy­szerű eszközökkel, életképek nyelvén hív fel arra, hogy tenni kellene már valamit az orvosi, beteget megalázó helyzet megváltoztatására. Igen, de mit? A film választ nem ad, de nem is adhat. Bevallom, hogy az ankéttól az orvosok tilta­kozását vártam, egy ellenvi­hart, mint azt már néhány hasonló rövidfilmnél más ese­tekben tapasztaltam, öröm­mel láttam, hogy az orvosok ezzel szemben nagyfokú tár­sadalmi érettséggel, komo­lyan beszéltek. A borravaló­val, amely a betegeknél már­­már természetes, maguk sem értenek egyet, megszégyení­tőnek tartják, de a kiutat ugyanakkor bonyolult felada­tok megoldásában látják. Fő­leg az orvosi fizetések becsü­letes rendezésében, de érde­kes, hogy ez a kisebb — bár elengedhetetlen — feltétel; a lényeg a betegellátás szerve­zetének, egész struktúrájának korszerűsítése. Mert mi tör­ténik valójában? A betegek közelebb akarnak jutni orvo­sukhoz, s nemcsak gyógyí­tást, de tanácsot, pszichoterá­piás kezelést és gondoskodást is elvárnak tőle. Ez azonban napi 50—300 beteg esetén még borravalóval sem igen lehetséges. Mégis nagy szük­ség van rá, hiszen a társa­dalmi átalakulás, a városia­sodás, az iparosítás stb. nagy­fokú szociális, pszichés alkal­mazkodást követel meg... Igen, valamit tenni kell ez összetett problémák gondos megoldására. A film tehát hatásos volt, az orvosok pedig igen be­csületesen vállalták a part­nerséget, gratulálni lehet a Steroscopnak az ötletért és a vállalkozásért, amelyet min­den paraszolvencia nélkül e kényes kérdésben magára vállalt SZLUKA EMIL Fiatalok a szépről, az életről Fesztiválfilmek a miskolci műszaki egyetemen A Valétanapok 70 keretében tegnap délután a filmfesztivál kilenc filmjét levetítették az egyetemen. A vetítést késő es­tébe nyúló vita követte. A fiatalok találkoztak az alkotókkal. Kárpáti Györggyel, Kollányi Ágostonnal, Ember Judittal, György Istvánnal, Macskássy Gyulával, Richly Zsolttal. Az egyetemistáknak élmény volt a vetítés, a filmesek­nek pedig a beszélgetés, mert a fiatalság fogékonysá­ga, vitatkozó kedve mindig számtalan értékes gondolatot ébresztő hatással van a szak­emberekre is. A tegnapi be­szélgetés is azt bizonyította, hogy túl a minden új és megkapó iránt való érdeklő­désen, a huszonéveseket két dolog izgatja alapvetően. A szép, és a fiatalok gondjai. Korányi Ágoston Virág és szek­erce című filmjének a magyar népművészetet féltőn őrző gondossága és György István alkotásának, az And­rej Rubljovnak kuriózum­­számba menő szépsége csak­nem osztatlan lelkesedést váltott ki. Kárpáti György Kortünet című munkája egy sajátosan jellemző ,­népbetegségéről, ideges, nyugtalan, feszült vi­lágunkról szól. Beszélni kell a ma emberének zaklatott életéről — mely sajnos adott —, hogy a továbbiakban ne legyen az. A legnagyobb vitát a Ne­gyedik menet és a Tiszt­avatás című filmek váltották ki. A beszélgetés arról ta­núskodott, hogy a fiatal em­berek lendülete, az igazságot elismerő objektivitása a saját életük nehézségein is túlse­gíti majd őket, és ehhez je­lentős pluszt adott a filmek gazdag gondolatisága. M. M. KÉT PONT AZ ALAPRAJZON A tegnap bemutatott fév­­filmek közül nem is olyan könnyű kiválasztani a leg­jobbat, a leghatásosabbat, hi­szen olyan alkotások kerül­tek képernyőre, mint az Öz­vegy Farkasné, a Történelmi lecke I. fejezete, a Szülő­földem: Makó és az Extázis 7—10-ig. A felsorolásban nem emlí­tettem azt a két alkotást, melyekről ezúttal azért is ér­demes hosszabban szólni, mert egy műsorban, egymás után látva valamiféle szin­tézisét adják annak a bonyo­lult világképnek, melyet an­­­­nyian és annyiszor próbálnak megfogalmazni... Magyar József Emberséggel című filmjéről és Kende Márta Hétköznapi balladájáról van szó. Tulajdonképpen mind­két filmnek asszony a fősze­replője. Két asszony, aki erős hittel, bátran építi — akarja felépíteni — a maga világát. A Hétköznapi ballada festő­művész tanárnője a tartal­masabb, szebb élet forrásait kutatja, egy kicsiny faluban — mely számára a szülőföl­det jelenti — keresi és talál­ja meg kifejezési formáját. Egész élete lázas izgalom, amelyből azonban nem hiány­zik a felfedező, az alkotó örö­me, és a pedagógus büszke­sége sem. Boldog ember, mert az életének célja, ér­telme van. a maga földrajzi­lag szűk világát a végtelen horizontjáig képes volt ki­tágítani ... A másik asszony, Gáti Ta­­másné ugyancsak erős karak­ter. Mindennapi gondjai azon­ban — melyeknek forrása egy rossz házasság és egy szerencsétlen lakásügy — a földhöz kötik. Amíg az Em­berséggel című film hőse környezetéből mindennap erőt merít, addig Gáti Ta­­másné számára a legsúlyo­sabb válságok forrása ez a környezet. Mert — bizonyára érezték a nézők — nemcsak a hivatal, hivatalok lelketlen bürokratizmusáról van szó, és a kapu alatt lakás kényel­metlenségéről, megalázó vol­táról, hanem arról is, hogy valaki, aki teljes szívvel sze­retne élni és tenni másokért, elveszti a hitét... Két asszonyi sors, társa­dalmunk alaprajzán csak két picinyke pont csupán. Ka­merák nélkül talán egyiket sem vesszük észre. Nem kel­tenek örömet, fájdalmat, GY— Néprajz, népművészet középiskola néprajzi szakkö­rének anyagából. A fesztivál főhadiszállásá­hoz, a Rónai Sándor megyei Művelődési Központhoz kö­zel, a MTESZ kiállító helyi­ségében az érdeklődők egy héten át csodálhatták a bor­sodi falvak életét bemutató, a magyar nép dús fantáziáját és fejlett művészi ízlését do­kumentáló tárgyakat. Már a korábbi fesztiválo­kon is láthattuk, hogy ren­dezőink, operatőreink felfe­dezték a népművészet ki­emelkedő alkotásait, s a né­zők is minden évben érdek­lődéssel várják az ilyen jelle­gű filmeket. Az idén Kollányi Ágoston Virág és szekerce című alko­tásában — a festett kazettás templommennyezetek való­ban ihlető szépségű, szín- és­­ formagazdagságát megörökítő képsorokban — vall erről. A kiállítás rendezői a nép­élet bemutatását kedves gesz­tusnak szánták mindazoknak, akik a film nyelvének fel­­használásával segítettek a né­pi kultúra újrafelfedezésében. A több ezer látogató bizo­nyítja, hogy hiányt pótolt, meglevő igényeket elégített ki a kiállítás, hiszen az utób­bi években Miskolcon nem mutattak be hasonló, önálló néprajzi gyűjteményt. Örvendetes, hogy a közép­­iskolás tanulók nagy szorga­lommal és hozzáértéssel gyűj­tik az értékes néprajzi tár­gyakat, kerámiát, fafaragáso­kat, viseletet. A Herman Ottó Múzeum szakmai irányítása és ellenőrzése pedig garan­­­­cia arra, hogy a gyűjtőmunka során felbukkanó tárgyat­­nemcsak egyszerű dekorációi­ lesznek csupán, hanem gaz­dagítják néprajzi ismeretein­ j két. b. I. I A Miskolci városi Tanács művelődésügyi osztálya és a Herman Ottó Múzeum kiállí­tást rendezett Népi hagyomá­nyok Borsodban címmel a XI. miskolci filmfesztivál tiszte­letére az 1. számú Ipari Szak­ .... + Részlet a kiállításból. (Farkas Gyula felvétele) Árnyékban 50 FOK Hatvan év óta nem volt olyan kánikula Egyiptomban, mint tegnap. A hőhullámnak 41 halálos áldozata volt. A hőség következtében támadt tüzek 660 épületet pusztítot­tak el. A hőmérő higanyszála napközben, árnyékban 50 fo­kot mutatott. BOJKOTTOT KÖVETEL Melina Mercouri, világhírű görög filmszínésznő nemzet­közi idegenforgalmi bojkottot követel Görögország ellen. Arra kér minden turistát, hogy ne töltsék Görögország­ban szabadságukat. KIÚJULT BETEGSÉGE Mikisz Theodorakisz görög zeneszerző betegségének ki­­újulása miatt lemondta brüs­­­szeli sajtóértekezletét. A ze­neszerző már hosszabb idő óta szenved tbc-ben. KÖNNYGÁZBOMBA ÉS VÍZIÁGYÚ Könnygázbombát és vízi­ágyút vetett be az olasz rend­őrség Nápoly központi vasút­állomásán, hogy szétoszlassa a mintegy ötezer sztrájkoló vasúti alkalmazottat. EGYMILLIÓN FELÜL A Szovjetunió népszámlá­lásának előzetes adatai sze­rint az ország egymillió lako­son felüli városainak száma tízre emelkedett. LESZÁLLT A kolumbiai légitársaság repülőgépe, amelyet csütörtö­kön Kuba felé eltérítettek, a kedvezőtlen légköri viszo­nyok miatt leszállt a jamaicai Kingstonban. A gép eddig nem tudta folytatni útját. A fedélzeten 26 személy tartóz­kodik. KATONASÁG AZ EGYETEMEN Az ohiói állami egyetem rektora kérésére több mint ezer fegyveres nemzetőr szállta meg az egyetemet. Az­­ itt tanuló 45 ezer diák re­formokat követel. Az erről szóló gyűlésen verekedés tá­madt a fehér és színesbőrű diákok között. Tízen megsé­­rültek. ELHAGYTÁK A CSAPATOT Az USA-ban túrázik a Cel­tic angol labdarúgó-csapat. Több játékos pénzügyi köve­telést terjesztett elő. John­stone kijelentette, ha nem kap több pénzt, hazamegy. Nem kapott, állta szavát, el­hagyta csapatát. Csatlakozott hozzá Gemmel, a kiváló „stopper”, valamint a közép­csatár Auld is. LEMONDTAK Elfogadták a cseh szakszer­vezeti tanács 27 tagjának le­mondására előterjesztett ja­vaslatokat, az eddigi elnök­ség lemondásával együtt. Ru­dolf Pacovsky önkritikusan elismerte hibáit a jobboldali erőkkel szemben tanúsított erélytelen magatartásáért MEGHALT Meghalt a Groole Schuur kórházban Pieter Smit, Dél- Afrika legrégibb újszívese. Az elhunyt annak idején a műtét után igen gyorsan fel­épült és öt hónappal később már teniszezett is. Dél-Afri­­kában már csak egyetlen új­szíves él, a 39 éves Formathy Fisher, aki 1969 áprilisában esett át a műtéten.

Next