Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-01 / 126. szám
Érted haragszom, nem ellened Esett az eső a minap, tócsák keletkeztek. A buszok — mint máskor — sáros zuhanyokkal suhintották oldalba a járókelőket. Egy férfi szenvedélyesen bizonygatta: „Bezzeg, Nyugaton ilyesmi nem fordul elő”. Hozzátette a magáét egy idősebb hölgy is: „Tiszteletlenek a sofőrök, nincs, aki megtanítsa őket az emberségre”. „Mindennek a kátyú az oka, mert senki sem törődik az utak állapotával” — vetette közbe egy micisapkás. „A tél, a fagy vájta ezeket a gödröket. Az időjárást szidják” — mondta szelíden egy idősebb bácsi. Közbeavatkozott egy fiatalember is: „Valóban, a tél a ludas, de már május vége van, a lyukat el lehetett volna tüntetni, mert a felöltők tisztíttatása, az autók rugóinak javítása, bizony jóval többe kerül, mint a kátyú betömése”. Indulat, harag — többféle változatban. Kihatárolva térből és időből a kritikai megjegyzéseket, talán mindegyiknek igazsága lehet. Mégis, a legutóbbi véleménnyel azonosítjuk leginkább magunkat, mert — mint cseppben a tenger — ez foglalja magában a lényegeset. Manapság gyakran tesszük elemzés tárgyává az indulat, a harag minőségét, és azt, hogy milyen oldalról érkezik a vélemény. Mondaná valaki, ez teljesen lényegtelen, mert — a példánknál maradva — a kátyú, az kátyú. El kell tüntetni. Ez valóban igaz, de ha gondolatmenetünk különböző indítékú véleményeit, megjegyzéseit vesszük bonckés alá, kiderül, hogy egyeseknél a kátyú legfeljebb ürügy vélemények hangoztatására, harag és indulat felmutatására, mert szerencsére, véleményeink mind következetesebb kimondásában — miként az élet számos területén — demokratizálódunk. Csakhogy a demokráciával vissza is szoktak élni. Manapság nem könnyű eligazodni a kritikai szándékok labirintusában. A nyilazók fedezékei igen változatosak. Van közöttük baloldali és álbaloldali, revizionista és közömbös, radikális és opportunista stb., stb. A konstruktív kritikai hang — amelyik nevén nevezi a gyereket, s az „érted haragszom, nem ellened” koncepciót vallja — a legcélravezetőbb korunkban. Mert azt már megtanultuk, hogy a szocializmus építése nem mindennapos fáklyamenet (noha örömre, ünneplésre és eredmény-felsorolásra bőven van okunk); a mi világunk dolgait a hibák és gondok szakadatlan felfedezése, okos és higgadt kritizálása, a megoldások keresése teszi konfliktusmentessé. (párkány) jjc Kalligrafikus tanulmány L. Feledy Gyula rajza Nagy László költői estjén Az ünnepi könyvhét jelentőségéhez méltón kezdődött Miskolcon a könyv ünnepe. Szombaton este a Galéria kiállítóterme Nagy Lászlót, az egyik legnagyobb élő magyar költőt látta vendégül. A bensőségesen szép este hangulatát Gábos Ilona hárfajátéka alapozta meg. Bartók: Este a székelyeknél című művének elhangzása után Czine Mihály irodalomtörténész néhány mondatos bevezetője következett. Mint mondotta: Nagy László az a költő, aki biztos alkotói fegyelemmel, a legnagyobbakra jellemző költői készséggel a "gyárirodalom legnagyszbb hagyományait folytat. Az embert mélyen értő és merő humanista szólal meg zseiben, míg Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Ady, József Attila eszmeisénnek útján járva Juhász Ferenccel együtt lírai forralomat teremt. Berek Kati adta elő a verseket, és a közönség tanúja lehetett költő és előadóművész legnagyszerűbb találkozásának. Kiemelkedő művészi teljesítmény volt a nehéz gondolatiságot hordozó, formailag is bonyolult költészet emberi, mélyen átérzett tolmácsolása. A hallgatóság együtt emlékezett vissza az előadóművésszel arra az időre, amikor a háború borzalmai idején ,. minden reményünket befödte a hó”, s mikor mindenki azért fohászkodott, hogy „Adjon az Isten fényeket, temető helyett életet”. A Rege a tűzről és a jácintról című nagy verset is újra tanultuk érteni Berek Kati előadásában. Megismerni azt a világot, ahol ........ törvény a hűség, a jóság”, a magyar paraszt világát, megismerni azt a költőt, aki „igazság gyanánt soha nem ölelt szemétdombot”. A Ki viszi át, a Halávlal élek, nem kenyérrel, a Menyegző, a Himnusz minden időben című versekben az a szerelmet mélyen élő, érző ember szól, ki „lángot lehel a deres ágra, felfeszül a szivárványra”, ki átviszi fogában tartva a szerelmet a túolsó partra”. A hallott versekben és az egész Nagy László-i életműben a mindig újat váró, a világ és az ember dolgait megismerni, megélni vágyó embert és költőt ünnepeltük, ki minden magyarázó szónál beszédesebben így vall magáról: „ az a győztes, ki mindig éhes, éhem és szomjam ezeréves”. (makói) Mozgalmi dalfesztivál A múlt év végén versenyfelhívást tett közzé a KISZ Borsod megyei Bizottsága: hazánk felszabadulása negyedszázados évfordulója tiszteletére mozgalmi dalfesztivált rendez, melynek célja, hogy a résztvevők összegyűjtsék és színvonalasam, tolmácsolják ifjúsági és munkásmozgalmi dalainkat. Sándor Megyei Művelődési Központban. Itt tartották meg a borsodi mozgalmi dalfesztivál döntőjét. A négy miskolci és a négy vidéki énekkar három-három dalt adott elő. Nem volt hát könnyű az öttagú szakmai zsűri feladata, melynek elnöke Balázs Árpád Elnkei Ferenc-díjas zeneszerző, a Magyar Zeneművészek Szövetsége tömegzenei bizottságának elnöke, a KISZ KB kulturális csúcsbizottságának tagja volt. A zsűri elnöke elmondotta: örül ennek a borsodi kezdeményezésnek, s annak, hogy daloló ifjúságunk ápolja a múlt értékes dalait. Hogy milyen szuggesztív ereje van a mozgalmi daloknak ma is, arra éppen a szombat délutáni fesztiváldöntő volt a legjobb bizonyíték. Amíg ugyanis a zsűri tanácskozott, a Művelődési Központ színháztermének közönsége Szombaton délután 3 órakor megyénk legjobb nyolc kórusa találkozott a Rónai éneken. Soóky István énektanár vezetésével ekkor tanulta meg a népes nézősereg az emigráns görög zeneszerző, Theodorakisz CIMEA-daláft. A harmadik próba után együtt zengett sok száz alakról: Hívunk hát, béke, jöjj el végre... A zsűri döntése alapján a Kilián György Gimnázium vegyeskara szerezte meg az első helyet, második a Zrínyi Ilona Gimnázium leánykara, harmadik a Közgazdasági Technikum leánykara lett. A KISZ KB különdíját az ózdi MüM. 102-es számú tanintézetének vegyeskara, a KISZ megyei bizottságának különdíját pedig a Mezőkövesdi I. László Gimnázium vegyeskara kapta meg. A KISZ megyei bizottsága szeretné, ha a sikeres fesztiválnak folytatása is lenne. Mint Gőry Árpádné, a KISZ Borsod megyei Bizottságának kultúrása elmondotta: az a tervük, hogy jövőre, s aztán minden évben Miskolcon adnak randevút az ország legjobb úttörő-, KISZ- és felnőtt kórusainak. E. Á. Meghalt a „vox humána” harcosa Nem csitulhat az irodalmároknak, az írók tisztelőinek fájdalma. Nemrég sirattuk el Veres Pétert, Váci Mihályt, s a húsz évvel ezelőtti kiváló lírikust, a később kitűnő zene esztétikai műveket író Asztalos Sándort — és tegnap este érkezett hozzánk az újabb lesújtó hír: 73 éves korában meghalt Fábry Zoltán, a csehszlovákot magyar irodalom legnagyobbja. Az egyik ottani magyar tankönyvben ez olvasható róla: „A legkiválóbb csehszlovákiai magyar kritikus, esztétikus, korunk egyik legnagyobb humanista, antifasiszta írója, a «vox humána« harcosa, érdemes művész . . . Munkásságát, amely esszékben, tanulmányokban, cikkekben tükröződik, mély és harcos humanizmus, a haladó hagyományok megbecsülése, a háború és a fasizmus elleni kemény állásfoglalás, valamint a népek barátságának eszméje hatja át.” Aki csak a három éve Budapesten kiadott „Hazánk, Európa” című hatszáz oldalas művében publikált válogatott tanulmányait ismeri, könnyen ellenőrizheti, hogy az említett tankönyv tömör megállapítása találó; valóban: korunk egyik legnagyobb antifasiszta írója volt Fábry Zoltán. S erre a rangra egy hegyek közötti kis falucskában, Stószon emelkedett — bizonyságául annak, hogy az író kiteljesedése, naggyá válása nem attól függ, hogy mekkora helységben él, munkálkodik. Az írónak elsősorban embernek kell lennie, s az ő szavaival élve „az ember nagyságát és törpeségét, bátorságát és gyávaságát a kultúrához való viszonyában mérhetjük le a legpontosabban. Aki és ami a kultúrát gazdagítja és olább viszi, az a haladás pozitív tényezője, részese és építője a jövőnek; ugyanakkor mindaz, ami a kultúrát kisebbíti és hátráltatja, az emberséget törpíti és gyalázza.” E hitvallásában, ars poetica-jában benne van, hogy miért támadta írásaiban az emberséget törpítő és gyalázó fasizmust, megfellebbezhetetlen érveléssel miért zúzta ízzé-porrá „elméletét”. S ezt tette akkor is, nem félve a többször elszenvedett börtönbüntetéstől sem, amikor Szlovákiában Hitler lakája, a fasiszta Tisó pap és bandája került uralomra. Hatalmas műveltségű ember volt Fábry Zoltán, aki járt a 103 éve épült szülői házban berendezett „műhelyében”, láthatta a könyvek ezreit, a folyóiratok, újságok tucatjait vásárolta meg, s tanulmányozta át, hogy Stószról is állandóan tájékozódva legyen a „világ folyásáról”. Emellett állandó levelezőkapcsolatot tartott fenn a legnagyobb hazai, jugoszláviai és romániai magyar írókkal, akik közül többen nemegyszer személyesen is felkeresték. 1955-ben az azóta már elhunyt Kossuth-díjas Ady-tudósunk így dedikálta Neki könyvét: „Kedves Barátomnak, Fábry Zoltánnak, a legművészibb magyar esztétikusnak, szeretettel, Földessy Gyula.” Bori Imre jugoszláviai magyar kritikus „Lelki zarándoklat Stószfürdőn” címmel két éve ezt írta róla a pozsonyi Irodalmi Szemlében: „Stósz mértékké, értékké növekedett, rangot jelent.. Személyesen többé már nem zarándokolhatunk hozzá. A műveiben azonban mindig megtaláljuk. És aki szereti a lélek tisztaságát, a szellem emelkedettségét, s gyűlöli az embertelenséget, az keresi is. TARJÁN ISTVÁN Ismét az arányokról Még két hete sem múit, hogy szóvá tettük a televízió közömbösségét, érdektelenségét nagy íróink halálakor. A tegnap esti híradó ráduplázott az eddigiekre. Az egyetemes magyar irodalom pótolhatatlan vesztesége a stószi szent öreg, Fábry Zoltán halála. Az a rövid hír, amiben ezt közölték, méltatlan volt a nagy veszteséghez. Azt a tapintatlan sietséget, ahogy közben már a következő hír képét kezdték vetíteni, ahelyett, hogy legalább a nagy író arcképét felvillantották volna, és jelentőségének méltatását hallhattuk volna, — nem hagyhatjuk szó nélkül. És ha már a búcsúztatókról beszélünk, hadd dicsérjük meg a szombat esti rövid emlékműsort, melyben egy félórára elénk idézte a televízió a fiatalon elhunyt, népszerű költő, Váci Mihály alakját. Ha nem is főidőben sugározták (ezt már a múltkor is szóvá tettük a Veres Péter műsor kapcsán), sikerült megidézni mindnyájunk kedves költőjének alakját, indulását és beérkezését. A műsor külön értékét adta, hogy a pályán elinduló, felfedező költőtárs, Illyés Gyula emlékezett tragikusan elhunyt fiatal társára. * Kellemes válogatást láthattunk tegnap este a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a televízió irodalmi estjéből. A szovjet irodalom utóbbi évekbeli alkotásaiból mutattak be néhány részletet. A Berek Kati által megformált tragikus novella-hősnő bevezetőként elhangzó drámai nyitánya után leginkább könnyedebb, sokszor a kabaré színvonalán mozgó jeleneteket láthattunk. Nem annyira művészi élvezetet, mint inkább kellemes szórakozást jelentett ez a műsor könnyedebb hangvételével. K. L. Rajkin és a kozáktánc Arkagyij Rajkin nemrég a londoni televízióban vendégszerepelt. Száma nemcsak az angol tévénézőket, de a televízió dolgozóit is lenyűgözte. A londoni televízió koreográfusa többek között megkérdezte tőle, hogyan lehet megtanulni a kozáktáncot. — Ennél mi sem egyszerűbb — válaszolta Rajkin. — Üljön fel egy asztal tetejére és a lábával rugcsálódzon a levegőbe. Ha ez már teljesen jól megy, akkor folytassa tovább — asztal nélkül. éjféltől reggelig KÉT AUTÓVAL ÜTKÖZÖTT ÖSSZE A REPÜLŐGÉP Egy turistákat szállító repülőgép a georgiai Atlanta külterületén motorhiba miatt kényszerleszállást akart végezni a közeli repülőtéren, és a városból kivezető utat nézte kifutópályának. Leszállás közben összeütközött két autóval, amelyek az országút folytatásában fekvő hídon haladtak. Nyolcan életüket vesztették, 26-an megsérültek. A két autó utasai közül öten haltak meg. TÖMEGVEREKEDÉS Tömegverekedés tört ki egy djakartai labdarúgó pályán a brazil Olaria együttesének és a helyi csapatnak a mérkőzésén. A brazilok lerúgták az indonéz csapat kapitányát, erre a tömeg a pályára tódult és verekedés kezdődött. A rendőrség a levegőbe lőtt és a lehulló szilánkok két embert megsebesítettek. EGY HALOTT NŐ Két jugoszláv férfi egy halott nőt akart átcsempészni az olasz—jugoszláv határon. A halott honfitársuk volt és temetni vitték. Mind a férfiak, mind a nő engedély nélkül vállaltak munkát Olaszországban, s nem akarták, hogy a haláleset kapcsán kitudódjon a dolog. A határrendőrség elfogta őket. 105 ÉVES VOLT 105 éves korában a Virginia állambeli Richmondban elhunyt Harriet Hadden Atwood asszony, aki azzal tette ismertté nevét, hogy vele készítette Edison az első fonográf-felvételt. Atwood asszony 1887-ben, amikor a felvétel készült, zenetanárnő volt. BOMBAGYÁR OTTHON A New York-i rendőrség a West Side-on letartóztatott egy házaspárt, akik valóságos „bombagyárat” rendeztek be otthonukban. KIFOSZTOTTÁK A BANKOT Egy húsztagú szélsőbalodali csoport megrohanta a brazil bank egyik Sao Paulo-i fiókját és 190 000 cruzeirónyi zsákmánnyal távozott. HALÁLOS BALESET Edzés közben halálos baleset történt a nyugatnémet Nürburgringi pályán az ezer kilométeres autós gyorsasági viadal színhelyén. Hans Laine finn versenyző 1 km-rel a cél előtt az egyenesben olyan nagy sebességgel száguldott, hogy gépkocsija a levegőbe emelkedve szaltót csinált és maga alá temette vezetőjét. Laina a kigyulladt kocsi roncsaiban halálra égett. FELÉGETTÉK Az indonéziai Palembang városában mohamedán tüntetők felégették az újonnan épült kaszinót , így adva kifejezést tiltakozásuknak a szerencsejátékok ellen. KISIKLOTT Az észak-itáliai Bussoleno város közelében a Palatino elnevezésű Róma—Párizs expressz kisiklott. Négy utas és egy vasutas sérült meg. NŐI HEGYMÁSZÓK Japán női hegymászók meghódították a Himalája Annapurna—3. nevű csúcsát. A két hölgy egy nepáli serpa társaságában május 19-én érte el a csúcsot.