Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

Tegnap esti premier Péntek Rézi Forog korba a színpad. Egyik kép váltja a m­ásikat, az el­sőtől — két felvonáson keresztül — a huszonharmadikig, ad­dig, míg péntekből szombat lesz, amíg az árvaház kis bűn­bakjából, rendbontó fruskájából boldog menyasszony lesz. Amíg egy zárt világ, egy leánynevelő intézet valamennyi szimpatikus és ellenszenves típusa el­ nem mondja és meg nem cselekszi a magáét, míg ízelítőt nem kapunk egy nagy­város, ez esetben Róma éjszakai és nappali nagyvilági életé­ből. Míg tanúi nem vagyunk egy léha fiatalember „megtisz­tulásának”, két ember sokak zajos világából kiváló, végül is négy fal közé való boldogságának. Hát persze, hogy nevetünk, hát persze, hogy örülünk. A mesében mindig diadalmas­kodik az ártatlan, elnyeri ju­talmát — ha nagyon akarja meg pláne! — a jó. És ha a cselekmény vezérfonalát szí­nes kavalkád, jól megírt és ragyogóan megformált ka­raktertípusok fonják körül, mint Török Rezső—Zoltán Pál—Horváth Jenő Péntek Rézijében, biztosítva van a szórakozás. Lorenzo, az árvaház „egész­ségügyi felügyelője”, a civil élet pazarló doktora korlát­lan úr a női szívek fölött. A kis Péntek Rézi mindeneset­re imádja, és természetesen nincs egyedül. Marcella, a revüsztár, Rosita, a dél-ame­rikai milliomoslány — aki­nek hozománya lenne hivat­va kihúzni az aranyifjút az adósságból — szintén imád­ják. És mennyi temperamen­tummal! No de Rézit kiül­dözi Theodora, „a besúgó vi­gyázó” és Maddaléna nővér, „a rém” az árvaházból, ő pedig szerelméhez menekülve mindkét hölgyet kiveti a nye­regből. Lorenzo ráébred a nemhogy fejre nem, de ugyancsak talpraesett fruska iránti szerelme tiszta gyö­nyörűségére (el is énekli a hippik között éjszaka az ut­cán, hogy: „az az élet, ha szeret az ember”), és meg­van a boldog befejezés. Mar­cellát látva igazán nem kér­dezi az ember, hogy mi lesz vele, mert egy gavallérját el­ragadták az orra elől. Rosi­ta pedig Carlo, a hűséges barát és még hűségesebb szerelmes karjaiban találja meg boldogságát. Hát itt a vége, fuss el véle! No, futni, nem futunk, de mosolygó arccal álltunk fel a helyünkről az előadás vé­gén. A három helyszín (az orvos környezete, a dél-ame­rikai milliomos család és az árvaház) ragyogó karakter­figuráira pedig sokáig emlé­kezni fogunk. Kopetty Lia kedves Péntek Rézi — szeretjük. Déczy Jó­zsef bemutatkozásának ered­ménye egy felettébb meg­nyerő aranyifjú, aki igen jól énekel — nem nehéz ke­gyeinkbe fogadni. Lenkey Edit már a karikatúra hatá­rait súroló Maddaléna nővé­rén kollégista csemetéink si­kítanának a gyönyörűségtől. Komáromy Éva Marcellájá­nak — bár a legkevésbé megírt szerep — és Egerváry Klára Doloresének jelenetei talán a legemlékezetesebbek. Virágh Ilona Rosita, Makay Sándor a hűséges barát, Ka­nalas László Sebastiano az inas, Fekete Alajos Orlando, a milliomos és Unger Pálma Giulietta, Rézi barátnője sze­repében partnerei a többiek­nek. És végső fokon minden­ki a közönség kegyeit keresi. A szépen mozgó, hatásos tö­megjeleneteket produkáló tánckar, és a rendkívül munkaigényes előadás mű­szaki gárdája csakúgy, mint a Kalmár Péter vezette ze­nekar, amely — hála a hang­erősítőknek — Horváth Jenő fülbemászó dallamait jó erő­sen az emlékezetünkbe véste. De emlékezetesek maradnak Suki Antal impozáns szín­padképei, a vendég Gregus Ildikó — már-már revüt idé­ző jelmezei, és Hegedűs László pergő ritmusú, a mon­tázsképeket egységes, kerek egészbe illesztő rendezése. MAKAI MARTA Emlékest a Bartók-teremben Huszonöt évvel ezelőtt, 1945. szeptember 26-án New Yorkban, a West Side Hos­pitalban halt meg Bartók Béla. Műveinek megszólalta­tásában látja már hetek óta, és még hetekig a zenész- és zeneértő világ a kegyelet és az örökké tartó emlékezés legméltóbb formáját. Ma dél­után öt órakor Miskolc ze­­nésztársadalma és zenét ta­nuló diáksága is a zeneszer­zőre emlékezik. A Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozata és a Bar­tók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola közösen ren­dez Bartók emlékestet a szakiskola Bartók-termében. Bevezetőt Barta Péter, az Egressy Béni Zeneiskola igazgatój­a mond, Bartók Béla műveit pedig a Szakközép­­iskola leánykara (vezényel Reményi János), valamint Gál Károly, Rőczei Ferenc, Papp Zoltán, L. Pekker Zsu­zsa és Papp Gábor művész­tanárok szólaltatják meg. Az azerbajdzsán festészet sikere A kiállítás díszei Az Azerbajdzsáni SZSZK képzőművészete egyre nagyobb nemzetközi hírnevet szerez. Sok dicsérettel halmozták el az azerbajdzsán festőművészeket a „Szovjet Kelet festőmű­vészei” című kiállításon, amelyet Afganisztánban és Irakban mutattak be. Az azerbajdzsán tájképekről és grafikákról a helyi sajtó azt írta, hogy azok voltak a kiállítás díszei. Különösen nagy siker érte Babajev festőművészt. Alko­tásaival, amely­eket a Lenin - centenárium alkalmából ren­dezett műnyomat-kiállításon mutattak be, több mint száz országban szerzett elisme­rést. Babajevnek az idén még egy alkotói vizsgája lesz: ok­tóberben Berlinben, az „NDK szovjet festőművészek sze­mével” címen rendezendő kiállításon bemutatják szá­mos grafikáját, amelyeket három másik grafikussal együtt készített. Torgul Narimanbekov vász­nai a fiatal szovjet művészek varsói és budapesti kiállítá­sán arattak sikert. Mind a két kiállításon bemutatták a festőművész több alkotását és csendéletét. E kiállítás anyagával hamarosan a bol­gár dolgozók is megismer­kedhetnek. Szovjet tárlat nyílt meg nemrég Lengyelországban és az NDK-ban. Ezeken bemu­tatták Szalahov, Narimanbe­kov, Kaszumov, és más azer­bajdzsán festők alkotását. Ugyanezt a kiállítást rövide­sen Romániában, Magyar­­országon és Bulgáriában is megnyitják. + Kiss Attila rajza Bezár a vár?! Meglepetéssel hallottuk, hogy a diósgyőri vármúzeum — mely az utóbbi hónapokban különösen kedvelt idegenfor­galmi nevezetességgé vált a nagyszabású restaurációs munka következtében — októberben bezárja kapuit. Miután az isko­lák most szervezik őszi tanulmányi kirándulásaikat, és a megye természeti szépségei miatt Borsodba látogató turisták is mindig szakítanak időt a várra, bizonyára sokakat érdekel, hogy mi a váratlan intézkedés oka? Kérdésünkre a kiállítási in­tézmények igazgatója, Czeg­­lédi Ilona válaszolt. — Nem a jól haladó res­­taurációs munkák ellenére, hanem éppen azok miatt kö­vetkezik be a vár életében ez a kényszerű szünet. A csak­nem kétmillió forintos költ­séget igénylő gépészeti mun­kák (mint ismeretes, az újjá­varázsolt várnak korszerű világítása, vízvezeték rend­szere lesz) olyan stádiumba jutottak, hogy az építők munkáját akadályoznák a látogatók. Úgy érezzük, hogy befejezésül meg kell a láto­gatóknak hozni azt az áldo­zatot, hogy az új esztendőig búcsút mondanak az intéz­ménynek. — Említettük a tanulmányi kirándulásokat... — A Miskolcon tanuló fia­talok közül bizony sokan most látnák először belülről is a várat. Az iskolák eddig sem mulasztották el, hogy főleg a vidékről érkezett gye­rekeknek vagy a most felső tagozatba kerülteknek meg ne mutassák a várat. Most mégis azt kérjük, hogy majd csak a tavaszi tanulmányi kirándulás alkalmával iktas­sák be a látogatást. Egyéb­ként a tavasz folyamán min­den érdeklődő gazdagabb él­ményre lelhet nálunk, mint most. — A látogatókat nem a gé­pészeti munkák érdeklik! — Hogy a modern tech­nika is jelen van, azt nyil­ván sokan észre sem veszik. Csakhogy a télen nemcsak a szerelők fognak dolgozni. Ta­vaszra mi is elkészülünk az új kiállításokkal, sőt a tudo­mányos kutatók rendelkezé­sére bocsáthatjuk a már ko­rábban emlegetett „tanulmá­nyi raktárt” is. És még va­lamit: a várral foglalkozó magyar és idegen nyelvű prospektusok, képeslapok a következő néhány hónapban a Miskolci Galériában to­vábbra is megvásárolha­tók... GY— Tiszán innen, Dunán túl Tíz pontot nyerhetünk A rádió csütörtök esti Ti­szán innen, Dunán túl ve­télkedőjén a műsor elhúzó­dása miatt már nem jutott idő arra, hogy a jövő heti Borsod—Bács-Kiskun „via­dal” előzetes feladatát is­mertessék. Érdeklődésünkre ma a rádió illetékesei elmon­dották, hogy a borsodiaknak az október 2-i adás kezdeté­ig — versenyfeltételként — Ózd első, fedett vásárcsarno­kának építkezésénél kell tár­sadalmi munkát végezniük. A feladat értelmében me­gyénk versenyzői tíz pontot nyerhetnek azzal, ha az épít­kezésen egy hét alatt húsz paneltartó oszlopot felállíta­nak, és azokat be is betonoz­zák. Ezzel a vásárcsarnok át­adási határideje is egy hó­nappal megrövidül. Naponta hét cikk Ifjan is alkotott gyöngyszemeket Hemingway mindig ellenezte, hogy az ifjú korában írt új­ságcikkeit nyilvánosságra hozzák. Az Egyesült Államokban nemrég kiadták a „Kansas City Stories" című könyvet, amely a nagy író fiatalkori elbeszéléseit tartalmazza. Nem volt egyszerű azokat az aláírás nélküli cikkeket felfedni, amelyeket He­mingway az 1917 október és 1918 május közötti hét hó­napban a Kansas City Star nevű lap számára írt. A könyv anyagának összeállí­tója az abban az időben a lapnál dolgozó kollégákkal folytatott beszélgetések alap­ján, valamint azoknak a le­veleknek a figyelembevételé­vel, amelyeket Hemingway a családtagjaihoz intézett, s amelyekben részleteket ikta­tott be korábbi elbeszélései­ből — egyeztette az írásokat. Mint fiatal riportert, He­mingwayt legtöbbször a vá­rosi kórházba, az állomásra és a rendőr-főkapitányságra küldték, így ismerkedett meg az erőszakkal, a betegségek­kel és a halállal. E temati­kák későbbi regényeiben is széles teret kaptak. Valami mást is köszönhet Hemingway az első írói pró­bálkozásoknak. Amikor meg­kezdte működését a Kansas City Starnál — mint minden más új munkatársnak, neki is tanácsolták: „Használj rö­vid mondatokat, — anyago­dat tömören vezesd be, — írj élő angolsággal, — légy pozi­tív és ne negatív !”. Huszonhárom évvel ké­sőbb, mint befutott regény­író, Hemingway ezt mondta egy interjúban: „Ezek voltak a legjobb tanácsok, amiket valaha is az íráshoz kaptam. Soha nem felejtettem el őket.” A Kansas City Star ko­rábbi évfolyamaiból kitűnik, hogy Hemingway naponta hét újságcikkre is kapott megbízást, amíg kollégái leg­feljebb háromra vagy négy­re. Ha ma olvassuk ezeket a cikkeket, el kell ismerni, hogy Hemingway — az ak­kori száraz amerikai újság­íróstílushoz viszonyítva — különösen élénken és színe­sen írt, s nem kellett külön­leges alkalom ahhoz, hogy már akkor is gyöngyszeme­ket alkosson. Már a szó is... Peter Townsend angol éne­kes vendégszereplésről tért haza az Egyesült Államokból és a repülőgépen hanglemez­­felvételeiről beszélt szom­szédjának. — Felvételeim bombaként hatottal­ New Yorkban — jelentette ki Townsend. Amikor a repülőgép le­szállt, rendőrök rohanták meg, megragadták az éne­kest, elvitték és öt­­ órán ke­resztül faggatták. Csak ak­kor engedték szabadon, ami­kor kiderült, hogy a riadal­mat egy stewardess keltette, aki véletlenül meghallotta a „bomba” szót. MEGGYILKOLTÁK ŐKET A Palesztina Hangja elne­vezésű rádió esti adásában azzal vádolta a jordániai csa­patokat, hogy a tűzszünet ki­hirdetése után az egyik am­­mani kórházban halomra gyilkolták a sebesült palesz­­tinaiakat. BÁNYAOMLÁS 100 munkás vesztette éle­tét bányaomlás következté­ben a zambiai Muful­a réz­bányájában. Mentőosztago­kat irányítottak a helyszínre. FELMONDTA A SZOLGÁLATOT Japánban négylépcsős ra­kétával 62 kilogramm súlyú, műszerekkel felszerelt mes­terséges holdat próbáltak fel­lőni földkörüli pályára. A ra­kéta negyedik lépcsője fel­mondta a szolgálatot, így a kísérlet nem sikerült. HASIS A CSOMAGTARTÓBAN Egy hajón Libanonba szál­lított panamai diplomáciai gépkocsi csomagtartójában a vámőrség 271 kilogramm ha­sist talált. A kocsi Panama bejjrúti ügyvivőjének tulaj­dona. A vizsgálatot megindí­tották. FELBONTOTTÁK A SZERZŐDÉST A nyugatnémet légierő tíz Starfighter típusú gépen repülő pilótája felbontotta szerződését. Családi okokra hivatkoztak. Érdemes fel­idézni az amerikai „repülő koporsókról” készített sta­tisztikát. Az NSZK-ban 1961 óta 124 Starfighter zuhant le és ez ötven pilóta életébe került. SZIGORÚ INTÉZKEDÉSEK Szigorú biztonsági intézke­déseket léptetnek életbe a jugoszláv légitársaságok. Az intézkedésekkel kívánják ele­jét venni az utóbbi időben világszerte elharapódzott re­pülőgép-eltérítéseknek. A FELDERÍTÉS KÖVETKEZTETÉSE Az amerikai hadügymi­nisztérium szóvivője bejelen­tette, hogy a Kuba felett rendszeres „felderítő” repü­lést végrehajtó U–2 gépek felvételei olyan „aktivitást” mutatnak Cienfuegos kikötő­jénél, ami arra enged követ­keztetni, hogy ott tenger­alattjáró támaszpont építésé­re készülnek. ÖSSZEESKÜVÉS A Kongói Népköztársaság­ban összeesküvést lepleztek le. Ebben „bőven” kivette a részét a Niari ipari és mező­gazdasági társaság francia igazgatója, Vilgraint. Az il­lető fokozta az ország ellen irányuló provokációkat. A francia társaságot államosí­tották. MEDVETALP Az ember nem is gondolná, hogy milyen keletje van a medvetalpnak Bangkokban. Ezt az importcikket hóna­pokkal előtte kell megren­delni vacsorára. Kilogramm­ja 30 dollár. TÁNCMULATSÁG ÉS HALÁL Mészáros Imre egy tánc­­mulatságról motorkerékpá­ron vitte haza Tábit Rozáliát. Az egyik kanyarban felbo­rultak, a fiatal lány kórház­ba szállítás közben meghalt. Mészárost, szentesi lakost há­romévi szabadságvesztésre ítélték.

Next