Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-19 / 245. szám
TANÁCSKOZIK A VÁROSI PÁRTÉRTEKEZLET Egyetértünk az irányelvekkel (Folytatás az 1. oldalról) A taggyűléseken bebizonyosodott, hogy a város párttagsága alapjaiban egyetért az irányelvekkel, a kongresszus óta eltelt négy esztendő munkájának értékelésével éppúgy, mint a következő évekre tervezett feladatokkal, amelyeket helyesnek, reálisnak, megvalósíthatónak tart. Tömören jellemezve a vitákat, azt mondhatjuk, hogy a tagság javaslatai, kritikai észrevételei és helyeslő megnyilatkozásai éppen az irányelvekben meghatározott politika következetes megvalósításához kérnek és egyben nyújtanak szilárd biztosítékot. Az irányelvekkel és a szervezeti szabályzat tervezetével kapcsolatos észrevételek és javaslatok elemzésére nem térek ki, mert a küldött elvtársak e témáról a második napirendi pont keretében részletesen hallani fognak. A szeptemberi taggyűlések másik fontos feladata volt a csúcs- és alapszervezeti vezetőségek újjáválasztása. Párttagságunk igényes volt a vezetőségválasztásnál, a követelményeket azokhoz a nagy feladatokhoz szabta, amelyeket jól megértett az irányelvekből. Ennek tudható be, hogy a megválasztott vezetőségek összetétele politikailag, eszmeileg és felkészültség szempontjából jobb, mint a korábbi volt. A városban hét üzemi, intézményi pártbizottságunk is megtartotta pártértekezletét, esünken 233 elvtársat választottak meg pártbizottsági tagnak. E tanácskozások méltó befejező aktusai voltak az alapszervezeti és csúcsvezetőségeket választó taggyűléseknek. Az alapos, gondos előkészítő munka és az a szembetűnő pozitív változás, mely párt bizottságaink tevékenységében, munkamódszerében tapasztalható, biztosította, hogy e tanácskozások magas színvonalú munkaértekezletek voltak, ahol mind a beszámolók, mind a vitában részt vevők kritikus és önkritikus vizsgálatot végeztek a négyéves munka eredményeiről, a továbbfejlődést akadályozó gondokról. A pártértekezletek hangulatából, a növekvő aktivitásból érezni lehetett, hogy olyan kommunisták beszélnek felelősségteljesen a tennivalókról, gondokról, akik jól ismerik területük életét, s jóban-rosszban együtt élnek a dolgozókkal. Azt keresik, kutatják, hogyan lehet és kell jobban dolgozni azért, hogy kitűzött céljainkat mielőbb megvalósíthassuk. Bízunk abban, hogy a lezajlott választások, a pártéértekezletek mindenütt újabb lendületet adnak a kongresszust előkészítő munkához, a politikai munka fokozásához. Arra van szükség, hogy az elhangzott észrevételek, javaslatok a megválasztott pártszerveknek jövőbeni feladatuk végzésénél, a X. kongresszus határozatainak végrehajtásánál állandó iránytűként szerepeljenek. Pontosan dolgozzunk fel minden hozzászólást, a vezetőségek reagáljanak azok tartalmára, vegyék programjukba a helyes javaslatok megvalósítását. Elvtársak! Az alapszervezetek beszámoló és újjáválasztó taggyűlései, az üzemi, intézményi pártértekezletek a kommunisták felelős tanácskozásai voltak. E nagy munkát a városban alapjában véve eredményesen fejeztük be. E helyről is köszönetet mondunk azoknak a pártbizottsági tagoknak, alapszervezeti vezetőségi tagoknak és társadalmi aktíváknak, akik időt, fáradságot nem felmélve, kommunista felelősséggel munkálkodtak a siker érdekében. Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársnők, Kedves Elvtársak! Közeledve pártunk X. kongresszusának időpontjához, harmadik ötéves népgazdasági tervünk befejezéséhez, egyre pontosabban állapíthatjuk meg társadalmunk, gazdaságunk, népünk politikai és kulturális felemelkedésének az utóbbi fél évtizedben elért eredményeit. A megtett utat összegezve, Fock Jenő elvtárs a legutóbbi országgyűlésen, a negyedik ötéves terv ajánlása során — nagyon tömören így fogalmazott: „A tisztességgel elvégzett munka nyomán érzett jogos elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy a tervjavaslat lényegesen kedvezőbb körülmények között készülhetett el, mint előtte bármelyik tervelőirányzat. Hazánkban a politikai helyzet nyugodt, kedvező. A társadalmi élet minden területén a szocializmus irányában fejlődünk, sikeresen munkálkodunk a szocializmus teljes felépítésén. A Magyar Népköztársaságban a dolgozók a párt és az állami irányító szervek útmutatásai alapján egyre növekvő szakértelemmel és a gazdaság nagy részében javuló hatékonysággal végzik munkájukat.A kulturális élet döntő területein eredményesen dolgoztunk a kongresszus és a városi pártértekezlet határozatainak végrehajtása érdekében. Véleményünk — s ebben a város kommunistáinak többsége megerősít bennünket —, hogy Miskolc az eltelt négy év alatt gazdasági, politikai és kulturális téren egyaránt az ország második nagyvárosát megillető szinten fejlődött. Problémák bőséges változatban kísérték munkánkat, de forrásaik ismertek voltak előttünk és nem is eredménytelenül dolgoztunk megszüntetésükön. Azzal is tisztában vagyunk, hogy fáradozásaink nem minden területen hozták meg a kellő eredményt, jelentősek a még most is élő gondok, amelyek megoldása a ma megválasztásra kerülő pártbizottságra vár, a korszerű nagyváros kialakítását lehetetlenné tevő telepítések. Sajnos, mindegyikre több példát lehetne felhozni az elmúlt évek tapasztalataiból. jf: A pártértekezlet résztvevői. (Agotha Tibor felvétele) Városunk példát is mutatott Az országos eredményekben tekintélyes részt képvisel Miskolc ipari üzemeinek, intézményeinek, a város dolgozóinak becsületes tevékenysége. Városunk — elsősorban gazdasági potenciáljából eredően — éppen az elmúlt évek nagy társadalmi programjának, a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének végrehajtásában, a harmadik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításában nem csupán egyszerű részvevő, hanem több vonatkozásban kezdeményező, úttörő és nem túlzás állítanunk, hogy példamutató is volt. E feladat városunk lakosságától, Miskolc kommunistáitól, az itt működő pártszervektől és pártalapszervezetektől gyakran megkülönböztetett helytállást, fokozott politikai felelősséget követelt. Elvtársak! A városi pártbizottság által kiadott írásos beszámolóban és azok mellékleteiben igyekeztünk számot adni a IX. kongresszus óta eltelt időszak munkájáról, a városi pártbizottság és a városban működő pártszervek, az itt élők és dolgozók tevékenységéről, eredményeiről és gondjairól. Azok közül a legfontosabb gazdasági, ideológiai, társadalmi és politikai kérdések közül választottuk ki az elemzés témáját, amelyek városunk lakosságát legközvetlenebbül foglalkoztatják, amelyek mindennapi életünk legfontosabb kérdései. Igyekeztünk vázolni a párt belső életének fejlődésében elért eredményeinket — az e téren meglevő nehézségeink és fogyatékosságaink őszinte feltárásával. A részletes elemzések során örömünkre szolgált, hogy megállapíthattuk: pártbizottságunk azzal a meggyőződéssel adhat számot négyéves munkájáról, hogy tevékenységének eredményeként városunkban is érvényre jutottak a IX. pártkongresszus iránymutatásai. A politikai, a gazdasági, az ideológiái és a Lehetőségeink módot adnak nagyobb eredményekre is Szükségesnek tartjuk, hogy az eredményekkel együtt a problémákat is hangsúlyozzuk, mert e kettő együtt adja a legreálisabb képet; akár az egyik, akár a másik elhanyagolása, túlértékelése hamis beállítottságra, téves következtetésekre juttathat bennünket. Hangsúlyozni kívánjuk ezt azért is, mivel az elmúlt években és jelenleg is találkoztunk vezetőségválasztó taggyűléseken, pártértekezleteken szélsőséges véleményekkel városunk fejlődését illetően. Egyik oldalról a túlzott elégedettség, a végzett munka kritikátlan elismerése jelentkezik, amely próbálja bizonyítani, hogy a város fejlesztésében, üzemeink, vállalataink életében, közhivatalaink, művelődési intézményeink tevékenységében, a pártmunka színvonalában minden a legnagyobb rendben van, hibamentesen dolgozunk, és ha vannak is gondjaink, nyilvánvaló sikertelenségeink, annak forrása nem a mi munkánkban, hanem felsőbb szerveink intézkedéseiben, vagy a szabályozókban keresendő. Rendkívül veszélyesek ezek a nézetek, annál is inkább, mert képviselőik nagyobbrészt a gazdasági, állami és a társadalmi, politikai élet különböző szintű vezetői közül kerülnek ki, és ezáltal számukat meghaladja a hatásuk. Többen e vélemény képviselői közül már hosszú idő óta vannak beosztásukban, progresszivitásuk bizonyos mértékig mérséklődött, nem mindig érzékelik és fogadják el az idő növekvő követelményeit, nem tudnak kellőképpen újítani munkájukban, s magasabb igényt támasztani saját magukkal és környezetükkel szemben. Az ilyen vezető területén aztán — mint mondani szokták — „elfogadják a kritikát, csak nem felejtik el”. Ezeken a területeken a legnehezebb pártszervezeteink munkája is. Nem érvényesül kellően a pártszervezet közvetlen irányító tevékenysége, az üzemi demokrácia formálissá válik, rossz, vagy legalábbis feszült a munkahelyi légkör, kihasználatlanok a belső tartalékok. Az elégedettség, a kritikátlan szemlélet végső soron a fejlődés fékjévé válik. A szélsőséges megnyilvánulásoknak egy másik — nem kisebb veszélyt magában hordófó — formája a fejlődést tagadó, eredményeinket lebecsülő, problémáinkat felnagyító, eltúlzó nézet. Hatásában ez is átszövi az élet minden területét. Terjedéséhez tényleges hibáink léte mellett jelentős mértékben hozzájárulnak a tájékoztatás, a kellő informálás fogyatékosságai, a rosszindulatú propaganda elleni nem eléggé hatékony harc. Ennek a jelenségnek azon megnyilvánulási formájával kell elsősorban vitatkozni, amely szerint Miskolc fejlesztése, a városban települt üzemek és intézmények bővítése, korszerűsítése, a lakosság kulturális ellátásának fokozása, az életszínvonal emelkedése — mint mondják — alacsony szinten mozog, elmarad az ország más városai mögött. Pártbizottságunk álláspontja, hogy a fejlődés minden területén meghaladta a tervezettet, meghatározott kereteken belül megfelelően gazdálkodtak a város tanácsi, vállalati és szövetkezeti vezetői a rájuk bízott anyagi eszközökkel. Ugyanakkor, amikor ezt elismerjük és erősítjük, hozzátesszük, hogy lehetőségeink nagyobb eredmények elérésére is módot adtak volna. Még átgondoltabb, bátrabb vezetői tevékenységgel, a döntések demokratikusabb alapokra való tételével, a végrehajtás szervezettségének, gyorsaságának növelésével, a fegyelmezett és pontos munka megkövetelésével előbbre jutottunk volna. Mindez óriási tartaléka volt munkánknak és a jövőben is az lesz. Anélkül, hogy a részletekbe mennénk, hangsúlyozni kell: az állami, tanácsi vezetőktől nagyobb felelősségérzetet várunk az elhatározott beruházások, a városfejlesztési tervek érvényesítése terén. Ne forduljanak elő kihasználatlan termelési kapacitás-létrehozások, aránytalanságot előidéző fejlesztések. Tisztelt Pártértekezlet! Miskolc valóban a költségesebb megélhetést biztosító városok közé tartozik. Nehézipari jellege nem is teszi e téren az alföldi mezőgazdasági városokhoz hasonlíthatóvá. Mégis vannak további lehetőségeink a szabadpiaci árszínvonal mérséklésére és az országos átlagértékekhez történő közelítésre. Mindenekelőtt az árubőség fokozása a legeredményesebb út, amely a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés korszerűsítésével, fokozásával és nem utolsósorban a fogyasztói, kereskedelmi hálózat növelésével érhető el. Mindkét területen eredményes lépéseket tettünk az elmúlt évek során, aminek hatása részben már érezhető, nagyobbrészt azonban csak a következő években bontakozik ki. Új tejüzem épült, megkezdtük egy nagy teljesítményű kenyérgyár építését, tervezzük a húsfeldolgozó kombinát beruházását, kedvező jelei mutatkoznak a környező mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelési szerkezetváltoztatásának, jelentősen fejlesztettük és fejlesztjük a bolthálózatunkat. E fejlesztések végrehajtásának indokolatlanul hosszú idejét viszont elmarasztaló bírálattal kell illetni. E téren nagyobb igyekezetre, szervezettségre, lelkiismeretesebb munkára van szükség a tanácsi szerveknél. Arra is szükség van, hogy a lakosság érdekének védelmében a szabadpiaci lehetőségeket gyors meggazdagodásra szemérmetlenül felhasználó elemekkel szemben határozottabban lépjenek fel állami szerveink. E szervek általában nem statuáltak megfelelő példát a harácsolókkal, a társadalom jogtalan haszonélvezőivel szemben. Gyakran kaptunk olyan választ a fejlesztéssel kapcsolatos egy-egy égető probléma megoldásánál sürgetésére, hogy nem készült még el a terv, nincs elegendő építőipari kapacitás, nem tartják a kivitelezők a szerződött határidőt. Ez igaz, az építőipar lehetőségeit, műszaki színvonalát, szervezettségét tekintve elmaradt a követelményektől. Országos gond is ez, amelynek megváltoztatásával kormányzati szerveink foglalkoznak. De ha ez így van, akkor még inkább többet kellene törődnünk a beruházások előkészítésének pontos, fegyelmezettebb végrehajtásával, a tervezőmunka, az építési, területátadási tevékenység, a beruházási koordinálás színvonalának növelésével. Némely esetben éveket várat magára a megoldásra érett elhatározás meghozatala. Olyan nagy jelentőségű dolgokban eltűrjük a késedelmes intézkedést, mint a főutca rekonstrukciója, az avasi lakótelep előközművesítése, s így a késedelem amellett, hogy a fejlesztést hátráltatja, a lakásépítést késlelteti, jelentős építőipari kapacitást is elpazarol. Ezért mondjuk mi, hogy lehetőségeink nagyobbak, mint amit elvitathatatlanul felhasználtunk fejlődésünkhöz. Kedves Elvtársak! Mindezek ellenére — amelyeknek megszüntetése érdekében a városi pártbizottság részéről sem követtünk el mindent — városunk lakosságának élete ma összességében tartalmasabb, gazdagabb, kulturáltabb, mint négy vagy öt évvel ezelőtt. Különösen az utóbbi két évben fokozódott jelentősen a lakások, a kommunális létesítmények építése; az életszínvonal a lakosság túlnyomó többségénél érezhetően javult. Valamennyien jól tudjuk azonban, hogy a magasabb életszínvonal nem csupán óhaj kérdése, hanem egy meghatározott gazdasági alapon felül szükséges feltétele a folyton növekvő, és ha lehet, gyorsan növekvő munkahatékonyság is. Ez utóbbi nem minden esetben volt egyértelműen tapasztalható. Bár a város ipari üzemei a harmadik ötéves terv ideje alatt a növekvő termelésnek mintegy 65—70 százalékát a termelékenység javulásával érték el — és ez az országos 55 százalékos átlaghoz képest kedvező — mégsem lehetünk elégedettek. Ha számba vesszük az üzemeken belül még meglevő szervezetlenséget, a kapun belüli munkanélküliséget, az utóbbi két évben megnövekedett indokolatlan munkahelycserék összes hatását, úgy következtetni tudunk arra az óriási veszteségre, amely csak a munkaerő-gazdálkodás területén ért bennünket. A tapasztalatok, a taggyűléseken elhangzott hozzászólások arról győztek meg bennünket, hogy még mindig nem elég elterjedt a magas munkaszervezettség, több helyen nem gondoskodnak kellően a dolgozókról, s a dolgozók munkafeltételeiről. Üzemeink jelentős része még mindig nem fordít kellő gondot a szakmunkásképzés és utánpótlás, általában a (Folytatás a 3. oldalon.) Indokolatlanul hosszú a fejlesztések végrehajtásának ideje