Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-16 / 13. szám
Vendéglátás, némi tanulsággal Mikor ebédnél valaki megmutatta neki az újság pár soros információját, mely hírül adja, hogy ő Miskolcra érkezett, Nyikolaj Nyikolajevics Szerebrov, a pedagógiai tudományok kandidátusa, a Szovjetunió Pedagógiai Akadémiája Usinszkij könyvtárának igazgatója — aki 150 munkatárs élén 1,5 millió kötet könyvvel gazdálkodva, két és fél millió pedagógus szakmai továbbképzéséről gondoskodik — őszinte csodálkozással mondta: de hisz én nem vagyok olyan jelentős ember, aki újsághírt érdemel. A szovjet vendégtől mindenesetre tanulhatunk szerénységet. Bár tegnap többször is úgy éreztem, hogy a város is szerényebb olykorolykor a kelleténél. Különösen akkor, ha humán értékeink propagálásáról van szó. Mert adassék meg minden tisztesség a Lenin Kohászati Műveknek, s valamennyi termelőüzemnek, de azért időnként talán azt sem árt elmondani az érdeklődő idegennek, hogy van egy 1560- ban alapított tudományos könyvtárunk, a múzeum roskatag falai páratlan értékeket őriznek, hogy a neves műszaki egyetem mellett alapos humán műveltséget nyújtó középiskoláink vannak, hogy Miskolcot a grafika Mekkájaként emlegetik szakkörökben, s hogy filmfesztiválunk immár európai hírű. Tegnap persze szerencsénk volt, hiszen a vendég a humán kultúra követeként jött. Szerebrov elvtárs olyan ember, aki egy régi pergamentet bizonyára nagyobb figyelemmel és gyönyörűséggel néz, mint egy toronyházat. Nos, a Lévay József könyvtárban dr. Hunyadi József könyvtáros nem egy ilyen régi írásos emlékkel szolgált. Egyetlen — a VII. századból származó — pergamentünkért annyi angol fontot kaphatnánk, hogy bizonyára felépíthetnénk belőle egy korszerű iskolát kollégiummal együtt... De mégsem a régi kódexlapokra, fóliánsokra kell, hogy igazán büszkék legyünk. A Zrínyi Gimnáziumban két kislány bejött az igazgatói irodába, hogy átadják az ifjúság ajándékait — kis hímzett térítőkét — a szovjet vendégnek, s kísérőinek. Valamelyik szünetben szaladhattak fel, iskolai köpenyben, az ünnepélyesség és a szertartásosság legkisebb jele nélkül. Aztán egyszerre csak halljuk, hogy pergő oroszsággal felelgetnek. Pár perces kötetlen társalgás után elnézést kértek, mondván: kezdődik az órájuk, menniük kell. A jelenlevő több oroszszakos tanár és a kitűnő tolmács egy kicsit meglepődött. Mert rendben van, meg lehet egy nyelvet jól tanulni a középiskolában, de egy professzorral csak úgy egyik pillanatról a másikra szóba elegyedni?... Mi ez? Nyelvkészség. Az is, de nemcsak erről van szó, hanem az új nemzedék magabiztosságáról. Iskolák, könyvtárak, s egy — számunkra igen becses — kisfilm megtekintése után (a film a mai várost mutatja be) a Földes Gimnáziumban ültek le a meghívott könyvtárosok, közművelődési szakemberek Ny. Ny. Szerebrovnak és Tok Miklósnak, a városi tanács elnökhelyettesének társaságában, hogy a könyvtárnak az oktatásban és a nevelésben betöltött szerepéről beszélgessenek. A szovjet vendég néhány fogódzónak szánt adat után — amelyekre külön-külön is nagyon büszkék lehetnének — a szovjet iskolarendszer még meglévő gondjairól beszélt. Képesítés nélküli pedagógusok, távoli települések, részben osztott iskolák... A kísérő — Kisfaludy Sándor, az Országos Pedagógiai Könyvtár munkatársa — egyre sűrűbben nézte az óráját. Közeledett a vonat indulásának ideje, de a kérdések nem akartak elfogyni. S nemcsak mi kérdeztünk. Pedagógusok beszélgettek oroszul, németül, magyarul, sőt egymás ki nem mondott szavait is jól értették. Azt hiszem, a protokollszabályok szerint az esemény egy korrekt kommünikét érdemelt volna... GYARMATI BÉLA 3.c A Földes Gimnázium könyvtárában (balról jobbra): ny. Szerebrov, Tok Miklós és a könyvtáros tanár: Polányi Imre A Bánk bán — felvételről Erkel Ferenc Bánk bán című operáját felvételről mutatják be január 18-án, hétfőn este 6 órai kezdettel a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ klubhelyiségében. Bevezetőt Bartha Péter, az Egressy Béni Állami Zeneiskola igazgatója mond. A dráma szövegének szemelvényeit a Miskolci Nemzeti Színház művészei tolmácsolják. Egy darab élet György István Balázs Béla- és SZOT-díjas filmrendező, a miskolci filmfesztivál igazgatója, a közelmúltban így látom én címmel készített dokumentumfilmet a miskolci munkásokról. Ennek a filmnek második része is elkészült: Egy darab élet a címe. Jövő héten szerdán, január 20-án este 6 órakor mutatják be a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban. A vetítést vita követi. Hanglemezre vitték A Kommün zenés története • A Párizsi Kommün 100. évfordulója megünneplésére hitelesen népi formát kellett találnom. A sanzon valamikor az utca barátja, vigasza, lelkesítője volt. Sanzon hallatszott a házak udvarán, a táborokban, a barikádokon, sanzonokat közöltek az Újságokban, ragasztottak ki plakátokon a falakra, az emberek lemásolták, megtanulták, továbbadták, nevettek, sírtak rajta — nyilatkozta a L’Humanité-ben Georges Coulonges, „A Kommün zenés történeté”-nek szerzője. Hónapokig kereste, osztályozta, válogatta az anyagot és most sikerült kuplék sorozatában elbeszélnie a Kommün történetét. A darab nem törekszik arra, hogy történelmi előadást tartson az eseményekről, sem arra, hogy kimutassa a Kommün politikai mechanizmusét. Célja csupán az, hogy visszaadja a Kommün légkörét, egy emberi igazságot — jelentette ki Raymond Gerbal, a Villejuif-i Théatre Romain Rolland igazgatója. Ebben a színházban játsszák januárban „A Kommün zenés történet”-ét, mielőtt a darab februárban átkerül a Halles de Paris színházba, majd 80 előadással beutazza Franciaországot. Moulondji rendezte a darabot, amelyet ő „népoperának” nevez. — Elsősorban érzelmi okokból vállaltam a darab rendezését — mondotta. — A. G. Coulonges összeállította szöveg rendkívül megkapó. A Villejuifben tartott nyilvános főpróbán az volt az érzésünk, hogy a nézőket határozottan megragadja az alkotás. Mouloncii sanzonokat is énekel a darabban. A darab többi szereplői: Francesca Solleville, Armand Mestral, az Octaves és az Ile-de- France madrigálegyüttes. A darab zenéjét hanglemezre is felvették. Világunkra vetett új pillantások 2. észak-magyarországi foto-audiovizuál amatőr filmszemle Az észak-magyarországi fotó-audiovizuális és amatőr filmbemutatót másodszor rendezték meg Salgótarjánban az elmúlt év végén. Borsod, Heves és Nógrád megyék legjobb fotósai, amatőr- és diafilresei pályáztak a szemlén. Nyolcvankilenc szerző 419 művéből válogatta ki a zsűri 38 szerző 68 legjobb alkotását, és díjazta a legkiemelkedőbbeket. A képekben gondolkodó, az élményeket — ha amatőr eszközökkel is — művészi szinten tolmácsoló fotósok és filmesek száma egyre nő. Meglátni, kifejezni, másoknak is megmutatni; ez a — ezután is mindenéves — bemutató egyik célja. Ugyanakkor a három műfaj együttszerepeltetése világosan mutatja azok széles kifejezési skáláját, kölcsönhatását is. Nem közönbös az sem, hogy az országrész legjobbjai megmutatják egymásnak: erre jöttünk rá, ezt tudjuk amióta találkoztunk. Tegnap este a Rónai Sándor megyei Művelődési Központ klubjában szépszámú érdeklődő nézte meg (hiszen Miskolcon különösen szeretik a rövidfilmeket) az audiovizuális képsorok, vagyis a hangosított, zenével, szöveggel aláfestett diafilmek, és az amatőrfilmek egy részének bemutatóját. Valamennyi díjnyertes alkotás. Nem érzem feladatomnak a bírálgatást, a szakemberek eldöntötték már, hogy mely filmek, képsorok érdemesek az odafigyelésre. Csak ennyit: az amatőrök réme, a technikai nehézség még most is fenyeget, egy ideig még megértőnek kell lennie a közönségnek. Nem a témák újak, hanem a filmesek rácsodálkozásai. A Zsuzsi óvónéni, a Hobby, a Kovácsolás az ember teremtő erejének, akaratának, tehetségének új és új megfogalmazásai. Ha csak annyit érzünk, hogy így igaz, nem dolgozott hiába a filmes. A legérdekesebbek a diafilmsorok voltak. Ez a „legifjabb” filmes műfaj. Filmszerű dramaturgiával ötvözik eggyé a diafotót és a zenét, vagy beszédhangot. Esztétikailag feltáratlan ez a terület, de a Borsodi szvit, Tárcás Béla Cour d’amour című filmje (aláfestve Orff Carmina Buránájának zenéjével) és a többiek mutatják az audiovizuális műfaj életrevalóságát. Az idén Egerben lesz majd a verseny, Miskolcon és Salgótarjánban a bemutató. (mókái) Két szabadságharc hőse A hazánkban magyar honvéd-altábornagyként ismert Dembinszky Henrik lengyel szabadságharcos 180 évvel ezelőtt, 1791. január 16-án született. A krakkói vajdaságból származott és részt vett az 1830—31. évi lengyel szabadságharcban. A liberális szárny egyik vezetőjeként tevékenykedett. Az osztrolenkai csatában személyes bátorságával tűnt ki. Később Varsó katonai kormányzója és a hadsereg fővezére lett. A lengyel szabadságharc bukása után Párizsba emigrált, ahonnan Teleki László felkérésére jött hazánkba. Több győzelem fűződött nevéhez az 1848—49-as magyar szabadságharcban. Kossuth Lajos 1849 elején rábízta a fővezérséget, de a kápolnai csatavesztés után, március elején, Görgey követelésére leváltották. 1849. április 19-től június közepéig az északkeleti hadtest parancsnoka volt, majd júliusban ismét fővezér. A világosi fegyverletétel után előbb Törökországba, majd Franciaországba emigrált; ott írta meg emlékiratait is. 73 éves korában Párizsban halt meg. HIRDETMÉNY! Az 1971. január 1-i hatállyal alapított Miskolci Beruházási Vállalathoz felvételre keresünk — építész- és mélyépítő mérnököket, technikusokat, — építész-gépész, mélyépítő szerkesztőket és műszaki rajzolókat, — jogászokat, — oki. közgazdászt, közgazdasági technikusokat, — pénzügyi vezetőt, — gyors- és gépírókat, — gondnoki munkakörben gyakorlott férfi dolgozót, — adminisztrátorokat, — takarítókat, hivatalsegédeket. Fizetés a 10/1968. (Ép. Évt. 5.) ÉMV sz. utasítás szerint. Jelentkezni lehet írásban és személyesen 1971. január 31-ig a Miskolc m. j. városi Tanács V. B. Tervosztályán, Miskolc, Tanácsház tér 8. sz. A KIFUTÓPÁLYÁNAK ÜTKÖZÖTT Leszállás közben a kifutópályának ütközött és felrobbant a francia légierő egy gyakorló repüléséről hazatérő Neptun típusú gépe. A szerencsétlenségnek 15 halálos áldozata van. MEGSZÖKTEK Kilenc veszedelmes bűnöző szökött meg Buenos Aires szívében egy rabszállító autóból. Lefegyverezték az őröket, majd a járókelők legnagyobb csodálkozására egymás után ugrottak ki a robogó autóból. A kilenc szökevény közül eddig csak egyet kerítettek kézre. MOST SZABADULT Egy Stefan Wisocki nevű 66 esztendős varsói lakos 40 év múlva most szabadult az elmegyógyintézetből. 1930- ban meggyilkolta apját, ezt követően a bíróság zárt intézetbe küldte. Állapota az utóbbi időben hirtelen megváltozott. Már egyetlen hozzátartozója sem él. Így továbbra is a „régi munkahelyén” marad segédmunkási minőségben. A 12 ESKÜDTÖN MÚLIK Utolsó szakaszához közeledik Charles Manson és három bűntársának pere. Most már a 12 esküdtön múlik, bűnösnek találja e a vádlottakat Sharon Tate és hat másik személy meggyilkolásában. A KUTYÁK IS KÖZREMŰKÖDNEK A légi kalózoknak a jövőben nem csupán elektronikus vizsgálattal, hanem különlegesen idomított kutyák „közreműködésével” is kell számolniuk, amelyek kiszimatolják a fegyvereket, vagy a robbanóanyagot. Egyebek között erről is tárgyalt a washingtoni nemzetközi légi biztonsági értekezlet, 80 ország képviselőjének részvételével. MEGTAGADTÁK A SZOLGÁLATOT Több ezer New York-i rendőr fizetésemelést követelve megtagadta a szolgálatot. Helyükre detektívek, altisztek és tisztek álltak. ELFOGLALTAK Cordobában 1500 munkás elfoglalta a helyi Fiat-gyár épületét és túszként fogva tartott 300 munkafelügyelőt. A munkások hét szakszervezeti küldöttük elbocsátása miatt tiltakoznak. Azzal fenyegetőznek, hogy felrobbantják a gyárat, ha a rendőrség közbeavatkozik. FELMENTETTÉK A Georgia állambeli hadbíróság alig kétórás tanácskozás után felmentette az ellene emelt vád alól Charles Hutto őrmestert a My Lai-i tömeggyilkosság egyik szereplőjét. Hutto már a második, akit a My Lai-i vérengzés résztvevői közül felmentettek. KIVÉGZÉSEK Kivégezték a Yaoundé-i perekben halálra ítélt és elnöki kegyelemben nem részesült vádlottakat. Agyonlőtték a kameruni Népi Unió vezetőjét, Ernest Ouandié-t, egyik összekötőjét, Raphael Forsingot és Ba riel Tabeut, a Szent Kereszt Társaság egyik vezetőjét. éjféltől reggelig