Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-13 / 61. szám

Ki le lesz az orsóval Gobelin-műhely A vendégfogadás udvarias fél­mondatai után a szövőszék mellé ül le Nagy Gy. Margit. Minden külön magyarázat he­lyett szőni kezd. * Udvariaskodás nélkül gug­golok mellé: a gobelinszö­vésről lehet beszélni, de ha a mesterség oldaláról néz­zük, könnyebben megértjük a művészetet is a műterem­­lakás parányi műhelyében (a műteremben a férj, V­arga Miklós szobrászművész dol­gozik), az óriás szövőszék árnyékában. Szó szerint ár­nyékában, mert az alacsony széken ülve, a padlótól fél méternyire, soha nincs éles fény. Azonnal nyilvánvaló lesz, mire kell a szövőszék előtti és mögötti tükör. Az egyik arra szolgál, hogy nya­lábba gyűjtse és a kívánt fe­lületre vetítse a fényt, a má­sik pedig mutatja a falisző­nyeg fonákján dolgozó mű­vésznek, hogyan is fest a minta a színén. — Kezdetleges eszközeim vannak az űrrepülés korá­ban, nem? — kérdezi Nagy Gy. Ma­rgit, és miközben se­besen jár a keze, gyorsan magyaráz. — A nagyméretű gobelinnél 800—900 orsóval is dolgozom egyszerre. Né­hány alapszín és sok árnya­lat. A minta a fejemben van (a szőnyeggel azonos nagy­ságú rajz a háta mögött a falon), az egész nagyon egy­szerű, olyan, mint a stoppo­­lás. Stoppolni tudok, ám a go­belinszövés technikájának el­­lesésével öt percnyi feszült figyelés után felhagytam. * A gobelin (pontosabban a technikája) egy francia család­tól kapta a nevét. Már az ókor­ban is ismerték, de virágkora a gótika idejére esik. Mindig kevesek művészete és legalább ilyen kevesek kincse volt. Na­gy­on munkaigényes (a nagyka­nizsai házasságkötő terembe ké­szülő faliszőnyeget egy év alatt szövi meg Nagy Gy. Margit, — s ki tartja számon a tervezés hosszú heteit, hónapjait?) és ezért drága. Megkívánta, ma­­ is megkívánja a mecénást. Techni­kájának lényege, hogy szövik. Ezzel szemben ami a köztudat­ban gobelinként él, az nem go­belin. A keretre feszített kongré­­anyagra tűvel hímzett kézimunka egyszerűen giccs. Még akkor is, ha nem gombolyaggal játszó cicák vannak rajta. Sosem hit­tem volna, hogy a gobelinkészí­tés története ilyen világosan tük­­rözi a polgárosodás folyamatát. A sokak által ma is készített (am­nd­ékboltokban nagyon drá­gán kapható) kézimunkára ugyanis a főúri palotákat után­zó polgári szalonokban szoktak rá. Éppúgy, mint a stukkómen­­­nyezetre. * Nagy Gy. Margit Ferenczy Noémi hat tanítványának egyike. Nem véletlen, hogy a szövőszék árnyékában töltött délután óráiból olyan sok idő jutott a mesternek. A művé­szeti gimnáziumból az Ipar­­művészeti Főiskolára kerülő tanítvány számára művé­szete, egyénisége egy életre szóló élmény. — 1957-ben halt meg. Min­dent, azt hiszem, valóban mindent ránk hagyott. Nem­csak a lakását, a bútorait, a fonalait és a szövőszékét. Tőle tanultam meg: sosem szabad elfelejtkezni a mű­vészi alázatról. Ilyen­ örök­séggel tudnám, hogyan kell élni, nem úgy élek. Nagyon rövid az ember ideje, és s­ok mindent el szeretne mondani. * Szép nagylány édesanyja­ként, feleségként, a maga művészetével széles környé­ken egyedül — hát nem könnyű szüntelenül alkotó művésznek lenni. Hány go­belin fér bele egy akármi­lyen hosszú életbe? Olyan gobelin, amely az első ötlet­től az utolsó lepergett orsóig egy ember kezemunkája? A Képcsarnok kínálta a meg­oldást. Gyorsan készül, általa is sok mindent el lehet mon­dani, csak más műfaj. Nem gobelin: faliszőnyeg. — Ha a téma már megvan, két-három nap alatt elkészü­­­lek vele. — Hogyan?! — Az öltéstípus titok. Ne­kem sem mondta meg senki, sokat kínlódtam, amíg rá­jöttem. Hol a mesterség határa, hol kezdődik a művészet? Kinek jutna eszébe szétválasztani, ami­kor becsomagoltatja lakása ér­tékes díszét, a három busófejes faliszőnyeget? A kész gobelint csodálva ki gondolna a szövő­székre? Pedig mindez együtt a művészet. Szívesen megálla­pítanánk ugyanezt a közeljövő­ben egy önálló miskolci kiállí­táson is. (makói) +■ A gobelinművész orsója olyan, mint a festő ecsetje, az orsón a fonál olyan, mint a palettán a festék. A szövőszék árnyékában áll a kis masina (képünkön balra). Segítségével „hízik” formás gömbölyűre Nagy Gy. Margit gyakorlati ke­zében az orsó, hogy több századmagával újból „lesoványodjék”, míg elkészül az óriási falikép. A faliszőnyeghez (ké­pünkön jobbra) már jóval kevesebb idő kell. (Ágotha Tibor felvételei) Oda a naphoz Tévéműsor a Tanácsköztársaság évfordulójára Közeledik március 21-e, a Tanácsköztársaság győ­zelmének évfordulója. A televízióban is készülnek méltó megünneplésére. Mint az elmúlt években is, a jeles ünnepet össze­kötik a forradalmi ifjúsá­gi napok eseménysoroza­tával. Az idén Esztergomban lesz­ az országos nagygyűlés, és ebből­­ az alkalomból Pauló Lajos rendező készít a szokványostól eltérő, műfaji­lag rendkívül nehezen meg­határozható televíziós mű­sort. — Mi lesz új a műsorban? — Hatalmas színpadot építünk, mely fölött majd a napkorong makettja ragyog. A színpadon színészek élő­képet alkotnak. Megjelenik a Tanácsköztársaság vala­mennyi jellegzetes alakja. Ott lesz a munkás, a diák, a paraszt és a vöröskatona. — Kérjük, bezséljen a sze­reposztásról. — A tervek szerint a lány Halász Judit lesz, a vörös­katona Madaras József, de az igazi meglepetés az ilyen alkalmakkor eddig még soha nem látott bohóctréfa. A bohóc figuráját Dégi István személyesíti meg, kezében a hatalmas, a boldogságot, az örömet jelképező léggömb­bel, amelyet ki akarnak csavarni a kezéből az ellen­­foradalmárok. De védi, mint a gyermek a játékszerét, és bár megszerezni nem tudják, sikerül eldurrantaniuk azt. A bohóc sír, arcán lefolyik a festék, de az ellenforra­dalmárok sem örülhettek győzelmüknek, mert a szín­padon gyerekek jelennek meg, mintegy a jövőt képvi­selve, s reprezentálva a le­győzhetetl­enséget. (A műsorban a többi kö­zött fellép a KISZ Központi Művészegyüttesének tánc­kara is.) Az iskola levegője Nem éjipen dicséretes do­log, de sajnos igaz, hogy évek óta nem voltam a na­gyobbik gyerekem iskolájá­ban.­­Otthon azzal szoktam védekezni, hogy nem szere­tem a sokat nyüzsgő apuká­kat, s még kevésbé azokat az újságírókat, akik a csa­ládhoz tartozó, vagy más — közelebbi, távolabbi — érde­keltségi körből szerzik infor­mációikat.) Most azonban nem volt mentség. Egy ideig sikeresen védekeztem, hét­végi fáradtságra, bokros teendőimre, s egyebekre hi­vatkozva, de akkor a lányom elém tett egy régebbi cik­ket, melyből ezt olvashat­tam : „az iskola családi ház nélkül nem tud lélegezni...” Megadtam magam. Az iskola most ünnepelt. A meghívó „csapatszemlére” invitált, melyet a Petőfi­­jubileum alkalmából ren­deztek. Az úttörőházi ünnep­séget többfordulós írásbeli vetélkedő, s egyéb versenyek­­ lőpték meg. A szemle be­fejező aktusaként (valójában ezt szánták csúcspontnak) emlékműsort néztünk végig. A kisdobosok Petőfi szülő­helyére vezettek el bennün­ket, míg a felsőtagozat nö­vendékei tökéletes illlúziót. Keltő János vitéz kereszt­­metszettel szórakoztatták a közönséget. A műsor szerkesztője, az előadás főrendezője, játék­mestere Dobos János tanár úr volt, de ... Ez után a kö­tőszó után sok-sok nevet kellene felsorolnom: tanáro­kat, szülőket, diákokat. A Miklós utcai iskolának — mert erről beszélek — há­romszáz növendéke van. Több, mint százan a szín­padon szerepeltek, a többiek pedig (csaknem mindannyi­an) különböző szervezői fel­adatokat láttak el,­­ a ne­hezebbeket a szülők segítsé­gével. Feltűnt nekem, hogy itt senki nem reprezentál, mindenki dolgozik. Az iskola igazgatója előadás előtt még egyszer megvizsgálta az audiovizuális berendezése­ket. A magnófelvételeket ő készítette. Az úttörőcsapat vezetője a főügyelő (képzel­jük el, mint jelent száz gye­reket színpadra szólítani) nehéz feladatát látta el; ju­tott nevelő a zongorához, a diavetítőhöz; egy fiatal ma­tematikus a szendvicseket készítette, a közönséget sötét ruhába öltözött apukák fo­gadták (bokros elfoglaltsá­guk és hétvégi fáradtságuk közepette), s a felnőtteknek mindenütt segítettek a gye­rekek.­­ Igen-igen jó munkatársi légkört észlelhetett az ide­gen. De idegen nem volt más, csak én. Egy idő után kellemetlenül feszengtem. Nem jó érezni, hogy valahol feleslegesek vagyunk. Mi­közben a kabátok felsegíté­sével, s a hűsítők bontogatá­­sával próbáltam hasznosítani magam, arról bezsélgettünk, hogy mennyire nevelhetnek az iskolai ünnepségek. Ezek­nek az alkalmaknak általá­ban csak az eszmei, világ­nézeti hatásáról szoktunk szólni. Pedig a közös tevé­kenység — minden ilyen ün­nepség hosszú hetek, vagy hónapok folyamatos munká­jának eredménye — számos alkalmat ad a gyerekek sze­mélyiségének megismerésére. Mindenki számára erőpróba; feladatokat kínál, munkára kötelez és sikerélménnyel kecsegtet. Azt hiszem, a Miklós ut­cai iskoláról többet megtud­tam, mintha egy nevelői ér­tekezletükre látogatok el. A legnagyobb élmény, hogy nem nagyüzem, „gyermek­gyár”. Mint mindenütt, itt is vannak jó és rossz tanulók, nyilván a tantestület tagjai között is tapasztalható szín­­vonalbeli különbség. De kö­zönyös, érdektelen felnőtt és gyerek aligha lehet ebben az iskolában. Búcsúzás közben arra gon­doltam, hogy talán a szülők­nek sem árt néha lélegzetet venni az iskola levegőjéből. (gyarmati) Ózdi versmondók Nyíregyházán Az Ózdi Népművelési In­tézmények igazgatósága a saját költségén viszi el azo­kat az ózdi versmondókat Nyíregyházára, akik jelent­keznek a Szabolcs-Szatmár megyei Művelődési Központ március 25-i, országos Pető­­fi-szavalóversenyére. A ver­senyre csak előadói működé­si engedéllyel nem rendelke­zők jelentkezhetnek. A leg­jobb versmondókat 1500, 1000 és 500 forinttal jutalmazzák. KEDD Kossuth rádió. 12.00: Izéli Krónika. — 12.2­0: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Meló­diakoktél. — 13.43: önálló vá­­rospolitika. 13.58:­­­ Csacsi­­szerenád. Mesejáték. — 14.49: Éneklő ifjúság. — 15.00: Hírek. — 15.10: Hallgatóink figyelmébe! — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Petőfi-kalendárium — 16.11: A modern külkereskede­lem. — 16.21: Kóruspódium a Zeneakadémián. I. íjész. — 16.51: Polkák. — 17.00: Hírek. — 17.05: Franok: Prelúdium, korál és fúga. — 17.25: A fonogramtól a sztereolemezig. — 17.45: Talál­koztam Esőistennel. — 18.00: Könnyűzenei Híradó. — 18.30: A Szabó család. — 19.00: Esti Kró­nika. — 19.25: A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zene­karának hangversenye. — 20.30: A néppel tűzön-vízen át! —21.10: Hírek. — 21.13: A Magyar Rádió és Televízió népi zenekara ját­szik. — 21.40: Giuseppe Di Ste­fano éneke­. — 22.00: Hírek. — Kb. 2.215: Közvetítés a Magyar­­ország—Kínai Népköztársaság jégkorong VB-mér­kőzésről. — 22.25: Tíz perc külpolitika. — 22.35: 25 perc sanzon. — 23.00: Dinu Lipatti zongorázik. — 24.00: Hírek. — 0.10—0.25: Lakatos La­jos cím­balmozik. Petőfi rádió: 12.00: Szimfoni­kus zene. — 13.45: Időjárás és vízállásjelentés. — 14.00: Rande­vú kettőtől hatig... A Petőfi rádió zenés délutánja. — 18.00: Hírek. — 18­10: Mi lett velük? — 18.40: Reményi Ede, a szabad­ságharc muzsikusa. (Ism.) — 19.05: Vass Lajos népdalfeldol­gozásaiból. — 19.24: A pirossza­lagos koszorúk. — 19.54: Jó es­tét, gyerekek! — 20.00: Esti Kró­nika n. — 20.25: I.j könyvek. — 20.28: Hanglemezgyűjtőknek. — 21.28: Epizódok Győri Dezső Viharvirág című regényéből. — 22.03: Kálmán Imre operettjeiből. — 22.23: Brahms: A-dúr szere­nád. — 23.00: Hírek. — 23.15: Nó­tacsokor. — 34.00—0.10: Hírek. Miskolci rádió: A nap esemé­nyeiből. — Munkások a bér­emelésről II. — A jelölök és a jelölt. — Az Ültetvény­tervező Vállalat tállyai telepén. — Né­pek zenéje. — Női gondok. — Új kutatások fényében — a tegnap esti Petőfi-emlékülés­ről. — Rész­letek zenés játékokból. Televízió: 16.58: Műsorismerte­tés. — 17.00: Hírek. — 17.05: Zsebtévé. — 17.33: Napilapok, he­tilapok ... — 17.55: Klubról klub­ra. — 18.45: Reklámműsor. — 18.50: Játék a betűkkel. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Tv-hiradó. — 20.00: Hogyan élünk 2073-ban? — 21.00: A fiatal Verdi. Macbeth. Operakeresztmetszet. — 22.30: Tv-híradó — 2. kiadás. Bratislava­ televízió: 16.05: Öve­ges professzor kísérletei. — 16.30: Hírek. — 16.35: ..Fuss, ahogy bírod”. — 17.05: Ifjú látóhatár. — 18.10: Az Antarktiszon voltunk. Magyar film. — Város a Vol­gán. Szovjet film. — 18.40: Mun­kásdalok. — 19.00: Híradó. — 19.30: Vietnami gyerekek Cseh­szlovákiában. — 21.40: Híradó. — 22.00: A politikáról. — 22.35: Mű­­lesiklóverseny. Filmszínházak: Béke (14, hn6, 8 ót): Pisztoly párbaj (színes an­gol.) — Kossuth (13, fő, 17 ó.): A magyar ugaron (szülés ma­gyar). — Filmklub (5 ó.): And­rej Rubljov I—II. (magyarul be­szélő szovjet). — Fáklya (fő, 17 ó.): Kecskeszarv (bolgár, 18 éven felülieknek!) — Petőfi (17 ó.): Férj válaszúton (színes ameri­kai). — Szikra (5­ 7 ó.): A ke­gyelet pillanata (magyarul be­szélő szovjet). — Táncsics (5, 7 ó.): A betyárkapitény kincse (színes román). — Ságvári (Ady Műv. Házban) (5, 7 ó.): Napsu­garas szemek (színes francia). Miskolci Nemzet Színház (15): Cseresznyéskert (Gárdonyi Géza ifj. bérlet). Kiállítások: Miskolci Galéria Cl 1—19 óra között>: Amos Imre­­emlékkiállítás és Anna Margit festményei. — Miskolci Képtár (10—18 óra között): Állandó ki­állítás. — Libresszó (13—20 óra között): Szabó Piroska grafikái. — Szőnyi Terem (10—18 óra kö­zött): Koch Vilmos festőműv­ész kiállítása. SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kultur­programjából. — 8.20: Kedv: régi melódiák. — 9.00: Harmáts rózsa. Móricz Zsigmond regénye, II. rész. — 9.20: Giulietta Simio­­nato és Giuseppe Taddei énekel. — 10.00: Hírek. — 10.05: „Nyitni­­kék”. — 10.40: Barokk muzsika. — 11.30: A Szabó család. (Ism.). Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Balettzene. — 0.00: Hírek. — 9.03: Könnyűzene Tamássy Zdenkó szerzeményeiből — 9.30: Mi van a varázsdobozban? — 10.00: A zene hullámhosszán. — 1­1.55: Néhány perc tudomány. Televízió: 8.05—8.40: Iskoláiévá. Magyar irodalom (ált. isk. 7. oszt.) — 9.30: Műsorismertetés. — 9.31: Emil hajója. Francia film. (Ism.). — H.10—11.40: Tv-minta­­bolt. (Ism.). i Szép kombinált szekrény eladó. Érdeklődni a 15-077 telefonon dtfe 5-től 7-ig.

Next