Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1973-11-22 / 274. szám

a miskolciaké a szó­ mmtmmmaammaBammmmmmmmmmMtKKmamtmmmmmmmmmmamBm 4 Segítsük az ellenőrök munkáját Vasárnap este fél 11 órakor utaztam a városközpont felé az 1-es autóbuszon. Útközben középkorú ellenőrnő szállt fel a kocsira, s nagyon udvarias hangon kérte a bérletek és menetjegyek felmutatását. Egy fiatalemberekből álló társa­ság — anélkül, hogy jegyüket vagy bérletüket felmutatták volna — felszólította az ellenőrt, hogy igazolja magát. Való­ban megbotránkoztató volt a jelenet, hiszen az egyenruha és a karszalag bizonyította, hogy arra illetékes személy végzi munkáját. (Bár a fiatalok szerint ezt mindenki visel­heti!) Sajnos, az utasok közül senki nem állt az ellenőrnő védelmére. Nem könnyű feladatot látnak el, amikor a rájuk bízott munkát végzik, s az utazóközönségnek segíteni és nem hátráltatni kellene munkájukat — írja S. Miklósné miskolci olvasónk. Ehetetlen tepertő N­­ tn az első eset, hogy panaszt hallunk a tepertő minőségére. Most Lukács Istvánná, Miskolc, Brigád u. 11. sz. alatti lakos hozta be szerkesztőségünkbe az álta­la, november 17-én — a vasgyári új vásárcsarnokban — vásárolt tepertőt. Csupa bőr és szőr volt, s nem volt épp a leggusztusosabb lát­vány. A gyárban dolgozó férjének csomagolta be reg­gelire, de ő — természete­sen — nem tudta elfogyasz­tani. Nem tartozik a drága élelmiszerféleségek közé a tepertő, de azért nem árta­na több figyelmet fordítani a minőségére. Veszélyben a gyerekek Bartha László, a papírgyári ál­talános iskola igazgatója hívta fel szerkesztőségünket­ telefonon, kérve segítségünket. Elmondotta,­ hogy az iskola előtt utat építet­tek, aminek igen örülnek. Az útépítés munkálataival már jó ideje elkészültek, azonban köz­vetlenül a bejárati ajtó előtt mintegy kétméteres mélység tá­tong. A tervek szerint ide tám­falat építenek majd — de mikor? Már egy jó hónapja egyetlen embert sem lehet látni a mun­kálatoknál. Az iskolába 250 gyer­mek jár, s ezek testi épsége ál­landóan veszélyben forog. Bár a tantestület mindent elkövet — állandó ügyeletet tartanak az aj­tó előtt, hangosbemondón figyel­meztetik a gyerekeket a ve­szélyre —, de félő, hogy ha sür­gősen nem fejezik be a munká- Alig volt virág Erzsébet, J­alán. Sok-sok kedves rokon, ismerős, akik­nek az ajándék mellé egy­­egy szál virágot is vinne a köszöntő. A hiba csak ott van, hogy például hétfőn a virágüzletekben nem kap­tam egy szál vágott virágot sem. Cikláment igen, 40 fo­rintért. A piacon viszont volt vágott virág , 20—25 forintért szálja. Egy kicsit drága 11 tani. Miért nem ké­szül fel a kertészeti válla­lat az ilyen névnapokra, hogy ne kelljen a város üz­leteit végigjárni — ered­ménytelenül? — írja F. É. levélírónk. Szívből köszönjük November 17-én, szomba­ton az 113-as pártalapszer­­vezet helyisége kedves ün­nepség színhelye volt. A Hoffmann Ottó utcai óvoda és a Nagyváthy utcai isko­la gyermekei adtak kedves kis műsort az alapszervezet öregeinek. Kedves megemlé­kezésüket ezúttal is szívből köszönjük. Almási Istvánná­ l azokat, annak esetleg komoly következményei lehetnek. Nem szükséges talán elmon­dani, hogy a «—14 éves gyere­kek az iskolaajtón nem kisétál­nak, hanem sokszor kirohannak. Pár lépés és már bekövetkezett a tragédia. S még valami: a tám­fal alapozása már elkészült. A betonalapból több, 10—15 centi­méter hosszú vasdarab áll ki. Ez még csak súlyosbítja a hely­zetet. Nagyon sürgős intézkedést kérünk és várunk a gyerekek érdekében. UHBNBff A rendelet Tapolcán is érvényes Bár hivatalosan már vége az üdülési szezonnak, a tapolcai SZOT-üdülőkben télen is telt ház van. A szép ősz után nagy sétá­kat tesznek a beutaltak. Az üdü­lőkön kívül nagyon sokan vá­lasztották Miskolc-Tapolcát ál­landó lakóhelyüknek is. Aki te­hát úgy gondolja, hogy ilyenkor már kihalt Tapolca, tegyen egy sétát itt, s meggyőződhet ennek az ellenkezőjéről. Egy sétám során merengésem­ből váratlanul éles sikoly ijesz­tett fel. Egy nő szaladt ki a Harkály utcából, majd feldön­tött. — Mi történt? — állítottam meg, mitől ijedt meg ennyire? — Ne menjen arra — válaszolja lihegve —, egy nagy boxerku­­tya ül az út közepén. Ki sem lehet kerülni. S elmondta, hogy itt üdül, s a szép időben ebédig sétálni in­dult. Arra nem gondolt, hogy közben ilyen ijedtségben lesz ré­sze, hiszen rendelet van rá, hogy lakott területen kutyát csak pó­rázon lehet vezetni. Miután az ilyen kutyákkal én is csak kerítésen át szeretek ta­lálkozni, megköszönve a figyel­meztetést, visszafordultam. Később érdeklődtem az utca lakóitól és a postásnőtől. El­mondták, hogy a kutya gazdája a Harkály utca 1. szám alatt la­­kik, s bizony nap mint nap sza­badon, őrizetlenül van kint az utcán a boxer. Tudomásuk sze­rint eddig még senkit sem ha­rapott meg, de ez nincs a ku­tyára írva, és látványnak igazán félelmetes, még annak is, aki egyébként nem fél a kutyáktól. Függetlenül attól, hogy Tapol­ca üdülőhely vagy sem. a fenn­álló érvényes jogszabályok sze­rint Miskolc város egész terü­letén, a közterületeken, csak pórázra kötve lehet kutyát sétál­tatni, kiengedni. A rendeletnek pedig érvényt kell szerezni a belvárosban is és Tapolcán is. B. E. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SÁNDORNÉ TELEFON­SZÁMA: 18-231 Vendéglátó nagyüzem December első napjaiban, Miskolc város felszabadítá­sának évfordulójára, két új létesítményt ad át a Miskol­ci Vendéglátóipari Vállalat.­­ Régi gondja volt a lilla­füredieknek a korábban ott üzemelő büfé. A régi, kor­szerűtlen és a városképet is rontó fabódét most le­bontják. Ma van a műszaki átadása az állomás melletti, új, alpesi jellegű, terméskő­ből készült, fazsindelyes épületnek, amely jó időben büféként működik. Télen viszont fedett helyen áru­síthatnak. Étterem, eszpresszó és bár nyílik, várhatóan december 3-án a Győri kapui szolgál­tatóházban. — Sokat várunk ettől az egységünktől — mondotta dr. Makai Tibor, a vállalat igazgatója. — A lakótelep vendéglátóipari ellátása ed­dig megoldatlan volt. Min­dent úgy terveztünk, hogy az valóban első osztályú legyen. Mindent, kivéve az árakat, hiszen alkalmazkodnunk kell a vendégeinkhez. Ott sok a fiatal, a fiatal házas, akiknek bizony számít, hogy első vagy másodosztályú árakat számítunk-e az étte­remben. Az építők még nem vo­nultak el, de már megkez­dődött a berendezések szál­lítása. (Itt működik majd különben a vállalat korsze­rű központi hidegkonyhája is). Az új Tokaj étterem, presszó és bár sok fiatal vendégre számít. Érdekes­ség hogy itt fiatalok lesz­nek a vendéglátók is,­­ va­lamennyien KISZ-tagok. * Az új lillafüredi pavilon (Kerényi László felvétele) » Erdei táborozás Megállapodást kötött a Ma­gyar Úttörők Szövetsége a Pilisi Parkerdő Gazdasággal. Eszerint a jövő nyáron tíz­napos táborozást rendeznek a Pilisben azzal a céllal, hogy a gyermekekkel megismer­tessék, megszerettessék az erdők világát. A vesszőkosártól a rohamkocsiig IV. a mentit A MISKOLCI ÖNKÉN­TES TŰZOLTÓEGYLET ke­belében alakult mentőosz­tály a második világháború ideje alatt is önfeláldozóan teljesítette kötelességét. Vá­rosunk december 3-i felsza­badulása után a felszerelé­sétől megfosztott tűzoltó- és mentőegyesület tagjai a ki­öregedett és eldugott esz­közöket, roncsjárműveket tákolták össze, hogy felada­tukat elláthassák. A kórházakba, iskolákba hordták az elvonuló front sebesültjeit. A város lakói között kiütéses tífusz ütöt­te fel a fejét. A mentők a betegeket kerekes targoncán, kézi szánkón szállították a kórházba, ahol a szovjet vá­rosparancsnokság segítségé­vel tudták újra megterem­teni a gyógyítás alapfelté­teleit. Ez időben a járvány­osztályon 200 kiütéses tífu­­szos beteget ápoltak. A SZABAD MAGYAR­­ORSZÁG 1946. november 16-i számában Még mindig nincs mentőautója Miskolc­­nak címmel jelent meg cikk. Ebből idézünk: „Az a tragikus helyzet a 100 ezer lakosú nagy-Miskolcon, hogy a mentőszolgálatot még mindig két rozoga lovas ko­csi látja el. Ezek például Perecesre 45—50 perc alatt, Görömböly—Tapolcára 35— 40 perc alatt érnek ki. Egy­­egy­vérzésnél vagy bélátfú­­ródásnál, amikor a beteg­nek percek alatt kellene kórházba jutnia, végzetes szerencsétlenséget jelenthet ez a lassúság.” Az újságcikk szóvá tette, hogy meglehetősen sokba kerül a vidékről történő be­szállítás, és azt is kifogásol­ta, hogy a mentés feladata még mindig a tűzoltókra hárul. Talán az újságcikk is segített abban, hog­y 1947. januárjában sikerült egy autót összeszerelni a ron­csokból. A FELVIDÉKI NÉPSZA­VA 1947. december 31-i számában már arról számolt be, hogy abban az évben 3221 esetben nyújtottak el­sősegélyt a miskolci men­tők. Miskolc és Borsod vár­megye mentőszolgálata bo­nyolította le akkor a leg­nagyobb forgalmat az or­szágban. A mentőszolgálatot a városi tűzoltóság tagjai látták el, összesen heten tel­jesítettek állandó szolgála­tot. 1948-BAN VÉGRE MEG­SZÜLETETT az a kormány­­rendelet, amely az önkéntes egyesületeket államosítva, egységes állami költségve­tésből működő szolgálatot hozott létre. Az Országos Mentőszolgálat négy autót juttatott Miskolcra: Ford, Dogde, Ford Canada és Sko­da gyártmányúakat. Az első három az amerikai hadse­regtől kiselejtezett és az eu­rópai országoknak kilóra el­adott felszerelésből szárma­zott. DR. KUBASSY LASZLO ANTAL ALMOS (Folytatjuk) „Itt azért köszönnek egymásnak” Jó emberek a szirmaiak... Ezt abból gondolom, hogy a Nyárfa bisztróban reggel ki­­lenc órakor négy vendég a házigazda. Kiszolgáló sehol. A wurlitzerből az Oh mammy blue szórakoztatja őket. A szomszédban, a 112. számú önkiszolgáló élelmiszerboltban találom meg az egyszemélyes „személyzetet”’, éppen tele­fonál. Ő is azt mondja, hogy jó emberek a szirmaiak, rá­juk lehet bízni a bisztrót. A pénztárnál Zsolnyák Bé­lcinét mindenki csa­k Manyi­kénak szólítja. — Majdnem minden ud­varban hizlalnak sertést — mondja Manyika. — Most jött 10 mázsa só, a túrajárat még ugyanennyit hoz. Ilyen­kor két hét alatt elfogy 6— 8 mázsa rizs is. — Van-e áru, amit hiába keresnek? — Erős paprika nincs, csak édes. Kevés az élesztő is. Hiába kérik az asszonyok a Vege­tát csak Delikátot ad­hatunk helyette. Elfogyott a babérlevél is a káposztasze­zonban. Eltűnt a Vénus nap­raforgóolaj, helyette repce­olajat küldenek. Disznótorok kezdete a no­vember. Érződik ez a hús­bolt forgalmán is. Legtovább a karaj marad meg, a comb hamar elfogy. Az oldalas és a véknya is. Ez olcsóbb és kiadósabb. Most éppen sza­badnapos a hentes — újsá­golja a szomszédban levő zöldségespavilon elárusítója, Márton Lajosné. — No azért, azt ne higgye, hogy a hasun­kon spórolunk, mert a szir­maiak is szeretnek enni. Kü­lönben nagyon sok már itt az idegen, a nem tősgyökeres szirmai. Egyszer olyan lett a falunk, mint volt. A kisker­tekben megterem ugyan a zöldségféle, de nem díszükt úgy a paprika, mint az Új Élet Tsz földjén. Számít ám a szakszerűség is. — És minden van. — Napi cikkekből nincs hi­­­ány. Ruháért bejárunk a vá­rosba, meg háztartási sze­rekért ... — Szórakozás ? — Az uram időnként benéz a Fortunába, de nem nagyon szokott leülni. Gyorsan meg­járja. Otthonülő ember. A 14. számú vegyesboltba Tarján Ferencné boltvezető a Győri kapuból jár ki. — Nagyon szeretek itt dolgozni — mondja. — Megszoktam a szirmaiakat. Másabbak itt az emberek. Itthoniasabbak, közvetlenebbek, természete­sebbek, mint a belvárosban. Itt azért köszönnek, megkér­dezik, hogy vagyunk. Azt mondhatom, majdnem tud­juk, hogy mikor mit főznek az asszonyok... — Itt vásárolok én min­dent — mondja Kiss Berta­lan. — Miskolcon csak át­utazom, az Avas alatt járok a kohászatba. A durvahen­­gerdében vagyok kemenceke­zelő. Azt azért megírhatná, hogy Szirmán nem lehet fagylaltot enni. A Fortuna bisztróban Ha­lász Ferenc és felesége tel­jesít szolgálatot. Örömmel mondják, tavasszal megoldó­dik a fagylaltprobléma. Most ősszel már lesz nálunk gesz­tenyepüré is. — Jövőre még a Vöröska­tona utcában is árusítanak majd fagylaltot — mondja Halász Ferenc, aki 11 évig volt párttitkár. — A tanács­ülésen elsorolják az emberek, mi kell még ahhoz, hogy jobban éljenek a szirmaiak. Nagy szükség lenne például egy ruházati szakboltra és egy háztartási boltra. Az or­vosi rendelőnk is primitív. Gyógyszertárunk sincs, pedig több mint háromezren élünk itt. Jó lenne egy élelmiszer­­üzlet az alvégnek is, hiszen az Erkel Ferenc utcaiaknak két­ kilométert is kell gyalo­golniuk a boltig. BUZAFALVI GYŐZŐ

Next