Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)

1973-12-05 / 285. szám

Ébrenléti szolgálat... •• MEGJÖTTEK A GYEREKEK A csoportból, amelyik ked­den érkezett, Vass József, Péli Erzsébet és Burai Jó­zsef nevére biztos, hogy mindenki emlékezni fog. Ők lépték át először a miskolci gyermekváros küszöbét. Alig lehetett követni, olyan gyorsan adták kézről kézre őket. A ,,forgatókönyvet”, a felvétel sok stációját ponto­san betartották, a gyerekek mégis szinte perceken belül eljutottak a második főépü­letbe, most már az ottho­nukba, a kollégiumba. A ház másik végén járva hallottam, hogy újabb csoport érkezett, majd pontos ,,hírszolgálat” röpítette tovább: megint jöt­tek gyerekek. Miskolcról a Gyermekvédő Intézettől, az­után Leninvárosból. * Feljegyzés a miskolci gyer­mekvárosba beutalt gyer­mekek átvételének mód­járól, fogadásukról: „Érke­zésük december 3-án 9 órá­tól várható. Ettől az idő­ponttól kezdve az ebédlő előtti térben iskolai nevelő várja a kísérővel, vagy kísé­rő nélkül érkezőket. Majd a felügyelő veszi pártfogásba a jövevényt, szervezi, irá­nyítja programját. Az első éjszaka ébrenléti szolgálatra kell berendezkedni. * Cs. Szabó András nevelő ismerősként fogadta az egyik kisfiút: — Mind a ketten Megy­­asszóról jöttünk. Már ott is az én növendékem volt. Úgy vették fel, hogy tudtuk, rö­videsen a miskolci gyermek­­város lakója lesz. Csirmaz Istvánná az inté­zet pszichológusa számára az első percekben minden gye­rek ismeretlen volt. De ne­gyedóra múlva már tapinta­tosan magára hagytuk a gye­rekekkel, akik velünk udva­rias igen és nemmel, vele pedig hosszasan beszélgettek. Csécsi Ferenc a Leninvá­­rosból érkezett ötödikes kis­diák is gyorsan megértette magát Szöllösi Pál csoport­­vezető nevelővel és Páli Er­zsinek is akadt témája Sit­­key Attilánéval. Nem zavartunk tovább, a barátkozás, ismerkedés már nem tartozott ránk. Ahhoz pedig semmiképpen nem kell idegen felnőtt, hogy egy gye­rek felderítse a számára is­meretlen házat, otthonra ta­láljon minden zugában. * Ma ismét megjött egy cso­port, holnap, holnapután és a következő napokban újab­bak érkezését várják. Ahogy dr. Dobos László, az intézet igazgatója mondta, még eb­ben az évben ,,telt házra” számítanak. A tanítás pedig már a jövő héten megkezdő­dik a miskolci gyermekvá­rosban. M— Az első ebéd. is Ez megfelelő lesz. if Az én szobám, az én ágyam, az én táskám. Talán nemsokára így fogalmaz a gyerek: az én otthonom. Költséges télnek ígérkezik Intelem a h­ázm­esterek­nek (Folytatás az 1. oldalról) Eltakarító gépekben nincs hiány a városban a mostani­nál nagyobb feladatokkal is megbirkóznának a hómarók, hófelszedők. Ahhoz azonban, hogy a város utcáit rövid idő alatt ismételten megsza­badítsák a hótól, sokkal több teherkocsira lesz majd szük­ség. Az eddigi havazások még nem tették próbára a KPM Közúti Igazgatóságának gépi kapacitását sem. Jóval több mint 100 modern gépi beren­dezés áll rendelkezésre a tél elleni offenzívához, többek között 95 szórókocsi, 17 két­­szárnyú hóeke, 15 egyéb jármű, 14 hómaró. Egyelőre nagyobb havazás sem okozna gondot, legfel­jebb ha erős széllel párosul. Hány millió a tél ára ? A Köztisztasági Vállalat­nál elmondták, hogy általá­ban 4 millió forintba kerül egy ,,normál” tél, de az idei úgy látszik jóval költségesebb lesz ennél. Ha csak az első hóforduló nyomait tüntették volna el teljesen a belváros­ból, az egyedül 2 millió fo­rintot emésztett volna fel. Sajnos újra, meg újra fel­vetődik, hogy sem a lakók, sem a házfelügyelők nem végzik el úgy téli feladatai­kat, ahogy kellene. Azokban az utcákban ahol ritkább az ellenőrzés,­­bizony még ma is bokáig érő hóban kell járni. A tél nyitánya néhány hasznos tapasztalattal szol­gál és megmutatta, a felké­szülés egyre lényegtelennek látszó fogyatékosságait. Re­méljük, hogy ezek az észre­vételek még időben felhív­ják az illetékesek figyelmét arra, hogy ha valóban hos­­­szú makacs tél elé nézünk, nem kell majd a rossz pél­dákat — mint a járdák ta­karítani vivilága — újra meg újra felemlegetni. N. J. Öt megye, húsz vállalat Öt megye húsz mezőgazda­sági és vegyipari üzeme ala­kított közös mezőkémiai vál­lalatot Kiskőrösön. A helyi szakszövetkezetek területi szövetségének agrokémiai la­boratóriuma segíti majd a munkát. Az új vállalat fel­adata, a kemizálás elősegíte- Negyvennyolcból negyvennégy A Weidlichben így csinálnák Szerénytelenség lenne teljes terjedelmében leközölni azt a levelet, amelyet a Weidlich dolgozói címeztek a szer­­kesztőségbe. Nem is levélről van szó hanem egy jegyző­könyvről, amely „felvétetett Miskolcon. 1973. november 28-án, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 211. számú boltjában. Tárgy: a Déli Hírlap 27-i számában megjelent Mikor lesz a 48- ból 44? című cikk megtár­gyalása.” A rendkívüli szocialista brigádértekezletet a cikk kapcsán hívták össze, még­pedig azért, hogy ismételten megvitassák a kereskedelem­ben esedékes munkaidő-csök­kentés aktuális — és nem­csak a pult mögött állókat érdeklő — kérdéseit. Ésszerűsítésre kény­szerít Hogy nem lesz könnyű az átállás a heti 48 óráról a 44- re, azt már az évek óta tartó készülődés is sejteti. Mégis, az lenne a jó, ha a várható­an tavasztól bevezetendő munkaidő-csökkentést a vá­sárló nem venné észre, azaz érdeke nem szenvedne azért csorbát, mert az eladók heti négy órával kevesebbet töl­tenek a Pult mögött. A munkaidő-csökkentést a kereskedelemben — a jelen­legi állapot szerint — lénye­gében változatlan létszámmal kell megoldani. Ez pedig olyan szervezést, korszerűsí­tést feltételez, amely ugrás­szerűen javíthat a kereske­delmi munka minőségén. Így aztán a munkaidő-csökkentés kétszeres haszonnal járhat. Egyrészt a dolgozók régi, jo­gos vágyát, elégíti ki, más­részt „kényszerít” az éssze­rűbb gazdálkodásra. A ke­reskedelem dolgozóira nagy feladatok várnak. Most már valóban kereskedhetnek, s nemcsak eloszthatnak. Csak­nem minden árucikkből meg­szűnt a ,,hiánygazdálkodás”, s a viszonylagos árubőség a szakmának ismét rangot, megbecsülést adhat. Kulcsember: a pénztáros A kereskedelem központi szervei most javaslatokat gyűjtenek a munkaidő-csök­kentés feltételeinek megte­­­remtéséhez. A sok jó ötletet szabadjon megtoldani né­hány praktikus tanáccsal. Az önkiszolgáló üzletek kulcsembere a pénztáros. A pénztáros „elúsztathatja", vagy kézben tarthatja a bol­tot. Gyorsaságán és ügyes­ségen múlik, hogy a vásárló elégedetten­ távozik-e az üz­letből. A pénztáros három munkafolyamatot végez: blokkol, pénzt kezel és cso­magol. Ezt a műveletet ná­lunk általában egy személy végzi, de van úgy — külö­nösen csúcsforgalomban —, hogy két, vagy három em­ber megosztja a munkát. A teljesítmény azonban nem nő arányosan. Ha az egyszemé­lyes kiszolgálás munkatelje­sítményét 100-nak vesszük, akkor a két vagy három munkaerő beállításakor a tel­jesítmény legjobb esetben 150—180 százalékra emelke­dik. A leggazdaságosabb az — először Angliában alkal­mazott — ötszemélyes pénz­tár, ahol a két blokkolót és a két csomagolót, a köztük he­lyet foglaló pénzátvevő egé­szíti ki. Felfedezték a kereket Az ésszerűsítés és korsze­rűsítés kapcsán nem szabad elfelejtkezni a már megle­vő, de felhasználatlan ötle­tekről sem. Már feltalálták azokat a pénztárgépeket, amelyek megszabadítják a kereskedelmi dolgozót a lel­tározás és az árunyilvántar­­tás körülményes, felelősség­­teljes manuális részétől. Ná­lunk még sajnos nincsenek ilyen gépek. Voltak viszont a háború előtt olyan mérlegek, amelyek a súlyt az árral együtt mutatták. Most nin­csenek, eltűntek, akár a Sza­lámi- és sonkaszeletelő gé­pek. Hiányoznak a automata előrecsomagoló gépek is, azok, amelyek nemcsak em­beri munkát takarítanak meg, hanem a kiszolgálás színvonalát is emelik. Az is különösnek tűnhet, hogy a kereskedelem , csak most fedezte fel a kereket. A konténerizálás, az áru bol­ton és raktáron belüli, átra­kás nélküli mozgatása még csak a kezdet kezdetén tart. Különös az is — és ez ré­gi sérelme a kereskedelmi dolgozóknak —, hogy a ki­szolgálónak vagy a boltveze­tőnek kell megfizetnie azt a kárt, amit mondjuk egy tol­vaj okoz. Ez az anyagi fe­lelősségi rendszer egyedülál­ló a világon, s ez farag „rendőrt” sok, jobb sorsra érdemes kereskedőből. A Weidlich 14 éve alakult, aranykoszorúval kitüntetett brigádjának minden tagja aláírta a szerkesztőség címé­re küldött jegyzőkönyvet, de — úgy hisszük — bátran ad­ná nevét ehhez a feljegyzés­hez a megye mind a hu­szonötezer kereskedője. (brackó) Ő vizslasága és a korcs A kutya csúnyácska, korcs. Annyira korcs, hogy már az első ránézésre is látni: a leg­távolabbi vadkutya őse sem volt fajtiszta vadkutya. En­gem különben számos csirke­csonttal megpecsételt barát­ság köt hozzá, így­ utcán át legalább tizenöt gazdáját is­merem. Kedvenc tartózkodá­si helye a Lidő szálló előtti parányi park. Kedvenc já­téka (ebből is látszik, hogy egy korcskutya nem olvas újságokat) a labda. Legkedvesebb gazdái a gyerekek. Még látszott a­­ ti, amikor a fűben hemperegtek és ki-kilátszik a fű, ahogyan most a hóban hempereg. Gondolom mindez egy kutyá­nál még természetes. A kü­lönös, hogy Blökinek saját labdája is van. Harcedzett, többé már sohasem pattanó, pettyes gumilabda. No, Bl­öki időnkint megáll a járókelők előtt és szájában a labdával könyörögve néz. Ez kutya­nyelven annyit jelent, hogy szíveskedj játszani velem ... A kutya — a másik — faj­tiszta gyönyörűség. Vadkutya ősei is betanított szobatiszta jószágok lehettek, övi zsid­­sága egy autóból szállt ki, azaz... Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak! Az autó csak Tra­bant volt, de valódi volt a kutya. Volt pedigréje, nyak­örve, szakállka helyett szájko­sár lógott az állán, és termé­szetesen volt négy gazdája is. Bika rugaszkodék, kötél szakadt vala ... Vizsla ru­gaszkodék, gazda sikolt vala... A következő pillanatban egyetlen gombolyaggá lett három gyerek és két boldog kutya. Egyetlen tömény ria­dalommá a négytagú család. Tetszenek érteni ugye. Hogy az övék?! Hogy egy korcs! Hogy egy ilyen kócos, feketefehér micsoda! Még egy agyonrugdalt pettyes labdá­nak is lehetnek szép pilla­natai. Esküszöm, hogy ez a labda szívből nevetett.­­ — Jesszusorh! — (női alt.) — Picurka! — (női szop­rán.) — Jössz vissza azonnal! — (bosszús basszus.) És a következő fél percben egyetlen gombolyaggá lett két kutya, három gyerek és négy — a pedigrére büszke — felnőtt. A pórázt elkapni egy pillanat műve volt. És a négy felnőtt közül legalább kettő vonszolt egy lábait megfeszítő szomorú vizslát. Most azt mondhatnánk, hogy ez egy szomorú történet. De hát nem az. Az én korcs fekete-fehér gombolyag-ba­rátom ugyanis megértett va­lamit ebből a szomorúságból, mert kihalászván a labdát, utána vágtatott a vizslának. Igaz, bölcs tartózkodással rú­gótávolságon kívül, de letette eléje a pettyest. S nézett a másikra megbocsátó fölén­­nyel: — Nesze, te pedigrés szo­bakutya, te ... (barb­aj A honvédség is segít 4 hideg ellen Hazánkban egyre többen fűtenek olajkályhával. Az idei szezonban 761 ÁFOR el­­adóhelyen és 3692 viszontel­adónál kaphatnak fűtőolajat a vásárlók. Az elmúlt napok rendkívülien hideg időjárása megnövelte az ÁFOR-telepek forgalmát. Most az ÁFOR és a Nehézipari Minisztérium kérésére katonai tartályko­csik is bekapcsolódtak a ház­tartási tüzelőolaj szállításá­ba, így megoldható, hogy az állomásokon mindig legyen olaj.

Next