Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-02 / 1. szám
Operettbemutató LEVENDULA Heltai után szabadon: Redaktor úr, ezer bocsánat, Ne érjen engem semmi vád, Hogy megnéztem, (mert mást nem tehettem) Vasárnap a Levendulát. S, ha megnéztem, (mert néznem kellett,) írni vagyok kénytelen. Ne irigyeljen érte senki, Csak kenyeremet keresem. Már régen el akartam mondani, hogy nemzeti színjátszásunknak azzal is jó szolgálatot teszünk, hogy némely hazai darabot nem mutatunk be. Miért kellett megzavarni a Levendula ötvenesztendős álmát? Mert hódolni akartunk azon magyar teátristák emlékének, kik a nemzet tsinosodásáért stb., stb- A törekvés helyes, annyira az, hogy a színház pályázatot írhatott volna ki, egy olyan mű megírására, mely — megidézve színjátszásunk hőskorát — napjainkban is lelkesít. Ehelyett előkerestük egy (1923-ban még kezdő) színházi iparos művét, mely minden alakítás ellenére is alkalmatlan (még az operett mércéje szerint is) arra, hogy tanítson, szórakoztasson. Akik hittek ennek a darabnak életrevalóságában, azokat sajnálom, akik nem hittek, de mindent megtettek a siker érdekében, azokat tisztelem. Vitatható, hogy mennyire kérhető számon egy operettől a történelmi hűség. Bár a műsorismertető feljogosít a számonkérésre. Idézzük: „... Az utóbbi harminc évben két filmet is forgattak (Déryné , a szerk.) életéről. A róla készült művek azonban vagy egyoldalúan idealizálták, vagy a túlzottan romantikus megközelítés miatt maradtak adósak a korfestéssel.” Az első filmet nem ismerem, de a Békeffy—Kalmár feldolgozás (1951) — a romantikus megközelítés ellenére is — toronymagasan emelkedik a Levendula fölé. Egyébként nem értem, hogy a romantika századában játszódó cselekményt miért akarják megfosztani a regényességtől. (T. i. a műsorismertető szerzői.) Nem tagadhatjuk le, hogy Déryné élete bővelkedik romantikus fordulatokban. Más dolog, hogy nem kellene ennyire szabadon kezelni a színháztörténeti tényeket. Déryné a Rondella lebontásának időszakában még nem ismeri Kántornét. Az ismerkedésre csak 1821-ben kerül sor Székesfehérvárott. De Szentpéteri Zsigmond sem játszik életében szerepet ez idő tájt, csak 1023 után, mikor a színésznő szakít nagy szerelmével, Prepelitzay Samuval. A Wiener Blatt cikke is később íródik. Mérey Toncsi már Fehérvárról hívja a művésznőt: „Édes Déryné! Amint ezen levelemet veszi, azonnal pakoljon egy jó tele koffer garderobot, operához tartozandót, és jöjjön Pestre, mentse meg a magyarok becsületét..." Mint tudjuk a magyar becsület megmentetett, Déryné A svájci háznépben óriási sikert aratott a pesti német színpadon. (A dolog pikantériája, hogy Mérey Sándor — a Toncsi testvére — Czibulkánénak, a német színház énekesnőjének udvarol.) Grimm direktor ajánlatára jóval később, 1827-ben kerül sor. (A német színház igazgatója fél évre Olaszországba küldené a művésznőt, ha hat évre a színházához szerződne.) Ekkor Déryné már a Kilényi társulat tagja, itt ismerkedik meg Megyerivel is. Szilágyi László és az átdolgozó Szász Károly ezeket az eseményeket 1815 előttre teszik. Mondanám, hogy lelkük rajta, ha ezt a változtatást indokolná valami. De sem a nemzeti színjátszás, sem a szerelem „vonala” nem szenvedne csorbát, ha ragaszkodnának a valósághoz. Sőt, igazi konfliktusokkal gazdagodna a történet. Ezt az izgalmas színháztörténeti időszakot talán felesleges részletezni. A szerelmekről azonban elmondhatunk annyit, hogy Miskolc előtt már négy férfi volt a színésznő életében: Bacsó Bálint, Déry István, Katona József és Prepelitzay Sámuel. Déryné emberarcának megrajzolásához — ha ez volt a cél — több segítséget adtak volna a tények, mint az önkényes szerkesztés. Ennek ellenére a darab még lehetne jó, ha drámaként építenék fel a szerzők. Sajnos csak sablonokkal traktálnak bennünket. Ezeket olykor-olykor feledteti velünk Hajdú Júlia zenéje, a színészileg is hitelességre törekvő két kitűnő énekes: Várhegyi Mária és Rózsa Sándor, továbbá a gyenge humorral bűvészkedő Kanalas László, Péva Ibolya, Olgyai Magda és Somló István. Komáromy Évának volt ereje egy-egy szikrát csiholni Kamilla grófnő arisztokratikus egyéniségéből. A díszletek mesterkézre vallanak (Wegenast Róbert), Gregus Ildikó jelmezei többet meséltek erről a regényes korról (és micsoda korszerűen), mint maga a darab. Herédy Éva keze alatt dinamikusan, de varázslat nélkül szólalt meg a zenekar. Hegedűs László szép tablóival, jelképeivel, s tiszteletre méltó játékmesteri munkájával sem tudta feledtetni a tartalmi, dramaturgiai gyengeségeket. GYARMATI BÉLA Kabalás kemencék A tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozó Erdőhorváti községben hétfőn ismét begyújtották az úgynevezett „kabalás kemencéket”. Ezekben sütik ugyanis évszázados hagyomány szerint az úgynevezett újévi perecet. Az Észak-Magyarországon máshol nem készített szilveszteri, illetve újévi csemegét kevés cukor és só hozzáadásával, kelt tésztából állítják elő. A megkelt tésztát „kicsíkolják”, s ebből 6—8 centi átmérőjű pereceket formáltak, mindezt a férfiak készítik. Ugyancsak a férfiak rakják meg a kemencében, cseriából a tüzet is. A sütés ,titka”, hogy míg a kemence egyik felében a cserfaparázs ég, addig a tisztára „sepert” másik felében sül a perec. Napjainkban már csak néhány kabalás kemence maradt a községben, de ilyenkor valóságos búcsújárást rendeznek az asszonyok ezekhez a házakhoz. (Barczi Pál rajza) Bezárult a grafikai biennálé Hétfőn bezárult a hetedik alkalommal megtartott miskolci országos grafikai biennálé. A kiállítást csaknem egyhónapos nyitva tartás alatt megközelítőleg ötezer látogató tekintette meg. A seregszemlén nyolcvan grafikusművész csaknem kétszázötven alkotását mutatták meg. A tanácsok, valamint más intézmények megközelítőleg 180 ezer forint értékben vásároltak alkotásokat. Szilveszter a képernyőn Minden évben nagy várakozás előzi meg, minden évben a következő szilveszteri műsorig szidják. Kísértetiesen hasonlít — az „elvárás” vele szemben, az olykor dühös bírálatban is, amelyben részesül — a magyar futballhoz. Igen, mert a szilveszteri műsort nézik a legtöbben. Valamikor színházba, vendéglőbe, barátokhoz, rokonokhoz mentek az emberek — ünnepelni önmagukat, egymást —, de erről leszoktatott minket a tévé. (DE bárhová is mennél — mindenütt a szilveszteri műsort nézik ...) Kár, mert ez egyfajta igénytelenséget is jelent. Van azért változás is. Éppen, mert megkopott a tévé varázsa. Megszoktuk. Egyre inkább háttér lesz, mint a rádióműsorok. Fogadjuk meg Tabi László tanácsát (az Ötszemközt c. műsorban mondta Vitraynak): ne csak a futballal szemben legyünk igényesek, illetve ne tartsuk nemzeti tragédiának, ha kikapnak az „aranylábú” fiúk. Kitűnőek a vívóink, a vízilabdázóink stb. Jó szilveszteri műsor nélkül is csak megvagyunk ... Mert mivel telik el az ünnep estéje? Jól, „magyarosan” megvacsorázunk. Erre inni kell! Közben csevegünk, kvaterkázunk — mellesleg a tévére is figyelünk. S ezek után elvárjuk, hogy a műsor is olyan legyen, mint a vacsora, a bor? A boraink világhírűek!! Mindez persze csak látszólag mellébeszélés. Mert milyen is volt ez a műsor? Olyan, mint a tévé 1973-ban és mindig is: voltak sziporkázó percei, unalmas órái. Mindenkinek adnia kell valamit: a falusi nénikének is, a szuperértelmiségnek is. A legnehezebb a kedves nézőt megnevettetni. Lehetőleg szellemesen, humorosan. Igen ám, de éppen Tabi László mondta (ő csak tudja, ez a szakmája), még a „profik” is legjobb esetben 70 százalék viccet adnak és csak 30 százalék humort. Ez volt az arány hétfőn este is. A tévé elővette a már bevált sablonjait, poénembereit. Csúfolódtak egy kicsit önmagával a tévével is. Márpedig csak a felnőttnek van öniróniája! ? Vegy egy kis Vitray—Kellért, Komlós Jánost, Hofit — erre bejön a nevetés. A kedvencekkel szemben elnézőbb a néző is. Végy egy kis kabarétréfát: csipkelődj, filozofálj kicsit — itt is bejön a nevetés. S jött Bárdy (Kép Ernő), Alfonzó (Sakkozók, Riadó a Pitypang Szállóban), egy kis paródia (ősz Ferenc, Rónaszéki András, Szegedi Molnár Géza), jött Honthy Hanna! Aki addig figyelni tudott, az kiállta a szilveszteri próbát. Milyen volt ez a műsor? Nem rosszabb a tavalyinál. A sztárparádé elmaradt ugyan, de aki szívós volt, éjfél után kárpótolhatta magát ebben is (Engelbert Humperdinck-et, Tom Jones-t, Mireille Mathieu-t stb. hallhatta, láthatta). Józan, munkás hétköznapok következnek. Ezekből áll az év, ez az új is. Ezek legyenek tartalmasak — a tévé műsorában is —, hogy ne a szilveszterire emlékezzünk, mint kiemelkedőre. Ágoston György szerkesztette, Bednai Nándor rendezte a műsort. Rutinosan. Az anyasággal azonban kár viccelődni ( Sas József: Ó, Mami!) — ez ízetlen volt. Más ellenvetésünk nincs. Lehet, hogy nem figyeltünk jól? HORPÁCSI SÁNDOR Olvasók között Gulyás Mihály a minap Bécsre látogatott. Nem is annyira az író— olvasó találkozó, mint inkább ennek az „utóhatása” volt érdekes. Ha a Napjaink főszerkesztője, mint bevallotta, még a mai napig is zavarral küszködik, mikor közönség előtt kell beszélnie, képzeljük el a közönség feszélyezettségét. De Gulyás Mihály megbabonázta ezt a kis közönséget. „Mintha nem is író lenne” — hümmögte később egy öregember, s ennél nagyobb dicséretet falusi ember szájából egy író sem kaphatott volna. Halkan, szerényen, gesztusok nélkül beszélt. Az ő nyelvükön, az ő problémáikról , múltjukról és jelenükről. Az ottlevők közül bizonyára sokan nem tudták volna megmondani, mit jelent a szociográfia szó. Azt viszont tudták, hogy most róluk beszél ez a vendégember. Mennyire fontos az író személyisége. Pár óra eldöntheti: továbbra is hívei maradunk-e, illetve híveivé szegődünk, vagy... Gulyás Mihálynak mindez sikerült. Azt hiszem, a könyvtárban egy ideig „hiánycikk” lesz a Szélfúvás, vagy az Átváltozás. Keresi majd az is, aki a találkozón nem volt ott, hiszen — jó falusi szokás szerint — szóban terjed igazán a hír. Babitsék könyvtára Újabb jelentős ereklyékkel gyarapodott a szekszárdi Babits Mihály Emlékház. Letétként Szekszárdra kerültek Babits Mihály és felesége, Török Sophie egykori könyvtárának fennmaradt kötetei, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárából, összesen mintegy 800 kötettel egészült ki az emlékkönyvtár. uTiaj SZERDA Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Baksam. — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20 Vita a korszerű mezőgazdaságról. — 13.40: Bangó Margit és Horváth István cigánydalokat énekel, Balogh Elemér cimbalmozik. — 14.40: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.26: Caruso, a nép énekese. Carelli Gábor összeállítása. II. rész. — 15.00: Hírek. — 15.10: Harsan a kürtszó! — 15.45: Keringek. — 15.59: Hallgatóink figyelmébe! — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: 2000 felé... Az Ifjúsági Rádió folyóirata. — 16.38: Az MRT Közönségszolgálatának tájékoztatója. — 16.41: A Magyar Rádió és Televízió énekkara énekei. — 16.51: Filmzene. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Házy Erzsébet énekel. — 17.43: Gépkocsivezetők. — 17.58: A Magyar Rádió Karinthy-színpada. Megélek a levegőből. IX. rész. — 18.38: Hallgatóink figyelmébe! — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Színes népi muzsika. — 19.56: Gondolat. A Rádió irodalmi lapja. — 20.41: Hírek. — 20.44: Negyedszázad emlékezetes budapesti hangversenyei. VIII. rész. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Madrid hercege. Részletek Lopez operettjéből. — 22.40: A Dunánál. Történelmi figyelő. Jászi Oszkár hagyatékáról. — 23.00: Lengyel szerzők műveiből. — 24.00: Hírek. — 0.10: Spirituálék. Petőfi rádió: 12.00: Hunyadi László. Részletek Erkel Ferenc operájából. 13.00: Hírek. — 13.03: Két zongoraszonáta. — 13.40: Orvosi tanácsok a mandulákról. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig ... — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20: Új magyar zene a rádióban, a közönség és a kritikusok 1973. évi díjáért. — 19.15: Kis magyar néprajz. — 19.21: Mesélő Magyarország. A vezérlő fejedelem városa: Szécsény. — 19.49: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika II. — 20.25: Új könyvek. — 20.28: Ifjú Zenebarátok Híradója. — 20.58: Ifjúsági könyvespolc. — 21.08: ICO este — 100 népdal. Arass rózsám . . . Vikár László műsora. — 21.18: Ifjúmunkás — vagy ifjúmunkás? Összeállítás egy nemzetközi konferencia anyagából. — 21.38: Verbunkosok, népdalok. — 22.30: Zenekritikusok hanglemezekről — 23.00: Hírek. — 23.15: Tánczene négy országból. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: A megye életéből. — Az új év első munkanapján. — Hírek, tudósítások. — Kórusmuzsika. — A nők — a sok ünnepnap után. — A takarékosságról. — A megye sportéletéből. — Slágerkoktél. Televízió. 17.13: Műsorismertetés. — 17.15: Hírek. — 17.20: Szünidei foglalatosságok. II. rész. — 17.50: Égi vendégünk: a Kohoutek-üstökös. — 18.20: Látta-e már Budapestet nappal? III. (befejező) rész. — 18.45: Játék a betűkkel. — 19.10: Reklámműsor. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tvhíradó. — 20.00: Orosz klasszikusok: A köpeny. Szovjet film (1959). — 21.15: Műemlékvédelem. — 22.05: Tv-híradó — 2. kiadás. Bratislavai televízió: 13.00: Közvetítés az obersdorfi síversenyről. — 16.55: Hírek. — 17.00: Ifjú szemmel. — 18.15: Vidám műsor. — 19.00: Híradó, sport. — 20.00: Leonardo da Vinci. Olasz filmsorozat, befejező rész. — 21.20: Híradó. Miskolci Nemzeti Színház: nincs előadás. Kiállítások: Libresszó: Miskolci rajzpedagógiai stúdió (nyitva 13—20 óráig). — Miskolci Képtár: Magyar festészet a XX. században (nyitva 10—18 óráig). József Attila Klubkönyvtár: Borsod megye irodalmi emlékei (nyitva 12—20 óráig). Filmszínházak: Béke (14. hn6, 8); Némó kapitány és a víz alatti város (Mb. szí. angol kalandfilm). — Kossuth (13. 15. 17): Felszarvazzák őfelségét! (Szt. olasz—francia). — Kövesy Iván Filmklub (15): Egészségügyi kisfilmek. — Ságvári (Ady Műv. Házban) (7): Az utolsó mozielőadás Csak 16 éven felülieknek! (Amerikai). - Tapolca, Ady: (7): A betörés Felemelt helyár! (Szí. francia kalandfilm). CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Könnyűzenei stúdiónk felvételeiből. — 9.00: Tudósok hangmúzeuma. — 9.20: Nóták. — 10.00: Hírek. — 10.05: Macóka. kölcsönadott 20 fillérje. Részlet A Judak regényéből. — 1024: Zenekari muzsika. — 11.34: Irodalmi évfordulónaptár Petőfi rádió. 8.00: Hírek. — 8.05: Csembalóművek. vokális művek. — 9.00: Hírek. — 9.03: Őj királya. — 9.30: Gazdasági mérleg. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.00: Hírek.